Két felvetés kapcsán merült fel a blog szükségessége/szükségtelensége az utóbbi időben, és bár nem túl érdekes, hogy én személy szerint mit gondolok a kérdésről, mégsem tartanám meg magamnak. :)

1.

A Wired egyik újságírója írt egy olyat, hogy blogot írni már felesleges, mert a profik itt is átvették az irányítást. A top blogok listáján olyan nevek szerepelnek, mint a Huffington Post vagy a TreeHugger, lehetetlen felvenni velük a versenyt. Mostmár tökjó videó- és fotómegosztó site-ok vannak, bírja a rendszer sávszélességgel, ott van a Twitter is, mi kell még? “Lépj le! Menj Twitterezni!” – ez az üzenet.

Vicces ez így elmondva, de a Flickr, a Youtube és a Twitter önmagában nem elég. Szerintem csak akkor működnek ezek az eszközök, ha valaki már felépítette az olvasótáborát és az image-ét.

Azt mondani az átlagnetezőnek, hogy menjél Twitterezni és akkor majd jó lesz neked meg lesznek olvasóid is, olyan, mintha azt mondanánk a Kisszentbölöskényi Grunge Revival emlékzenekarnak, hogy adják annyiért a számaikat, amennyit a rajongók adnának értük. Ismerős? A gond csak az, hogy ez legfeljebb a Radiohead-kaliberű zenekaroknak jönne be.

2.

Persze tudom, hogy ez inkább egy gondolatkísérlet, de azért foglalkoztat mégis, mert már itthon is elkezdődött a blogtemetés, igaz más vonatkozásban. Keltnél, Doranskynál, a Kispadon, aztán több helyen felvetődött a téma, hogy a feed az új blog, a share az új komment.

Hát ez tényleg szuper, DE.

Ez inkább egy olyan levegőbepuszi, nem? Mint a kiállításmegnyitókon és ehhez hasonló helyeken, ahogy az ismerősök hátba lapogatják egymást. Most komolyan - tényleg annyira fontos ez? Nem mondom, én is szeretem, ha egy kiállításmegnyitón szerintem jófej emberekkel kedélyesen elvagyunk, de azért nem tulajdonítok ennek akkora jelentőséget.

Ha valaki infofreak, akkor kikaparja a saját információs gesztenyéjét és nem szorul mások megosztott feedjeire, meg egy-két szavas kommentjeire. Érdekes meg minden, nem vitatom, meg több szem többet lát. De hogy majdnem annyi időt vesz el egymás kurkászása, mint a geekségbe és rendre éjszakába nyúló szörfölés, az tuti. Plusz: tényleg lehet valaki annyira érdekes, hogy minden kattintását kövessük? Ez már a Friendfeed kapcsán is eszembe jutott. Túl sok ez már szerintem. És szintén a befutottak luxusa, a pórnépnek ez sem járható út.

Ahogy Pollner, úgy én sem temetném a blogot, meg a hagyományos hozzászólásokat. Biztos túl konzervatív vagyok, de én szeretek összefüggő szövegeket olvasni. Sokkal inkább hiszek a házibulikban is az olyan idegeneknek, akik jól megformált gondolataikat osztják meg velem, mint azok, akik csak átszellemült tekintettel hallgatnak és esetleg néha kiengednek egy rövid kis gondolatbuborékot a szájukból.