A pr-eseknek sajnos nagyon sokszor kell telefonon alkalmatlankodniuk, hogy ilyen finoman fejezzem ki magam. A tapasztalatom az, hogy a széthívogatott újságírók, szerkesztők az esetek 90 százalékában kedvesek, de minimum korrektek maradnak. Mégis fényévekkel jobb egy olyan szerkesztőséget felhívni, ahol barátságosan fogadnak, és ahol 1) rögtön felveszik a telefont, 2) nem éreztetik veled, hogy alkalmatlankodsz, 3) nem tapintható, hogy az illető utálja a munkáját.
Ilyen hely most csak egy jut eszembe, ez pedig a Napi Gazdaság. Ha őket kell felhívnom néha, akkor tudom, hogy barátságos, kellemes hangú férfiak fogják felvenni a telefont, és néha még egy-két szót is váltunk. Például ha mondom, hogy újra ez és ez vagyok és újra ezt és ezt keresném, akkor nem csend fogad, hanem egy kedves válasz: "akkor újra kapcsolom és ha nem sikerülne elérnie, szabadidejétől függően nyugodtan próbálkozzon" és szinte hallom a mosolyt.
Csak megköszönni tudom, hogy bár a társadalom kártékony egyedeként tevékenykedek, gyomorgörcs nélkül végezhetem a munkámat, mert valakik felismerték, hogy jobb segíteni egymást, mint lenézni és akadályozni.
Nekik szól ez a tingli-tangli, de nice szám.