Volt egy-két hete a New York Times-ban egy történet egy házaspárról, akik egyre inkább eltávolodtak egymástól. Az autista emberekkel dolgozó feleség azonban ahogy haladt előre a szakmájában és az autizmus spektrum egyre több rétegéből érkezőkkel is foglalkoznia kellett, elkezdett arra gyanakodni, hogy a férje autista.
Le is ültette egy asperger teszt elé, és már a kérdések megválaszolásánál érezték, hogy itt valószínűleg tényleg erről van szó, szaporodtak ugyanis az olyan kérdésekre az igenek, mint például: Gyakran beszél az Ön számára fontos speciális témáról még akkor is, ha mások láthatóan nem mutatnak érdeklődést? Frusztrálttá válik, ha nem ülhet a kedvenc székébe? stb. A pontszám 155 volt 200-ból.
Kérdezhetitek, hogy a felesége miért nem szúrta ki korábban, hogy valami nincs rendben? Egyrészt a pasas az udvarlás időszakában a legjobb oldalát mutatta, másrészt a furcsaságain csak nevetett a nő. Amikor azonban már együtt éltek, nem lehetett tovább rejtőzködni és kiütköztek a főbb, normál körülmények között negatív előjellel ellátott tulajdonságok: egocentrikusság, fura és ismétlődő szokások, a végletekig vitt speciális érdeklődési terület. Ezen túlmenően azonban egyre több és több ilyen dolog került elő a tarsolyból, ami kikészítette a feleséget.
Ezt eléggé érdekes lehetett újra összerakni, de gondolom sok házaspár kerül hasonló helyzetbe. Náluk a legfontosabb az volt, hogy a férfi mondja el, ha gondja van, mondjuk akárcsak az, hogy nagy a rendetlenség - ezt ugyanis korábban csak magában puffogva próbálta elintézni. Azonban idővel ez egyre jobban ment és az empátián is sokat sikerült fejleszteniük. Például amikor a feleség elmagyarázta, hogy azért van rendetlenség, mert két kisbabájuk van és a munka mellett már nincs energiája takarítani, a pasi eljutott odáig, hogy akkor segít neki. Jessz! Fel is írta a Best Practices naplóba, hogy "Rakj rendet, ne puffogj".
Aztán már egyéb dolgokkal is próbálkozott, így ha látta, hogy a felesége tök fáradt, elvitte a gyerekeket, hogy pihenhessen, vagy megmasszírozta a lábát. Ez nála eleinte gépiesen ment, de idővel valódivá vált minden ilyen gesztus.
Az a gyanúm, hogy ez minden normál ember esetében is így működik. Szóval ennek az üzenete, hogy végy egy nagy levegőt és legyél nagyvonalú - tutira beválik.
A Jezebel is foglalkozott a cikkel, ők azt írták, hogy most tök divatos lett az Aspergeres öndiagnózis, de mivel New Yorkról beszélünk, ezen egyáltalán nem lepődtem meg.
Érdekességképpen itt egy általános autizmus teszt. Természetesen ez nem helyettesíti a diagnózist, de elég érdekes.