Sosem szerettem kézzel írni, mert sosem ment igazán, már iskolás koromban elkezdtem lázadozni és szabálytalanul kanyarítottam a betűket, aztán ez már olyan radikálissá vált, hogy én magam sem tudom néha elolvasni, mit írok. Ezért gépelek inkább, amikor csak tehetem.
Egy professzor írt erről egy cikket, mondván, hogy a kézírásnak vége lesz, de jó is ez így. Rengetegen tiltakoztak emiatt, teljesen kikelve magukból, mert úgy gondolják, hogy a (szép) kézírás az intelligencia, a műveltség alapvető kelléke.
Van is ilyen jelenség a pedagógiában, a kézírás-hatás: ha egy gyerek nem ír szépen, azt butábbnak tartják a tanárok és rosszabb jegyeket adnak neki. Pedig az íráskép szépsége egyáltalán nem áll összefüggésben az intelligenciával, eleve nem egy természetes dolog.
Én alig várom, hogy számítógépekkel és digitális betűkkel keljünk-feküdjünk. Ti még ragaszkodtok a kézírásos kivagyisághoz és a könyvespolc-csekkoláshoz hasonló írás szkenneléshez?
