Nemrég érdekes és szokatlan formájú könyvre bukkantam (sok egyéb mellett) egy bécsi boltban. A címe: The Guerilla Art Kit. Nem éppen tegnap jelent meg, de még ma is érdekes lehet. A címéből biztosan könnyen kitaláljátok, hogy egy alapvetően street artos tematikájú ötletgyűjteményről van szó.

A célja egyrészt az, hogy gyakorlati tanácsokkal lássa el a kezdő művészpalántákat, másrészt pedig, hogy új módszerekre, megközelítésmódra inspiráljon. Alapvetően ötletadó gyűjtemény, amit lehet szóról szóra követni vagy pusztán kiindulópontként használni.

Az anyag nagyon szerteágazó és alapos, meglehetősen gyakorlatorientált. Rengeteg dolog ismerős lehet az utcáról vagy a netről, sok hasonló alkotással lehet találkozni. Szkeptikusok könnyedén meg is állapíthatják, hogy ami ebben a könyvben benne van, az lényegében a tiltólista azoknak, akik kicsit eredetibb dolgokat akarnak létrehozni.

Hajlok erre a gondolatra, ennek ellenére tetszik a könyv. Street artosoknak és művészpalántáknak nem ajánlanám, inkább olyan embereknek, akik valamilyen kreativitást igénylő munkát végeznek. Nem drága, szóval burnout szindrómásoknak szuper lehet.

Itt belenézhettek: 

Korábban írtam, milyen jó lenne, ha lehetne lájkolni a Blog.hu tartalmait. Abszolút nyitottság volt az ötlet felé, viszont ez olyan fejlesztést igényelt volna, ami nem kapott kifejezett prioritást a sok másik feladat között.

Így a megoldást Mark Zuckerberg hozta el pár egyszerűen beépíthető felület mellett a like gomb integrálhatóvá tételével.

Elsőre nem sikerült nekem, a Plastikon is hiába kértem segítséget, de aztán a Webisztánon jött a segítség az igazi, bloggerhez illő közszolgálati attitűdnek köszönhetően, úgyhogy végre nekem is sikerült beépítenem az áhított lájkolási lehetőséget.

Szóval ha tetszik valami, de nincs időtök vagy nem akarjátok kommentálni, csak nyomjatok egy lájkot és tudni fogom, hogy volt értelme megírni. :)

Köszi!

Egy jó site szerzője, Miss Cellania talált egy nagyon klassz fogkefe-fertőtlenítő eszközt, ami így néz ki:

Ultraviola-sugárzással gyilkolja meg a baktériumok 99,9 százalékát, amikből egyébként átlagosan tízmillió van a fogkefénken.

Egyébként én legkésőbb két hónap után lecserélem a fogkeféimet, és bár nem a legjobb megoldás, be szoktam áztatni szájfertőtlenítő folyadékba.

Bár az eszköz nem igazán passzol a fürdőmbe, én használnám.

Rengeteg almát eszem, főleg a hideg évszakokban, úgyhogy kevés jobb konyhai eszközt tudok elképzelni almadaraboláshoz, mint ez a kis cucc itt:

Ezt lenyomva nyolc darab formás kis szeletet lehet vágni egyetlen pillantás alatt. Ha jól csinálod, akkor az eredmény ez:

Ez olyan mértékben jó, hogy bármikor - ismétlem - BÁRMIKOR kérhetek almát, mert ezt egyszerűen élvezet használni, úgyhogy férfikompatibilis.

Persze biztosan sokan láttatok már ilyet, de nekem ez új, és boldog vagyok tőle. :))

Egy korábbi miszcellániában már felmerült hasonló téma, de egy új kutatás is azt igazolja, hogy gyakran jobb, ha nem lobogtatod a pénzedet, ha rá akarsz venni valakit arra, hogy hallgasson rád.

Különösen igaz ez az ügyfélkapcsolatokra. Egy közgazdasági egyetem megvizsgálta egy olyan cég működését, amely tízezer tranzakciót bonyolít le az Ebay-en havonta. Ekkora volumen mellett mindenképp becsúszik némi elégedetlenkedés, és pontosan ez érdekelte a kutatókat. A kísérlet keretein belül a panaszkodók egy részének pénzt ajánlottak, míg a másik részüktől egyszerűen bocsánatot kértek.

Az előbbi esetben 23 százalék vonta vissza a negatív kommentet, míg az utóbbi esetében ez az arány már 45 százalék volt, ami elég világosan mutatja, melyik a jobb megoldás.

Ha ugyanis pénzt ajánlasz fel, akkor a vevő úgy érzi, hogy meg akarod vásárolni, másrészt ha ezen nem is sértődik meg, még mindig azt gondolhatja, hogy akkor már adhatnál neki többet is.

Reméljük, ez a kutatás eljut az Apple-höz is, és a jövőben majd jobban kezeli az iPhone-robbanásos eseteket.

Ahogy jeleztem, ez egy komolytalan hét lesz. Enjoy it!

Volt már jogalkotási javaslatom majd' egy éve, a mostani nagyon egyszerű és minden valószínűség szerint nagyon hasznos lenne. És lehet, hogy nem is jogalkotás kellene hozzá, hanem egy szemfüles fogyasztóvédelmi főfelügyelő.

Biztos mindenki ismeri ezeket a kihúzható pórázokat, amikkel főleg kisebb méretű kutyákat sétáltatnak. Engem a frász is kiver tőlük, főleg ha futok vagy éppen bringázom. Gyalog sem feltétlenül látom, hogy most van-e ott póráz előttem egy méterrel vagy nincs, nemhogy nagyobb sebességgel haladva.

Szóval alapvető szabállyá tenném, hogy élénk, neon színű póráz jöjjön ki ezekből a kis biszbaszokból, amik ráadásul fluoreszkálnak. Ha muszáj, akkor tegyék vastagabbá, nekem mindegy, csak oldják meg.

Kvázi visszatérve (gurulva) az életbe, hadd emlékezzek meg egy korábbi ötletről:

Gondolkoztam rajta, de aztán nem posztoltam, hogy milyen jó lenne egy olyan laptop, aminek dupla kijelzője van. Alapvetően azért szerettem volna egy ilyet, mert elképesztő módon utálok kibicelni, azaz valakinek a kijelzőjébe belenézni. És mivel nálunk mindennapos az ilyen "hú, ezt nézd" beszélgetés, a nyakam már a mondat elhangzásával egyidőben görcsbe rándul.

Szóval nagyon szerettem volna egy ilyen duplakijelzős számítógépet, de aztán arra jutottam, hogy az én problémámra leginkább egy miniprojektor lenne a megoldás, ami a legközelebbi falra vetíti ki, amit az én illetőm meg akar mutatni nekem.

Mindenesetre üdvözlöm a fejlesztést, csúcscool. :)

A Gfk és a Tárki úgy döntött, hogy a szokásos Esomar kategorizálást megpróbálja helyettesíteni egy új rendszerrel, mert itthon ez kevésbé alkalmazható.

Kitalálták hát a következőket:

 Forrás: Kreatív Online

Szerintem is szükség van egy jobban megfogható kategóriarendszerre, főleg azért, mert nyilvánvaló, hogy nem feltétlenül az számít, ki mennyit keres, meg mije van, hanem hogy amit keres, mire tartja jónak elkölteni.

Nekem így a pálya széléről csak két dolog nem annyira kóser: az egyik, hogy ha már mindenki számára használható, komolyan vehető rendszert dolgoztak ki, akkor miért olyan elnevezéseket használnak, mint a "felső klasszik", meg az underclass? Ezek olyan munkacímszerűen lazázósak és olyanok, mintha én találtam volna ki őket. És ez most nem pozitívum.

A másik pedig, hogy biztos bennem van a hiba, de én nem látom a középosztálybeli családokat, meg az átlagcsaládokat. Még a városi alsóközépre tippeltem volna elsőre, de ott meg az van hogy budapestiek, meg fiatalok. Ezt nem igazán értem. Valaki nyissa fel a szemem.

Itt most elsősorban az Exit magazinra gondolok, mert mindig azt olvasom és online is mindig azt használom. És egyébként is ők voltak olyan rendesek és leleményesek, hogy külön kigyűjtötték az ingyenes programokat, hogy ne kelljen annyit keresni. Így aztán sokkal könnyebben megtalálom a soron következő célpontokat a városhasználati projekthez.

A gond viszont az, hogy az oldal azért elég nehezen használható. Arra jó, hogy ha mondjuk felhív az egyik barátom, hogy kéne valamit mozizni este hétkor, akkor gyorsan kikeresem és megvan, azonban ha előre akarok tervezni és bizonytalan vagyok, már sokkal nehezebb a helyzet, mert technikailag semmi nem könnyíti meg a dolgomat. A site egyszerűen csak információs katalógusként működik, saját kis papírfecnik vagy jegyzetfüzetek kiegészítéseként.

Ennél viszont sokkal többre lenne már szükség. Mert mi történik az információkkal, amiket kidob a rendszer? Abszolút semmi. Nincs lehetőségem arra, hogy elraktározzam magamnak, hogy esetleg fontossági sorrendet állítsak fel, vagy hogy értesítést kérjek. Térkép funkció? Ugyan már. A maximális segítség a kikeresett program szervezőjének a linkje, aztán csókolom. Hát akárhogy is nézem, ez nem túl sok.

A Port.hu már próbálkozott ilyesmivel, én nagy örömmel regisztráltam is, de teljesen használhatatlan az egész. A többieknél sem látok semmilyen ezirányú fejlesztést.

Ebben a helyzetben mit lehet tenni? Sorra nyílnak a fülek a browserben, a végére teljes az összezavarodás, és mit csinál a user? Egyenként kimásolja az egészet egy word-be. Nagyon rossz esetben még ki is nyomtatja, ha átláthatatlanul izgi hetet talált. Hát elegáns, mondhatom.

Alapvető lenne szerintem egy regisztrációhoz kötött rendszer, ahol a delikvens saját kis programlistákat tudna összeállítani, és ha szeretné, akkor értesítést is kaphatna. Plusz amiket fentebb említettem. Share vagy szavazás funkcióról már nem is merek álmodni, pedig arra is szükségem lett volna már, mert már több barátom is ráizgult a város ingyenes használatára.

A lehetőség tehát adott a többiek lekörözésére. A Sanoma erre simán ráállhatna, hogy lenullázzon mindenkit, illetve a többiek ezen keresztül próbálhatnák ledolgozni a hátrányukat.