Critical Miss


A fogkefe-kérdés

2011. február 28. 07:09 - Critmiss

Mivel fertőtlenítési szempontból én vagyok Monica Geller, természetes, hogy nagyon érdekelt a Slate fogkefe-használatról írt cikke. Ebben azt a kérdést járták körül, hogy ha megbetegszünk, érdemes-e lecserélni a gyógyulás után a fogkefét, elkerülendő az újrafertőződést.

A cikk eleje egyértelműen úgy indul, hogy ez badarság, de aztán azért mégiscsak folytatódik pár lényeges kivétellel. Ugyanis bár vírussal nem igazán fertőződhetünk újra, mert már megküzdött velük elvileg a szervezetünk, baktériummal simán okozhatunk magunknak újabb kellemetlen napokat.

Az igazi gondot viszont nem korábbi beteg önmagunk, hanem inkább mások betegségei okozzák. Mások baktériumai, vírusai simán megbetegítenek, és ehhez nemcsak az elég, ha mondjuk egymáshoz ér a két fogkefe, de maga a fogkrémes tubus is hordozó lehet.

Mégegy dolgot kiemeltek, amire vigyázni kell: nem jó, ha túl közel van a fogkefénk a WC-hez, mert minden lehúzáskor újabb baktériumok spriccelődnek szét.

Mindezek alapján azért néha tényleg megéri Monica Gellernek lenni. :)

1 komment

Nem tudunk eléggé kizöldülni

2011. január 03. 07:55 - Critmiss

Mostanában visszatértem az egyik kedvenc hírforrásomhoz, a Slate-hez, ott találtam egy érdekes cikkre a klímaváltozás elleni egyéni erőfeszítések hiábavalóságáról. Ennek lényege, hogy egy kutatócsoport szerint az energiahatékonyabb eszközök egyre nagyobb elterjedsége ellenére az energiafogyasztásunk éppen azon a szinten van, mint negyven évvel ezelőtt.

A gond ugyanis az, hogy a közgazdaságtanban ismert rebound effect érvényesül, azaz az optimalizálást még nagyobb mértékű használat követi. Mint amikor új utakat hoznak létre a dugók csökkentésére, de mégsem érnek el vele semmit, mert éppen az új utak miatt ülnek többen autóba.

Szóval az energiatakarékos égők, hűtők és más eszközök hiába fogyasztanak akár ötven százalékkal kevesebb energiát, mi annyira sokszor használjuk őket, hogy a megtakarítás kiegyenlítődik.

A megoldás a kutatók szerint nem az egyén kezében van, igazából mi nem tehetünk sokat. Szerintük a kormányoknak kell többet költeni kutatás-fejlesztésre annak érdekében, hogy az energiafogyasztásunk nagyobb részét fedezzük zöld forrásokból.

Szólj hozzá!

Gyors könyves adatok Amerikából

2010. szeptember 29. 07:04 - Critmiss

Egy felmérés szerint:

A 13 év feletti amerikaiak több mint 40 százaléka vásárolt könyvet 2009-ben.

64 százalékuk nő.

Leginkább a thrillerek és krimik keresettek.

A vásárlások 22 százalékát olyan háztartások tették, melyeknek éves összbevétele kevesebb mint 32 ezer dollár.

Az életrajz és az önéletrajz a legkedveltebb nem fikciós műfaj.

 

(Miszcellánia helyett :)

2 komment

Tényleg, miért is táncolunk?

2009. december 21. 07:58 - Critmiss

Egy nagyon cuki brit tudóst találtam, aki azt kutatja, miért táncolunk, és egyáltalán mit gondolunk erről. 13,700 ember válaszait értékelte ki a saját magáról készült videóhoz kapcsolódva. (2:30 és 3:30 körül a legviccesebb), és a következő eredményekre jutott:

- a lányok 16 éves koruk előtt többnyire azért táncolnak, mert élvezik

- mikor már komolyabbá válik a helyzet és a tánc már a párválasztási folyamat egyik eleme lesz, drasztikusan csökken az önbizalmuk és már nem szórakoztatja őket annyira

- ez az önbizalom aztán a tinédzserévek után egészen 35 éves korig egyenletesen nő, és újra a kikapcsolódás a fő kulcs

- 55 éves korban viszont újra nagyot esik az örömérzet

- a férfiaknál tinédzserkortól egészen a középkorúságig nő az önbizalom, aztán stagnál, majd 65 előtt újra kirobban, valószínűleg azért, mert a nők már nem annyira öntudatosak ilyenkor.

A professzor egyébként azt mondta, hogy meglepő módon az emberek többsége jó táncosnak gondolja magát, sőt a kortársainál jobbnak.

A nők párválasztási szokásaival kapcsolatban pedig kiemelte, hogy a klassz testű nők a klassz testű férfiakat kedvelik és választják is ki, míg a kevésbé szerencsés alkatoknak mindegyik pasi jónak tűnik.

A táncstílust illetően a nők a közepes teret "bemozgó" , komplex mozdulatokat végző táncosokat szeretik, viszont a kis, egyszerű mozdulatokkal táncoló férfiakat nőiesnek látják.

Szilveszteri bulinál tessék ezt figyelembe venni.

5 komment

Futballszurkolók feleségei, vigyázzatok!

2009. november 30. 07:47 - Critmiss

A Hálaadás napjához időzítve jelent meg egy 1995-től 2006-ig tartó kutatás értékelése, mely szerint az amerikai futball meccseit követően nő a családon belüli erőszak eseteinek száma. Valószínű, hogy az történik ilyenkor, hogy veszít a kedvenc csapat, és ott ereszti ki a gőzt a szurkoló, ahol a legkönnyebb - vagyis a hozzátartozóin.

A kutatásban azt figyelték meg - és ezek nem lesznek túl meglepő információk -, hogy az esetek száma akkor ugrik meg igazán, amikor nem várt vereség következik be, és növeli a csalódottságot, ha két ősellenség között történt a mérkőzés. Pechszériában levő gyengébb csapatok annyira nem hatják meg a szurkolókat.

Érdekesség még, hogy ilyenkor valószínűsíthetően csökken a köztörvényes bűncselekmények száma. Ugyanez történik, ha valamilyen durva thriller vagy horrofilm premierje meg a mozikban: a Hannibál vagy a Sikoly 2 szintén lenyugtatta az utcákat annak idején. Ennek az oka egyszerűen az, hogy pár órára bűnözők/agresszorok is lefoglalják magukat.

A szezonban egyébként vasárnaponként 8 százalékkal megugrik az erőszakos esetek száma a meccseket követő órákban. Az egyórás kezdést követően 3-tól hatig, a négyórás kezdésnél pedig hattól kilencig tart a veszélyes időszak.

Persze azt nem mondhatjuk, hogy a családon belüli erőszakért a foci futball tehető felelőssé, hiszen általában már meglévő konfliktusok érik el a gyújtópontot ilyenkor. Ezzel természetesen kezdeni kell valamit, csak épp nem tudjuk, mi legyen az.

A családon belüli erőszakhoz kapcsolódóan idéztek egy kutatót, aki szerint ahogy egyre magasabb a női fél keresete, egyrész úgy lesz ő is öntudatosabb, és hajlamosabb inkább kilépni az erőszakos férfival való kapcsolatából, másrészt a férfiak is érzékelik, hogy rossz lenne egy keresőt elveszíteni a háztartásból - ezért jobban meggondolják, engednek-e az agressziójuknak.

Ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok, mert szerintem egy agresszív állatot nem fog visszatartani a felesége/barátnője jó keresete, sőt.

10 komment

A macskás hölgyek - mítosz és valóság

2009. november 09. 07:06 - Critmiss

Egy amerikai városban illegálissá nyilvánították a háromnál több macska tartását, mert egy idős hölgy 15 macskája garázdálkodott a környéken. Ő azonban zöldfülű kezdő volt ahhoz az asszonyhoz képest, akitől 488 macskát kellett elvenni.

Több kutató utánajárt a macskás hölgy jelenségnek, először 1981-ben, majd 1999-ben. Az első alkalommal azt tárták fel, hogy az állathordákat kialakító személyek 70 százaléka egyedülálló nő, akik többnyire macskákat és kutyákat halmoznak fel, de előfordul, hogy mondjuk nyulakat vagy lovakat gyűjtenek. Valamennyien izoláltak a társadalomtól, de ez nem az oka, hanem az eredménye a fura állattartási szokásoknak.

A 99-es kutatás hasonló következtetésekre jutott: több mint a fele az állattulajdonosoknak idős ember volt, ráadásul az otthonukat - az ágyukat is - mocsok, állati ürülék borította. Legtöbbjük nem ismeri el, hogy segítségre szorul, és azt állítja, hogy különleges módon kommunikál a macskáival vagy kutyáival. Ezzel szemben az a valóság, hogy sok állat pusztul el ilyen körülmények között. A 488 macskás háztartásban például 200 döglött állatot találtak.

Ezeknek az embereknek a nagy része be tud számolni múltbéli bántalmazásról, és lényegében addikcíóként is értelmezhető az állatgyűjtésük. Emiatt nem tudni, hogy mi a megoldás ezekre a helyzetekre, mert amint újra lehetősége van a macskás hölgyeknek, elkezdik gyűjteni az állatokat.

Persze azért nem kell utálni a macskás néniket, inkább csak figyelni kell, hogy minden rendben van-e velük és a macskáikkal. Az utóbbiaknak ha nem fényes a szőre és a szeme, illetve nem nedves az orra, akkor baj van, és tessék cselekedni!

3 komment

Jobb ma egy "bocsánat", mint holnap a cash

2009. szeptember 30. 07:23 - Critmiss

Egy korábbi miszcellániában már felmerült hasonló téma, de egy új kutatás is azt igazolja, hogy gyakran jobb, ha nem lobogtatod a pénzedet, ha rá akarsz venni valakit arra, hogy hallgasson rád.

Különösen igaz ez az ügyfélkapcsolatokra. Egy közgazdasági egyetem megvizsgálta egy olyan cég működését, amely tízezer tranzakciót bonyolít le az Ebay-en havonta. Ekkora volumen mellett mindenképp becsúszik némi elégedetlenkedés, és pontosan ez érdekelte a kutatókat. A kísérlet keretein belül a panaszkodók egy részének pénzt ajánlottak, míg a másik részüktől egyszerűen bocsánatot kértek.

Az előbbi esetben 23 százalék vonta vissza a negatív kommentet, míg az utóbbi esetében ez az arány már 45 százalék volt, ami elég világosan mutatja, melyik a jobb megoldás.

Ha ugyanis pénzt ajánlasz fel, akkor a vevő úgy érzi, hogy meg akarod vásárolni, másrészt ha ezen nem is sértődik meg, még mindig azt gondolhatja, hogy akkor már adhatnál neki többet is.

Reméljük, ez a kutatás eljut az Apple-höz is, és a jövőben majd jobban kezeli az iPhone-robbanásos eseteket.

Szólj hozzá!

I can get no sleep

2009. szeptember 08. 07:03 - Critmiss

Mivel az allergia miatt nem tudok aludni, minden alvással kapcsolatos információ érdekel. Most egy olyan cikkre bukkantam, ami egy új megközelítésben tárgyalja a témát. Egy kutató szerint ugyanis az alvás nemhogy védtelenné tesz minket, hanem éppen ellenkezőleg: megvéd minket a saját hülyeségünktől.

Ugyanis az állatvilágban látható példák arra engednek következtetni, hogy akkor alszunk, amikor egyébként veszélyes lenne a szabadban lófrálás. Ilyenkor szépen csendben, moccanatlanul, azaz alvással kivárunk. Ez - belegondolva az éjszakázás rizikóiba - egészen indokolható.

A kutató egyébként azt mondja még, hogy alvás közben is éberek vagyunk bizonyos értelemben, hiszen az olyan zajokra, mint mondjuk a csecsemősírás, vagy egy hirtelen puffanás, nagyon könnyen felébredünk.

Még egy dolgot emeltek ki a kutató elméletei közül: az állatok, ha dolguk van, alig alszanak. Ebből elvileg az következik, hogy ez esetleg szintén érvényes lehet ránk is, és ha nem tudunk aludni, akkor elvileg könnyen lehet, hogy inkább a dolgainkkal kellene foglalkoznunk és mondjuk megírnunk a hetek óta halogatott esszét, meg ilyeneket.

Ez nekem elég meredeknek tűnik, mert szerintem teljesen lemerülve, épp csak alapszinten aktív aggyal nem lehet érdemi munkát végezni, az erőltetésből meg csak idegeskedés és egy újabb elrontott nap lesz.

Ha már az alvásnál tartunk, szerintem mondjuk el egymásnak, kinek hogyan megy. Szavazás!

Szólj hozzá!

Nem válunk írástudatlanná

2009. szeptember 03. 07:30 - Critmiss

... Ezt már két korábbi posztomban Clay Shirky is elmondta, most egy stanfordi professzor is megerősítette: összegyűjtött a diákjaitól minden írásbeli megnyilatkozást az egyetemi esszéktől az e-mailekig, blogposztokig és elemezte azokat.

Ő teljesen be van lelkesedve, szerinte ami az íráskultúránkat illeti, az ókori görögöknél tapasztalható robbanás előtt állunk. Még ha én ebből gyököt is vonnék, abban van valami, amikor azt mondja, hogy főként az amerikai ember még életében nem írt (és olvasott) annyit, mint most az internetnek köszönhetően. Ezen a véleményen van Shirky is egyébként.

A változás annyi, hogy a fiatalok számára fontos, hogy szóljon valakinek a szöveg, legyen valamilyen célja. A céltalan rugódzást nem értik és értékelik, mást tartanak jó írásnak. Az pedig, hogy mindent átitat az SMS-nyelv, meg elönt minket a smiley, nem igaz.

Sok új infó nem volt a cikkben, de érdemes elolvasni, mert mindig jó látni, ha valaki nem kultúrpesszimista.

2 komment

Ilyenek vagytok ti

2009. július 09. 07:43 - Critmiss

Rengeteg szavazást indítottam itt a blogon és eszembe jutott, hogy érdemes lenne megnézni, hogy ennek alapján milyen általános képet lehetne kialakítani rólatok, még ha biztos rengeteg olyan kósza szavazat is érkezett be, ami mondjuk egy-egy Indexes címlap által generált látogatásból jött létre.

Lássuk az alapkérdéseket: a többségetek, 53,8 százalék fiú, 41,5 százalék lány, 4,7 százalék pedig valahol a kettő között található. A családtörténetetek elég hézagos, kábé dédszülőig tudjátok lekövetni az ősöket. Sőt, van, aki a nagyszüleiről sem tud semmit. A Depeche Mode meghatározó volt az életetekben, de a Cure is hasonlóan népszerű volt. A legtöbben divattervezők, írók és táncosok szerettetek volna lenni, de a groupie is egész jól szerepelt nálatok jövőbeli opcióként. Szépségkirálynő viszont senki sem szeretett volna lenni (ezért hálás vagyok).

Bírtátok a közös családi étkezéseket, de azért volt, aki csak elviselte. A legtöbben geek-ek, azaz okosak és bénák voltatok egyszerre középiskolában, de sok alteros és rocker is van köztetek. Sajnos vagy nem sajnos, egyetlen igazi nagymenő sincs köztetek, aki már akár 17 évesen is zsír verdával csajozott volna. Egye fene. :)

Cigarettagyártónak semmi pénzért nem dolgoznátok, de a gyorsétterem-láncokkal és a hipermarketekkel is vannak problémáitok. Ami nagyon meglepő: az alkoholgyártó annyira nem nagy ügy szerintetek. A munkahelyi mailboxotokat tök jól kezelitek, többségeteknek nincs vele gondja. A legtöbben nem túl jó, de nem is annyira rossz budai helyen dolgoztok, bár sok szerencsés van Pesten. Az is jó, hogy budai kanyargósban nem szívtok olyan sokan.

Próbálkoztok ezzel a "zöld" dologgal, például a legtöbben szelektíven gyűjtitek a szemetet, de például egyetlen ember mondta, hogy tagja is zöld szervezetnek. Ezzel együtt ha már aktivisták lennétek, legtöbben ökofighterek lennétek, állatokat mentenétek, vagy nőügyekkel foglalkoznátok. A legkevésbé a drogosok élete izgat titeket. Ha csak támogatni kellene a jó ügyeket, akkor a legtöbben az állatoknak segítenétek, de érdekes módon a művészetek is jól szerepeltek nálatok. A beteg gyerekek ezekszerint kicsit kezdenek veszíteni a népszerűségükből. Egyébként pedig aki nem végez semmilyen önkéntes munkát, az az energia vagy az idő hiányára fogja a dolgot, de volt, aki őszintén bekattintotta, hogy nem érdekli az ilyesmi.

Ha jól keresnétek, vennétek képzőművészeti alkotásokat, viszont nem ismeritek annyira a piacot. Olyan is van, aki még nem vett, de tervezi, meg olyan is, aki már beleszeretett pár dologba, de azért annyi pénze még nincs. Persze van, aki a művészhaverjaival megoldja a dolgot és olyan is, aki szerint a gyereke sokkal jobbat tud festeni. Ennek a nagy művészetbarátságnak kicsit ellentmond, hogy elvileg nem jártok kiállításmegnyitókra, de én meg arra következtetek, hogy az első szavazás még gyakori Index címlapos időkben készült, míg a másik már a nyugisabb időszakból származik és kicsit változott az összetétel.

Egyébként tárgytengerben éltek, utáljátok, ahogy a magyar filmesek a termékelhelyezést megoldják, a Bedeko márkát élesztenétek újra leginkább, szerintetek sírós, depressziós ország vagyunk, egyáltalán nem olvastok Origót, kizárólag poénból nyomtok egy-egy kacsintást, elfogadtátok a hétköznapiságotokat és hétköznapjaitokat és szerintetek az a boldogság, amikor nem akartok máshol lenni, mást csinálni. De sokan attól a legboldogabbak, ha kiflizhetnek a kanapén a szeretteikkel. Ezt a kiflizést ráadásul inkább megélitek, mint dokumentáljátok. A kiflizéshez szükséges kanapéra pedig excelben vagy sehogy sem spóroltok.

A temetéseteken pedig ezt a számot szeretnétek leadni a gyásznépnek:

Szóval ilyenek lennétek. Pár dologban nem értünk egyet, de a lényeg, hogy olvastok. Köszi. :)

Szólj hozzá!

Elérhető az egymillió?

2009. július 06. 07:12 - Critmiss

A Slate újságírója megvizsgálta, hogy mekkora esélye van az egyszeri Youtube-videónak arra, hogy egymillióan megnézzék? Nos előre elmondhatom, hogy szinte semmi, ami gerillában nyomuló ügynökségeknek, kampányoknak kicsit torokszorító hír lehet.

A pasas egy robot segítségével 10.000 videó nézettségének alakulását vizsgálta, aminek az eredménye az volt, hogy a listázást követő harmincegy nap után csupán 250 érte el az egyezres nézettséget, ami 3,1 százalékos arány, ha nem számítjuk azokat a videókat, amiket egy hónapon belül leszedtek a netről. 25 darab, azaz 0,3 százalék ért el több mint 10.000 letöltést, 65 százalék az ötvenet sem érte el, de jó hír, hogy csak 2,8 százalék volt a nulla nézettséget elért videók száma. A százezres nézettséget egy német DJ, Michael Mind videója érte el (?).

Az újságíró ezután új kísérletbe kezdett és újabb videók linkjén futtatta a lekérdezéseket. Az új csoportban már két videó érte el a százezres nézettséget: az egyik egy focista képen tenyerelését mutató anyag volt, a másik pedig Brooke Hogan új száma, a Hey Yo!. (Ne kérdezd)

A többi szám is hasonlóan alakult, de kicsit alacsonyabbak voltak, mint amit egy brit cég vizsgálata adott ki. (A különbséget az okozta egyébként, hogy időközben nagyon megnőtt a feltöltések száma, viszont nem növekedett a felhasználók érdeklődése.)

Az újságíró még update-elni fogja a kísérletet, ha változnának az adatok és úgy teszek majd én is. Mindenesetre arra jutott, hogy nagyon alacsony annak az esélye, hogy egy videóból igazi vírus legyen és százezres nézettséget érjen el (még ott, a nemzetközi vizeken is!). Az segít, ha nagy látogatottságú site-ok linkelnek rád, de azt valahogy el is kell érni.

Felmerül a kérdés, hogy akkor most érdemes-e buzzteremtéssel próbálkozni ennek fényében? Nekem az jutott az eszembe, amit Clay Shirky mondott: színvonalas tartalommal továbbra is könnyű - ha nem könnyebb - lesz kitűnni, mert az amatőr tartalom mennyisége nagy sebességgel nő és már-már az lesz az újdonság, ha valami profi.

Szóval csak arra kellene rávenni az ügyfelet, hogy tényleg gondolja át és tényleg fizesse meg, ha buzzt akar teremteni. Mert a "webkettő" az bizony nincs ingyen.

8 komment

Törvényekkel a boldogságért

2009. május 14. 07:36 - Critmiss

A boldogságkutatás eléggé gyerekcipőben jár, de egyes kutatók már odáig elmennek, hogy azt tanulmányozzák, hogyan kellene megváltoztatni a törvényeket annak érdekében, hogy több ember lehessen boldog?

Az a tapasztalatuk ugyanis, hogy az emberek nem igazán jól lövik be, mitől és mennyire lesznek boldogok vagy boldogtalanok. A feltevésük szerint viszont ha az egyes boldogságkutatási eredményeknek megfelelően a társadalmi előírások kicsit változnának, akkor mivel alkalmazkodnunk kellene hozzájuk, automatice boldogabbak lennénk. Ilyen lehet például, ha növelik a minimálbért, lazítanak a válási procedúrán, vagy növelik a sebességhatárt.

Példa a tévhiteink cáfolatára, hogy a lottóötöstől nem leszünk hosszútávon boldogabbak, ha pedig valaki visszafordíthatatlanul megsérül, mondjuk lebénul, nem lesz annyira boldogtalan, mint gondolná. És ki hinné, de az sokkal jobban kikészít minket, ha valamink fáj, vagy állandó zajnak vagyunk kitéve, mintha mondjuk elvesztenénk a látásunkat. Ehhez valamiért nem tudunk hozzászokni. Ugyanez igaz a hosszú, zsúfolt reggeli BKV-zásra is.

A boldogságkutatók szerint ezeket a jelenségeket meg lehetne fogni, majd a törvénykezésben is érvényt kellene szerezni nekik. Az ellenzők szerint viszont ennyire nem kellene előreszaladni, amivel kicsit egyet tudok érteni. Ugyanis felhoznak a célkitűzés pártolói a cikkben egy olyan példát, hogy a testi fogyatékkal élőknek hiába fizet az állam kompenzációt, attól nem lesznek boldogabbak - hiszen alapvetően az a gondjuk, hogy el vannak zárva a társadalomtól. (Aha. És akkor ezt hogyan oldanák meg?)

Felmerül az a kérdés is, hogy egyáltalán mi a boldogság? Az, amikor jó hangulatban vagy, vagy amikor általában véve a helyeden vagy? Mire optimalizáljuk a társadalmat? Jókedvre vagy általános jó közérzetre?

Szerintem gondolkozzatok még egy kicsit ezen, fiúk.

Ti pedig addig szavazzatok:

Szólj hozzá!

Te is szereted a reklámokat

2009. március 13. 07:25 - Critmiss

Még korábban írtam arról, hogy várom a reklámszüneteket a műsorok alatt. Nos, két kutatás szerint ezzel nem vagyok egyedül, igaz az emberek többsége csak tudattalanul boldog a szünetektől.

Hogy miről is van szó? Az említett kutatásokban megnézték, hogy az adott élmény megszakítása milyen hatással van a tapasztalatra? Az eredmény röviden: legyen az alapélmény, sőt a szünet jellege is pozitív vagy negatív, a szünet előtti érzés felerősödik. Ha tehát mittomén a Kaliforgiát megszakítások nélkül nézném, nem élvezném annyira, mint reklámokkal.

Természetesen nemcsak reklámokkal lehet fokozni a hatást: bármilyen szünet jó élményfokozó. Ezt bizonyítja az is, hogy akinek digitális TV-je van, az is gyakran leállítja a műsort.

A szünetek egy dologra nem hatnak jól: a flow-élményre. De az úgyis ritkán éri az embert.

2 komment

Bunkó online kutatás

2008. október 13. 07:49 - Critmiss

Nézegetem az amerikai Vogue oldalát, mire feljön egy pop-up, hogy ők javítani szeretnének a site-on, töltsek már ki egy kérdőívet. Oké mondom, tényleg lenne mit javítani, hallgassátok szavam.

Az első kérdés: Ön az USA-ban él?

Tudtam, hogy gáz lesz. Mondom: Nem.

A válasz: Köszi, Ön nem vehet részt a kutatásban. Slissz.

?!

Bakker, ezek.... ezeknek én nem számítok!

Pedig attól még, hogy nem USA polgár vagyok, használok internetet, lehet véleményem, nem? Még ha le is válogatják és nem veszik figyelembe a teljes kiértékelésnél, lehet a külföldiek válaszaiban is valami értékelhető, nem? Ilyen egyszerűen elhajtani az online polgárt, hát meglehetősen faragatlan húzás, hogy finoman fejezzem ki magam.

3 komment

A hip-hop a feneket szereti

2008. szeptember 05. 07:33 - Critmiss

Két képzőművész, Fernanda Viégas and Martin Wattenberg nagyon izgalmas adatvizualizációs projekteken dolgoznak, melyek közül az egyik nyelv és az emberi test viszonyát vizsgálja.

Tízezer dalból gyűjtötték össze egy adatbázisba a különböző testrészek említését, és lebontották az egészet nagyobb zenei műfajonként. Ezt egy könnyen áttekinthető ábrába rendezték, ami első pillantásra egyértelműen megmutatja, hogy például a hip-hop legtöbbször a feneket emlegeti, egyébként meg a szem a legnépszerűbb testrész. A hip-hop-on kívül a blues és a gospel még a kivétel, itt a kezeket szeretik a legjobban felemelni vagy összecsapni. Az ábra azt is megmutatja, hogy az egyes műfajokon belül melyik testrész milyen arányban jelenik meg.



 

 

A művészpárosnak még több ilyen projektje is van, például feltérképezték nemek szerint, hogy ki melyik tesztrészét szereti, ha megérintik, illetve ki mely tesztrészeket szeretné megérinteni. Elmondva talán nem annyira érdekes, úgyhogy inkább tessék megnézni.
 

5 komment

Kínai webtrendek

2008. augusztus 08. 07:16 - Critmiss

Így az olimpia kezdetével stílusosan vegyünk elő egy kínai témát, mondjuk az online trendekről. Vannak is erről friss adatok, mégpedig a következők:

  • Keleti testvéreink egyre inkább ráéreznek a net ízére. Jelenleg 253 millióan neteznek viszonylagos rendszerességgel, ebből 91 millió az előző évben csatlakozott először. 
  • A felhasználók nagy része, 214 millió ember használ szélessávot, 73 millióan mobilneteznek, 83 százalékuk harminc év alatti.
  • Egyre több szolgáltatást használnak, például népszerűek lettek az online fizetési megoldások, ezek felhasználási aránya egyébként 72 százalékot nőtt egy év alatt.

Kicsit fura, hogy az otthoni internethasználat után második helyen az internetkávézó következik. Persze nem tudok az ottani wi-fi lefedettségről, szóval ez tök logikus is lehet.

A legnépszerűbb tartalom a zene, aztán a hírek, az IM és a videók.
 

你好 - Ni hao!

Szólj hozzá!

Állítsák le Strasbourgot!

2008. június 18. 06:50 - Critmiss

Nagyon régen, még amikor a Blogteren voltam, el szerettem volna sírni a felháborodásomat amiatt, hogy az EU parlamentje havonta költözik. De nem találtam erről semmit! Nem voltak adatok a kezemben. :) Így viszont nem igazán volt értelme a bejegyzésnek.

Most azonban több adatot találtam egy tanulmányból, ahol a költözés által generált széndioxid-kibocsátást „vették górcső alá".

Eszerint a havi pendlizés évente több mint 20 ezer tonna szén-dioxidot termel, ami négyezer londoni háztartás produktumának felel meg. Ha maradunk a szén-dioxidnál, a strasbourgi költözgetés leállításával 4 ezer tonna gázontást lehetne megspórolni.

Pénz szintjén ez évi 203 millió euró megtakarítását jelentené, persze gondolom ebből lejönne mindaz, amit viszont a maradás generálna. De sejthető, hogy még így is rengeteg pénz maradna a kasszában. 

Még néhány adalék: a strasbourgi parlament épülete évente 307 napig áll üresen. A költözgetés során 15 ezer teherautót vesznek igénybe, 1745 fős személyzet és 785 képviselő utazik ide-oda. Plusz 100 újságíró követi őket.

Hatalmas pazarlás. Még ha nem is vesszük a szén-dioxid ügyet, akkor is luxusnak tűnik egy ilyen szisztéma hosszú éveken keresztül történő fenntartása. A strasbourgi parlament épülete monnyon le. Vagy hozzák az egész hóbelevancot Budapestre. Sőt, minden hónapban költözzenek más fővárosba. Ha már homár.
 
(A hír az Index EU-parlamenti trippje nyomán jutott eszembe)

23 komment

A gyerekvállalás boldogtalanná tesz...

2008. május 11. 11:47 - Critmiss

Legalábbis egy harvardi kutatás szerint, melyben a boldogság három fő forrásának tekintett tényezőket vizsgálták: a házasságot, a pénzt, és a családot.

Ezek közül a házasságról derült ki, hogy a legtöbb boldogságot biztosítja, aminek főleg az az oka, hogy a házas emberek tovább élnek, több pénzt keresnek, és többször élnek szexuális életet, ráadásul jobban élvezik azt, mint nem házas társaik. De egyébként is minden tekintetben boldogabbak a házasságban élők.

A pénz esetében már kevésbé ilyen biztatóak az eredmények: először tényleg sokkal boldogabbá tesz, de utána egyre alacsonyabb hatásfokkal működik, mígnem teljesen megszűnik ez a képessége. Igaz, amiatt még senki nem lett depressziós, hogy rengeteg pénze van.

A család, ami itt a gyermekvállalást jelenti, nagyon rosszul szerepelt a kutatás szerint. A gyerekvárás alatt hirtelen megugrik a boldogságszint, aztán amint megérkezik a baba, teljesen lecsökken. Később javul a helyzet, de mire a gyerek 12-16 éves, azaz tinédzser lesz, újra beüt a boldogtalanság. A kutatást vezető prof, Daniel Gilbert szerint ez az érzés csak akkor múlik el, amikor a gyerekek kirepülnek.

Hogy mégis miért mondja/érzi úgy mindenki, hogy a gyerek boldoggá teszi? A kutató szerint a kognitív disszonancia elkerülése érdekében csapjuk be magunkat. Nem akarjuk lúzernek érezni magunkat azért, mert egy olyan dolog miatt hozunk irgalmatlan áldozatokat, és fordítjuk rá minden energiánkat, ami valójában boldogtalanná tesz.

Ez a házasságos rész engem meglepett, a gyerekvállalásos viszont kicsit túlzás, nem?
45 komment