Critical Miss


Szorongatják a médiahiénákat

2011. június 27. 10:32 - Critmiss

Még korábban írtam egy - mint időközben kiderült - egyre terjedő jelenségről, aminek a lényege, hogy ügyvédi irodák mezei bloggereket, online site-okat perelnek be szerzői jogok megsértésére hivatkozva. (Erről Bodó Balázs is beszélt nemrég egy Indexes interjúban)

A Wired most arról ír, hogy az egyik legnagyobb erre szakosodott irodától, a Righthaventől néhány blogger és site-üzemeltető vissza akarja szerezni a peren kívüli egyezség során belőlük kisajtolt pénzt. Egy nevadai bíróság friss ítéletére hivatkoznának, melyben az alperes, a Democratic Underground nevű blog javára ítéltek, mondván, hogy a Righthavennek nem volt jogi alapja a perre. 

Csoportos pert fontolgatnak és jelenleg éppen felmérik az esélyeiket a győzelemre. A Righthaven arra hívta fel a figyelmet, hogy ha per indul, akkor ők is újra beperelik a résztvevő bloggereket, mert a szerzői jogi ügyekben három évig van erre lehetőség. 

Nagyon szurkolok a bloggereknek, szerintem ideje lenne már visszaszorítani a hiénákat. Végezhetnének végre rendes, érdemi munkát is.

Szólj hozzá!

A Cosmo komoly lap

2011. június 20. 07:44 - Critmiss

Eddig meg voltam győződve arról, hogy a Cosmopolitan és társai ugyanolyan kamu cikkeket írnak, mint mondjuk egy People vagy egy Bravo. Ehhez képest kiderült, hogy az eredeti, amerikai lap nagyon komolyan veszi a pontosságot: egész fact checker részlege van.

Az itt dolgozóknak az a munkája, hogy ha valakitől bármilyen idézet megjelenik a magazinban, akkor egy végső jóváhagyást kell kérniük tőle. Mivel a Cosmóról van szó, ez elsősorban szexuális jellegű információk ellenőrzését jelenti, tehát napi szinten kell kutatókat és más szakembereket felhívni erogén zónák és testrészek izgathatóságával és ehhez hasonlókkal kapcsolatban. Az interjúalanyok általában szörnyülködve nevetnek a cikkek leegyszerűsítései miatt, dehát azzal is tisztában vannak, hogy az éppen kiadott könyvük is meg lesz említve, ezért természetesen megpróbálják a legjobbat kihozni az újságírók által írottakból.

A másik eset, amikor az alanyok nevét megváltoztatják ugyan, de a korukat és az idézeteket pontosan meghagyják (erre sem gondoltam volna). Ilyenkor fiatal férfiakat kell felhívni és egyeztetni, hogy mi is az, ami a legjobban tetszik nekik egy nőben és ehhez hasonlók. 

Kívülről hallgatva egy-egy ilyen beszélgetés egészen bizarr lehet, és nem is tudom, mennyi ideig lehet ezt a munkát végezni.

Mindenesetre igazán meglepő, hogy lényegében komoly újságírói munka folyik a Cosmopolitannél, amihez hasonló az online site-ok nagy részénél azért nem annyira jellemző. Azt nem hiszem, hogy a különböző mutációk, a nemzetközi kiadások követik ezt a szigorú rendet, de mivel az anyalapból kölcsönöznek sok cikket, legalább azok pontosak. Ez is jobb, mint a semmi.

Szólj hozzá!

Mi lesz a Szezám utcával?

2010. december 27. 07:54 - Critmiss

Ebben az időszakban minden mást jobb figyelni, mint az itthoni történéseket. Érdekes viszont látni, hogy nagy bajok vannak máshol is, például az amerikai közmédiumoknál. A kongresszusban ugyanis a republikánusok diktálnak, akik hagyományosan élesen ekézik a közmédia-hálózatokat, ami ott az NPR (National Public Radio) és a PBS (Public Broadcasting Service). 

A pénzt ezeknek minden évben a Corporation for Public Broadcasting adja, jövőre éppen 608 millió dollárt kért a kongresszustól. A republikánusok viszont nem akarnak adni, mert az ő szemükben a Fox az egyetlen releváns adó, a többi meg csak a liberálisok szócsöve, akikre az emberek nem is kíváncsiak. Ha csökken az állami támogatás, egyébként nem omlik össze teljesen a rendszer, mert elég sok pénzt kapnak a hálózatok magánvagyonokból és az állami támogatás csak 15, illetve 10 százalékát fedezi a működésüknek. Viszont ennek ellenére is elkerülhetetlenné válnának elbocsátások és népszerű műsorok megszűnése.

A problémát súlyosbítja, hogy kicsit megingott a közmédiumok presztízse és nem igazán törekedtek arra még az utóbbi években sem, hogy újraalkossák, felfrissítsék magukat. Ráadásul a hálózatokon belül is vannak problémák. Például januárban lesz vége egy negyvenéves együttműködésnek a PBS-en belül, mert kiválik a KCET, mivel nem tudtak megegyezni a kötelezettségekről és a rugalmasabb műsorpolitikáról.

Sajnos nagy esély van rá, hogy példáját mások is követni fogják, de elképzelhető, hogy a KCET lesz az, aki egy korszerűbb közszolgálati modellt fog kialakítani.

Januárban várható a döntés a támogatásokról, addig lehet izgulni, mi lesz a Szezám utcával.

Szólj hozzá!

Longshot: magazin 48 óra alatt

2010. szeptember 10. 07:32 - Critmiss

Van egy kisebb társaság, amelynek az egyik közös programja, hogy időről időre összejönnek és egy hétvége alatt készítenek egy magazint, a Longshotot. Ehhez ingyenes segédeszközöket használnak, és a témagyűjtéshez, a cikkek kidolgozásához a közösség tudását is igénybe veszik.

Az Atlantic nevű site-on sorra vették, mi volt az öt legfontosabb lecke, amit a legutóbbi lapszám készítése közben tanultak. Az első, hogy a HP Magcloud szolgáltatását (egy print on demand cucc) kell használni, mert jó és olcsó. A második, hogy a Twitteren érdemes témákat és olvasókat gyűjteni, a harmadik, hogy a jó munkafolyamat kialakítása fontosabb, mint a jó eszközök, de az eszközök nagyban meghatározzák a munkafolyamatot. Ez esetben ez azt jelenti, hogy a Submishmash és a Google Docs segítségével végezték a beküldött anyagok feldolgozását. (Ez a Submishmash egy olyan site, aminek a segítségével például pályázatokat lehet kezelni, de igazából bármit, ahol sok kontentból kell válogatni.)

A negyedik lecke az, hogy nem mindent érdemes élőben közvetíteni (Ustreammel csinálták egyébként), pláne nem egy szerkesztőség munkáját. Az ötödik lecke zavaros, de az a lényege, hogy imádta az egészet, mert mindenki beleadott mindent.

Tényleg izgalmas lehet egy ilyen projekt, főleg kiégett, különböző kreatív szakmákban dolgozóknak adhat újabb löketet. Egyszer tutira kipróbálnám. 

4 komment

Médiahiéna

2010. augusztus 13. 07:32 - Critmiss

Lehet, hogy hallottatok már erről a sztoriról, mindenesetre annyira példátlanul szemét eljárásról szól, hogy gondoltam, itt is megörökítem. Történt ugyanis, hogy világosság gyúlt egy ügyvéd, Steve Gibson (igazából egy nagy jogászcég CEO-ja) agyában és rájött, hogyan mentse meg a nyomtatott sajtót. A módszere végtelenül egyszerű: mindenkit be kell perelni, aki egy lap cikkét engedély nélkül újraközli, legyen szó újságról vagy egy mezei blogról.

Első ügyfele a Las Vegas Review Journal, és feltehetőleg már vagy nyolcvan pert indítottak el. Ráadásul mivel meglehetősen bejött az üzlet, ez a szám csak növekedni fog, már csak azért is, mert a lapot kiadó vállalat a többi kiadványánál is elkezdi majd ezt az eljárást alkalmazni.

A Wired erről írott cikkében felidézi, hogy a zenei és filmes kiadók akciói is nagyon hasonló elven alapultak, csak ott a "sikerre" azért volt nagyobb esély, mert általában már egyetlen felhasználó esetében is szerzői jogsértések sorát lehetett felróni. Ezzel szemben a magazinos ügyeskedő mindig csak egy-egy üggyel kapcsolatban indít pert, ami jócskán megnehezíti a dolgot, mert nagy erőforrásokat igényel. Egyébként meg azt is érdemes megemlíteni, hogy a zenei jogi ördög, a RIAA tevékenykedése 64 millió dollárba került, ezzel szemben 1,6 millió dollárt tudtak csak bevasalni.

A beperelt site-ok közül egyébként megkérdeztek kettőt. Az egyik, egy egyszerű, többuseres kerékpáros hírsite kiadója inkább peren kívüli megegyezést fontolgat, mert még így is olcsóbban jön ki, mint normál perköltséggel, míg a másik arra hivatkozik, hogy egy jogszabály értelmében az ügyvédnek előzetesen felszólítást kellett volna küldenie. Mivel ezt elmulasztották, az alperes esélyt lát arra, hogy a médiahiéna nem fog sikerrel járni.

És csak hogy tudjátok, kit kell a legközelebbi internetes mémben valamilyen megalázó helyzetbe photoshopozni, itt egy kép róla:

 

Szólj hozzá!

Fábrynak muszáj jobb oldalt ülnie

2010. február 08. 07:18 - Critmiss

Ezt nagyon jól megtanulta Kovács Kristóf, amikor az amerikai beszélgetős show-kat importálta Magyarországra. Ha megnézzük, valamennyi sikeres műsorban ez volt a felállás: sztár a képernyő bal, műsorvezető a jobb oldalán (David Letterman, Jay Leno, Jimmy Fallon, Jimmy Kimmel, Jon Stewart, Stephen Colbert esetében például).

Hogy miért van ez így? Mert aki a jobb oldalon ül, hatalmat sugároz. Ez elvileg a mi nyugati kultúránkból fakad, hiszen balról jobbra olvasunk, elvileg így nézzük a TV-t is. Ha mindezt még megtámogatjuk egy emelvénnyel (és megtámogatjuk), akkor aztán lehet a vendéged Madonna, te akkor is erősebbnek tűnsz.

Az is fontos, hogy a vendég balról érkezzen. Akik ezeket az alapszabályokat nem tartották be, nem is lettek sikeresek, legalábbis a Slate Explainer szerint. Vajon mi lesz Hajdú Péter műsorával? Ő a bal szélen ül. :)

Egyébként szerintetek nem ciki, hogy van vagy öt ugyanolyan műsor? Oké, van különbség, mert például David Letterman irtózatos, de mégis fura lehet klónműsorban vagánykodni.

Szólj hozzá!
Címkék: média amerika trend

Hogyan Ne adjunk interjút

2009. augusztus 05. 07:04 - Critmiss

Az itt is többször emlegetett Sartorialist című street fashion blog szerzője, Scott Schuman kiadott egy könyvet, aminek kapcsán elég sok interjút ad mostanában. Az egyik legtöbbször idézett szereplése egy a kanadai, egyébként nagyon színvonalas The Globe and Mail-nek adott beszélgetés volt.

Természetesen nem a magvas gondolatai, hanem a félrecsúszott poénkodása lett a hírvivő. Ugyanis azt kezdte el egy idő után feszegetni az interjú során, hogy ő mennyire jó az ágyban. Egy kiragadott részlet:

I'm pretty good at the sex. And pretty good at picture taking. That's about it. Garance (egy másik fashion blogger - a szerk.) is pretty happy. And the hotel-room neighbours are pretty pissed. You can write that; that's totally fine with me.

Ahol aztán mindez még fokozódik:

Tell me more about how skinny I am. Do you think I look better with short hair or long? You can tell me about my butt. What do you think? It's nice, right?

Elképesztő ámokfutás, nem igaz? Több eset lehetséges: elképzelhető, hogy már irtózatosan fáradt volt a pasas, aztán az is lehet, hogy az újságíró tűnt neki butának, plusz nem mérte fel a Globe and Mail jelentőségét és amikor egyeztették a végleges interjút, el sem olvasta azt. Persze simán az is lehet, hogy Scott Schuman egy seggfej.

Mit lehet tenni az ilyen esetek megelőzésére? Alkalmazni kell egy pr-est. :) Egy olyat, aki kiharcolja, hogy bár az interjúalany elképesztő nagy ásznak gondolja magát, ne maradhassanak ilyen részletek a végleges cikkben. Scott Schuman esetében ugyanis nagyon fontos, hogy megmaradjon a divatnak elkötelezett, naphosszat az utcát járó és a még épp csak látható divattrendekre vadászó elegáns úriember képe az emberekben. Még kicsit rá is lehetett volna játszani erre, hogy az illúzió tovább erősödjön.

Persze simán lehet, hogy a könyvkiadó kommunikációs osztálya gondolta azt, hogy milyen jó lesz majd megmutatni a pasas "emberi oldalát". Nos, ha így volt, akkor ezzel hatalmas hibát követtek el és innen üzenem, hogy javasolt lenne újragondolni az egészet, míg nem késő.

Ugyanis ahogy a kommentekből is látszik, hogy ez az illetlen kitárulkozás többeket is elriasztott. Egy példa:

Can some PR "handler" please help this poor sole before he runs his life into the gutter by bragging about how "so many people recognize him on the street” and his pathetic sex life that seems to rock the hotel room next door!!! That’s is so petty and lame! Sorry but this type of guy can’t be an aspiration to anyone. Before we heard this man open his mouth, we used to like his blog.

Nagyon sokan nagyon sokáig azt gondolják, hogy a pr-hez nem kell érteni, mert csak józan paraszti ész és esetleg gyerekszoba kell hozzá. Az ilyen esetek is mutatják, hogy a legkisebb banánhéjon is nagyot lehet csúszni és nagy rombolást vihetünk véghez, ha nincs, aki elkapjon. Eleve kell egy külső szem, ami rögtön kiszúrja a problémás pontokat - saját magunk általában nem tudjuk az ilyen helyzeteket egyedül kezelni.

Remélem, Schumann könyvkiadója rögtön kezelte a kérdést és több ilyen méretes baromságot nem kell már olvasnunk. Mindenesetre pár elkötelezett rajongóval szegényebbek lettek, pedig csak jobban oda kellett volna figyelni.

 

5 komment

Rossz nekünk, na

2009. május 29. 07:40 - Critmiss

Az élet nehéz. Pláne ebben az országban, főleg ezekben a válságos időkben. Ráadásul még mindig a szocik vannak kormányon, nekünk innen már csak lefelé, kész vége. Igaz ez mindenre a gazdaságtól a morálig - senki és semmi nem marad érintetlenül.

Ez a magyar valóság a Hír TV szerint, ezt hangsúlyozzák az állandó eposzi jelzők (pl. a bukott pénzügyminiszter), a kiválasztott hírek, a riportok nagy többsége. A Hír TV-t nézve az az érzésed támad, hogy ennél már sosem lehetne rosszabb és szinte felhorgad benned a tettvágy. Mindezt a műsorok készítői ráadásul tényleg komolyan is gondolják.

Ezt tükrözi az Iskolapélda című műsor alcíme is, ami az, hogy  Összeomló közoktatás. (Elsőre nem is hittem a szememnek)

Mekkora már!

Aztán amikor majd jön Viktor, le lehet cserélni az alcímet mondjuk erre: Közoktatással a jövőért.

Bár ilyen egyszerű lenne.

 

 

 

Szólj hozzá!

A kar, amely izgalomban tartja Amerikát

2009. május 12. 07:51 - Critmiss

Ha esetleg nem követitek Sarah Haskins munkásságát és tweet-jeit, akkor újdonság lesz számotokra a legutóbbi videója, amiben a pár hónapja dúló kar-őrületről beszél. Michelle Obamának ugyanis tényleg szép karjai vannak, és elég gyakran hord ujjatlan ruhákat. Még a hivatalos, überszexi first lady fotón is szabadon hagyta a karjait.

Ez ugyan az újságírókon kívül senkit nem érdekel (na jó, az emberek 49 százalékát nem), de ki lehet vele tölteni a műsoridőt, meg idővel gondolom el lehet majd adni vele fitness kazikat.

De nézzük inkább, hogyan mondja el mindezt Sarah:

 

Szólj hozzá!

Lecke a Huffington Posttól

2009. április 23. 07:02 - Critmiss

A nagy kiadók utálják a Huffington Postot, meg a blogokat meg a Google-t és mindent, ami idéz tőlük. Igaz, a HuffPo (hű, de benfenntes vagyok!) túl sokszor teszi ezt. A Slate újságírója szerint azonban ha mást nem, egy igazán jó leckét kapnak a lapok, amit meg kellene tanulniuk: a HP azért is annyira sikeres, mert emészhetővé teszi, olvashatóvá rövidíti a mégoly színvonalas, de iszonyatosan hosszú és agyat igénylő publikációkat, ráadásul megspékeli az egészet egy egyedi hanggal.

Aztán még felsorolja, mit tud annyira nagyon:

- SEO-zik ezerrel

- totál aktuális videókat készít a legjobb pillanatokban

- rendszeresen frissíti a híreket

- nem irtózik a bulvártól a komoly politikai témák mellett

A cikk szerzőjének végkövetkeztetése szerint a cikkek eredete homályos és egyre homályosabb, bár az újságírói etikett megkívánja, hogy hivatkozzanak egymásra a kollegák. Azonban bejön a képbe az adott hír igazsága, ami fontosabb a hírversenynél - az a lényeg, hogy az olvasók hozzájuthassanak az információkhoz, a forrás másodlagos.

 

Szólj hozzá!

Ha hirdetőket szeretnél

2009. április 08. 07:22 - Critmiss

Drága, drága sales-es kollega!

Ezerrel dolgozol azon, hogy új hirdetőket szerezz a munkahelyednek, ami lehet rádió/site/TV stb. Kicsit pánikban is vagy, mert most megcsappantak a büdzsék - ki tudja, mikor lesz ennek vége.

Ehhez képest ugyanolyan szr médiaajánlatot teszel közzé és csak többszöri rákérdezésre küldesz hallgatottsági/látogatottsági/olvasottsági adatokat.

Változtass ezen. Most.

És még valami! Ne nekem kelljen összeadogatni, hogy mi mennyibe kerül. Írj le végösszeget (már ha nem moduláris a cucc). Ez egyébként nem csak rád vonatkozik. Ritka, hogy rendes árajánlatot kapok, ami elég érthetetlen, ha valaki abból él, hogy ilyeneket gyárt éveken keresztül.

Köszönöm.

7 komment

A megújult Női Lapozó

2009. február 09. 07:29 - Critmiss

Vigyázat, sok görgetéssel járó poszt!

A Kreatív Online-on találtam a hírt, hogy megújult az origo női rovata, a Női Lapozó, és rögtön megnéztem, mert kíváncsi voltam, hogy milyen irányba indultak el.

Nos első látásra a site teljesen hasonlít a Yahoo Shine nevű női portáljára, és igazából második látásra is vannak hasonlóságok, például a betűtípus a címekben, vagy éppen a fő menüpontok:

 

 

 

Csak a sorrend más, és az, hogy az amerikai portál valamiért fő menüpontot alakított ki az asztrológiának.

De hasonlítsuk össze most a két oldalt anélkül, hogy kifejezetten erre mennénk rá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az oldal teteje elég hasonlóan alakult: a már említett menüsor például – igaz a Női Lapozónál valamiért egy cikkből kiemelt idézet foglalja azt a helyet, amit a Shine-nál semmi. Mindezek alatt nagy méretű képpel kiemelt fő sztorik következnek, amik a Női Lapozónál váltogatják egymást, a Shine azonban valamiért egyetlen cikkel gazdálkodik. Eltérés még, hogy a Női Lapozónál a fő sztori alatt négy szövegdoboz kapott helyet különféle nőinek tulajdonított funkciókkal, mint a bioritmus, numerológia, testtömeg, szerencsesüti. (Ez utóbbi nem tudom, hogy miért kapott ennyire kiemelt helyet. Na jó, a többit sem egészen értem.) A jobb oldalon pedig mindkét site-on a belépés és egyéb kiegészítő funkciók, meg egy nagy billboard hirdetés látható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután következnek a különböző rovatok témái. Az amerikai site-on rögtön a munkával és pénzzel kapcsolatos rovat jön, csak ezután kapjuk meg a napi celebadagunkat. A magyar site-on a szabadidő, az evés-ivás és a gondolom nagyon népszerű horoszkóp kap helyet a fő sztori alatt. Ha megnézzük a jobb oldali függőleges sávot, mindkét site-nál a legnépszerűbb cikkek listája látható az oldalnak ebben a hányadában, igaz a magyar site kettébontotta a leginkább megkommentelt és a legolvasottabb cikkeket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán az amerikai magazin az egészséggel és a szerelemmel, szex-szel folytatja, meg a nap fotójával (khm… ilyen is van a Lapozóban, igaz egy képernyőnyivel feljebb).
A magyar site ajánlatokkal jön, aztán lelkiélettel, divattal és gyerekneveléssel. Szóval ide már elég sokmindent bepasszíroztak.

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Női Lapozó ezután kever-kavar. Megint itt van a szabadidő, egy kis pszichológia és a szépség. Aztán elfogy a tartalom, és például a job oldali sávban már csak a púderszín nyugtatja a szemet, ami tökjó, de talán lehetett volna használni.

A Shine még csak most tart a babázásnál, az evésnél és a szépségápolásnál. Fontos még, hogy nem felejtették el a képeket használni. Mert a lap alja azért nem sokkal kevésbé lényeges, mint a teteje - nem szabad teljesen elhanyagolni.

A tartalom itt már a Shine esetében is elfogyott volna, de ők úgy oldották meg a problémát, hogy a többi Yahoo-site-ról emeltek ki cikkeket. Nos, gondolom az origo esetében is lenne mit beemelni, valahogy érdemes lenne ezt megoldani.

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Női Lapozó itt véget ér, a Shine azonban további elemmel kedveskedik az olvasóknak: a site alján összefoglalva látható, hogy melyik rovatban mik a legújabb cikkek. Ez azért is jó, mert így nincsenek zavaró illusztrációk, reklámok meg ez, meg az.


Összegezve a tapasztalatokat: több ponton elég nagy a hasonlóság, szemérmetlen módon érvényes ez a menüpontokra, vagy a címekben használt betűtípusra. Az egyes elemek elhelyezkedése is hasonló, bár a Női Lapozó kicsit máshova tette a hangsúlyokat. Ami fura, hogy a főoldalon az egyes rovatok nincsenek eléggé kibontva, csak egy-egy cikket emelnek ki, ami miatt ráadásul menüpont-ismétlésre is kényszerülnek. Például kétszer jelenik meg a szabadidő rovat, vagy az étel-ital és a lelkizés is. Az olvasóra van bízva, hogy ha többet akar tudni, a fő menüpontok mentén haladjon - de így nem feltétlenül születnek kattintások. Én a főoldalra való kipakolásban hiszek, igaz van, aki szerint ez zavaró. De szerintem meg kell adni a lehetőséget a lényeg szkennelésére. Kinek van ideje kattintgatni, nemde?

És hogy valóban ők lesznek-e a vezető női site? Nem hiszem, hogy leelőzik az NLCafét, még akkor sem, ha az egy elsőre átláhatatlan katyvasz: egyszerűen minden megtalálható rajta, hiszen bele van kötve a teljes női online Sanoma-portfolió, és erős közösség alakult ki körülötte.
 

Szólj hozzá!

Óda a telefonközpontoshoz - javítva :)

2009. február 06. 07:34 - Critmiss

A pr-eseknek sajnos nagyon sokszor kell telefonon alkalmatlankodniuk, hogy ilyen finoman fejezzem ki magam. A tapasztalatom az, hogy a széthívogatott újságírók, szerkesztők az esetek 90 százalékában kedvesek, de minimum korrektek maradnak. Mégis fényévekkel jobb egy olyan szerkesztőséget felhívni, ahol barátságosan fogadnak, és ahol 1) rögtön felveszik a telefont, 2) nem éreztetik veled, hogy alkalmatlankodsz, 3) nem tapintható, hogy az illető utálja a munkáját.

Ilyen hely most csak egy jut eszembe, ez pedig a Napi Gazdaság. Ha őket kell felhívnom néha, akkor tudom, hogy barátságos, kellemes hangú férfiak fogják felvenni a telefont, és néha még egy-két szót is váltunk. Például ha mondom, hogy újra ez és ez vagyok és újra ezt és ezt keresném, akkor nem csend fogad, hanem egy kedves válasz: "akkor újra kapcsolom és ha nem sikerülne elérnie, szabadidejétől függően nyugodtan próbálkozzon" és szinte hallom a mosolyt.

Csak megköszönni tudom, hogy bár a társadalom kártékony egyedeként tevékenykedek, gyomorgörcs nélkül végezhetem a munkámat, mert valakik felismerték, hogy jobb segíteni egymást, mint lenézni és akadályozni.

Nekik szól ez a tingli-tangli, de nice szám.

7 komment

A kormányszóvivő a nézettség oltárán

2009. február 01. 14:14 - Critmiss

Amikor megláttam Budai Bernadett rosszullétének hírét az Index címlapján, rögtön kattintottam, mert kíváncsi voltam, hogy feltettek-e valamilyen videót vagy fényképet. Na nem azért, mert annyira meg akartam nézni, hanem mert nagyon érdekelt, hogy hogyan kezelik a témát.

Megkönnyebbültem, amikor nem találtam beillesztve semmit. Persze azért nem állták meg: rövid időn belül már címlapon láthattuk, ahogy Gyurcsány Ferenc a karjában tartja a kormányszóvivőt (az MTI-nek köszönhetően).

Nemsokkal azután odakapcsoltunk a Hír TV Híradójára (ezt tesszük, ha kell egy kis adrenalin). Egy kisebb összegben fogadtam volna rá, hogy ők majd kihagyják a beszámolóból a jelenetet: valamiért azt gondoltam, hogy majd azzal fognak protestálni, hogy ők ugyan nem járulnak hozzá Gyurcsány Ferenc személyes pozitív imázsának építéséhez, meg ehhez hasonló (egyébként) hülyeségek. Hát sajnos csalódnom kellett.

Körülnéztem a neten, már mindenhol körbejárt a hír, de csak nagyon kevesen voltak korrektek, köztük volt például a Hírszerző, mely csupán egy rövidhírt szánt a dologra. (Hát ez nem jött össze végül)

Egyébként az MSZP pártoldala sem állt a helyzet magaslatán, mert ők maguk is feltettek képeket az esetről, ami nagy hiba volt.

Szerintem minden korrekt sajtóorgánumnak maximum említés szintjén, szűkszavúan kellett volna foglalkoznia a témával, mindenféle fotó és mozgókép nélkül. Etikátlan valakit úgy megmutatni nyilvánosan, hogy nem, vagy nem teljesen van öntudatánál.

Shame on you.

266 komment

Sports and Style – furcsa hibrid

2009. január 26. 07:27 - Critmiss

Amikor megjelent nálunk a Sports and Style, azt gondoltam, hogy egy amolyan külföldi mintára vaskos, színvonalas, elitista kiadvány érkezett meg hozzánk. Ehhez képest egy eléggé magyar ízű lapot kaptunk, ami nem is lenne gond, ha a tartalom lokalizálása, azaz magyarra fordítása nem rosszul kivitelezett és ízléstelen fotósorozatokat jelentene többek között.

De kezdjük az elején, az alapkoncepciónál. Elsőre nem volt számomra egyértelmű, hogy tényleg indokolt egy olyan magazin létezése, ami a sportolókat és a divatot párosítja egymással. Miért fontos, hogy sportolókat lássunk Armaniban? Ja, mert általában nem Armaniban, hanem susogósban látjuk őket? Vagy netán az lehetett az elgondolás, hogy a sport márpedig háttérbe van szorulva és sportolót legfeljebb évente kétszer tesznek bele (joggal – a szerk, azaz én) a divatmagazinokba és nincs egy hely, ahol elmondhatnák, mi vezetett a jachtos, ízléstelenékszeres jelenükhöz? (Tisztelet a kivételnek, ha van). Az mondjuk tény, hogy ez egy zsírpapírszerű sportmagazinban nem igazán hatásos egy mélyinterjú, és nem illik az Armanihoz sem.

Azt hiszem, mindegyik felsorolt szempont az okok közé sorolható, ami a lap létrejöttét illeti. És végülis miért ne? Kell egy hely, ahol a sportolók végre szusszanhatnak egyet és nemcsak melegítőben, hanem szép ruhákban is piedesztálra emelik őket.

Miután elfogadtuk ezt a formátumot, lássuk, milyen a tartalom. Nos, hogyismondjam: kizárólag sportbuzik számára vonzó, szerintem. Olyanoknak jó ez, akik izgalomba jönnek, ha a teniszről, golfról, úszásról, kosarazásról olvashatnak, és könnyel telik meg a szemük, ha visszaemlékeznek Janics Natasa olimpiai győzelmére. Nem tudom, tényleg annyi ilyen ember van itthon, hogy ez megérheti? Hááát….

A cikkek egy része a külföldi anyalapból származik, egy részét pedig mi magyarkák készítettük el. A külföldi nekem nagyon idegennek hat, de ebben nem vagyok hiteles forrás, mert nekem a versenyszerű sport már önmagában teljesen idegen és utoljára nyolcévesen lelkesedtem, ráadásul olyanért, akitől aztán az összes díját elvették doppinghasználat miatt.

A magyar pedig… nekem soknak tűnik ez az ajnározás. Hőstörténeteket olvashatunk itt, ahol Nick Hornbytól, mint prózaírótól, nem pedig mint írótól idéznek, meg szuperlatívuszokban beszélnek a riportalanyról. Aki hős is, meg minden, tényleg, de ez így kicsit olyan, mint egy klubújság – totális belügy az egész. És itt nem az a gond, hogy ez egy réteglap, hanem, hogy a sportolók szeretgetésével vannak tele az oldalak, ami természetellenesnek hat. Persze lehet, hogy csak én vagyok elfajzott és cinikus, aki nem tiszteli az „értékeket”.

A vizuális kivitelezésről is hadd ejtsek pár szót: az sajnos csapnivaló. Nem akarom bántani a fotóst, meg a stylistot aki a sorozatokat készítette, mert újra átélhettem a kilencvenes éveket és az néha jó, de azért a technikai tudáson túl érdemes stílusérzékkel is rendelkezni. Menthetetlennek tűnnek, de tanácsként talán megpróbálkozhatnak a következővel: lapozzák fel honfitársaik sorozatait a normál divatlapokban, és tanuljanak. Ezt tudom javasolni.

Egy dolog mondjuk szuper volt  a lapban: sokoldalas riportot készítettek egy paralimpikonnal, akinek a keze sérült, és ezt nem takargatták el (minden képen). Ezért a döntésért gratula. A többiért: hát... minden jót. :))

 

Szólj hozzá!

Ha már egyszer denevérrel hálsz

2009. január 20. 07:36 - Critmiss

Írtam korábban a Velvet elsüllyesztésével elszalasztott történelmi esélyről. Az eredményt mindenki látja, lehet siratni és sajnálkozni. Lehet azonban azon is filózni, hogyan lehetne mégis felpörgetni a dolgot, ha már ilyen állapotba került.

Minimum egy olyan dolog van ugyanis, amivel szerintem lehetne segíteni rajta. Ez pedig a főoldalon megjelenő felület növelése. Igen, jól olvastátok. Növelése. Ugyanis – nem tudom, ki hogy van vele, de – a Velvet hírei nem váltakoznak túl gyorsan. Van olyan, hogy egy nap egyszer kattintok rá valamire, mert nem jön semmi, ami aztán érdekelne. Az meg nem túl életszerű, hogy „bemenjek” a site-ba, és magam mazsolázzam ki a híreket - ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül.

Gondolom, pörgetni kell a kiemelt anyagok olvasottságát, meg nem jó, ha számottervő letöltésszám nélkül darálódnak le a cikkek, de ez a jelenlegi megoldás sem hiszem, hogy kielégítő.

Szerintem a jelenleg is kiemelt linkeken túl van egy olyan tartalmi szegmens, ami abszolút alkalmas a turbózásra: ez pedig a mindenféle külföldi pletykasite-ról összeszedett celebhírek köre. Nem is értem igazából, hogy miért van így eldugva, ha már annyi munkát belefeccölnek (suze valahol írta, hogy több mint húsz forrásból dolgoznak).

Meg egyébként is: így kevésbé épülnek fel a külföldi celebek – ha állandóan kint van a főoldalon mondjuk Sienna Miller, egy idő után mindenki tudni fogja, ki az a Sienna Miller. Míg ha el van rejtve a nem is tudom milyen rovatba, (általában nem találok oda rögtön), akkor csak azt a kommentet lehet elvárni, hogy „Who gives a fuck?”. És jogosan.

Plusz kiegészítésként mondanám, hogy egyébként ez a celebrity percről-percre a magyar médiában eléggé unikális. Pont tegnap jelent meg egy cikk a HVG Online-on arról, hogy milyen gátlástalanul hazudnak a bulvárlapok és hogy simán előfordul, hogy több hónapos fényképeket használnak fel illusztrációként. Itt említeném a többhetes híreket is a Viva tévén, ami már csak azért is megdöbbentően pofátlan, mert a tinédzserek mégiscsak az átlagosnál gyakrabban használják az internetet.

Szerintem ha ez az elem hangsúlyosabb lenne a Velveten és mindenki hozzászokna a friss hírekhez, egyre kevésbé lehetne dögszagú sztorikat beadni az embereknek.

A lényeg mindenesetre, hogy ha már bulvárosodunk, azaz denevérrel hálunk, akkor háLjuk meg rendesen. Ráadásul ez így, ebben a formában nem is annyira vállalhatatlan és gyomorforgató.

 

Szólj hozzá!
Címkék: média tipp website

Népszabi

2008. december 03. 07:19 - Critmiss

Többen is mondták, hogy mekkora hülyeség egy online site-ot a tévében hirdetni. De szerintem teljesen érthető és jól indokolható. Legalábbis akkor, ha például egy olyan szolgáltatásról vagy médiumról van szó, ami a tömegekhez szól. A nagy tömegek meg azért nem igazán használják a netet, vagy ha mégis, legfeljebb kapcsolattartásra.

Ők felmennek az Origóra vagy az Indexre, meg a mailboxukba, aztán szevasz. Nem fog eszükbe jutni, hogy "nahát, vajon milyen az online Népszabadság"? Ha nem olvasták korábban (rendszeresen), akkor ez soha nem fog felmerülni.

A másik pedig, hogy ha egy site rossz, mint amilyen a Nol volt, akkor nem nézeget vissza rá az ember, hogy vajon megcsinálták-e már. Onnantól a kapcsolat lényegében megszakadt. Ezért aztán igenis reklámidőt kell venni, és bemondani a tévében, hogy "Újdonság van!". Ha nem olvasnék szakmai blogokat, és nem lettem volna hivatalból feliratkozva az RSS-re, akkor máshogy nem tudtam volna róla.

Egyébként nekem tetszik az új site a sok gyermekbetegsége ellenére. Szerintem tökjól használható, könnyen el lehet rajta igazodni, és bár biztosan tényleg hat képernyő magas, működik, mert ha valaki lusta kattintani, akkor scrollozhat. Mert lényegében az oldal második felében a felső hányadban kis helyre becsomagolt tartalmak olvashatók kibontva. És egyáltalán: így kell kinéznie egy honlapnak.

Szólj hozzá!

Elle Man – férfi magas karakterszámban

2008. október 15. 07:37 - Critmiss

Sikerült lemaradnom az első férfi különszámról, ezért most igyekeztem nagyon lelkiismeretes lenni, és A-tól Z-ig elolvastam az Elle Mant.  Első átlapozásra ólmos álmosság lett rajtam úrrá, ezért szünetet kellett tartanom. Csak olyan szituációkban sikerült aztán a végére jutnom, amik sok várakozást tettek szükségessé.

Lássuk csak: nem annyira rossz a helyzet, ahogy azt először vártam volna. A cikkek nagy részét érdemes lehet ledarálni annak, akit ez érdekelhet. Az öltözködésen túl ugyanis szó esik társadalmi osztályokról, apa-fiú viszonyról, házasságról, pénzre hajtó nőkről és mindenféle Teva szandálos pasasról, akik abban találták meg életük értelmét, hogy világot látnak. Szót kap benne Hankiss Elemér és Kieselbach Tamás is, meg még egy-két előadóművész és üzletember.

Nő csak egy alkalommal jelenik meg kifejezetten, Eva Mendes személyében. Elég érdektelen, de végül is nem vagyok férfi, szóval lehet, hogy izgalmas vele a beszélgetés.

Én magam megtudtam, hogy Obama beceneve Obambi, és hogy a személyre szabott öltöny a „bespoke” öltöny. Érdekes volt a kedvencem, Háy János és Vámos Miklós, valamint Dragomán György írása is a házasságról, plusz be tudom mostmár azonosítani Sinyát, a Hajtás Pajtás központi figuráját arcról.

Szép volt a divatsorozat is James Bonddal, igaz, elég erős az a szexuális aktus utáni pillanat a végén… De Bondba belefér.

Amit elég feleslegesnek éreztem, az a Férfias játékok elnevezésű rovat, ami ugyan klassz kütyükkel volt tele, csak nem értettem, miért annyira férfiasak. Felesleges volt még a Lábuk előtt hever a világ című válogatás, ahol eleinte még akár jól is jöhettek volna ki az egészből egy idősebb külföldi és egy fiatalabb magyar művészpasas párosításával, de aztán elvesztette az irányát az anyag és teljesen összezilálódott.

A Men and the city című férfiarc-ápolási cikk létjogosultsága mellett az életben nem tudnék kardoskodni, annak minden szépen összerakott mondata ellenére sem. Férfiak esetében eleve kicsit fura mini kencekatalógust nézegetni. De gondolom, ez nem lesz sokáig így. Egy idő múlva már ugyanolyan természetes lesz mindez, mint a nők esetében.

Nőként egyáltalán nem tudom megítélni, hogy ez jó lap-e vagy sem. Jó is volt ezzel szembesülni: rádöbbentem, milyen lehet egy pasasnak női Elle-t vagy Marie Claire-t olvasnia. A többiről nem is beszélve. Egyszerűen kínai az egész. (Át is passzolom Szabolcsnak a Karmamediából)

Nem tudom például belőni, hogy ezek a témák ebben a körítésben, ilyen hatalmas karakterszámban és ezáltal alig olvashatóan kit érdekelhetnek? Ez – amennyire én látom - a kompenzálni akaró kiscsávók, a beérkező babalelkűek és a jogászok lapja. De tényleg csak tippelek, mert az érinthetetlenek kasztjából érkezve nem nyílt sok alkalmam betekintést nyerni a privilegizált fériak lelkébe.

Mindenesetre szívesebben vennék elő egy bigétlenített FHM-et, mint az Elle Mant, aki ha hirtelen életre kelne, tutira egy szellemtelen, finomkodó csávó lenne rózsaszín puttófejjel. Épp mint a címlapon Brad Pitt és George Clooney. Not my type. Legalábbis nem ebben a körítésben.
 

6 komment

Érthetetlen hagyomány

2008. szeptember 15. 07:39 - Critmiss

Van egy dolog, ami évről-évre egyre jobban kikészít és nem igazán látom az értelmét. Ez pedig az, hogy minden valamirevaló film vagy műsor jó esetben este tízkor, de általában tizenegykor vagy a kereskedelmi tévéknél garantáltan éjfél után kezdődik. Az utóbbiaknál ugye egyértelműen a “kultkvóta” letudásáról van szó, amit a médiatörvény miatt kell teljesíteni, az előbbiek esetében viszont teljes értetlenséggel állok a jelenség előtt.

Próbáltam felidézni olyan információt, ami alapján rá tudtam volna jönni arra, hogyan alakult ki ez az “értelmiségi blokk” a programszerkezetben, de sajnos minden igyekezetem hiábavalónak bizonyult: semmilyen magyarázatot nem tudok felhozni arra nézve, miért kell egyre karikásodó szemekkel és a másnapi korai kelésre növekvő pánikkal gondolva tévéznem.

Azt belátom, hogy a hirdetőket nem vonzzák az alacsonyabb nézettséget generáló műsorok, de könyörgök: az m1/m2 mégis mit akar? Már úgysem nézi senki, alig van reklámbevétele. Nem lehetne akkor már ezzel az erővel akár emberi időben is leadni a jó filmeket?

Tudom, hogy itt a didzsitál televíziózás, és örömmel bemutathatnék a sok baromnak, idővel meg is teszem, (csak menjenek még le kicsit az árak és dobjanak meg egy jó akcióval vagy értelmes programcsomaggal) de sokan nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt a megoldást válasszák.

Az ő nevükben tehát azt mondom, hogy “Hé bameg! Az értelmiségiek nem feltétlenül munkanélküliek vagy szabadúszók! Késő esti blokkot a főműsoridőbe!”
 

5 komment

Meleg

2008. szeptember 09. 07:15 - Critmiss

Sokat elmond az magyar média állapotárúl a TV2 tudósítása a Nike félmaratonról. Nemcsak, hogy bevágták, amint a tisztifőorvos oktalan barmokként állítja be a futókat, hanem még meg is ismételték, sőt a riport végén elhangzott, hogy "esztelenség volt megrendezni" a versenyt ebben az időben.

Persze, mert jobb lett volna zuhogó esőben, mi? Vihették volna be a mentők a sok törött lábút, és természetesen akkor is le lehetett volna adni a riportot ugyanilyen negatív előjellel.

A kívülálló számára teljesen érthetetlen egy ilyen megerőltető sport tömeges élvezete, pláne nehezítő körülmények között, de ebben az esetben egyetlen dolog lett volna az adekvát reakció a riporter részéről: inkább otthon marad és ejti az egészet. Vagy átadja a témát másnak, akit az egy kicsit is érdekel.

Btw: Mekkora f@sz ez a tisztifőorvos!

Szólj hozzá!
Címkék: média tv tv2 barmok

RSS-re optimalizált címadás – Kell vagy nem?

2008. augusztus 06. 07:03 - Critmiss

Az RSS-feedjeim között egyebek mellett ott figyel a Nol. Rá szoktam nézni, hogy van-e valami extra esemény vagy cikk, ami fontos, ebédszünetben pedig ami érdekes lehet.

Viszont sokkal ritkábban kattintok rá a Nolra, mint mondjuk a HVG Online-ra, mégpedig azért, mert a címek alapján nem tudom kikövetkeztetni, hogy miről szól az adott cikk, és idő hiányában inkább nem is zavartatom magam – egyszerűen nem nézem meg.

Biztosan azért vannak ilyen címek, mert a nyomtatott újság cikkeit veszik át, illetve gondolom ugyanabban a stílusban adnak címet az online cikkeknek is. De tutira alacsonyabb így a látogatások és a letöltések száma, úgyhogy nem vagyok benne biztos, hogy ez így megéri.

Ilyenkor felmerül a kérdés: maradjunk szellemesek/okosak, vagy optimalizáljuk inkább netre, vagy egyenesen RSS-feedre a címeket?

Nem tudom, hogyan lehetne vagy kellene ezt megoldani, mindenesetre szerintem megfontolandó lenne egyszerűbb, egyértelműbb címek adása a Nol cikkeinek. Nem fog belehalni senki, ha nem annyira szofisztikált és papírízű a cucc.
 

2 komment

Művészetoktatás-teszt

2008. július 16. 07:15 - Critmiss

A Guardian már megint érdekes kísérletbe fogott: visszaküldi a kritikusait azok régi iskoláiba, hogy megnézzék, miben változott gyerekkoruk óta a művészetoktatás.

Az első kritikus, Jonathan Jones egy kisvárosi, de elég nagy létszámú iskolában koptatta a padokat. Egy önarckép-rajzolós élményen kívül sok emléke nem volt a művészetoktatásról, és egy tanár nevét sem tudta felidézni.

Amit azonban a látogatása alkalmával látott, az teljesen lenyűgözte. A diákok public art projekteket próbálgatnak az iskola falain belül megvalósítani, kortárs művészekre hivatkoznak inspirációs forrásként, vagy éppen bátran újraértelmeznek klasszikusokat.

A cikk szerzője szerint a kortárs képzőművészetnek az elmúlt tíz évben Angliában tapasztalható egyre népszerűbbé válása abszolút megfoghatóvá vált ebben az iskolában.

Kíváncsi vagyok, hogy a többi kritikus milyen élményekről számol majd be.

Mindenesetre már most nem kicsit irigylem ezeket a diákokat. Nálunk annyi volt a rajz óra, hogy rajzoltunk. De még a különórák is csak erre fókuszáltak. Kortárs képzőművészet? Vagy akár kortárs irodalom? Teljes köd.

És ami a szomorú, hogy nagyon sok tanár, vagy a művészeti szcéna professzionális szereplőinek egy része a mai napig totál tájékozatlan arról, mi van ma itthon mondjuk a képzőművészetben. Arról meg már nem is beszélek, hogy ismernék a külföldi alkotókat. De még a sztárokat sem.

Ez tök véletlen, de ha már itt tartunk, nézzétek meg a Na mi van? program kiállításait. :)

Szerintem nagyon jók, és érdemes megtanulni a neveket. Hm... egy részüket.

Szólj hozzá!

Imázs és CSR - ezúttal a médiumok esetében

2008. július 07. 07:27 - Critmiss

Már régóta érlelődött bennem a gondolat arról, hogy a médiumoknak jobban oda kellene figyelniük az imázsukra. Az rendben van, hogy a főszerkesztőnek pontosan az a dolga, hogy a kijelölt szemléletet, irányvonalakat és minőséget fenntartsa az adott médiumnál, én azonban úgy érzem, hogy azért ez kevés.

A bulvárban és a női médiumok esetében érezhetően használják az imázsteremtés eszközeit, amiben a különböző akciók, események és a felvállalt témák a leginkább használt eszközök (pl. női esélyegyenlőség a Marie Claire-nél, családon belüli erőszak témájának gyakori tárgyalása, stb.). Ezek az eszközök a leghatékonyabbak egy médium esetében.

Éppen ezért az utóbbi időben egyre többször tettem fel magamban a kérdést, hogy miért nincs a legtöbb médiumnak CSR-tevékenysége? Hiszen médiumként abban az igen kedvező helyzetben vannak, hogy felületet adhatnak az általuk kiválasztott fontos ügyeknek, és nagyon hatékonyan használhatják egy markáns, plasztikus imázs kialakításához. Hiszen a téma, amivel egy médium foglalkozik, illetve nem foglalkozik, rengeteg mindent elárul róla. Ezt nem használni pedig bűn.

És egyébként is: kicsit fura, hogy nagyvállalatok milliókat ölnek bele egy-egy ügybe, a médiumok meg néha-néha kegyet gyakorolnak, és röviden beszámolnak róla. Csak akkor számíthat egy társadalmi kérdés támogatásra egy szerkesztő vagy újságíró részéről, ha van valamilyen személyes érintettsége, vagy éppen aktuálissá vált a dolog, többnyire politikai fejlemények miatt. Ez azért valljuk be, közel sem ideális.

Nagyon fura egybeesés volt, amikor hasonló következtetésre jutott néhány médium és megalakították a médiauniót. (Oké, gondolom unták már az állandó nyüstölést is a különböző pr-esektől.) Ez nekem egyelőre nagyon tetszik, és nagyon pozitív kezdeményezésnek tartom.  Azonban nem tudom eldönteni, mire lehet majd számítani a tagságot alkotó médiumoknál:

1.    Elképzelhető, hogy érzékenyebbek lesznek az ilyen témákra, és más CSR-t is beengednek, ami jelenleg nem annyira jellemző, mert eléggé utálják.
2.    Van azonban egy olyan lehetőség is, hogy az évente egy felvállalt témával úgy fogják érezni, hogy megtették, amit lehetett és ami elvárható, és erre hivatkozva vissza fognak utasítani minden ilyen megkeresést. Vagy legalábbis továbbra is tűzzel-vassal irtják a CSR-t.

Nem azt mondom, hogy kritikátlanul be kell engedni minden ilyesmit a drága médiafelületekre, de azért nem kellene élből elutasítani az ilyen ügyeket. Én remélem, hogy ennek a médiauniónak köszönhetően tudatosabbak lesznek a médiumok, jobban odafigyelnek majd arra, hogy mit képviselnek, és több ilyen témát is felvállalnak. Ezáltal pedig az arculatkérdés tetemes részét is letudják.

Nekünk pedig jó lesz, mert nem csak elvétve, és nem csak nagyobb társadalmi témákról fogunk olvasni.
 

(btw: a médiaunió szlogenje, hogy: "A társadalmi tudatformálásért" vajon mit takar? Tudatmódosító szereket nyomatnak, odatesznek egy kis ópiáttal, vagy mi?)

Szólj hozzá!

Etnicitásközpontú site indult

2008. április 21. 00:48 - Critmiss

Az Ask.com-ot is üzemeltető IAC/InteractiveCorp új, etnicitásközpontú, azon belül is elsősorban feketéknek szóló site-ot indított RushmoreDrive néven. Három fő funkciója van: egyrészt keresőként, másrészt hírportálként, harmadrészt pedig álláskereső site-ként működik.

A fejlesztők célja egy olyan oldal létrehozása volt, mely a tartalmak generálása során etnikai szempontokat is figyelembe vesz: így a kereső által kihozott eredmények listázásakor azok a hírek szerepelnek előkelőbb helyen, melyek a feketéket is érdeklik. Tehát ha ebben a keresőben kozmetikai termékekre keresel rá, a feketék számára kifejlesztett áruk már nem a lista végén fognak kullogni.

A hírek kapcsán hasonló terveik vannak: igyekszenek majd a feketék szempontjait is érvényesíteni a tartalom készítése során, és megemlítik az esetleges „fekete” vonatkozásokat is.

Az állásközvetítés természetesen nem etnicitásközpontú, de gondolom azok a cégek, akik itt szerepelnek, imázsszempontokat is figyelembevéve hirdetnek.

Sajnos nem tudtam sok tapasztalatot gyűjteni az oldallal kapcsolatban, mert például a kereső most nem működik, és kevés a hír is. Mindenesetre a „fekete” szempontok érvényesítésére még nem láttam a hírrovatban példát.

Az oldal kialakítása mindenesetre nagyon rendben van: letisztult, szellős, ennélfogva könnyen áttekinthető. És természetesen tele van olyan funkciókkal, amik egy honlapot honlappá tesznek: a hírek mellett feltüntetik a kapcsolódó tartalmakat, amik lehetnek további cikkek, blogbejegyzések, videók és kommentek.

(via PRWEEK Online)

 

Szólj hozzá!

Donau Welle

2008. április 16. 00:29 - Critmiss

A Duna TV és a Deutsche Welle aláírt egy keretszerződést, melynek értelmében például közösen lépnek fel uniós pályázatokon és szakmai továbbképzésekben is együttműködnek. Gondolom, ez elsősorban a Duna TV stábjának trenírozását fogja jelenteni, bár az is elképzelhető, hogy mondjuk a németek jönnek ide, hogy az erdélyi, és egyéb határontúli magyarokkal kapcsolatos témákról tanuljanak.

 

Az én vágyam, hogy ezzel végre elinduljon egy olyan kooperáció, aminek az eredménye egy többnyelvű műsorfolyam mondjuk angolul, németül és magyarul, és olyan kulturális műsorok, mint az Arts.21, vagy a Euromaxx.

 

Akkor talán képes lenne a Duna TV is betölteni a funkcióját, ami nemcsak a külföldön élő magyarok informálásában, hanem a külföldi nézők magyar kultúrával való megismertetésében kellene, hogy megnyilvánuljon.

Szólj hozzá!
Címkék: média tv pozitív