Critical Miss


A panda és a szörny - avagy újabb haszontalanság jó drágán

2009. március 05. 07:49 - Critmiss

Megszületett az első vendégposzt a Critical Miss történetében!! Tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve megkértem Pandát a Twitteren, hogy írja meg marketingáldozattá válásának történetét. Hiába, óhatatlanul is becsúszik mindenkinek egy ilyen meggondolatlanság. Olvassátok hát a Csúnya Zöld Golyós Szörny történetét:

Alapvetően nem vagyok az a fajta, aki minden kozmetikai újdonságot megvesz, sőt, amióta dolgoztam natúrkozmetikai boltban, alig vásárolok drogériában (gyanús összetevők, vérző szemű nyuszik, miegymás). Arra is rászoktam, hogy ahol lehet, először próbát kérek. Ezzel a módszerrel - főleg külföldön - elég sokat lehet spórolni, de tényleg nincs kedvem azért kidobni pénzt, hogy aztán megromoljon a fél tégely. Azért néha engem is sikerül behúzni a csőbe, mint most a Garnier Nutritionist golyós szemkörnyékápolójával.

Elöljáróban annyit, hogy nem küzdök hatalmas sötét karikákkal, tehát nem is vagyok igazi célszemély. Bár rajtam is látszik, ha keveset alszom, nem szokott különösebben aggasztani, a szemüveg ápol és eltakar. Valamiért mégis azonnal rákattantam erre a termékre, nem lehet nem észrevenni a reklámokat, amivel az összes létező villamosmegálló tele van. Pedig még vigyorgó, üde tekintetű csaj sincs a plakáton. Azt hiszem, azzal fogtak meg, hogy úgy néz ki, mint egy zöld varázspálca. Pár napig próbáltam ellenállni, aztán mégis felmartam egyet - megjegyzem, a polcon az utolsó darab árválkodott.

A hatóanyagok közül csak a bűvös varázsszó, a koffein maradt meg – gondolom, épp annyi van benne, hogy már fel lehessen tüntetni az összetevők közt. A golyós megoldás klassz, bár azt nem írja a csomagoláson, mennyi idő után hat, vagy hányszor kenegessem a szemem alatt. Hideg - tehát, ha akarom, ez frissít. De abszolút semmit nem csinált se a karikákkal, se a puffadtsággal, pedig többször is kísérleteztem vele.

Úgyhogy az e havi konzumidiotizmusomat 2000 jó magyar forint bánja.
 

1 komment

Levelet kaptam, life!

2008. május 27. 07:10 - Critmiss

Fogok indítani egy sorozatot, amiben töredelmesen bevallom, ha a marketing áldozatává váltam. Egy kicsit a következő sztori is ide tartozik, ezért ez lesz a kvázi első darab.

De kezdjük a végén: levelet kaptam Svédországból. A postaládánál állva azon tanakodtam, hogy az egyetlen svéd ismerősöm küldhetett nekem valamit, vagy részt vett egy marketingakcióban, és nem akarta megadni a saját adatait, stb. :)

Nagy nehezen kibírtam a lakásig, aztán kinyitottam. Háppersze, hogy az IKEA-tól jött! Marketingáldozattá váltam ugyanis, és az ingyenes papírzacskó, meg az ingyenkávé hívószavára regisztráltam a Family programba. A tagságot egy kártyával lehet igazolni, ami kábé három hónap után érkezett meg, (emiatt egyébként nem is tudtam élni a tagság előnyeivel legutóbb) ezért sem gondoltam, hogy pont a kártya fog a levélben lapulni.

Mikor kinyitottam, rögtön az jutott eszembe, milyen zseniális húzás ez: a kis magyar ember kap egy levelet Svédországból, és úgy érzi, hogy valami különleges, valami fontos dolog történik vele. Ez az érzés még akkor sem szűnik meg, amikor meglátja, hogy az IKEA-tól kapta a levelet. “Hú, én itt fontos vagyok! A központ gondol rám! A svédek tudnak a létezésemről!”

Biztos csak valami gyártási ügy miatt jönnek a kártyák Svédországból, de ha megkérdeznék, én azt mondanám, hogy semmiképp se változtassanak a rendszeren. Persze a gyorsaságán azért lenne mit javítani.

2 komment
süti beállítások módosítása