Critical Miss


Olcsó győzelem

2009. november 26. 07:11 - Critmiss

Lehet, hogy én vagyok cinikus, de nem lepődtem meg különösebben, amikor olvastam, hogy van egy olyan díj az USÁ-ban, aminek a neve: National Best Books 2009. Eddig még nem mondtam semmi érdekeset, de az már mindenképp sajátos, hogy ennek a versenynek 500 döntőse és győztese volt, és a nevét is direkt úgy találták ki, hogy emlékeztessen a rangosnak számító National Book Awardsra.

Az egésznek az a lényege, hogy ha befizetsz 69 dollárt, tutira jó helyen végzel, és kapsz egy csinos, első látásra értékesnek tűnő plecsnit, plusz egy oldalt a sajtóközleménygyűjtemény-szerű katalógusukban.

Az ötletgazda alapvetően zseni, hiszen egy egyszerű website-tal csak ezt az 500 könyvet alapul véve 34,500 dollárt zsebelt be, ami azért nem rossz eredmény. Eleve ezt a többszáz kategóriát kitalálni már önmagában is elismerésre méltó teljesítmény.

A könyvek szerzői számára mondjuk rossz hír, hogy az eladásokra valószínűleg egyáltalán nem hat ez a díj. Azért poénból ki lehet próbálni: összeraksz egy fotóalbumot a Flickr-es képeidből, blurb-bel kötteted, befizetsz 69 dollárt és máris te lehetsz a fotózás Edvin Martonja itthon. Hát nem szuper?

2 komment

Szellemírók

2009. november 03. 07:44 - Critmiss

Angliában teljesen elharapództak a celebkönyvek, ráadásul már nemcsak a nem fikciós, hanem a fikciós vonalon is. Az eladási listák élén többnyire Kerry Katona, Katie Price, Victoria Beckham és társaik szerepelnek.

Ők többnyire nyíltan vállalják, hogy épp csak érintőleges közük van a kiadott könyvekhez, legfeljebb konzultáltak néhányszor a "négerekkel", ahogy itthon hívják az ilyen könyvek szerzőit.

Sokan kikelnek ez ellen, van, aki például azt mondja, hogy ezek a celebkönyvek elszippantják az olvasókat az "értékesebb" szerzőktől.

DE: ezek a könyvek nagy profitot termelnek a kiadók számára, így van miből finanszírozni a várhatóan kevesebb vevőt, sőt akár veszteséget hozó kiadványokat. Másrészt a szellemírók nagyon jól keresnek ezzel a tevékenységgel, viszonylag kevés munkával. (Azért legalább valakinek jó, nem?)

Persze azt nem nehéz belátni, hogy a nagy pénzt felhajtó témák és szerzők - amennyiben tartósnak bizonyul a sikerük - akár valóban elkényelmesíthetik a kiadókat, pláne most, amíg (higgyetek nekem :) még eltart a válság.

Mindenesetre azt feltételezni, hogy ha nem lenne annyi celebkönyv, többen olvasnák Bret Easton Ellist vagy bármelyik kortárs írót, elképesztően naiv gondolat.

2 komment
Címkék: marketing trend

Ha hírlevelet csinálsz

2009. április 02. 07:35 - Critmiss

Viszonylag gyakran iratkozom fel hírlevelekre, mert érdekel, ki hogyan oldja meg a feladatot. Szóval alapvetően szakmai az érdeklődés, de azért előfordul, hogy marketingáldozattá válok és megőrülök.

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én mindig igényelném, hogy ahogy feliratkozom, érkezzen meg az éppen aktuális hírlevél, még akkor is, ha több hetes. Ugyanis szeretném rögtön eldönteni, hogy valóban érdekel-e, mi lesz benne, tényleg érdemes volt-e a megadnom az e-mail címemet.

Pillanatnyilag nem emlékszem olyan esetre, hogy ez megtörtént volna, pedig tényleg jó dolognak tartanám. Szerintem ha hírlevelet csináltok, gondoljatok erre is.

2 komment

Stratégiát váltott a WinZip

2009. március 25. 07:07 - Critmiss

Komolytalan hét, 3. poszt.

Biztosan láttátok már ti is, én mindenesetre ritkán használom a WinZip-et, szóval meglepett, hogy stratégiát váltottak és új módszerrel akarják rávenni a felhasználókat a fizetésre. Mégpedig az örök és múlhatatlan meggyőzőerőre - a cukiságra - bízták magukat. Tessék megnézni:

Olcsó, de teljesen működik.

Mit gondoltok? Szerintem a cukiság olyan alapvető éltető elem, mint a víz, a levegő vagy a Túró Rudi. Persze nem akarok senkit befolyásolni. :)

 

2 komment
Címkék: marketing cuki

Zombikérdés

2009. március 24. 07:38 - Critmiss

Ez egy mutogatós hét lesz, mostmár látom. Szóval adott itt ez a fiatalember az első képen (a barkácsminőségért bocsi). A Givenchy márkát hivatott reklámozni, azaz arra rávenni a kőgazdagokat, hogy vegyenek párat a design-cuccokból. Már csak az a kérdés, hogy miért döntött úgy az art director, majd a marketingcsapat, hogy ez így jó lesz. Mi lehet az a márkaérték, amit mindez hangsúlyozni hivatott?

És vajon ez egy trend lesz? Pár hajtással később egy másik zombifiú figyel a Diesel hirdetésében. Bizarr.

2 komment

Emlékeztető feledékenyeknek

2009. február 13. 07:28 - Critmiss

Tudom, tudom: a párunkat egész évben el kell halmozni szerelemmel és a február 14. egy hülyeség úgy en bloc, bla bla bla. Mi viszont valamiért (szerintem az extra ajándék+kedvesség kombóért) megtartjuk.

Szóval a magamfajta túlhajszolt munkásembereknek szeretnék egy ötlettel kedveskedni még így időben, pláne ha a párjuk a kommunikációs szakmában aktív: ez pedig egy előttem ismeretlen grafikai stúdió, a Tandem Anno című sorozata, annak is leginkább a Képes árjegyzék kívánatra bérmentve megküldetik című darabja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ebben korabeli hirdetések, szórólapok szövege és egy-egy marketingakció leírása olvasható.

A szerzők utólagos engedelmével következzék egy találomra kiválasztott példa:

"Ingyen kap egy ilyen 150 koronás hatalmas hangu hangverseny Beszélőgépet ha 10 darab tetszés szerint választható vadonatuj duplalemezt 20 frt-ért vásárol, az általános kedveltségnek örvendő "ingyen-beszélőgép"-rendszer szerint, hol a gép ára a lemez-utánrendeléseknél térül meg. Meg nem felelőért a pénz rögtön vissza. Okvetlen kérjen lemezjegyzéket. Ezer darab angol tűt ingyen."

Na jó, nem tudom megállni, jöjjön mégegy:

"Szülők figyelmébe!

Internátus Miskolczon.

A kitűnően fegyelmezett Miskolczi internátusban - úri convinctus - a jövő iskolai évre öt üresedésbe jött fizetéses helyre pályázat nyittatik. Gyönge, vagy elégtelen osztályzatú tanulóknak kiválóan ajánljuk. Kiváló tisztelettel Márcsekényi igazgató."

Nem ezek a legjobbak, csak becsületesen, szó szerint vettem a találomra való kinyitást.

Persze lehet, hogy ez már tök régen lelőtt poén, de mivel a biztonság kedvéért (pénztárcakímélés) nem járok könyvesboltba és legutóbb is csak muszájból voltam, nem ismerem a friss kínálatot.

Mindenesetre imádom, szerintem szuper. A sorozatban több jó kiadvány van, én még a táncrendekkel szemezek.

Szólj hozzá!

525x butább

2009. február 05. 07:03 - Critmiss

Mindig érdeklődéssel nézem a reklámokat. Megnézem a tévében, az utcán, szinte az összes kiadványban, szórólapon, mindenen. A Pesti Estet például csak ezért veszem el. Tök sokat lehet belőle tanulni, még úgy is, hogy nem ez a szakmám.

Szóval a jó ötleteket nagyon tudom díjazni, ami nem új dolog, az addict ugye erre épít. Kifejezetten tetszett például valamelyik Penelope Cruz-os L'Oreal reklámban az a fősor vagy mi (majd javítson ki valaki lécci), hogy "Mindenki erről beszél!". Szerintem teljesen passzol.

Az egyik legújabb szempillaspirál kampány Eva Longoriával viszont annyira gáz, hogy nem tudok szó nélkül elmenni mellette.

"12x látványosabb" pillák?!

"12x látványosabb" pillák?!!!

"12x..." Most komolyan?

Ezt hogy tudták kitalálni? Valaki benyögte egy brainstormingon, az oké. De hogy az tovább és tovább gyűrűzött egészen az ügyfél globálfszom marketingigazgatójáig és még ott is elfogadták... egészen elképesztő.

Mert mióta van a látványosságnak mérőszáma? És ha annak van, akkor van a grandiózusságnak is? Mérni lehet akkor a melegszívűséget és a jóságot, vagy negatív tartományokban a fukarságot és a csökönyösséget is? És a butaságot? Ha azt lehet mérni, akkor biztosan nagyon rossz adat jön ki erre a reklámra.

Nem is feltétlenül az a baj, hogy teljes baromság az egyik fő üzenet, hanem hogy tényleg azt gondolták, hogy a nők ezt minden további nélkül be fogják kajálni. Hogy ezt érdemlik. Na igen, és itt változik meg kicsit a fő szlogen értelme: "Mert megérdemlem". Most azt kell mondanom, hogy nem. Ezt nem.

 

5 komment

Újra marketingáldozat lettem

2008. december 10. 07:41 - Critmiss

Vagy inkább a design hatott rám? Nem tudom biztosan, mindenesetre régen írtam már arról, milyen, amikor simán bekajálok valamit, mert valaki úgy döntött, hogy márpedig ő eladja a termékét.

Ez az új cucc, ami befigyelt, egy óra a Too Late-től. Egy kis olasz cég ez, ami irtó szexi kis műanyag órákat árul.

Na és most tessék figyelni: legalább egy évtizede nem hordok órát. Mindig is úgy gondoltam, hogy az felesleges a kijelzők korában. Ezenkívül nem hordok vackokat, így ékszert sem. (Vagy legalábbis nagyon ritkán.)

Ehhez képest az óra megtekintése és megrendelése között kábé (és maximum) öt perc telt el.

Mindez miért? Mert:

  1. jó a site
  2. színes a cucc
  3. egyszerű a design
  4. vicces
  5. viszonylag olcsó
  6. könnyű volt megrendelni és kifizetni

 

És ami külön jó: nagyon gyorsan ideért.

Undorító ez a fogyasztói kultúra, undorító.

 

Ui.: Egyébként aztán kiderült, hogy a Formában is lehet kapni, dupla annyiért.

4 komment

Hadd legyek a felületed!

2008. november 14. 07:27 - Critmiss

Kétpupú teve lettem, úgyhogy szabad a pálya: ha tetszik a blogom, ha nagyon fontos ügyet képviselsz, ha el akarsz mondani valamit reklámformátumban, vagy úgy gondolod, hogy egy-két kattintással több sosem árt, akkor már most kezdj el barkácsolni és küldd el nekem a banneredet.

Hogy kikerüljön, csak annak kell teljesülnie, hogy normálisan nézzen ki, és olyan intézményt/ügyet/eseményt/minimárkát/embert képviseljen, amivel tudok azonosulni.

A könnyebbség kedvéért itt a címem: trillian@live.com

Nullabüdzsések számára tökingyenes, legalábbis remélem, hogy ezt lehetővé teszi a rendszer. Használjatok ki.

Persze ne legyünk teljesen pesszimisták: a for-profit szférából érkező érdeklődőknek annyit tudok előzetesen elmondani, hogy a feltételezhető olvasókról, egyebekről levélben bármikor. Egyébként pedig tök gyors és hatékony vagyok. :D

+ Felhívás:

Egyébként ha már itt tartunk, kellene indítani egy banner art versenyt. Ha jófej marketinges, cégvezető vagy menő reklámos vagy, dobj be valamit a közösbe és ha  kellően ösztönző nyeremények jönnek össze, istenbizony megszervezem.

Hadd jöjjön el a parlagon heverő art directorok és a sufni-flashbűvészek ideje!

4 komment

Dexter a standon

2008. október 08. 07:30 - Critmiss

A hozzám hasonló Dexter fanoknak biztos nem újdonság, hogy a harmadik évad beharangozójaként Dexteres újságosstandokat állítottak fel az USA nagyvárosaiban, New Yorkban, San Franciscóban, Los Angelesben, Philadelphiában és Chicagóban.

Minden egyes terméken Dexter figyelt, ahogy az alább látható. Ez nem hátborzongató, mint a vérszökőkút a második évadnál, hanem már Dexter ikonikusságára és a minden bizonnyal már meglévő nagy rajongói bázisára épít.

 

Hát rám is építhettek volna, az tuti.

(via The Coolhunter)

Szólj hozzá!

A long-tail nem akar vastagodni

2008. október 07. 07:07 - Critmiss

Egy harvardi professzor, Anita Elberse szerint Chris Anderson long-tail elméletének van egy-két vitatható pontja. Például az, hogy a niche-/réstermékek számának növelésével az eladások száma is nő. A farok ugyanis a prof szerint bár egyre hosszabb, nem lesz vastagabb.

Sőt kutatásai szerint az egyes réstermékek eladási értékei nemhogy nem nőttek, hanem csökkentek. Az emberek egyszerűen a népszerűbb termékeket veszik és még csak nem is a minőség a döntő. Egyedül a többi fogyasztó figyelme számít. Ezenkívül a réstermékek csak a heavy usereknek jönnek be, akiknek már megvoltak a népszerűbb cuccok is.

Ezek alapján a professzor szerint az értékesítési stratégiának a mainstream termékekre és tartalmakra kell fókuszálnia. Az internet ugyanis igaz, hogy megváltoztatta az emberek vásárlási szokásait, viselkedésüket, döntéseik mechanizmusát viszont nem.

A réstermékek arra jók, hogy a cégek megkülönböztessék magukat a versenytársaiktól.

Ez szerintem elég frankó, sokkal hihetőbb, mint az, hogy ha sok Antony and the Johnsons-féle zenekart is árulsz a boltodban, majd többen fognak Antony and the Johnsons-féle zenéket venni. Van benne logika, de nem túl életszerű azért.

Szólj hozzá!

Ki jön az én logótemetőmbe?

2008. szeptember 29. 07:37 - Critmiss

Teljesen el vagyok úszva mostanában, úgyhogy jóval a BrandFestival után vettem észre, milyen médiatámogatókkal sikerült megállapodnia a szervezőknek. Legelsőként a YouTube-koppintó Your Video logó ötlött a szemembe, ami mondhatnánk hogy a nyúlós stratégia hatékonyságát igazolja, dehát kérdés, hogy milyen áron szerzünk egy-egy olyan látogatót, aki kábé egy másodperc után továbbszörföl.

Megnéztem ennek a Your Videónak a site-ját is, és amellett, hogy nem túl színvonalas, eredeti meg aztán pláne nem, azt sem igazán értem, hogy mit keres a médiatámogatók között. Próbáltam kitudakolni, hogy esetleg a helyszínen megjelent-e, de sajnos erről nem sikerült információkat szereznem. Viszont még ha meg is jelent a cucc a rendezvényen, akkor sem igazán értem, miért vállalta be az önmagát feltételezhetően magasra pozicionáló BrandFestival a site-tal való közösködést.

Nem ez az egyetlen furcsa temetőlakó a hirdetésben: nehezen indokolható módon szerepel itt például az Otthon magazin, amiről ugyan lehet tudni, hogy most ráncfelvarrták és fontos minél több helyen tudatnia ezt a közönséggel és a hirdetőkkel, azért mégiscsak kilóg a többiek közül és alapvetően elüt a témától is. Ugyanez igaz a Cosmopolitan-re is, ráadásul ha jól tudom, ezt  lapot mégcsak nem is újították meg, és az utóbbi időben semmi nem történt vele. Igen-igen, az említett lapok és a BrandFestival egyik szervezője, a Marketing & Média is Sanomás kiadvány, de attól még ugyanolyan fura az egész. A 168 óráról meg ne is beszéljünk.

A Marie Claire is kilóg alapvetően, viszont ha jól tudom, a lap rendezett egy divatbemutatót, ami érthetővé teszi a szereplését. Igaz, én nem médiatámogatónak nevezném, hiszen attól még, hogy médium, nem a felületével támogatta a rendezvényt (amennyire tudom), hanem hozzájárult az esemény szórakoztató blokkjához. (Persze lehet, hogy ezzel meglehetősen konzervatív vagy egyenesen tájékozatlan álláspontot képviselek)

Ha pedig még szőrösebb szívűek akarunk lenni, én a British American Tobaccót sem engedtem volna be a a szponzorok közé. Hogy azért életszerűek legyünk, egyetlen esetben elfogadtam volna a támogatást: ha még nincs elég pénz, a rendezvény viszont a nyakamon, és bejelentkezik ez a cég. Na akkor lehet, hogy minden etikai megfontolás ellenére belementem volna. Máskülönben… nem hiszem.

Felmerül tehát a kérdés, hogy nem kellene-e kicsit jobban odafigyelni a "profiltiszta", vagy minimum értelmes támogatói megállapodásokra? Ez úgy tudom, alapvetően szempont szokott lenni, mégis ebben az esetben úgy érzem, hogy... hm... szóval elég elvtelen támogatókatyvaszt sikerült teremteni. Persze alapvetően egy zseni szerintem, aki össze tud kalapozni ennyi pénzt és segítséget, de valakinek oda kellene figyelnie és kicsit irányítania kellene a lelkes sales-es kollegákat. Vagy a marketing igazgatók kicsit kritikusabban állhatnának hozzá a saját lapjaikhoz.

Egyébként tök érdekes logótemetőket nézegetni. Kár, hogy alapvetően érdektelen a téma, hiszen temetőkről van szó. De azért tanulni is lehet belőle.
 

2 komment

Termékelhelyezés a végsőkig

2008. szeptember 23. 07:36 - Critmiss

Néha nagyon jó, hogy kis csóró, fejletlen, periferiális szöszök vagyunk a világban. Például ezért nem utálnak minket a terroristák, ezért nyomathatnak a filmszakokon frissen végzettek játékfilmeket, vagy éppen ezért nem kell olyan dalszövegeket hallgatnunk, amikbe pénzért írnak bele márkákat.

Bizony, eljött ennek is az ideje, természetesen az USA-ban. Végülis mondhatjuk, hogy a lényegében mobiltelefon-gyártók által szponzorált popvideó-piac után ez egy természetes újabb közeg, de azért mégis ijesztő. Mindenesetre még nem annyira elterjedt, bár elképzelhető, hogy fű alatt ez tényleg utat talál a gyakorlatba.

Azt sem bírnám, ha kiderülne egy jó könyvről, hogy csak azért keni Ben Gay-jel magát a főszereplő, mert meg van szponzorálva. Az ilyesmi sajnos már a küszöbön van, mert nagyon nyitottak rá a hirdetők, és a legdurvább, hogy főként kistiniknek, tehát kábé 12 éveseknek írt lányregényekben kísérleteznek ezzel.

Nem túl biztató a helyzet, én inkább nem gondolok bele, milyen lesz márkák ellen hadakozó anyának lenni. Pontosítok: etikátlan márkastratégiák ellen harcoló anyának lenni.
 

8 komment

Ötlet a Nike marketingesei részére

2008. augusztus 02. 07:24 - Critmiss

Tudom, hogy már a második félévet tapossuk és így is sok pénzt ölt bele a Nike a legutóbbi kampányba és a futócentrumba, de én egy további, egyszerű elemet még simán hozzácsapnék az eddigiekhez.

Mégpedig a következőt: a Margitszigeten minden Nike cipőben futónak adnék egy kedvezményre jogosító matricát. Ez lehet 500 forint cipőből, vagy a szigeten használható chip árából 20 százalék. Egyrészt növelné a lojalitást, másrészt motiválna egy újabb pár cipő megvételére, és nem utolsósorban arra ösztönözné az embereket, hogy megnézzék maguknak ezt a futócentrumot. Aki nem ott öltözik-vetkőzik, az nem megy be puszta kíváncsiságból.

Ezt aztán ki lehetne terjeszteni más cipőmárkákra is, mondjuk úgy, hogy szombaton a Reebok-osok, vasárnap meg az Adidasosok kapnak plecsnit. (Természetesen a Nike-sok mellett - a meglévő ügyfelekre mindig figyelni kell. Igaz, erről sokan megfeledkeznek.) Így biztosan lennének olyanok, akik ennek hatására úgy döntenének, hogy a következő cipőjük akár Nike is lehetne.
 

3 komment

Fair trade belföldön

2008. július 22. 07:35 - Critmiss

Bizonytalan vagyok, hogy ez most ötlet, kérdésfeltevés vagy felismerés lesz, nem tudom. Mindenesetre ötletnek indult a dolog abból a felismerésből, hogy végülis az olyan hazai termékeket, amelyeket normális körülmények között, a munkatársaknak megfelelő fizetést biztosítva,  a törvényi szabályokat betartva és etikai, fenntarthatósági, környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve gyártanak, simán lehetne Fair Trade termékeknek nevezni. Ennek üzenet- és egyben marketingértéke is lenne.

Mégsincs ilyen. Talán azért, mert annyira zseniális vagyok, hogy ez csak nekem jutott eszembe, de inkább arra gyanakszom, hogy ezt egyszerűen egy cég sem meri bevállalni. Ez azért kemény önkritika, nem? Persze tudom, hogy ezt CSR-nek hívják, de egy valamilyen árut termelő kisvállalkozásnál azért elég hülyén hangzana. Ezért az ő esetükben én inkább a Fair Trade plecsnire szavaznék.

Erről jutott eszembe az a marketingintelem is, amit a Marks and Spencernek akartam posztolni, hogy ne a Fair Trade elnevezést használják a fair trade pólóikra, mert az ha kicsit tovább gondoljuk a dolgot, azt jelenti és vallja be egyben, hogy az összes többi ruhadarabot, azaz a termékek 99%-át nem fair módon gyártják. Ezért inkább valami tök más kifejezést kellene használni, vagy legalább egy kicsit változtatni a jelenlegin, mondjuk úgy, hogy azt írják a ruhákra, hogy Fairer Trade. Hm?

A Fair Trade belföldi hiányának persze lehet az is az oka, hogy belföldön nem lehet akkora változást elérni, mint a különböző szegény országokban, ahol sokkal kevesebb pénzből lehet egyrészt árut termelni, másrészt jelentős javulást elérni az érintettek életében.

Persze nemes dolog, de kicsit olyan érzésem van, hogy igazából ez a könnyebb út. Minden tiszteletem azoké, akik mondjuk Peruban gondoskodnak a fair kávétermelés körülményeiről, vagy akár általánosságban: Thaiföldre mennek gyerekeket tanítani, de ki törődik a munka nélkül tengődő Kiss Mari varrónővel Szentesen, vagy megy el Tahitótfalura gyerekeket tanítani? Szóval én kicsit többre értékelem azt, aki helyben próbál változtatni. Persze lehet, hogy már megint demagóg vagyok.

Kompromisszumos javaslatom a következő: a szabályosan, etikusan stb. működő cégek használhassák a Fair Trade elnevezést, a jelenleg Fair Trade-nek titulált mozgalom tagjai meg mondjuk hívják magukat Fair Change-nek. Vagy nemtomén.
 

2 komment

Ötlet: önmegsemmisítő ruhák

2008. július 21. 07:52 - Critmiss

Mint ugye tudjuk, a használat hónapjában járunk, és így a szokásosnál is érzékenyebb vagyok a felesleges dolgok témájára. A ruháim szortírozása közben találtam rá egy – ugyan igen szép emléket eszembe juttató, de felesleges – reklámpólóra. Gondoltam, majd hordom sportoláshoz, eleve sportoláskor kaptam, de mégis annyira cikinek érezném egy 2006-os eseményt hirdető reklámpólóban habtestem edzését, hogy még egyszer sem használtam. Valahogy mindig elő tudok halászni egy másik pólót az utolsó pillanatban…

Ezért aztán úgy érzem, nagyon nagy szükség lenne egy olyan technológiára, mint amit a gyorsított tempóban felbomló reklámszatyroknál fejlesztettek ki. A marketingcélra legyártatott pólókat legalább 80 százalékban ilyen technológiával kellene gyártani, hogy hopp! egyszercsak elkezdjenek szétesni és idővel totálisan megszűnjenek létezni.

Mert most komolyan: mit lehet ezekkel kezdeni? Felmosórongynak túl jó minőségűek, mert nagyon jó állapotban vannak. De hogyan tudnám az ilyen cuccokat lerohasztani, hogy aztán felmosórongy lehessen belőle? Eleve: én nem ronggyal mosok fel. Basszus. Nehéz kérdések ezek.
 

16 komment

Cinikus reklám by Unilever

2008. július 12. 07:32 - Critmiss

Eredetileg csak miszcellániába akartam tenni, de miután megnéztem a reklámot, teljesen kiakadtam.

Az Unilever Indiában bőrfehérítő krémet árul, amiről azt is mondhatnánk, hogy érthető, hiszen ott sajnos az a menő, akinek világosabb a bőre. Mégis olyan elképesztő mód együgyű és cinikus ez a reklám, hogy komolyan nem találok szavakat.

Pláne, ha belegondolunk, hogy épp az Unilever reklámozta be a Dove termékcsaládot a kampányával a valódi szépségért. Ebbe a párhuzamba ugyan bele lehet kötni, hiszen hogyan lehetne következetesen, etikusan brandingelni azt a többszáz terméket, amit az Unilever gyárt? Mégis úgy érzem, hogy itt is be lehetett volna lőni azt a szintet, aminél nem adják alább.

(via Jezebel)

24 komment

Vazze a villamoson

2008. június 07. 06:51 - Critmiss

Békésen békávéztam, békávézgattam, amikor egyszercsak a “kapaszkodjanak”, meg az “adjákátahelyüket” után kitört a sportvarázs és idétlen szlogeneket kellett hallgatnom. Konkrétan REKLÁM hangzott el, míg “közösségi közlekedési szolgáltatást” vettem igénybe. Azt hittem, hogy egy elb@szott sci-fiben vagyok, de minimum keveset aludtam.

El nem tudom képzelni, miből gondolták, hogy az ilyesmit majd tolerálja a “közösség”?

Ha reklámokkal pakolják tele a járműveket, vagy ha berlini módra kijelzőn futtatják őket, nekem mindegy, mert legfeljebb nem nézek oda. De amikor a hallójárataimba hatolnak a felhatalmazásom nélkül, akkor úgy érzem, hogy jogtalanság történik velem.

Két kérésem van a BKV-hoz:

1.    Soha többé ne játsszon le audioreklámokat a járatain.
2.    Ha mégis megteszi, adja olcsóbban a jegyeket!

54 komment

Félrecsúszott üzenet

2008. május 29. 06:52 - Critmiss

Az Unicum Next új kampányában használt plakát olvashatatlan, így szabad az út a különböző értelmezések előtt. Az én buborékomban ez a szöveg jelent meg:

Eltűnt az Unicum Next receptje!
Ezért sajnos le kell állítanunk a gyártást,
de azért köszönjük az eddigi figyelmet.


Egyébként meg az egész hihetetlenül gagyi.

Nem tartozik ide, de hasonlóan hülye húzás volt, hogy úgy koptattunk le tinédzserkoromban egy srácot a zenekarunkból, hogy azt mondtuk neki, feloszlottunk. :)
Szólj hozzá!

Levelet kaptam, life!

2008. május 27. 07:10 - Critmiss

Fogok indítani egy sorozatot, amiben töredelmesen bevallom, ha a marketing áldozatává váltam. Egy kicsit a következő sztori is ide tartozik, ezért ez lesz a kvázi első darab.

De kezdjük a végén: levelet kaptam Svédországból. A postaládánál állva azon tanakodtam, hogy az egyetlen svéd ismerősöm küldhetett nekem valamit, vagy részt vett egy marketingakcióban, és nem akarta megadni a saját adatait, stb. :)

Nagy nehezen kibírtam a lakásig, aztán kinyitottam. Háppersze, hogy az IKEA-tól jött! Marketingáldozattá váltam ugyanis, és az ingyenes papírzacskó, meg az ingyenkávé hívószavára regisztráltam a Family programba. A tagságot egy kártyával lehet igazolni, ami kábé három hónap után érkezett meg, (emiatt egyébként nem is tudtam élni a tagság előnyeivel legutóbb) ezért sem gondoltam, hogy pont a kártya fog a levélben lapulni.

Mikor kinyitottam, rögtön az jutott eszembe, milyen zseniális húzás ez: a kis magyar ember kap egy levelet Svédországból, és úgy érzi, hogy valami különleges, valami fontos dolog történik vele. Ez az érzés még akkor sem szűnik meg, amikor meglátja, hogy az IKEA-tól kapta a levelet. “Hú, én itt fontos vagyok! A központ gondol rám! A svédek tudnak a létezésemről!”

Biztos csak valami gyártási ügy miatt jönnek a kártyák Svédországból, de ha megkérdeznék, én azt mondanám, hogy semmiképp se változtassanak a rendszeren. Persze a gyorsaságán azért lenne mit javítani.

2 komment

Retrómarketing

2008. május 20. 07:38 - Critmiss

Volt keleti blokkbeli országként nem lehet számunkra nagy meglepetés a régvolt márkák újraélesztése, ez megy a volt NDK-tól kezdve mindenhol: nálunk például virágzik a Tisza, a Balaton szelet, a Pilóta keksz, a Sport szelet, a Piroska szörp, a Dianás cukor, a németeknél a Vita-Cola, a Trabant és Nina Hagen. Sok – elsősorban szociológiai tanulmány készül erről az “osztalgiáról”.

Most egy olyan cikket találtam, ami USA-beli cégekről szól, akik a forgalomból mára kivont régi nagy márkák újraélesztésén dolgoznak. Rendszerint a márkanévvel és a receptekkel rendelkeznek, az újraélesztés során pedig gyártót és forgalmazót kell keresniük, tehát teljesen az elejétől kell beindítani az árut.

Vagyis éppen ez az, hogy nem az elejétől. Sok-sok millió dollárt már nem kell elkölteniük, nem kell megküzdeniük a névismertségért, mert a népességnek még nagy része emlékszik a névre, a szlogenekre, akár a termék szagára is.

Így nem kell mást tenniük, mint leporolni, kicsit újszerűen megdesign-olni a terméket, a mai igényekhez alkalmazkodó variációkat gyártani (samponnál például külön-külön minden hajtípusra) és szinte kész is.

Viszont figyelni kell arra is, hogy új fogyasztókra tegyenek szert a fiatalabb generációk tagjai között. Nem ajánlatos emiatt arra építeni a kommunikációban, hogy milyen régi egy márka. Utalni sem érdemes rá. Nagyon nehéz lehet a helyes egyensúly megtalálása, hogy a régi fogyasztók is emlékezzenek a korábbi “márkaélményeikre”, de az újak is tudjanak azonosulni vele.

A cikkben volt egy érdekes rész. Kivételesen értelmesnek tűnő kutatók kísérleteik során arra jutottak, hogy az emberek gyakran olyan dolgokra vélnek emlékezni, amelyek meg sem történtek. Például sokan szilárdan állították, hogy gyerekkorukban kezet ráztak Tapsi Hapsival Disneylandben, pedig ő nem is Disney figura volt. A régi márkák újraélesztésekor ez hatalmas előnyt is teremthet: mivel az emberek csak nagyon homályosan emlékeznek, az emlékeik és az adott márkáról alkotott képük simán befolyásolható.

The brand equity has value on its own, but it can be grafted onto something newer and, perhaps, more innovative. “Consumers remember the kind of high-level essence of the brand,” he says. “They tend to forget the product specifics.”
Így például az amerikaiaknál a Brim nevű kávét mindenki ismeri, de többségük már elfelejtette, hogy ez koffeinmentes kávé volt. Csupán a névre építve viszont egy teljes normál kávészortimentet ki lehet alakítani.

Hogy miért van tehát értelme régi márkákkal bajlódni? Többnyire a már említett spórolási lehetőség miatt.

És azért van esély arra, hogy sikerül őket újraéleszteni, mert annak ellenére, hogy megaakvizíciók és hatalmas márkák korát éljük, és a termelékenység a minden, addig a vásárlók azt szeretik, ha egyéni igényeiknek megfelelően választhatnak egy végtelen kínálatból. Vagy legalábbis megvan ez az érzésük. Ebbe pedig tényleg minden belefér, így az olyan márkák is, amik ugyan nem annyira nagyok, nem annyira modernek, de mivel generációk óta részét képezik az életünknek, sokkal szívesebben vásárolunk belőlük. Kicsit olyan, mintha a sarki fűszereshez mennél le a szupermarket helyett. Persze ez illúzió, de mégis.


56 komment