Olvastam Doransky és Plastik "GTD", vagyis Get Things Done megoldásait, és nem igazán értettem az egészet. A dolog, azaz a - ma már többnyire - e-mailben érkező feladatok hatékony elvégzésének szükségessége teljesen világos, de úgy érzem, hogy egy kicsit túlbonyolítják a srácok.
A munkahelyi levelezésemet nem kezelhetem Gmailben sajnos, de még azzal a borzadály Outlook-kal is működik a dolog. A következőképpen:
A munkámból kifolyólag megbízókon dolgozom. Ők vannak a különböző mappákba rendelve, néhány nagyobb projekt pedig almappát kap. De tényleg csak a legfontosabbak. Automatikus hozzárendelést nem végzek egyik megbízóhoz sem, mert pont az a lényeg, hogy előzetesen ellenőrizzem, miről szól a levél. Ahogy beérkezik, elolvasom és reagálok rá: ha sürgős, azon nyomban, ha nem, akkor bevezetem a füzetembe a hozzá kapcsolódó feladatot. Amíg az nincs elvégezve, nem teszem bele a levelet semelyik mappába, az ott figyel végig. (Egy-két napnál ritkán tovább).
És nézzük a másik, Kispad szerint is forradalmi eszközt, a füzetet. Én nem alakítottam ki olyan profi rendszert, de azért működik: a füzetnek mindig a páros lapjára írom a feladatlistát, minden nap végén újat kezdve. A lapon feltüntetem egymás alatt, de jó messze egymástól a különböző megbízókat. Az adott megbízó neve mellé pedig benyilazom a különböző feladatokat, amik mellé egy vonást húzok, azt lehet kipipálni. A füzet páratlan oldalára meg mehetnek a jegyzetek.
Sajnos a levelekre rögtön kell reagálnom az esetek nagy részében, ezért annak állandó csekkolása számomra elkerülhetetlen. Így a feladatokkal is folyamatosan foglalkozom. A füzet pedig szuper eszköz arra, hogy áttekinthetők legyenek az előttem álló feladatok.
Egyébként arra gyanakszom, hogy a fiúk problémája részben abból adódik, hogy nem tudnak gépelni.