A Slate egyik szerzője a hírleveléhez szeretett volna logót készíttetni, de lehetőleg kevés pénzből. Ehhez a Crowdspringet próbálta ki, ami egy olyan site, ahol az általad adott briefre szabadúszó designerek beküldhetik az ötleteiket. Neked csak ki kell választanod, hogy melyik tetszik legjobban és azért kell fizetned. 

Az értékelésbe bevont az újságíró nagy designgurukat és a Slate designrészlegének munkatársait is. A megbízásra egy hét alatt 32 munkával jelentkezett 22 designer. Nagy részüket azonnal, könnyedén ki lehetett zárni, a shortlist darabjai közötti válogatás már nehezebb volt - legalábbis a megbízó számára.

A felkért szakértőknek viszont egyik munka sem tetszett igazán, mert eléggé standardizáltak voltak vagy ha volt is bennük ötlet, a kivitelezéssel akadtak gondok. Az utolsó körben egyébként egy moldovai, egy bolgár tervező és egy meg nem határozott nemzetiségű nő designja maradt bent. (Az utóbbi később egy másik projekthez használta fel az ide készített tervet és nyert is vele 400 dollárt.)

Ha azt nézzük, hogy sokan ingyen dolgoznak ezeken a briefeken és nagy eséllyel nem kapnak a végén semmit, kicsit kizsákmányolásnak tűnhet az egész, de azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy sokak számára nyújthat jövedelemkiegészítést és nagyon jó gyakorlási lehetőséget. Komolyabb megbízásokat azonban nem ilyen platformokon érdemes elvégeztetni, legalábbis akkor, ha nem akarunk a Nordsee szlogenpályázatához hasonlóan amatőr dologba belekeveredni.

A győztes munka egyébként ez volt: 

A Forma és más hasonló boltok már elhozzák ide is a legviccesebb dizájnerhülyeségeket, szóval ha valamiért mindenáron olyan ajándékot szeretnél adni valakinek ebből a kategóriából, ami senkinek nincs meg, elég nehéz dolgod van.

A Swissmissen találtam viszont egy nagyon klassz kis boltot, ahonnan Magyarországra is szállítanak, ez a Poketo. Bár béna neve van, ez ne tévesszen meg. Van néhány zseniális kis hülyeség, amiket nagyon-nagyon fájó szívvel hagyok ott:

Mini hangszórók! Krétagyűrűk!

Vannak még bőrkanapék kárpitjából készített táskák is, mondjuk irtó drágán.

Érdemes körülnézni.

Nagy gourmet-k számára már biztosan régóta ismert a tény, és még tutira vannak egyéb infóik is, az én figyelmemet viszont csak nemrég hívták fel arra, hogy Michelin-csillagos büszkeségünk, a Costes igen erősen nyúlja a New York-i csúcséttermet, a Per sét.

Webdesignban mindenképpen, de egyúttal nyugodtan mondhatjuk, hogy kommunikációban is, legalábbis ami az ott található tartalmat jelenti. Vessünk egy pillantást a nyitóoldalakra:

Per se

Costes

Ez már első pillantásra is nagyon kínos, de ha botor módon továbbkattingatunk, újabb kellemetlen perceket szerezhetünk magunknak. Nem vagyok kőből, szóval csak a bemutatkozó menüpontot mutatom meg még nektek mindkét site esetében:

Per se

Costes

Ez kicsit erős azért, nem? Nehéz megérteni, hogy ha ennyi energiát feccölnek a tulajdonosok egy színvonalas étterem létrehozásába és fenntartásába, miért nem próbálkoztak meg eredeti gondolatokkal vagy legalább egy saját elképzeléseken alapuló honlappal? Pláne, ha amit koppintottak, minden józan megfontolás mellett is borzalmas.

Olcsójános húzás, egyáltalán nem elegáns és inkább rombolja, mint építi a Costes nevét. Kár érte.

Update: ahogy az utolsó kommentek között láthatjátok, a Costes reagált a posztra. A fenti borzalom, azaz a honlap a korábbi ügyvezetőhöz kötődik, az új csapat viszont már december óta dolgozik a megújításán. Nagyon-nagyon remélem, hogy sikerrel járnak és a honlap is olyan színvonalas lesz, mint maga az étterem.

Még korábban kifakadtam azon, hogy még mindig nincs kulturális rovat az Origón. Szerintem ez teljesen érthetetlen, hiszen ezen a bazárszerű, hatalmas portálon már tényleg igazán elférne. Ennek ellenére évek óta semmi nem történik, csak bővül, dagad, virágzik a filmes és a zenei rovat, amik még értékelhető, kultúrával kapcsolatba hozható szekciók a site-on.

A Tumblr-en el is kezdődött egy vita erről, ahol azt hozták fel a létrehozásával kapcsolatban ellenérvként, hogy egyrészt nem lenne olvasója, másrészt elavult az az elképzelés, miszerint szükség van kultúra rovatra, hiszen más helyeken simán meg lehet találni azokat a cikkeket, amiket normál esetben oda szánnánk.

Ezzel az érveléssel sok gond van, legfőképpen az, hogy egyáltalán nem kapnak helyet kulturális témájú cikkek más rovatokban, másrészt meg különösebb haszna sincs, ha az olvasónak kell keresgélnie két Orbán Viktor között valamilyen kulturális szellemi táplálékot. (Talán a Tumblr-en is pont így fogalmaztam)

Ahogy már korábban is írtam, az Origó tartalmi szerkezete sok kívánnivalót hagy maga után, rengeteg téma egyáltalán nem passzintható bele. Ezen pedig mindenkép változtatni kell szerintem. Egy következő bejegyzésben meg is nézem, hogyan lenne érdemes. :)

A közösségi média elég pöpec információforrást nyújt a cégek számára az ügyfelek preferenciáiról, másrészt a lusta és élelmes felhasználók úgy kaphatnak segítséget, sőt ajánlatokat is, hogy egyszerűen csak beírnak egy posztot egy adott cég falára.

A Twitteren is simán lehet sírni, sok esetben eredménnyel. Viszont ezeken a site-okon általában tényleg csak akkor szabad felvennie a cégeknek a kapcsolatot a felhasználókkal, ha azokkal kifejezetten meg van beszélve (teljesen jogosan).

Nos, pontosan ennek a megkönnyítése lenne a lényege annak a site-nak, amit kitaláltam. Mármint az, hogy bárki elbődülhet, hogy neki mire lenne szüksége, illetve kérdéseket tehet fel, kifejezetten valamilyen termékre, cégre vagy szolgáltatásra vonatkozóan. Lehet aztán kommentben és ilyen-olyan formában kitárgyalni mindezt, de ez csak járulékos dolog, az oldal célja ugyanis az, hogy a cégek szabadon figyelhessék az új bejegyzéseket és ha releváns, kapcsolatba lépjenek a potenciális ügyféllel a rendszeren belül.

A dolog tehát így nézne ki:

1. user kérdezi: Melyik designer bolt is rendel rendszeresen a Habitatból?

2. többi user válaszol, ha akar

3. a cég, aki rendszeresen rendel a Habitatból, felveszi a kapcsolatot a userrel.

BINGO!

Jó, jó, spamhullámra biztosan lehet számítani, viszont nagyon szigorú lenne a rendszer és elegendő lenne mondjuk tíz, spamként való megjelölés a felhasználók részéről és a cég repülne. Ezt a blockingot persze lehet rosszindulatúan is használni, viszont ha a cég bizonyítani tudja, hogy nem volt illetéktelen levelezésben, újra bebocsátást nyerhet a site-ra. Satöbbi, satöbbi.

Egy próbát megérne szerintem.

Nem vagyok túl jó ajándékozásban, legalábbis akkor nem, amikor szükség lenne jó ötletekre. Így előfordul, hogy valakinek megveszek valamit, és csak akkor adom oda, ha épp eljön az alkalom. A lényeg, hogy most újabb ajándékforrást írhatok fel, ami ugyan költséges, de vicces is. Ez pedig az elvileg teljesen személyre szabott, kicsit geek csokitábla. 

Ahol pedig ezt megkapod, az egy klassz site, a createmychocolate. Itt meg tudod adni, milyen csokiból, milyen gyümölcsökkel/fűszerekkel/diófélékkel/cukorkákkal/szórással, milyen névvel készüljön el a csokid, ami egyébként belga és fair trade.

Kicsit nehéz választani, hiszen elvileg tízmilliárd variáció lehetséges, de nagyon tetszik az ötlet. Természetesen gyönyörű és jól használható a site, van benne adománygyűjtés, pénzvisszafizetési garancia 5+1 akció, ajándékkártya és minden, ami kell.

Ha nagyon nehéz már ajándékot venned valakinek és nem sajnálod a pénzt, ez egy tökjó lehetőség.

A celeblét egyik csúcsa, illetve a pályától való búcsú egyik legideálisabb formája a lelkizős könyv/show/website/klub indítása. Így váltott modellkedésből Tyra Banks, színésznőségből sokan, például Ellen DeGeneres, Gwyneth Paltrow vagy most legújabban Terri Hatcher a Született feleségekből.

Az említett példák közül a Gwyneth mondjuk nem lett túl sikeres (én kábé ötöt olvastam a fantasztikus hírleveléből, azóta csak törlöm, mert még a leiratkozással sem zavartatom magam), Terri Hatcher új, a Disney védőszárnyai alatt tett próbálkozása viszont teljesen rendben van. Jó, lehetne sorolni itt is a problémákat, így azt, hogy az konkrétan egyáltalán nem érdekel, hogy a Terri Teamből Rebecca Nemtomki Denemisérdekel mit ír a gyereknevelésről, meg hogy az egész egy Disney aloldal és ettől jelentéktelen tartalomszigetnek tűnik.

Mégis, ami megvillan, abban van valami őszinte. Olyan kicsit, mintha ez Terri Hatcher nagyon költséges blogja lenne egy honlap formájában. Az egyelőre csak néhány darab videó nagy része például egyszerűen a színésznő webcamjével van felvéve (legalábbis hitelesen leutánozták a hatást), és már a második videóban olyan dolgokról beszél, amit tutira nem vártam volna még egy-két hónapig. Be is másolom, mert nagyon tetszik. Azt mondja el, hogy mit kell átgondolni, ha valaki válni akar. Van benne minden, ahogyan egy női magazintól is alapból elvárnánk, de benne van a személyes véleménye is: ha azt gondolnánk, hogy majd egy másik ház, egy másik pasi, egy másik élethelyzet majd egyszerre csak boldoggá tesz - akkor tévedünk.

Megértem a Jezebelt, amikor azt írja, hogy ez eddig eléggé fehér, gazdag női muri, de még így is jobb a nagy átlagnál. Szóval szurkolok!

Ugyan a Tumblr-en is van ilyen felület, mégis regisztráltam egy helyre, ami kifejezetten azért van, hogy kérdezzetek tőlem, amit csak szeretnétek. Aztán vagy válaszolok, vagy nem. Felteszem most ide, de az oldaldobozok között is megtaláljátok.

Meglátjuk, mi sül ki ebből. Hajrá!

Imádom a brit akcentust, de az amerikaiban is van olyan, aminél szebbet nem nagyon tudnék mondani (pl. a new york-i). Azt is szeretem, ahogy a franciák próbálkoznak az angollal. Ezzel sokan így vannak, úgyhogy csak idő kérdése volt egy olyan társkereső site, az I love your accent elindítása, ahol a különböző nemzetiségekhez tartozó userek kereshetnek maguknak párt az általuk preferált akcentusnak és persze sztereotípiáknak megfelelően.

Szerintem nagyon jó az ötlet, aranyosan kezdetleges a kivitelezés, és ha valaki nagyon magányos és nagyon el szeretne húzni az országából, ezt neki találták ki.

A követők áttekintése és kilétük-milétük észben tartása nagyon nehéz egy bizonyos mennyiség fölött, ezért arra gondoltam, milyen jó lenne egy site, ami egy közös felületre importálná a különböző site-okon fellelhető követőket és követetteket.

Automatikusan megjelölné az egyezéseket, de kézzel is be lehetne jelölni, ha valaki mondjuk más néven követ a Twitteren és a Tumblr-en. A felületen megjelenne az is, ki mit ír magáról a profiljában, de akár saját megjegyzéseket is lehetne tenni hozzájuk. Például ilyen lehet az e-mail cím.

Alapvetően hiúsági szempontokat szolgálna egy ilyen site, hogy könnyebben áttekinthető legyen, egyáltalán kik követnek minket. Persze használható lenne egyfajta SMO-s kiegészítésként is. :)))

Bónuszötletek: Milyenek a követőid? - a reakciók (like-ok, kommentek stb.) alapján a site kidobna egy összegzést arról, mely témákat bírják a legjobban és ez alapján társadalomtudatos, a technológia iránt érdeklődő vagy éppen bulvármártír a közönséged.

A második hasonló ötlet a Milyen vagy te? összegzés. A like-jaid, kommentjeid alapján mondja meg, hogy cukiságimádó hobbista politológus, vagy divatőrült gasztrozseni vagy. Kicsit a Tumblr Crush-hoz hasonlóan. Természetesen komolytalan az egész, de mémnek jó.

Egyébként egy rövidebb keresést már csináltam a Ki követ site-hoz, de nem találtam ilyet.

Hol van már a tavalyi hó és a Shit My Dad Says? Most mindenki egy alvabeszélő férj dumáin röhög. Az illető egy nagyon nehéz időszakot követően kezdett el álmában beszélni, de valami elképesztően vicces módon.

A felesége úgy gondolta, hogy ez tényleg annyira jó, hogy muszáj megosztania a világgal. Így hát lefekvéskor bekapcsolja a videókamerát, aztán a felvételek alapján jegyzetel, és a legjobb szövegeket feltölti a netre.

A pasinak 20 ezer követője volt a Facebookon, és 10 ezer a Twitteren, nem is csoda.

Csak néhány példa (Betonpandától előre is bocsánatot kérek, van benne egy pandagyalázás, de egyszerűen kihagyhatatlan):

"You know, with you you you, it's all me me me. Well fuck fuck fuck fuck you you you."

"Pleased to meet you? Huh, gotta be a fucking joke."

"I want to be a cowboy. I don't want to be a panda. Pandas are boring, stupid and boring. Bad panda!"

“I’d rather peel off my skin and bathe my weeping raw flesh in a bath of vinegar than spend any time with you. But that’s just my opinion. Don’t take it personally.”

“Shhhhhhhhh. shhhhhhhhh. I’m telling you: your voice, my ears. A bad combination.”

Teljesen kész. :)

(via Mashable)

Mi más kellene újév előtt, mint egy fogadalomgenerátor, hiszen már annyi mindent másképp szeretnénk csinálni, hogy képtelenség kiválasztani, mit is kellene konkrétan megvalósítanunk. Erre lesz jó ez a site, de persze használhatjuk saját magunk megmosolyogtatására is.

Ez a site nem webkettes, nem tudod ide-oda taszigálni az eredményeket, csak a pillanatnak szól - de ez is a varázsa. Én például a képen látható fogadalmat szeretném megtartani. Fogadkozzatok ti is!

Ráadásul egy menő füzetbe. A swismiss készített egy klassz to-do naptárat, ami már majdnem olyan, mint amire szocializálódtunk az órarendeknek köszönhetően a suliban, csak éppen klassz és online, ebből fakadóan pedig rugalmas.

Ez pedig a TeuxDeux, egy szép, egyszerű felülettel. Napi felbontásban tudod megadni a feladataidat, be tudod jelölni, hogy elintézted-e őket és ha nem, akkor automatikusan átsorolódnak a következő napra.

Ráadásul van "majd valamikor" szekció is, ide a hosszabb távú terveidet tudod beírni.

Én két dolgot kombinálok: egyrészt van egy egyszerű to-do listám a Netvibes-on, másrészt a Google Calendar-ba írom, ha valami dátumszerűen fontos. Gyakran használom az SMS-küldő funkcióját is, mondjuk címek és telefonszámok, meg egyéb paraméterek megjegyzésére.

A TeuxDeux ehhez képest csak annyit tud, hogy olyan, mint egy füzet. Ennek ellenére - vagy épp ezért - lehet, hogy fogom használni, majd röviden megírom a tapasztalataimat is. Swissmissék már dolgoznak az iPhone appon is.

Volt még korábban az az ötletem, hogy kifejezetten magyar designblogot kellene indítani, igaz, olyan blogger-aspiránsoknak szántam, akik gyorsan, viszonylag kevés munkával akarnak népszerű blogot indítani. Most egy webshoppal felszerelt website-ot, a Hazai Design-t építették fel azzal a céllal, hogy egy helyre gyűjtsék a magyar designereket és még segítsenek is nekik az eladások felpörgetésében.

Az első kérdés, ami felmerült bennem, hogy ezt vajon a sok közpénzből működő Design Terminál Kht. vajon miért nem lépte meg, ha már katalogizálja a magyar designereket. A második kérdésem az volt, hogy egy tartalom nélküli site-ot miért tekint valaki funkcionálisnak és kommunikálhatónak?

Ha a szakma részei, akkor biztosan tudtak volna elegendő designert találni ahhoz, hogy legalább minden kategóriát feltöltsenek. Nem vagyok híve a pre-béta állapotok kommunikálásának, szerintem ebben az esetben látható igazán, hogy miért.

Egy üres oldal nem motiválja a designereket arra, hogy csatlakozzanak, így méginkább a kivárás fog dominálni. Azért szurkolok, mert erre tényleg szükség van, hogy kicsit élénküljön a piac, hiszen a Wamp már működtet egy egész jó webshopot és a shoppa.hu is elindult. Ha jó lesz ez a Hazai Design, talán még jobb lesz a többi fejlesztés is.

Mindannyiunk közös, univerzális élménye az anyai babusgatás megfázáskor, vagy ha bármi bajunk van. Ha az én anutám a szomszéd kerületben lakna, szerintem minden vasárnap leheverednék a kanapéjára és aludnék egy nagyot, persze csak a jó kis ebéd, meg kvaterkázás után.

Ezzel gondolom nagyon sokan vagyunk így, erre alapoz a Kleenex egy új, elvileg október 1-jén indított integrált, 360 fokos kampányával. :) Az egésznek az üzenete, hogy "Get mommed!", azaz "Engedd magad babusgatni". A kampánynak egy Getmommed nevű honlappal ágyaztak meg, ahol különböző mamitípusok közül lehet választani. Van itt elborult ezomama, vidéki sütimama, menedzsermama, örök barátnőmama, latinamama, horgolósmama, szigorúmama és mamamama. (Szerintem kellett volna még arisztokrata/gazdagmama is)

Mindegyik megindokolja, hogy miért őt kellene választani, de ha nem lenne elég, amit magukról elmondanak, kitölthetsz egy tetszet, ami megmondja, ki illene hozzád legjobban.

Ha megtörtént a választás, megmondhatod az online anutádnak, hogy mit csináljon: ébresszen, mondja meg, milyen lesz az időjárás, emlékeztessen a teendőidre, mentsen meg (kínos szituációkban megcsörgeti a telefont), adjon tanácsot, növelje az önbizalmadat, meséljen egy mesét, kívánjon neked boldog szülinapot, vagy emlékeztessen a barátaid szülinapjára.

Kíváncsi voltam, hogy nekem milyen mamit ajánlana a rendszer, ezért kitöltöttem a tesztet. Alapvetően mindegyik mamitípushoz tettem egy-egy ikszet, de aztán az örök barátnőmami lett nekem kiutalva. Ami a saját anyukámat figyelembe véve telitalálat.

Egyébként a feketemami (horgolós) típusát nem ismertem, nem tudom megítélni, hogy jó-e, mindenesetre nagyon cuki, ő a kedvencem. A latina anyuka is ismeretlen számomra, kicsit talán laposabb a többinél, de nem tudom megítélni.

A Jezebel szerint előítéletes az egész, de szerintem ahhoz, hogy szórakoztató legyen, muszáj volt típusokat kialakítani. És mivel nagyon kedvesen van összeállítva, szerintem ez nem igazán releváns tényező.

A kampányhoz van több Facebook Page, Youtube csatorna a videókkal, amik eddig egész jól teljesítenek. Gyengeségnek talán azt említhetnénk, hogy elvileg ez egy speciális zsebkendőtípusra van kihegyezve és biztosan egyértelműsítik a TV-szpotokban, ez az online felületről nem jön le. Nem mintha hiányozna, hogy a flash animált mamám az arcomba tolja a gyógyulásomhoz elengedhetetlen zsepitípust.

Egy Sarah nevű nő megunta a vállalati életet és saját boltot nyitott - a lakásában. Az értékesítés részben itt, részben a honlapján keresztül, részben pedig a Portobello Road-on történik.

Mindenféle szép és kedves tárgyakat árul és a honlapján keresztül például úgy történik a vásárlás, hogy mindig a friss árukészlet van a nyitóoldalon, és az egeret a tárgyak felett huzigálva megnézheted, még kapható-e az adott cucc.

Nagyon rendben van. Én ugyan képtelen lennék a lakásomba felengedni idegeneket, de ha valaki ettől nem viszolyog, abszolút követendő példa.

Aki olvas már egy ideje, tudja, hogy mennyire használatmániás vagyok és mennyire utálom a felesleges dolgokat. Ezzel egyre többen így vagyunk, mindenki a saját módszerével próbálja saját magát és a környezetét ráébreszteni a pazarlás mértékére.

Vizuálisan ez általában leltárok formájában jelenik meg, persze van, aki művészetet csinál belőle. Ez a fickó viszont nem veszi annyira komolyan magát: készített egy sorozatot, ahol idétlen ruhában ül egy kanapén és lefényképezi magát a lakásban található tárgyaival. Ez így önmagában elég unalmasnak tűnik, ezért megspékelte mindezt egy kis játékkal, hogy élvezhetőbb, és az anyag nagyságából következően fogyaszthatóbb legyen. Én mindig az aranydisznót próbálom elkapni, de csak elsőre sikerült, azóta nem jött össze.

Nézzétek meg ti is, nem lövöm le a poént. Persze azért túl sokat se várjatok. :)

Mindenesetre ez egy nagyon jó fogás arra, hogy felhívja magára a figyelmet. Ugyanis fotós, ráadásul az a megrendelésre dolgozó fajta, szóval neki tényleg nagyon fekszik ez a módszer.

Nagyon jó videót találtam, amiben a leginkább bociszemeiről ismert Julia Stiles közreműködésével vonultatják fel az összes öko- és celebdivat közhelyet. Van itt minden: pazarló újrahasznosítás, teljesen használhatatlan szemétkreáció ökoszósszal leöntve, félreértelmezett kreativitás, nyitottságként tálalt érzéketlenség (á la Erin Wasson), szóval minden, amivel el lehet csúszni.

A videó egy site-ot is kapott és az alapján úgy látom, hogy az volt az egésznek a célja, hogy egyrészt adományokat gyűjtsenek szegény gyerekek iskolai étkeztetésére, másrészt pedig ismertté tegyenek egy néhány fickóból álló humorista csapatot. (Plusz hogy kicsit erősítsék a színésznő imázsát)

Szerintem jó lett a próbálkozás, mert okos és vicces, és nagyon tetszik, hogy az éhező, szegény gyerekek mintha csak mellékesen, egy menüpont mögé lettek elrejtve. Igaz, talán túl sok kommunikációs cél van a sztoriban, de ettől ezúttal eltekintek.

Kicsit örülök azért, hogy mi annyira töpörödöttek és jelentéktelenek vagyunk, hogy nem kell irritáló ökocelebektől tartanunk. És nem, az Öko-Pannonosok nem ez a kategória. Azt még szeretjük.

Kieg: Nem hiszem el. A W magazinban hajléktalan-sikk sorozat van. Bónuszhír pedig, hogy az Elle-hez felvettek egy hajléktalan lányt gyakornoknak. Elég tömény ez így egyszerre.

Míg szabin voltam, Péterék felvettek egy újabb kezdeményezést a BU-ba. Ez az ad6kap6, ami olyan, mint a budapestmindeningyen, csak éppen nem levlista. Ezenkívül segítenek a logisztikában, ha kell. Fel lehet ajánlani bármit és a kéréseket is ide várják.

Több nagycsaládos is írt már ide, nekem az egyik kedvencem a tánccsoportot indító margit nevű ötgyermekes user, aki formaruhát szeretne varratni a tagoknak a fellépésekhez.

A szervezettel készült interjút a Bloggerunió blogjában olvashatjátok.

Egy általam (talán eddig) méltánytalanul nem olvasott site, a Refinery29 készített egy nagyon vicces infografikát arról, hogyan kell öltöznie a Scott Schuman környezetében, illetve a világ divatfővárosaiban élő fotóalany-aspiránsoknak, ha azt akarják, hogy felkerüljenek a Sartorialist blogra.

Nem árt például, ha modellalkat vagy, de ha mégsem így lenne, még nincs veszve minden, mert egy drága kiegészítővel máris hatványozódnak az esélyeid. Esetleg még megoldható a dolog egy fura kalappal vagy ha nagyon biztosra akarsz menni, mindezt egy vintage bringával, valami élénk színnel, és cigarettával fokozhatod.

Ha nagyobb méretben szeretnétek látni a cuccot, át tudtok kattintani a gazdákhoz. Milyen kis korrekt vagyok, nem? :D

Mindenesetre találtam egy fotót, ami durván egybevág ezzel a gyűjtéssel. Fel is tettem a Tumblr-re még régebben, értetlenkedve:

Kvázi modellalkat: pipa

Cigi: pipa

Fura kalap: pipa

Régi bicikli: pipa

Élénk szín: pipa

(Lehet, hogy ez a kép volt az egyik alap a grafikához?!)

De nincs is ezzel semmi baj, mert ha esetleg Milánóban jártok, elég egyszerűen biztosra lehet menni. Szóval hajrá lányok-fiúk!

Kerestem ilyesmit a neten, de egyelőre nem találtam. Mostanában, sok év sikeres ellenállás után elkezdett foglalkoztatni a jegyzetfüzet-dolog és természetesen rögtön egy Moleskine-t gondoltam erre megfelelőnek. Még mindig ellenállok, de akkor lenne igazán könnyű a dolgom, ha lenne egy olyan online felület, amit jegyzetfüzetként lehetne használni és úgy is nézne ki, mint egy jegyzetfüzet.

Lenne egy tipikus jegyzetfüzetes struktúrája és textúrája, plusz meg lehetne választani, hogy hogyan nézzen ki az írásod benne. Persze némi paint funkció is kellene bele, mert biztos lenne olyan felhasználó, aki semmiképp nem tudna erről lemondani, de nekem például elég lenne, ha csak a fontokat váltogathatnám.

A cuccba bele lehetne kötni/tölteni természetesen képeket, fényképeket, de akár videókat is - miért is ne?

Mindez felcicomázható az összes webkettes funkcióval, bár kivételesen nem az motiválna. Egyszerűen szeretnék egy esztétikus, könnyen elérhető online helyet, ahova feljegyezhetem, ártisztikusan megjeleníthetem az ötleteimet, gondolataimat. Mert ugyan jól bevált nekem a Netvibes todo listája, azért mégsem néz ki olyan jól, nem túl inspiráló.

Szóval kéne egy myonlinemoleskine.com.

Főleg hímnemű marketingeseknek érdemes megnéznie, min ment keresztül a Dell a mini netbookjainak kampányában. Készítettek egy site-ot Della néven, ahol szééépen artikulááááltan elmondták a nőknek, hogy a mini netbook az olyan, hogy használhatják kalóriabevitel-számláló honlapok látogatására, vagy éppen recepteket keresgélhetnek a neten.

Ez nem igazán talált befogadó közönségre, valószínűleg sok elégedetlenkedő levelet kaphattak a kommentek mellé (amiknek egy vállalati site-on nem látom annyira sok értelmét), mert kicsit finomítottak a tippeken. Egyébként érdemes megnézni, semmi értelme nincs a szövegnek, még így sem.

A Dell tehát beismerte a hibát, elnézést kért és gyorsan korrigált - korrekt. Nem kellett volna azonban eljutnia idáig: amennyire megítélhetem, a nők bár szeretnek hülyülni és simán lehet, hogy megvesznek poénból egy rózsaszín fúrógépet, azért a nap nagy részében értelmes emberi lények, komplex gondolatokkal, ízléssel, lelkivilággal és életmóddal.

Ezért ha egy nőt akarsz megszólítani, esetleg valóban érdemes lehet kicsit csiszolni a durva éleken, de semmiképp sem érdemes visszamenni a Disney hercegnőkig. Ezt egyedül a kozmetikai ipar és a divat teheti meg büntetlenül. Egyelőre.

Frissítés: A Dell megszünteti az egész Della hóbelevancot. Okos döntés.

Bocsánat, muszáj volt ezt a címet használom. A magyar sajtó címadási szokásait próbáltam rekonstruálni, ha már ők nem írnak a Craigslist-killerről.

Az előző héten ugyanis egy fickó (feltételezhetően) megölt egy nőt, akit a Craigslisten keresztül ismert meg. Az ügy elég szövevényes, nem is igazán érthető. Olyasmire hozták ki a sztorit, hogy a fickónak pénz kellett, mert a barátnője nagyon sokat költekezett. Ezért aztán más nőktől rabolt a pasas, mert már amúgy is adósságokba verte magát. Hozzá kötődik egy prostituált kirablása és most ez a gyilkosság is.

Mára elég sok bizonyítékot találtak ellene, sőt úgy vették észre, hogy megpróbálta felakasztani magát. Nade nem adják olyan forrón a kását - megfigyelés alatt tartják és egy olyan speciális ruhát adtak rá, ami megakadályozza, hogy kárt okozzon magában.

A Craigslist sem marad ki az ügyből - az eset miatt szigorúbb kontrollt, sőt a teljes "erotikus szolgáltatások" szekciót ki akarják gyomlálni belőle. Ezzel kapcsolatban úgy emlékszem, hogy a tulaj azt nyilatkozta, nincsenek a site-on fizetős szexhirdetések, ezeket rögtön törlik.

Vagy nem.

Régen böngésztem a hirdetéseket például a Pesti Estben vagy az Exitben, de emlékszem, hogy simán szerepeltek olyan aprók is a rovatban, amik teljesen egyértelműen szexmunkára hívtak. Webcam-lányok, ilyesmik... Érdekes, hogy ez simán, minden további nélkül megtörténhetett. Persze ezek a lapok is moshatják kezeiket, mondván nem az ő felelősségük, de azért nem kell hozzá hetvenesnél magasabb IQ, hogy az ilyesmit kiszúrják - szerintem.

Frissítés: végül megszűnik az erotikus szekció és egy állandó moderáció alá rendelt szexes rovat lesz helyette.

Új lexikon jelent meg a weben a Lolcats elindítóinak köszönhetően 140pedia.com néven. Az a lényeg, hogy 140 karakterben kell definiálni egy szó jelentését, ami ugye a Twitterben megszabott határ. Az eddig látottak alapján ez egyfajta Zeitgeist-gyűjtemény, de vicces.

via Trend Hunter

Gyűjtögetem, hogy mit kellene megváltoztatni néhány oldalon, vagy alkalmazásban. Álljon hát itt pontokba szedve, röviden:

1. Google Booksearch: lehessen csillagozni az egyes oldalakat, mint a Readerben.

2. Gmail: legyen csillag a levelek alján is, ne kelljen visszagörgetnem a levél tetejére.

3. Gmail: imádnék egy adatmásoló funkciót a "create eventnél". Ez így, jelen formájában használhatatlan. Százszor gyorsabb kinyitni a Calendart és aztán beírni az adott programot, mint a levélből megnyíló ablakba bepötyögni mindent.

4. Turulmeme: del.icio.us és persze további közösségi megosztások gyűjtése.

5. Turulmeme: Fontos Emberek (pl. külföldi bloggerek) megosztásai egyfajta "vendég-megosztóként" (Guest Starring)

6. Del.icio.us: Snapshot a linkekhez. Például ha képet teszek el valamiért nem a GReaderben, akkor jó lenne látni elsőre, mi az.

+1: Gmail: És hát természetesen a levelek drag and droppolása. Még nem használtam a move to-t, de azért biztos nem olyan jó, mint az ide-oda huzigálás.