Critical Miss

A gyerekvállalás boldogtalanná tesz...

2008. május 11. 11:47 - Critmiss

Legalábbis egy harvardi kutatás szerint, melyben a boldogság három fő forrásának tekintett tényezőket vizsgálták: a házasságot, a pénzt, és a családot.

Ezek közül a házasságról derült ki, hogy a legtöbb boldogságot biztosítja, aminek főleg az az oka, hogy a házas emberek tovább élnek, több pénzt keresnek, és többször élnek szexuális életet, ráadásul jobban élvezik azt, mint nem házas társaik. De egyébként is minden tekintetben boldogabbak a házasságban élők.

A pénz esetében már kevésbé ilyen biztatóak az eredmények: először tényleg sokkal boldogabbá tesz, de utána egyre alacsonyabb hatásfokkal működik, mígnem teljesen megszűnik ez a képessége. Igaz, amiatt még senki nem lett depressziós, hogy rengeteg pénze van.

A család, ami itt a gyermekvállalást jelenti, nagyon rosszul szerepelt a kutatás szerint. A gyerekvárás alatt hirtelen megugrik a boldogságszint, aztán amint megérkezik a baba, teljesen lecsökken. Később javul a helyzet, de mire a gyerek 12-16 éves, azaz tinédzser lesz, újra beüt a boldogtalanság. A kutatást vezető prof, Daniel Gilbert szerint ez az érzés csak akkor múlik el, amikor a gyerekek kirepülnek.

Hogy mégis miért mondja/érzi úgy mindenki, hogy a gyerek boldoggá teszi? A kutató szerint a kognitív disszonancia elkerülése érdekében csapjuk be magunkat. Nem akarjuk lúzernek érezni magunkat azért, mert egy olyan dolog miatt hozunk irgalmatlan áldozatokat, és fordítjuk rá minden energiánkat, ami valójában boldogtalanná tesz.

Ez a házasságos rész engem meglepett, a gyerekvállalásos viszont kicsit túlzás, nem?
45 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://criticalmiss.blog.hu/api/trackback/id/tr98462087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tuszun 2008.05.11. 12:25:33

haat... a penz igaz. Pontosabban elegge sommas megfogalmazas, vannak gazdag depressziosok, es lehet, nekik segitene egy olyasvalami cel, amire varni kell, amiert meg kell dolgozni.

A hazassag: nem tudom. Nem hiszem, hogy a rendszeres szexualis elet tenne, mert ez azt feltetelezen, hogy a hazassag elott ugyi nem... de ha jol sejtem, ez nem nagyon van igy...:-)
Viszont ad egyfajta biztonsagot, a tarsadalom elvarasainak valo megfelelest, egy alapertek (meg ha nem is valljuk be), ami azert jo. Es persze, kozosen konnyebb valamit elerni, mint egyedul.

Gyerek: ha valaki azt mondja, hogy a gyerek(ek)
az egyetlen oromforras, akkor ott nagy baj van. Ha valaki azt mondja, hogy a gyerek csak orom, akkor az hazudik (vagy ket hetes a gyereke, es nem hasfajos).
Ugyanakkor nem lehet osszevetni, lemerni egy gyerek hatasat ilyen modszerekkel (asszem, nem vagyok pszikologos). Az biztos, hogy egy parkapcsolaton belul legalabb annyira koti ossze a ket embert, amennyire szet is valasztja oket (kinek van kedve egy ejjeli 3 oras csititgatas utan egy jot szeretkezni?? vagy kinek van kedve es ereje egy nyugos nap utan egy konyvet szepen egyutt olvasni?? A jelszo: Aludni amig lehet!!)
De hogy rossz lenne, azt tagadom. Illetve bizonyos szemszogbol talan igaz, de ez a szemszog nem az enyem...:-))

Dikobraz 2008.05.11. 12:39:29

A gyerek sok időt és energiát követel, de nagyon sokat is kapsz cserébe. Az, hogy valaki deficitesnek érzi a gyereknevelést, azt szerintem nagyban függ attól, mennyire fogékony az abból fakadó örömökre.

A házassággal kapcsolatos eredményeket viszont szimplán nem értem - szerintem a házasság (ill. tartós párkapcsolat) az, amit el kell viselni azért hogy gyerekeid lehessenek :P

nevetőharmadik 2008.05.11. 12:46:48

Ha rendesen neveled a gyereket, akkor addig, amíg kirepül, az egyenleg kábé nulla vagy kissé pozitív (mondom ezt 2 hónap intenzív bébiszittelés után, aminek összességében jó a tapasztalata). Sok olyan gyönyörűséget, élményt jelent, amit sehogy máshogy nem lehet megszerezni, és egyúttal olyan nehézségeken kell átmenni, amik másként ismeretlenek/elképzelhetetlenek.

Az, hogy a gyerekvállalás mennyie jó befektetés, az sokkal később derül ki, bár nem feltételezem, hogy a kutatás kitért volna arra, hogy idősebb emberek boldogsága mennyire van összefüggésben azzal, hogy van-e gyerekük vagy nincs.

gyz 2008.05.11. 12:47:51

hát, biztos rosszul érzem, és valójában már közel vagyok hozzá, hogy felkössem magam, de eddig úgy gondoltam, sosem volt igazán szar életem, de mióta családom van, meg gyerekeim, még sokkal jobb lett.

de legalább most faszán megmagyarázzák, hogy átverem magam :-)

Persze lehet, hogy a mai "légy önmagad", "élj a mának", "megérdemled", "ne érdekeljenek mások", "valósítsd meg magad" szlogenek világában sokan úgy gondolják, a fenti dolgok csak úgy teljesíthetők, ha valóban szarunk mindenre. Ilyen esetben zavaró lehet, és akadálynak tűnhet a sok büdös kölök.

cirbolya 2008.05.11. 12:57:46

Igen, gyz, én is erre gondoltam, hogy ilyenkor biztos aszongyák majd, önáltatás az egész.

Pedig tényleg sok-sok probléma, áldozat, stb a gyerekes élet, mégsem hagynám ki semmi pénzért. Igaz, csak 4 éve gyakorlom, de sokszor érzek nagy-nagy boldogságot tőlük. Biztos szubjektív ez a dolog egyébként. Vannak, akiknak rossz hatással van esetleg a nemi életére, hogy gyerekes lett. Nálunk is voltak nehezebb időszakok, amikor nagyon kicsik voltak, de ez a pozitívumok mellett elenyésző, átmeneti időszak.
Miért érzem, hogy sarasvati, meg x4f gyermektelen?

Karma · http://karma.blog.hu 2008.05.11. 13:16:31

A gyerek dolog talán egy kicsit túlzás, de könnyen lehet, hogy tényleg csak kicsit... (Mondom most, gyerek nélkül) A házasságon nem vagyok meglepődve, lehet, hogy nem divatos, de attól még jó intézmény (mondom most, nőtlenül)

:)

raw 2008.05.11. 13:36:16

A kognitív disszonanciát meg is lehet fordítani: miért mondja valaki gyerek nélkül, hogy a gyerek boldogtalanságot okoz? Mert neki nincs, és így csapja be magát.

törögbasa 2008.05.11. 13:37:07

nem ez az első és egyetlen kutatás, ami ezt találta a gyerekekről. nem véletlen. sok idő, sok energia és még ha rendkívüli örömöket ad is, ezt az időt és energiát olyan dolgoktól is elvonhatja, amik korábban adták az örömöt, pl. a párkapcsolat.
én megkockáztatnám azt is, hogy nem egy házasság épp a gyerekek miatt megy tönkre - nem a gyerekek a hibásak, hanem a szülőknek nem sikerül egymással is annyit és úgy törődni, hogy fennmaradjon a kapcsolat.

Hadrian VII. · HTTP://KONZERVATORIUM.BLOG.HU 2008.05.11. 13:44:08

Annak ellenére, hogy rendkívül redukálják a vizsgált tényezőket, az eredmények azért beszédesek.

A házasságos rész engem egyáltalán nem lepett meg.:)

BZL 2008.05.11. 13:44:22

Aki azt hiszi hogy az élet "jóságát" mérleggel meg lehet mérni, - ez leginkább a sznobokra jellemző - az szerintem eddig sem akart gyereket.
Az ilyen emberek mindent - órát, iskolát, gyereket, embert, barátot - rátesznek egy skálára, és pontosan tudják mennyit ér.

A t. "kutatónak" először a boldogság fogalmát kellene definiálnia, mielőtt méricskélni akar. Persze a pszihomókusok ezt szépen kikerülik, és egyszerűen megkérdik az alanyokat, ugyan jelöljék már meg a szubjektív skálán mennyire boldogak is most ők.
K.ra tudományos (arról halvány gőzünk sincs mi ez a boldogság dolog, viszont tök jól megmértük ! - okos tudósok vagyunk-e?)

Boldog ember ön, most hogy már egy hete nem alszik a csecsemőjétől? - hát nem.
Miért nem kérdezik meg azt is, boldogabb lenne-e ha nem lenne a gyerek. Kicsit összezavarná az eredményt.

A boldogsághoz valahogy a komolyabb dolgok is hozzátartoznak, nemcsak az hogy most éppen jól érzem magam.
Esetleg miért nem beszélgettek el egy idősebb gyermektelen nővel (férfival ugyanúgy lehetne, de ebben kevésbé őszinték) - boldog-e vajon hogy így alakult?

Nem tudom az ilyen "kutatók" miért nem követ bányásznak inkább, sokkal hasznosabb tevékenység lenne.

BZL 2008.05.11. 13:56:18

gyz:

ott a pont

suo tempore 2008.05.11. 14:02:05

szerintem a gyerekvállalással kapcsolatos boldogtalanságot inkább arra kellene helyettesíteni,h a fokozott felelősségvállalással járó boldogtalanság...mert az egészben ez az, ami a leginkább megviseli az embert

suo tempore 2008.05.11. 14:04:19

amúgy meg én is szívesen lennék olyan kutató, aki tök fölösleges dolgokat kutatgat, felelősség nélkül, sok pénzért, és egy egyetemmel, mint nagy intézménnyel a háta mögött

BSz 2008.05.11. 14:07:39

Először is BZL rátapint a lényegre, de én tovább megyek:

Lehet, hogy lehet definiálni/mérni a boldogságot. Lehet, hogy ezt is tették. De ennek nincs semmi értelme:

Gondoljunk csak bele: aki egész életét átdrogozza az "boldog". Egyszerű hormonális oka van a boldogságnak, semmi több. Épp ezért aki csak a boldogságra maximalizál az általában emberileg/erkölcsileg egy nagy nulla. Mert amikor 10.000 évvel ezelőtt kialakult az embernek ez a visszacsatoló képessége még nem tudott pl születést szabályozni. Épp ezért az orgazmustól meg a talpvakarástól "boldog" leszel a gyereksirásra ébredéstől nem annyira. Értsd, nem a boldogsághormonok fognak duskálni benned. Na és akkor mi van?!

Azért vagyunk emberek, mert megvan a képességünk a jövő "megjóslására" és "befolyásolására". Pl felfogjuk ép ésszel, hogy egy öntudatos pár feladata, hogy legyen 2.3 gyereke. Persze van aki tudatosan (vagy épp ösztönösen) más utat választ. De ettől még ez kell, hogy legyen a norma, különben nem fenntartható a dolog, ergo elpusztul (túlnépesedés vagy elöregedés/kihalás). (zárojelben: régen már csak azért is megérte gyerekt nemzeni, mert idős korban gondoskodtak rólad, ma már ez nem ilyen erős)

Ugy is mondhatnám a gyereknevelés másfajta örömet okoz, nem olyat mint a hátvakarás ha viszket. Egy könyv irása, pár fa ültetése, gyerekek nevelése, ezek sokkal magasabb szinteket elégítenek ki, mint a fizikai gyönyör.

Kisherczeg 2008.05.11. 14:18:23

A gyermekvállalás komplex feladat, nem pusztán örömforrás. Azért lesz gyerekünk, mert a jót és a rosszat is vállaljuk vele, ettől szép. Ha kutyát vesz az ember, még akkor is bevállalja a gondot! A boldogság forrása a problémákkal való (közös!) szembenézés, a gondok megoldása is lehet. Ostoba leegyszerűsítés, haszontalan semmitmondás az ilyen felmérés.

A sátán kutyája 2008.05.11. 14:21:46

BSZ-nek:

Én másképp értelmezem a boldogság fogalmát, mint te. Amit te a drogosról írsz, az szerintem nem igaz. Amikor be van lőve, akkor boldog, egyébként meg nagyonis boldogtalan, ezért aztán újra lövi magát.
A boldogság szerintem egy hosszabb távra vetített állapot esetén értelmezhető, pillanatnyi helyzetekre inkább az öröm kifejezést használnám.
Ebben az értelemben igenis az a fontos, hogy mindenki a boldogságra (hosszú távon) törekedjen.
Viszont a pillanatnyi élvezetek hajhászása (és itt szerintem te erre gondolsz) az bizony nem vezet jóra.
Ez nagyon tudálékos lett, igaz? :)

törögbasa 2008.05.11. 14:27:35

nem céltalan és haszontalan ráébreszteni az embereket arra, hogy a kisbaba nem csak mosolyog, nem lehet kikapcsolni, még meg is nô és mindig másképp igényel 100%-ot.
nem céltalan és haszontalan ráébreszteni az embereket arra, hogy a gyerekvállalás próbatétel az egyén, a pár, a tágabb környezet számára és erre lehet és érdemes készülni és figyelni, nem akkor észbekapni, amikor anyuka depisen tömi magába otthon a csokit, apuka félrekufircol, a gyerek meg a tévében nézi a reklámokat naphosszat

bes3 2008.05.11. 14:28:42

nekem olyan érzés volt a kicsi gyerekek gondozáa mint ahogy a narkózást elképzelem.

Ahányszor magamhoz öleltem őket "éreztem ahogy a nyakam hátsó részén ömlött levelé az endorfin... :) "

A teljes értékrendem megváltozott mikor az első gyerekem megszületett. Ezért nem értem hogy lehet almát és körtét összehasnolítani.

Egyébként, aki többet húz az elhasználtabb, fáradtabb ez természetes. Tehát valószínűleg lehet olyan vizsgálati helyzetet létrehozni, ahol kimutatható hogy akinek sokkal kevesebb a pénze mert egy kersetet plusz tartásdíjat négy felé kell osztania, plusz ellát a teljes munkaideje mellett még három kiskorút, annak rengeteg lemondás van az életében és ezt lehet "boldogtalanságnak" nevezni.

De hogy én boldogabb lennék ugyanennyi évesen gyerek nélkül. a mai leadott teljesítményem töredékéért ugyanazt a fizut lekaszálva, partnerkapcsolara modnjuk 100x ennyi időt szentelve?

Frászt, gyereket akarnék egyre kétségbeesettebben, kis óvódás korom óta csak erre vágytam és SIKERELENnek érezném magam ha nem lennének. :)

Tük hogy lehet választani (kivéve akik mondjuk önhibájukon kívül meddők vagy szinglik) virágozzék minden virág, sok boldogságot a velem egyidős karriercentrikus vagy boldog háziasszony, gyermektelen nőknek ...

(egyébként a munkámban sem vagyok sikertelen, kifejezetten jól keresek, vezető beosztásom van és egy olyan szakmám ahol a szakmai élet 40 felett kezdődik, amikor a legnagyobb épp 17 éves lesz :)..... )

gyz 2008.05.11. 14:34:15

törögbasa,

igazad van, de szerintem arra sem volna céltalan és haszontalan ráébreszteni egyes embereket, hogy a mások miatt, mások érdekében való lemondás, saját pillanatnyi kényelmünk mások miatti háttérbe helyezése még nem önfeladás, nem feltétlenül vezet frusztrációhoz, sőt, akár nagyobb boldogságot is okozhat, mint bármi más.

Levente 2008.05.11. 14:40:50

Ebből is láátszik, az embert az a szakasz teszi igazán boldoggá, amíg vágyakozik valami után. Csaj, gyerek , autó, lakás, nagyobb lakás, kis ház, nagyobb ház, ház kerttel......

Mert ugye a vágyakozási szakaszban lehet álmodozni hogy ugye milyen is lesz majd. Persze hogy úgy képzeljük el hogy nagyon minden fáintos lesz. Nagyon a szar részére ösztönösen nem is gondolunk, mert az esetleg észhez téríthet. Azt meg ki akarja. Lebegni sokkal jobb mint észnél lenni. Drogozunk amúgy nap mint nap. Nem is kell hozzá tényleges szer....

BZL 2008.05.11. 14:42:03

BSz:

Nagyon igaz.

A drogok közül konkrétan a heroin az, ami kifejezetten boldogságérzést okoz.

Tágabb értelemben a boldogsággal kapcsolatban pont az emberi kapcsolatokat szokták említeni - mindig, mindenki és mindenhol.

törögbasa 2008.05.11. 14:59:07

gyz,
így van és még sok minden másra is rá lehetne ébreszteni egyes embereket (vagy megtanítani nekik, hogy hogyan csinálják), de ez nem teszi szükségtelenné az elsô lépést.
a te felvetésed alkalmazását az teszi kicsit bonyolultabbá, hogy ha pl. az anya abszolút a gyerekeinek él és azt teszi, amit te itt elmondasz, ki lesz a társa a férjének?
vagyis, hogy nem 2 szereplô van, nem olyan egyszerû, hogy ha nem magamat teszem az elsô helyre és ebben jól érzem magam, akkor minden rendben.

de nem muszáj ezt figyelembe venni, egyszerûbb a világ, ha fekete-fehér (ezt mindenkinek írom)

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.05.11. 15:02:02

Nem kicsit túlzás, hanem nagyon.
Szerintem, ha az ember el képes fogadni néhány nagyon durvának tűnő, de alapvető dolgot a gyerekkel kapcsolatban, akkor legalább annyira boldogságforrás, mint a házasság. Csak másképp.
A gyerektől mindig, automatikusan elvárjuk, hogy "nevelődjön", változzon, de mi magunkkal szemben már egyáltalán nem vagyunk ilyen igényesek.
Pedig a házasság pont ugyanilyen. Eleinte persze rózsaszín, fellegekben jár az ember, minden nap lehet dugni, stb. Aztán jönnek a hétköznapok, alkalmazkodni kell, együtt élni, közös célokat, közös módszereket találni és, bizony - meglehetősen egyszerűen fogalmazva - a legjobb nő is unalmassá (megszokottá) válik egy idő után, így a szex elveszíti azt a mámoros részét, amit az "új hús" jellege ad neki. Ennek ellenére a házasság mégis milyen klassz, nem? Csak _másképp_ mint azt az ember elsőre gondolná, és másképp, mint ahogy egyedül tud boldog lenni valaki.
Ugyanez a helyzet a gyerekkel is, szerintem elsődleges feladata minden szülőnek, hogy tudatosítsa magában: a gyerek egy másik ember. Pont úgy, ahogy a házasság elején megszoktuk, hogy a nő egy másik _ember_, úgyanúgy a gyereknél is tisztában kell lennünk ezzel. Persze a dolog egyszerre nehezebb és könnyebb, mint a házasságban, hiszen a gyerek, akármennyire is egyéniség, nem kész személyiség és a változásai egy felnőtt, mondjuk úgy: érett ember számára néha igen nehezen lekövethetők, értelmezhetők.
Tiszteljük egymást és tiszteljük a gyerekeinket is, ez a nyitja a boldogságnak. Ne tekintsük őket a mi szent és értinthetetlen, csodálatos egyéniségünk "boldogságszolgáinak", hanem tegyük bele mi is magunkat a közösbe.

romano 2008.05.11. 15:20:23

Én azt gondolom, hogy a boldogság valóban egy absztrakt fogalom, az én értelmezésemben a boldogság-közeli élet a lehetséges teljes emberi lét megélése és értelmezése, úgy értem: ösztön- és tudatos szinten is. Ebbe beletartozik öröm, fájdalom, gyakran a végletek megtapasztalása is, ehhez persze nem árt némi önismeret, egyénileg meglehetősen eltérő, hogy mit bír feldolgozni és helyretenni az agyunk és a pszichénk.

Gyereket világrahozni szerintem az egyik legizgalmasabb megtapasztalás amit egy nőnek az élet adhat. Aztán felnevelni, majd azzal a tudattal megtölteni az önmeghatározásodat, hogy ebben a zűrzvaros világban sikerült valamelyes (tökéletes alighanem nincs) biztonságot (érzelmi biztonságot is!)háttérként nyújtani ahhoz, hogy a gyerek megfelelő muníciókkal vágjon neki a maga útjának, nos ez szerintem megéri - amennyiben ez egyáltalán kérdésként merülhet fel - azt a kis "felőrlődést".
És akkor még nem írtam (mert baromi hosszú lenne) arról, hogy - a magasztos gondolatok, érzések mellett - a hétköznapok során hogyan jut a szülő folyamatosan adagolt boldogság-kapszulákhoz, meg, hogy a gyerek által minden érzelem hatványozódik, aminek örül, örülök, ha bánata van, szenvedek.
Én anyák napján a gyerekeimnek köszönöm, hogy "hajlandóak voltak" világra jönni, és ez nem valami dagályos maszlag, komolyan hálás vagyok nekik.

fraki 2008.05.11. 15:26:43

Tipikusan félreértelmezik a vizsgálatot a tisztelt kommentelők. Mondom ezt anélkül, hogy ismerném a részleteket, csak ezek a laikus védekezések a képzelt támadásoktól olyan elképesztően szép mintát alkotnak.

A vizsgálat nem állította, hogy te boldogabb lennél gyerek nélkül X évesen, mint most gyerekkel. Az sem igaz, hogy a vizsgálat módszertanával a drogosok boldog embereknek látszanának. Szintén nem állja meg a helyét az a kritika, hogy ha megkérdezel vkit a boldogságát illetően, akkor ő a kérdést azonnal komformista szálon értelmezné. Ugyanígy értelmezné, mint te.

Én egyébként az eredményekben semmi meglepőt nem látok, ismerek családosokat, beszélek velük.

Ja, és próbáljátok meg nem felhasználni érvként, hogy "dehát én boldog vagyok". Az te vagy. Ebből akkor lesz érv, ha tudsz általánosítani.

Ezt mondom.

andris 2008.05.11. 15:41:19

faszság. akárkit kérdezek, mindenki szerint a gyerekek jaj de sok boldogságot adnak...és igenis megérte a problémák ellenére is.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.05.11. 16:01:19

andris: egyáltalán nem biztos, hogy a boldogságot önkéntes bemondás alapján mérték fel...

BZL 2008.05.11. 16:24:30

Szerintem senki nem értett félre semmit, csak továbbgondolják a témát.

A kutatás nyilván nem terjedt ki arra hogy mi a boldogság, és érdemes-e ezt mérni - erről szólnak a kommentek, nem magáról a kutatásról.

Boldogság témában senki nem szakértő, azt mérni meg végképp nem tudományos, szerintem ezt a Hardvard-on sem gondolták túl komolyan.

Vagy ha mégis, akkor tényleg egy kő- esetleg ólombányát javasolnék nekik új munkahelynek.

(Már csak azért is mert a pszihológusak rendszeresen mérnek olyan fogalmakat, amikről senki sem tudja hogy mit jelentenek - ami nem is baj addig, míg ezt valaki túl komolyan nem veszi.)

movhu 2008.05.11. 16:41:03

Két gyerekem van, egy 15 éves fiú és egy 12 éves lány, így van alapom hozzászólni.
De nem is azt kezdem el magyarázni, hogy mennyire jó a gyerek. A baj a felmérés alapfeltételei között van, mert az igazság egészen másban gyökeredzik.
A legtöbben kötnek egy szerencsétlen házasságot, nem hozzájuk illő párral. De mit szólna a család meg a nagymama, ho most kiszállnék belőle? Erre jön a tüneti kezelés, azaz a nő elkezd gyereket szülni. Aztán kiröpülnek a gyerekek, és ottmaradnak ketten, és megkérdezik maguktól, hogy "ki ez a nő/férfi, akivel együtt élek?".
Ergo, az én nézőpontomban a gyerek jó és boldogság hosszú távon, de ahol a házassági válság tüneti kezelése, ott nagy bukás van utána. Tudnám mutogatni a példákat a könyezetemben.

sityesz 2008.05.11. 16:58:09

Szerintem a kutatás eredménye nem túlzás, én magam is tapasztalom. Az önbecsapás is működik, de az utóbbi időben be mertem vallani és ki mertem mondani, hogy akkor lesz talán jó, ha már a saját életüket fogják élni (felnőnek).

fraki 2008.05.11. 17:03:40

Na akkor még egyszer: felejtsétek el, hogy annak "van alapja" hozzászólni, akinek van már egy 12 és 15 éves gyereke (lehetőleg egyik fiú, másik lány, hogy még hitelesebb legyen). A te eseted = adat. Adat =/= érv. Statisztikai mértékben feldolgozott adat = érv.

Erről szól a kutatás. A csúnya pszichológusok csúnya kutatásai szolgáltathatnak érvényes megállapításokkal akkor is, ha az alapfogalom definiálatlan. Nagyon rossz kérdésnél előfordulhat, hogy a statisztika érvénytelen, de ilyen gyakorlatilag nincs (teljesen kétértelműnek kellene lennie a kérdésnek).

Ha szerinted a válaszolók egytől egyig komformista jelentésben értelmezték a boldogság szót (már ha egyáltalán erről kérdezték őket, nem tudom, és egyébként nyilván nem ez a helyzet), akkor abból csak az vonható le, hogy az eredmény is komformista téren értelmezendő. Egy részük értelmezhette komformistán, de az is csak azt jelzi, hogy az eredményben ezt figyelembe kell venni. (Csak azért nem szignifikáns és szőrszálhasogatás ez a különbségtétel, mert a boldogságban mint olyanban van némi kényelmi komponens, azaz a boldogságnak a kényelem is lehet a forrása.) Magyarán a kérdés ambivalenciája átvivődik az eredményre.

Ettől még az eredmény érvényes lesz, majd te kíváncsi vagy a boldogság jelentéstani vizsgálatára társadalmi szinten, akkor te majd csinálsz olyan felmérést.

T 2008.05.11. 17:09:45

fraki 2008.05.11. 17:03:40
Mi a problémád??? Ne játszd az eszed. Ez csak egy hülye felmérés volt, semmi több, sok haszna, vagy jelentése nincs.

andris 2008.05.11. 17:24:54

before: na ja, ebben igazad lehet. vegulis en is tobbnyire olyanoktol kerdezem ezt, akik nem tunnek tul boldognak, de mégis foggal-korommel ragaszkodnak hozzá, h a gyerek az erdemes volt, es boldogsagot jelentett/jelent nekik az eletben, tonkrement hazassag ide vagy oda. egy boldog partol eszembe se jut ilyet kerdezni, h minek vallaltak.

azt en is hianyolom a posztbol, h vajon mit tekintettek "boldogsagnak", mi alapjan mertek stb.

dark future · http://www.andocsek.hu 2008.05.11. 17:46:08

Én gyakran tapasztalok olyat, hogy bizonyos nők csak a gyermeknevelésben tudnak kiteljesedni. A párkapcsoltuk átlagos, a munkájukban átlagosak (sőt legtöbbször nem is igazán szeretik azt, amit csinálnak), így számukra egyfajta menekülési út a gyermeknevelés. Valami, amiben végre örömüket lelhetik (legalábbis kifelé ezt mutatják).

Attól érzik sikeresnek magukat, hogy van 2-3-5 gyerekük, ez tölti ki mindennapjaikat, ettől boldogok. Megtalálják elveszett önmagukat, a gyermek büszkeséggel tölti el őket, a külvilág felé lépten-nyomon ezt kommunikálják. Ha a kifelé sugárzott kép nem csupán kirakat, ha a nő tényleg jól érzi így magát, teljes életet tud élni, a párkapcsolata sem épül le, akkor minden ok.

Ha viszont ez csak álca, önálltatás, önbecsapás, akkor az álomépítmény előbb-utóbb úgyis összedől. Ha időközben a férjének nem tudja megadni (legalább valamilyen szinten) azt, amire az vágyik (az otthont, a nyugalmat, a társat, a szexuális partnert), ha házassága emiatt padlóra kerül, akkor könnyen ott maradhat a kölkökkel egyedül, leharcoltan, elfásultan, a szakmából kiesve, ambíciók és jövőkép nélkül. Ennél bizony még a szingli-modell is vonzóbb lehet...

bes3 2008.05.11. 18:47:08

"Ennél bizony még a szingli-modell is vonzóbb lehet"
ugyanannyi idős szinglikkel hasonlítsd össze plíz a leharcolt családanyákat akik egyedül maradtak 2-3-5 gyerekkel. Különben semmi értelme (én egy ilyen leharcolt családanya vagyok aki semmi de semmi pénzért nem cserélne egyetlen szinglivel sem :-) még a fiatalabbakkal sem)

mert én kognitive ilyen disszonáns alkat vagyok

A pszichológusok és a "tudományosság": évek óta kérem valamennyi pszichológust akivel kapcsolatba kerülök hogy a rajzelemzések mögött álló tudományos hátteret osszák már meg velem. A standard válasz: "ez tapasztalat". Mármit hogy ha a gyerek nem rajzol gyökeret akkor gyökértelen stb stb.

kérdem én hogy ha az emberábrázolában nem szerepel a képen a gerinc akkor az illető gerinctelen?
Pedig emberi -állati gerincet gyakrabban látunk ábrázolni mint fa gyökérzetét, de ebbe a sok okos pszichomókus már beleélte magát, hát ez így van és kész, minek ide statisztika.

Az egész kutatásnak olyan szaga van mint amikor AGy féle kiöregedett abortusztündérkék megpróbálnak kapaszkodót keresni a saját kudarcuk lehúzó súlya ellen....

bes3 2008.05.11. 18:58:04

"It sounds like children. We pay for them in time, attention, blood, sweat and tears - what kind of idiots would we be to devote all of that to the rearing of our young if they'd didn't bring us some happiness?"

Hmm. egy gyógyult kikezelt gyomorrák rengeteg fájdalmat könnyet időt pénzt és figyelmet követel a pácienstől. Miért nem hallunk olyat senki gyógyult rákbetegtől hogy ez életet értelme a legfontosabb és legszebb történés ami vele megesett?

Több-e, jobb-e a gyereknevelés mit a gyomorrák gyógyulási folyamata?

bes3 2008.05.11. 19:02:23

egyébként meg nézzétek meg a sok hülye sportolót :-) ott izzadnak pl a maratoni futók, fáj mindenük, ég a tüdejük, a szívük majd kiugrik a helyéről, görcsöl a lépük. Bezzeg én a kanapén hideg koktélt szürcsölgetve mennyivel jobban érzem magam... az élettani paramétereim is köszönik jól vannak (jobban mitn ebben a pillanatban az övéi!) és egyáltalán nem biztos hogy hamarabb halok mint egy maratoni futó. Ja hogy a hülye azt mondja hogy jól érzi magát? Endorfinista, nem kétség :-) kognitív disszonancia. Mi mást mondjon, ez életének az örömforrása. Bizonyára az egyetlen.

Critmiss 2008.05.11. 19:08:05

Sziasztok, nagyon köszönöm a hozzászólásokat, érdekelt, hogy mi lesz a véleményetek.
Ahogy a cikk elején elhangzó kijelentés sejteti, végeztek egy közvéleménykutatást, és a fő boldogságfaktoroknak az említett tényezőket nevezték meg a legtöbben. Ezeket vetették aztán alá további vizsgálatoknak. De még mindnjárt rákeresek, hátha találhatók további publikus információk erről.

Egyébként ha a cikkhez mellékelt "left brain, right brain" bannerre kattinttok, zseniális reklámot láthattok.

Critmiss 2008.05.11. 19:13:59

Nos, magáról a kutatásról nem találtam semmit, ellenben az kiderült, hogy a prof. már régóta foglalkozik a témával.

Itt láthattok egy előadást is erről:
www.ted.com/index.php/talks/view/id/97

bes3 2008.05.11. 22:55:29

valamitn kéretik figyelembe venni hogy mi magyarok valamennyien egy kiemelkedően gyermekszerető társadalomban szocializálódtunk. Nem biztos hogy megértjük az angolszászokat,

kevésbé vagyunk pénzközpontúak ( a szex fontosságát nem tudom összehasonlítani, de a fáma szerint jobban állunk :-) )

fraki 2008.05.11. 23:15:10

T 2008.05.11. 17:09:45
Miért, neked mi a problémád? (Ja, ha offolsz, akkor jelezd.)

Én a felméréstől tök függetlenül csupán arra szerettem volna rávilágítani, hogy az egy téveszme, hogy ha egy felmérésben egy fogalom homályos, akkor az a felmérést érvényteleníti.

Mindenki töltött már ki olyan kérdőívet, ahol pontonként megállt, mondván, hogy erre a kérdésre így nem tud válaszolni (én szinte mindig így vagyok vele). Nos, be kellett látnom, hogy a helyzet az, hogy nincs szükség pontos definícióra ahhoz, hogy az eredmény értékelhető legyen, és az a pontos definíció igazából nem is lehetséges. Közelítő válaszokat kell adni, és ilyenkor nem történik más, mint a kérdőívbeli értelmezési holtjáték átvivődik az eredményre. De, hangsúlyozom, attól, hogy ez az értelmezési holtjáték ott van, attól az még egy értékelhető eredmény.

bes3: A felmérésből (legalábbis ami átjött belőle a posztban) nem következik az, amin ironizálsz, így nem is világos, hogy min ironizálsz. Nem biztos, hogy ugyanazt mondaná egy nagyon sok áldozatot hozó élsportoló, mint egy hétvégén haverokkal focizó ember, vagy egy titkárnő, vagy egy jachton koktélt szürcsölő ember, vagy az otthoni porfészekben unatkozó munkanélküli (mondjuk szintén koktélt szürcsölgeto), szóval sok értelme nincs a hozzászólásodnak.

bes3 2008.05.12. 07:16:35

nem baj ha nem érted.