Az Elle Dekor ugyan lakberendezési magazin, mégis hasonló problémák teszik tönkre, mint amik a női magazinok esetében is jelentkeznek, de az utóbbiakat mégsem dönti romba – legalábbis általában. Ugyanis szerintem a Glamour is elkezdett lecsúszni, mert túlságosan is hallgatnak az olvasók szavára.

A női magazinok ellentmondásosságát hónapokig lehetne részletezni, de most az a szempont érdekel elsősorban, hogy az olvasóik hogyan - illetve hogyan nem - oldják fel a kognitív disszonanciát, ami annak nyomán keletkezik, hogy ezek a magazinok tele vannak skizofrén cikkekel és megfizethetetlen termékekkel.

Ezt a legtöbben elfogadják, és megveszik őket, aztán slussz. Nem lesznek se többek, se kevesebbek ettől. Sokan azonban hőbörögnek és olvasói leveleket küldözgetnek, hogy ugyan miért többmilliós a bemutatott áru?

Kinek írják ezek a cikkeket? – teszik fel a naiv kérdést.  Tényleg, kinek is? – gondolkoznak el a szerkesztőségben. Lehet, hogy tudják a megfelelő választ, mégsem adják meg az olvasóknak, hanem inkább kísérleteznek az olcsóbb megoldásokkal:  Teljes szett 15 ezer forint alatt!, Rendezze be fillérekért, stb.

De valóban ez a jó út? Tényleg bele kell törődni, hogy Magyarországon vagyunk, másképp úgysem megy? Hova vezetnek az olcsójolánok?

Én úgy érzem, hogy az ilyen magazinoknak nem az életről kell szólniuk. Közük sincs a valósághoz, dehát ez így van rendjén. Ha női magazint/divatlapot/lakberendezési magazint veszek, azt akarom tudni, hogy merre tartunk. Ha csak öt év múlva látom a magyar boltokban az utánzatokat, akkor öt év múlva. De addig is azt szeretném látni, hogy mások mit alkottak, mi az, ami később az életünk része lesz. A valósághoz ott vannak a közéleti, és az ismeretterjesztő lapok.

Éppen ezért egy női magazinok számon kérni, hogy Pradát vagy Miu Miut mutat be Mayo Chixs és Saxoo London, vagy ha már az Elle Dekornál voltunk, Philippe Starckot és Tord Boontjét a Kika meg a Domus kínálata helyett… az azért überciki. Kiskegyedet az ilyennek, ne “kiskegyesített” Glamourt és “otthonosított” Elle Dekort.

 

Hogy ne legyek teljesen negatív, összegyűjtöttem pár olyan példát is (online) divattervezői arculatra, melyek némi bizakodásra adnak okot. Világklasszis oldalt nem találtam, de vannak jó megoldások. Ami általánosságban véve elmondható, az az, hogy a divattervezők nem élhetnek flash és intró nélkül. Egyetlen olyan oldalt találtam, ahol videót használnak, sosem találnátok ki, hogy melyik tervező neve alatt fut. Az áttekintésben kialakítottam egy olyan csoportot is, ahol olyan oldalak szerepelnek, amik ugyan jók / elmennek, de leszakadás veszélye fenyegeti őket.

De menjünk csak szépen sorjában.

Sajnálom, de "Kattival" kell kezdenem. Mondjon róla bárki bármit, ő megkerülhetetlen szereplője a magyar divatéletnek, ráadásul elképesztő érzéke van a marketinghez. A honlapja is színvonalas, csak az a nagy baj vele, hogy itt is minden flash alapú. Ráadásul ahogy több tervező oldalán tapasztaltam, itt is halászni kell a menüpontok után. Ez valami pszichikai hadviselés része lehet: felajzani, elbizonytalanítani a potenciális vevőt - meg tudom szerezni? Sikerülni fog? Vagyok elég ügyes és leleményes e Nagy Divattervező oldalának használatához? Nos, nem mindig. De ha elég türelmes és leleményes vagy, talán sikerül végigkattintanod az oldalt. Ezt látjuk az intró után:

























És így mutatják be a kollekciókat:



























(Ezt a modell lányt egyébként pont tegnap láttam dohányozni a Moszkvánál. Ejjnye.)


A második pozitív példa a La Nerella. Természetesen ez is flash, ráadásul ronda a nyitóoldal, de a kollekciót viszonylag értelmesen mutatják be. Nincs sok sallang, igaz túl sok fantázia sem. De pont ilyen a márka is, nem? Bármikor megvenném szinte bármelyik ruhát. Ez a letisztult ízlésű, de szolid kőgazdagok márkája.































A harmadik pozitív példa a Use Unused természetesen. Örülök, hogy mostmár mindenki szereti őket, én sem vagyok kivétel. Az oldal szép, és ugye most az itt a fő szempont, de a többihez hasonlóan nehezen használható. Sőt, nem igazán használható. Itt is van intro:



























Ez is flash, itt is rohangálnak a ruhák, és kapkodni kell, mint legyek után. Ember legyen a talpán, aki normálisan végig tudja nézni a kollekciót. Ráadásul ezzel a mozaikrencerrel, és ez már évek óta így megy, változatlanul. Time to change. Hello!





























A negyedik pozitív példa a Bodza Csoport. Ja, őket a legelejére kellett volna venni, ugyanis sokkal jobban érzik a webet, mint a többiek. De talán a könnyedsége miatt inkább hátrébb soroltam. Mindenesetre öröm ránézni a site-ra:





Már csak a kollekcióik bemutatását kellene jobban átgondolniuk.

Akik futnak még

Ahogy említettem, van az ízléseseknek egy csoportja, akik ugyan tudják, mi a dörgés, de egyáltalán nincs idejük az arculatukkal foglalkozni. Ilyen például az Artista.

A design a kilencvenes évek végét, esetleg a kétezres évek elejét idézi. És ami borzasztó, szintén ez a halászós metódus. Kapkodva kattintgathatsz, és esetleg sikerül a kollekció felét megnézned. A játékot megnehezíti, hogy a megnyitott képeket külön be kell zárni. Borzasztó. Pedig látszik a képeken, hogy minden adott lenne egy jó site-hoz, legalábbis ízlésben és tudásban.


























Bírom ezeket az új ruhákat és a sorozatot is.




























Lehet, hogy sokan nem fognak egyetérteni velem, de szerintem már az Eclectickre is ráférne egy kis ráncfelvarrás. Jól csinálták, mert egyszer még az elején beleadtak apait-anyait, és tényleg évekig kihúzta az oldal. Még most is jó, de szerintem porosodik.























Fáradóban van az egyébként nagyon szép, és végre egyszerű (bár nem könnyen kezelhető) Nati 100 % Pure Idea oldal is, amit szintén nem ártana flashmentesíteni. De például külalakjában akár még évek múlva is megállná a helyét.





























És a végére hagytam, mert szerintem ez a desszert: mivel nincs még kész az oldala, a tervező az egyik bemutatójáról készült videót töltötte fel a webhelyére. Na ki az? Hát a Náray Tamás. Ki gondolta volna.




























Persze ebből még kisülhet egy jó kis ízlésterror. A betűtípusok alapján legalábbis elképzelhető.

Bár nem profilba illő, mégis muszáj megemlítenem, és egyébként is besorolható az “ötlet” rovatba, hogy szerintem kellene egy olyan jogszabályt alkotni, amely előírja, hogy minden egyes szervezetnek, terméknek és bárminek, aminek köze van valamely egyházi felekezethez, ennek tényét egyértelműen jeleznie kell.

Így például a Dianetika központnak, vagy Dr. Lenkeinek fel kellene írnia a bejárathoz, és minden egyes kommunikációs anyagára, így még az e-mailjeibe is, hogy a szcientológiai egyházhoz tartozik.

De természetesen nemcsak rájuk gondolok, ez a jogszabály érvényes lenne minden egyes egyházra. Szerintem ez így fair, és nagyon bosszant, hogy gyakran kihasználják az emberek tudatlanságát.