A bónuszok soha nem fognak eltűnni a Wall Streetről: a Goldman Sachs 20, a Morgan Stanley 5 milliárdot fog év végén kifizetni erre a célra. Hogy ez hogyan lehetséges? Míg a legtöbb cégnél a profitból fizetik ki a jutalmat, addig a Wall Street számos szereplője a bevételből teszi mindezt. Tehát az teljesen tökmindegy, hogy mekkora volt az elért profit, ők mindenképpen fizetnek bónuszt, még ha az a részvényesek érdekeit sérti is. (Slate)

Ha téged, vagy valamilyen produktumodat megmérettetnek, igyekezz vagy az első vagy az utolsó lenni. (Miller-Mccune)

Hogyan álljuk meg, hogy benyomjuk az egész tál csokit/sütit, amit elénk tettek? Képzeljük el fura funkciókkal: mondjuk, hogy milyen lenne küszöbként vagy gereblyeként (?!), vagy ahogyan elhárítjuk egy "nem, köszönöm" kíséretében. A hosszú távú hatást nem vizsgálták. Vajon-vajon mi lenne az eredmény? (Miller-Mccune)

Az egészséges ételeket jelölni hivatott "Smart Choices" programot felülvizsgálják, mert valószínűsíthető, hogy nem feltétlenül a legjobb kajákra teszik rá a matricáikat. Például cukros pelyheket is ilyesmivel illetnek, ami nem igazán szerencsés. (Jezebel)

Mostanában sokat foglalkoznak Phillip Roth-szal. A Wall Street Journalban egy egész hosszú, és a legutóbbi kötetét részletesen taglaló interjút olvashattok, amiben bevallja, hogy nem követi a kortárs irodalmat, szerinte az amerikai irodalom a legjelentősebb a világon, és hogy kaját és könyvet vesz az interneten. Hogy megspóroljam neked a kattintást: ő az AbeBooks és az Alibris oldalakra esküszik. (Wall Street Journal)

Ha már róla van szó: a szülővárosa, Newark busztúrákat szervez, ahol az író könyveiben említett helyekre mennek el. Ő maga is részt vesz ezeken, bár nem megy végig az útvonalon. (NJ.com)

Az ötvenes években egy tuberkulózis elleni szer hatásainak vizsgálata során rájöttek, hogy a szertől jobb hangulatba kerülnek a páciensek, ezért kicsit más formában, de piacra dobták, mint "pszichikai energetizálót". Végül is jobban hangzott, mint az "antidepresszáns". A gond csak az, hogy a szer kikészítette a májat, és többen meghaltak hepatitiszben. (Mind Hacks)

Nagyon jó dolgom van, ez nem vitás. Az egyik este macaront kaptam a vacsorához, a Centrálból. Hogy mit rejtett a doboz, az szavakkal kifejezhetetlen, és nem pozitív értelemben. Hadd mutassam meg:

A képen az első két próbaharapás utáni állapot látható. Már első ránézésre is lagzis sütinek tűnik, de az íze.... konkrétan penészes volt. Penészes ételt meg egyáltalán nem szabad fogyasztani, árusítani pláne. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egy száraz, üreges borzalom van macaronként eladva egy elvileg neves helyen, mondjuk szerencsére nem drágán.

Ahhoz képest, hogy fél napja a macaronra vártam, és ez lett belőle... nagyot csalódtam. Szóval sose vegyetek ilyesmit a Centrálban, sőt mióta magyaros lett a menü, szerintem mást se.

Míg nem lesz itthon rendes macaron (azért tippeknek örülnék), addig is lakjunk jól ennek a gyönyörűségnek a látványával:

A partiról

A fenti videóban láthatjátok, milyen volt a tizedik szám megjelenését ünneplő Room parti, némi betekintést nyújtva magába a lapba is. (Azért igyekeztem nem túl sokat elárulni) Nem olyan "dinamikus", mint az előző, de ebben is vannak szép lányok.

A partiról nem tudnék sokmindent mondani, mert viszonylag hamar, kettő körül feladtam, ugyanis a beugró egyáltalán nem tántorította el az embereket, és éjfél körül elkezdtek iszonyatos tömegben hömpölyögni. Többen emlegették, hogy a közönség összetétele más volt, mint korábban, de az ilyesmit általában nem tudom és igazából nem is akarom megítélni. Mindenesetre jó volt, szerintem ha valaki táncolni, bulizni szeretett volna, erre minden adott volt.

A lapról

Ünnepelni elképesztően nehéz, nekem sosem jön össze - nálam nagyobb antitálentumot ezen a téren nehezebb lenne találni. Ezért abszolút együttéreztem a Room stábjával, hiszen a tizedik számnak mindenképpen nagy dobásnak kellett lennie.

Ez a nagy dobás részben sikerült is. Jó döntés volt, hogy személyesre vették a hangvételt, és nekem tetszik, hogy ilyen mértékben jelen volt a lapban az elmúlt öt évről való emlékezés. Az új formátum, és az offszet papír szintén nagyon jót tett a Roomnak, így még szebb, már-már könyvszerű lett.

A különböző anyagok közül nekem leginkább a Glen Erler fotóművésszel és az Eugene Souleiman fodrásszal készült interjúk tetszettek, de jó volt a Fanzine137 alapítójával való beszélgetés is - és bevallom, hogy nekem ennyi szöveg teljes mértékben elég is volt, bár talán egy kicsit több képzőművészet még elfért volna.

Igazság szerint részben azt szeretem a Roomban, hogy nem terhel túl, viszont ami benne van, az releváns, és érdemes megismerni, valamint vizuálisan letaglóz. Nekem pont ez kell.

A divatanyagok közül az olasz sorozat ütött, és biztosan ciki, de a Cavallis-Gellért fürdős is nagyon tetszett. Ja, és meglepő módon Rita Ackermann volt még felüdülés, és természetesen a frizura-sorozat is klassz volt.

Jó lett ez a szám, mindent hoz, amit a Roomtól elvárunk, még ha kicsit könnyedebb összetételben is.