Critical Miss

A sálkérdés

2011. március 14. 07:59 - Critmiss

A sálhordás valahogy kikopott az itthoni öltözködésből, teljesen funkcionálissá ürült ruházkodási szokás lett és csak néhány furán rúzsozott hölgy nyakában láthatunk még egy-két ismerősnek tűnő variációt. Persze vannak kísérletezések a tizen-huszonévesek körében is, mert egyébként nagy divat a sál hordása egész évben, de egyértelmű a tanácstalanság - általában csak körbetekerjük, ahogy sikerül és kész.

Én is csak kétféle megkötési módot ismerek, ezzel lényegesen lekorlátozva a beszerezhető sálak típusát. Van azonban megoldás: természetesen a Youtube. Ahogyan nyakkendőt, úgy sálat is megtanulhatunk kötni az itt fellelhető videók segítségével.

Az egyik legjobb a műfajban tutira a Liberty nevű bolt sál-stylistjának rövid sorozata, amit mindenkinek ajánlok. Itt például azt tanulhatjuk meg, hogyan kell a hatalmas, négyzet alakú anyagokból szépen hordható sálat kötni:

Egyébként hogyan lesz valakiből sál-stylist?!

21 komment
Címkék: videó divat trend

Én megmondtam

2011. március 09. 07:44 - Critmiss

A blog fennállása óta eltelt években elképzelhetetlen, hogy ne írtam volna arról, mennyire utálom a hosszú leírásokat az irodalmi szövegekben. Főleg az zavar, ha magas homlokokról és beesett szemekről kell olvasnom, de sokan Jókai óta tudjuk, hogy a hosszas környezetleírás is zsibbasztó tud lenni.

Most nálam okosabb emberek végre teljesen nyíltan leírták, hogy a kortárs irodalomban aztán tényleg nincs helye az ilyesminek. Nem arról van persze szó, hogy a leírásokat teljesen ki kell irtani a szövegekből (bár én még azt is pártolnám a legtöbb esetben), hanem egyszerűen meg kell választani, hogy milyen eszközökkel mutatjuk be a körülményeket. Az a jó, ha mindez pontosan, lényegretörően történik, és az kap említést, ami fontos és ennek valódi hangulatteremtő ereje van.

A mai olvasók már csak korlátozott mértékben hajlandók a leírásokkal bajlódni, és a legjobb könyvek szerzői is azt kockáztatják, hogy egyszerűen továbblapoznak az emberek, ha éppen nem teszik le az egész könyvet olvasatlanul.

A Salon.com nem mindig van rendben, de ezzel a cikkel csak egyetérteni tudok.

1 komment

Tény, hogy ronda

2011. március 07. 07:39 - Critmiss

Már pár hónapja történt, hogy egyszer a TV2 Tényeket nézve hirtelen feltűnt, mennyire ronda a háttér. Annyira ráadásul, hogy azt hittem, tönkrement a blue box vagy valami hasonló dolog történt. Még le is fényképeztem a képernyőt, hogy tutira meglegyen.(!)

Nem kellett hozzá azonban sok, hogy rájöjjek: ez bizony az állandó háttér a műsorban. Kicsit a régi városi TV-k és a Nap-kelte téglafalaira emlékeztet, és teljesen barkácshangulata van. Ehhez jön még hozzá az az árkádszerű izé, ami aztán tényleg minekvan.

Nézzétek meg. Nem igazi WTF kategória?

A mai napig mindig meglepődöm rajta, mennyire ronda.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A fogkefe-kérdés

2011. február 28. 07:09 - Critmiss

Mivel fertőtlenítési szempontból én vagyok Monica Geller, természetes, hogy nagyon érdekelt a Slate fogkefe-használatról írt cikke. Ebben azt a kérdést járták körül, hogy ha megbetegszünk, érdemes-e lecserélni a gyógyulás után a fogkefét, elkerülendő az újrafertőződést.

A cikk eleje egyértelműen úgy indul, hogy ez badarság, de aztán azért mégiscsak folytatódik pár lényeges kivétellel. Ugyanis bár vírussal nem igazán fertőződhetünk újra, mert már megküzdött velük elvileg a szervezetünk, baktériummal simán okozhatunk magunknak újabb kellemetlen napokat.

Az igazi gondot viszont nem korábbi beteg önmagunk, hanem inkább mások betegségei okozzák. Mások baktériumai, vírusai simán megbetegítenek, és ehhez nemcsak az elég, ha mondjuk egymáshoz ér a két fogkefe, de maga a fogkrémes tubus is hordozó lehet.

Mégegy dolgot kiemeltek, amire vigyázni kell: nem jó, ha túl közel van a fogkefénk a WC-hez, mert minden lehúzáskor újabb baktériumok spriccelődnek szét.

Mindezek alapján azért néha tényleg megéri Monica Gellernek lenni. :)

1 komment

Izgi WAMP-KiBU akció

2011. február 23. 07:59 - Critmiss

Ha mindig is voltak dédelgetett kütyüelképzeléseid, de inkább a divathoz kapcsolódtak vagy egyszerűen csak nem volt bátorságod komolyan elgondolkozni a megvalósításukon, most leporolhatod az ötleteidet, mert a KiBU és a WAMP összefogásában esélyt kaphatsz arra, hogy egy évig bütykölj rajtuk.

A két műhely pályázatára újmédiás-technológiás-designos dolgokat várnak, amik kapcsolódnak az életünkhöz, mindennapjainkhoz - azaz termékek is lehetnek belőlük. Szakmai portfolióval, motivációs levéllel és az ötlettel lehet jelentkezni. Szerintem nem kell megijedni, ha nincs meg a sokéves programozói tapasztalat, meg ilyenek.

Több projektet választanak ki, melyeket workshopokon dolgoznak ki, majd elviszik a terveket egy London TENT nevű nemzetközi kiállításra és aztán egy évig segítenek a megvalósításban.

Elég menő.

Március 5-én éjfélig lehet jelentkezni!

Szólj hozzá!

Kínos koppintás - frissítve!

2011. február 21. 07:48 - Critmiss

Nagy gourmet-k számára már biztosan régóta ismert a tény, és még tutira vannak egyéb infóik is, az én figyelmemet viszont csak nemrég hívták fel arra, hogy Michelin-csillagos büszkeségünk, a Costes igen erősen nyúlja a New York-i csúcséttermet, a Per sét.

Webdesignban mindenképpen, de egyúttal nyugodtan mondhatjuk, hogy kommunikációban is, legalábbis ami az ott található tartalmat jelenti. Vessünk egy pillantást a nyitóoldalakra:

Per se

Costes

 

Ez már első pillantásra is nagyon kínos, de ha botor módon továbbkattingatunk, újabb kellemetlen perceket szerezhetünk magunknak. Nem vagyok kőből, szóval csak a bemutatkozó menüpontot mutatom meg még nektek mindkét site esetében:

Per se

Costes

Ez kicsit erős azért, nem? Nehéz megérteni, hogy ha ennyi energiát feccölnek a tulajdonosok egy színvonalas étterem létrehozásába és fenntartásába, miért nem próbálkoztak meg eredeti gondolatokkal vagy legalább egy saját elképzeléseken alapuló honlappal? Pláne, ha amit koppintottak, minden józan megfontolás mellett is borzalmas.

Olcsójános húzás, egyáltalán nem elegáns és inkább rombolja, mint építi a Costes nevét. Kár érte.

Update: ahogy az utolsó kommentek között láthatjátok, a Costes reagált a posztra. A fenti borzalom, azaz a honlap a korábbi ügyvezetőhöz kötődik, az új csapat viszont már december óta dolgozik a megújításán. Nagyon-nagyon remélem, hogy sikerrel járnak és a honlap is olyan színvonalas lesz, mint maga az étterem.

60 komment

Miszcellánia 74.

2011. február 17. 07:51 - Critmiss

A republikánusok csökkenteni akarják a kulturális büdzsét, pedig elvileg minden befektetett dollár 18-szorosan megtérül. (Los Angeles Times)

2010-re visszajöttek a vásárlók a műtárgypiacra. A Christie's fennállása óta a legjobb évét ünnepelhette, 2009-hez képest például 53 százalékos volt a javulás. Természetesen biztosra mennek a gyűjtők, szóval Giacomettit meg Picassót és kínai vázákat vásárolnak, de talán majd magukkal hozzák a kortársakat is közvetett módon. (The Australian)

A Wall Street Journal azt járja körül az egyik cikkében, hogy miért van az, hogy ha egy művész fiatalon véget vet az életének, rögtön érdekessé válik. Sylvia Plath-effektus vagy Diane Arbus szindróma. Ahogy tetszik. Ők egyébként nem annyira fiatalon haltak meg, de ez már mindegy az utókornak. (Wall Street Journal)

Ha már többnyire művészetről írunk ma, nézzétek meg, milyen az, amikor valaki iszonyatos módon nem gondol tovább egy témát. Ez pedig jelen esetben a fénygraffiti. (Telegraph)

És egy másik, hattttalmas félreértés: egy fickó azt írja, hogy Van Gogh sosem nyerte volna meg az X faktort. Nahát, csak nem? Ráadásul kifejti: szerinte a tehetségkutató versenyeknek nincs sok értelme, mert a művészet ideákról, egyéni látásmódról, új stílusról szól, ilyesmiről meg szó sincs ezekben a műsorokban. Az persze nem jut eszébe a butájának, hogy képzőművészetet hasonlít össze interpretációs műfajokkal. Szóval Van Gogh már csak azért sem nyerhette volna meg az X faktort, mert festő volt. Barom! (The Guardian blog)

Nagyon durva eset: egy chicagói művész 15 év börtönt is kaphat, mert levideózta, ahogy beviszik a rendőrök. Arra számított, hogy a tiltakozó akciója miatt lehetnek gondjai, mert az utcán árulta a munkáit. Végül viszont az történt, hogy a kamerázás lett a gond, ugyanis Illnoisban illegális a rendőrök beszélgetéseit felvenni és eleve csak az rögzíthető, amibe a másik fél is beleegyezett. Az ügyvédek nagyban harcolnak, hogy a törvényt az alkotmányos jogokra hivatkozva lágyítsák, megmentve ezzel a művészt 15, hűvösön töltött évtől. (The Huffington Post)

Szólj hozzá!

Angol levelezési segédlet

2011. február 13. 07:56 - Critmiss

Azok számára, akiknek nem anyanyelve az angol, egyáltalán nem ismeretlen az a probléma, hogy tényleg úgy kell-e kezdeni a leveleket, hogy "Dear XY". Teljesen fura, főleg ha vadidegennek írsz, aki mondjuk férfi és komoly, üzleti a téma.

Hasonló dilemmák foglalkoztatják a Wall Street Journal által megkérdezett amerikaiakat is, akik főként az e-mailezés térnyerésével szeretnének inkább más formulákat használni. Viszont a megkérdezett etikett szakértők nem tudtak megnyugtató választ adni a kételyeikre. Szerintük igenis a "dear" használata a legtutibb és legelfogadottabb mód, nem igazán érdemes mást használni.

Ezzel mi végre megnyugodhatunk, szóval ha esetleg egy nagyvállalat CEO-jának írtok levelet, ne féljetek "lekedvesezni" őt.

Szólj hozzá!

Miszcellánia 73.

2011. február 11. 07:27 - Critmiss

Már egy-két éve írtam egy ötlet kapcsán, hogy a sportolótest jelenthetne igazi motivációt a fogyásra és a testmozgásra. Ezt számomra igazolja ez a cikk a fitnesz-modellekről, ahol sorra veszik azokat a szempontokat, amikre egy fotózás során figyelni kell. Nem keresnek olyan sokat, de nem hallani olyan sztorikról sem, mint amik a Vogue és társai kapcsán már általánosak, miszerint az ilyesmiért jó, ha egyáltalán pénzt kap a feltörekvő modell. Ráadásul a mostani fitnesz-modellek még épp egy nagy kontentrobbanás előtt állnak, hiszen nemsokára eljön a videók ideje. Így ha valaki jól néz ki és emellé még helyesen is tudja kivitelezni a gyakorlatokat, szép karriert futhat be. (Slate)

Imádom a Slate Explainert! Most azt tudhattuk meg, hogy miből él egy mai maffiózó. Az alapok továbbra is megvannak, de egyre több új módszer, sőt új terület is megjelenik. Nemrég 125 amerikai maffiózót fogtak el, és ennek kapcsán lehet tudni, hogy nekik például a prostitúció szervezésében a Craigslist volt nagy segítségükre, online szerencsejátékokban pedig costa-ricai szerverek. A legdurvább viszont, hogy a szicíliaiak meg a szélenergiára vetették rá magukat és nyúlták le az EU-t. Így már érthető, miért az olasz berendezések a legdrágábbak. (Slate)

New York új taxikat szeretne, a pályázaton három típust választottak ki. A helyiek ki vannak akadva, és a civilek próbálnak újabb terveket a döntőbizottság figyelmébe ajánlani. Itt lehet megnézni őket. Az első tisztára Total Recall.

Nemrég volt egy nagy Gauguin kiállítás a Tate-ben, de a látogatók nagy része teljesen fel volt háborodva, mert hatalmas volt a tömeg és alig lehetett valamit látni. Mit szóltak volna mondjuk a Van Gogh-hoz? A cikk végén egyébként van egy jó mondat. Az ottani nemzeti galéria vezetője azt mondta, hogy nincs baja a népszerű kiállításokkal, inkább azokkal, amiket elsődlegesen úgy alakítanak ki, hogy népszerűek legyenek. (The Guardian)

Engem meglepett a hír, hogy a játékeladások nagyot zuhantak amerikában. Egyedül a kiegészítők és a Kinect az, ami most durván jó eredményeket hoz, de például a Wii decemberben 38 százalékos esést produkált. Szakértők szerint muszáj lenne levinni az árakat, mert jelenleg csak ajándékba vesznek ilyesmit az emberek, annyira drágák. (Los Angeles Times)

Ha nagyon büszkék akartok lenni, akkor olvassátok el ezt a Telegraph-os blogbejegyzést arról, hogy Liszt alkotta meg a modern zenét. (Telegraph)

4 komment
Címkék: miszcellánia

Gabriel Orozco az Economistban

2011. február 09. 07:56 - Critmiss

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy rendkívüli fickót, Gabriel Orozco mexikói származású képzőművészt. Nemrég volt kiállítása a párizsi Pompidou-ban, amit volt is szerencsém megnézni. Most érdekes módon az Economist készített vele egy interjút, amit érdemes elolvasni, mert viszonylag sokat meg lehet tudni belőle a művészről.

Így például azt, hogy utálja a mexikói álomszerű, könnyed, szürreális cuccokat, amik nagyon jellemzőek az országra. Itt fontos véleményvezérnek tartják, mert a művészektől elvárják ezt a megmondó szerepkört. Ő azonban erre kevésbé nyitott, meg egyébként sem ott él már, hanem New Yorkban. Orozco a legkülönbözőbb műfajokban és mindenféle alapanyagokból dolgozik, installációkat, tárgyakat készít, fest és fotózik.

Az interjú galériájában van pár alapmű, egész jó képet ad a munkásságáról, de megéri egy Google képkeresést is beindítani. Persze leginkább azoknak lesz fontos a cikk, akik már ismerik a munkáit.

 

 

Szólj hozzá!

Miszcellánia 72.

2011. február 06. 07:41 - Critmiss

Az egyik legjelentősebb irodalmi díjat már a második alkalommal egy verseskötet nyerte el Angliában. A versek tehát népszerűek, bár nem veszi őket senki. Nagyon cuki érdekesség ugyanebből a cikkből, hogy Saint Luciában 1992 óta nemzeti Nobel nap van, mióta elnyertek egy irodalmi Nobel-díjat. :D (Telegraph)

Hülyeség, hogy az ellentétek vonzzák egymást. (Slate)

Egy fitness-hálózat két végzős harvardi diák ötlete nyomán megbírságolja azokat, akik nem mennek el sportolni az előre meghatározott időbeosztás szerint. Az elmélet szerint ugyanis az embereket az azonnali következményekkel járó dolgok motiválják, míg a bizonytalan jövőben történő dolgokkal nem tudnak igazán mit kezdeni. (The Next Web)

Ha már fitness: mit tegyünk, ha egy ismerősünkkel futunk össze izzadás közben? A linken található ábra elég jól orientál ebben a kínos szituációban. (Slate)

Sok egyéb mellett az is kiderül ebből az infografikából, hogy az emberek igenis munkaidőben interneteznek a legtöbbet. (Lsd videónézési adatok) (Hosszú nevű oldal blogja)

Anderson, Johnson és Smith - ránézésre legalábbis ezek a leggyakoribb családnevek az USÁ-ban. (The Next Web)

Ha sosem csinálsz balhét, az nem jó, de az sem igazán, ha egyszer balhézol, egyszer meg elnézed, hogy nem jól bánik veled a párod. Ebben a két esetben valószínű, hogy újra és újra csalódnod kell a másikban. Mindig résen kell lenni, ez a helyzet. (Jezebel)

A Craigslist vonzza a gyilkosokat. Most egy sorozatgyilkosra bukkantak, aki ezen a site-on szedte fel a nőket, pedig ha jól emlékszem, nemrég teljesen megszűntették a felnőtt szolgáltatásos rovatukat. (Jezebel)

A Slate-nek van egy fitness-száma, érdemes megnézni. Láthatjátok például Marilyn Monroe-t farmerben súlyt emelni nagyon komoly arccal. (Slate)

Szólj hozzá!
Címkék: miszcellánia

Ed Templeton Budapesten

2011. február 02. 07:15 - Critmiss


Január 22-én nyílt meg az Ernst Múzeumban a kultikus figurának számító kaliforniai képzőművész, deszkás és graffitis Ed Templeton kiállítása The Cemetery of Reason címmel. A munkák betöltik a kiállítóteret, nagyon termékeny művészről van szó. Annyira, hogy teljesen olyan a kiállítás, mintha posztumusz tisztelgés lenne.

Szerencsére nem ez a helyzet, és külön megnyugtatott, hogy a képei alapján egy lájtosabb Dash Snow-nak tűnő fickó teljesen összeszedett, kulturált fiatalember, aki elképesztően jól tűrte a hatalmas érdeklődést, főként a skateboard-os fiatalok részéről. A szerencsések ráadásul a közös fotó mellé egyéni rajzot is kaphattak a deszkájukra.

A kiállításon látható, hogy milyen sokféle médiumot használ és ezáltal több stílusban alkot Ed Templeton: a fotók mellett szobrokat, grafikákat készít, amik egyébként annyira designosak, hogy rögtön Radák Eszter jutott eszembe róluk. Érdekes és izgi, meg kell nézni, amíg tart.

Aki pedig szereti a deszkásokat, nézze meg, hogyan csapatják a párizsiak:

 

 

4 komment

Forradalmi branding

2011. január 31. 07:47 - Critmiss

Ha a külföldi lapokból is tájékozódtok, talán jobban feltűnhetett nektek, hogy elharapódzott a forradalmak virágnevekkel és színekkel való megjelölése. A Slate újságírójának ne rójuk fel, hogy nem hallott a mi őszirózsás forradalmunkról, inkább díjazzuk, hogy utánanézett ennek a dolognak.

A trend kezdetét a csehek bársonyos forradalmára, 1989-re teszik. Ezt irigyelték meg a grúzok 2003 novemberében és nemes egyszerűséggel ők is bársonyos forradalomnak nevezték a történéseket. Azonban úgy hozta a sors, hogy fontos szerepet kaptak a szimbólumok szintjén a rózsák, így a mázlisták átnevezhették az egészet rózsás forradalomra. Szóval ők még egész szép mesével tudnak visszaemlékezni a dologra.

Az ukránok viszont állítólag teljesen tudatosan választották 2004-ben a narancsos forradalom elnevezést, miután grúz és amerikai szakértők - egyébként okosan - kiemelték a branding fontosságát. A kirgizek 2005-ös forradalma ennek példájára aztán átment néhány névváltáson a citromostól a rózsaszínen, a selymen és a nárciszon át egészen a tulipánig, mert ezt kezdte el végül használni a sajtó.

Ezek aztán nagyon sok utánzót hoztak, például Kuwaitban lett kék forradalom, Libanonban cédrus, Burmában sáfrány, Iránban zöld, de még George W. Bush is bepróbálkozott egy bíbor forradalommal, mikor legyőzték Saddamot.

Tunéziában kicsit jobb a helyzet elnevezésileg, mert a jázmin nemzeti jelkép. Így tehát érthető, hogy ezt a mindenkinél menőbb nevet viselheti a forradalmuk.

Mi lesz vajon a neve az egyiptomi eseményeknek?

Szólj hozzá!

Miszcellánia 71.

2011. január 29. 07:30 - Critmiss

Meddig érdemes megtartani a lejárt gyógyszereket? A Pentagon megvizsgálta a kérdést, és arra jutott, hogy a legtöbb gyógyszer még bőven a lejárati dátum után is változatlan minőségű, viszont az is érdekes tapasztalat volt, hogy ugyanaz a gyógyszer ugyanolyan körülmények között más-más időpontokban romlott meg. Az oltások általában elég romlandóak, ez is egy fontos eredmény. A gyógyszeripart rögtön meg is lehetne vádolni azzal, hogy a lejárati idő szűkre szabásával a profitot akarják maximalizálni, de nem ennyire egyszerű a kérdés. Van egy vizsgálatsor, amit el kell végezni, és ők ez alapján megmondják, hogy egy adott gyógyszer meddig jó tutira. Lehetne persze még önszorgalomból további vizsgálatokat végezni, de ezt csak kevesen teszik meg. A lényeg, hogy pár hónap vagy egy fél év nem igazán számít egy átlagos gyógyszer esetében. (Slate)

A nyolcvanas évektől csökkent a sportban a rekord döntések száma. A tudósok azt mondják, hogy most már tényleg elérkeztünk az emberi teljesítőképesség határaihoz. A régi rekordok egyébként több okból álltak meg egy ideig: régebben a sportolók nem étkeztek megfelelően, nem súlyzóztak rendesen, és nem volt elég jó a technikájuk. Mára ezeknek a fontossága teljesen egyértelmű, mindenki rengeteget javult - így kezdődött a régi rekordok megdöntése. Most viszont kisimult a dolog, a bevitt vegyszerek és esetleg a sportruházati megoldások lendíthetnek valamennyit a teljesítményen, legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. Az atlétikában egyébként Usain Bolt az egyetlen sportoló, aki igazi fejlődést mutat fel még mindig, de mivel nem fizet már annyira jól a biznisz, mégegy olimpiát lenyom, aztán átmegy a profi fociligába. Ezt már csak egy kiegészítő érdekességként írtam le. :) (Boston Globe)

A 93 éves Stephane Hessel harmincoldalas könyve vezette az eladási listákat Franciaországban karácsonykor, leelőzve nagy bestseller-várományosokat. A tartalma ráadásul nem éppen lájtos: arról szól ugyanis, hogy mindenkinek újra meg kell találnia az okot a tiltakozásra, felháborodásra. Mi mást is bírnának a franciák, ha nem ezt a gondolatot? :))) (The Guardian)

Végre egy dolog, amiben megelőztük Amerikát: a nálunk már vetített India című szappanoperát elkezdik leadni náluk is. A Brazíliában hatalmas sikert aratott sorozat a kasztrendszer miatt egymástól eltiltott szerelmesekről szól és a fő vonzereje természetesen az indiai szósz. Elkezdtem nézni egy részt egyébként, de teljesen brazilos az egész, úgyhogy nekem ennyi elég volt. De azért érdekes próbálkozás. (LA Times)

Emlékeztek még Rupert Everettre? Nemrég egy interjúban elmondta, hogy mióta bevallotta, hogy meleg, nem kap szerepeket. Ez kicsit sarkítás, de a Madonnás és Julia Robertses filmek óta tényleg nem láthattuk. Szerinte ennek oka, hogy Hollywood teljesen homofób. (Backstage.com)

 

5 komment
Címkék: miszcellánia

Ha felforr a teavíz

2011. január 14. 07:53 - Critmiss

Nagyon fontos kérdésben szeretnék tippeket kapni tőletek. Ezen áll vagy bukik, hogy jó fej vagyok-e vagy sem, illetve hogy hogyan lehetnék az. A lényeg, hogy észrevettem: többféle stratégiát lehet követni az irodai teavíz felforralásával kapcsolatban.

Az egyik, hogy valaki sok vizet forral fel egyszerre, hogy az utána érkezőnek ezzel már ne kelljen foglalkoznia. Igenám, viszont az emberek többsége tök figyelmetlen és bizalmatlan, ráadásul észrevettem azt a perverziót, hogy csakis teljesen felforralt, lobogó vizet hajlandóak ráönteni a teafilterükre. Ebből következik, hogy állandóan kiöntik a vizet, amit találnak, majd újratöltenek. Ezért lehet, hogy annak a csoportnak van igaza, melynek tagjai épp csak annyi vizet forralnak fel, amennyire nekik szükségük van.

Melyik a gazdaságosabb, felelősebb, jófejebb hozzáállás? SOS!

7 komment

Piaci rés, gyerekek!

2011. január 12. 07:59 - Critmiss

Az idei tél egyik feladatául azt tűztem ki, hogy veszek egy szép, de meleg kabátot - mission impossible. A normál szövetkabátok ugyanis maximum szépek, viszont szinte teljesen alkalmatlanok arra, hogy melegítsenek is. Meleg kabátokat legfeljebb a pufi-szekcióban találhatunk, de ezek rondák és kínosak.

Van tehát egy hatalmas piaci rés, amit be kellene és szerintem lehetne is tömni. Mégpedig egy olyan kabáttípussal, aminek a katonai vászonhoz vagy akár a pufidzsekikhez hasonló anyaga van, szép szabása, és jó vastag bélése. A lényeg, hogy nem Michelin-hurkás hülyeség, hanem egy normális tartású ruhadarab.

Sejtem, hogy miért kellenek azok a hurkák, de tuti, hogy egyébként más technikával, vagy béléstípussal megoldható, hogy ezeket elkerüljék. Nemrég találtam egy ígéretes kabátot a Mangóban, így néz ki:

Sajnos nem volt jó végül, mert ugyanolyan vékony, mint egy szövetkabát, szóval kicsit öncélú volt a típusválasztás, de valami ilyesmi lehetne az alap.

Léccilécci, terjedjen el!
 

21 komment
Címkék: tipp divat

Egy nevelőnő a legjobb utcai fotográfusok között

2011. január 10. 07:25 - Critmiss

2009-ben egy fiatal srác vett egy doboz negatívot, mert azt remélte, hogy talál majd alapanyagot a könyvéhez. Ez nem jött össze, viszont rengeteg gyönyörű képre bukkant, ezért utánament a sztorinak.

A képeket egy Vivian Maier nevű nő készítette, aki nevelőnőként élt családoknál New Yorkban. Folyamatosan fényképezett, minden hétvégén ez volt a programja, így az évek során kb százezer kép készült. Erről azonban nem sokan tudtak, mert nagyon visszahúzódó volt, soha nem mutatta meg szélesebb körben a fotókat. Így fordulhatott elő, hogy csak halála után fedezték fel.

2009-ben halt meg egy baleset következtében, a képekre pár nappal ezután talált rá a fiatal férfi, aki most minden nap folyamatosan azon dolgozik, hogy archiválja őket. Valószínű, hogy ha okosan csinálja, egy életre meggazdagszik belőle, de mi is jól járunk ezzel, mert sokan azt mondják, hogy Vivian Maier olyan kaliberű fotós volt, mint Walker Evans vagy August Sanders.

Itt egy videó a sztoriról:

2 komment

Miszcellánia 70.

2011. január 07. 07:22 - Critmiss

Találtam egy blogot, ami a nulla nézettségű Youtube-videókat gyűjti. Általában magukban beszélő emberek szerepelnek bennük, de vicces. (Zero Views)

Egy csávókámnak annyira elege lett a spamekből, hogy feladta az állását és jelenleg abból él, hogy spammercégeket perel. Eddig egymillió dollár jött össze neki. Nem rossz! (Jezebel)

Itt egy nagyon jó kis interjú Salman Rushdie-val az új könyve apropóján. Értékes Angry Birds, Skype és Apple Facetime reklám is egyben. (Wall Street Journal)

Ha érdekel, hogyan készült fel Natalie Portman a Black Swan főszerepére, ez a cikk jó kiindulópont. Egy évig trenírozott, pedig elsősorban csak a felsőtestét mutatták. (The New York Times)

Klassz interjú Vincent Cassellel, aki a filmben a darab rendezőjét játssza és cuki. (Huffington Post)

Nekem úgy rémlik, hogy már hallottam erről, de lehet, hogy akkor még csak kiállítás volt: megnyílt Zágrábban egy múzeum, amit a végetért kapcsolatoknak szenteltek. Tele van olyan tárgyakkal, amik egy-egy pár életében fontosak voltak, így kertitörpéktől hányószacskóig minden van benne. Az egészet a hozzájuk fűződő sztorik teszik érdekessé. (Economist)

Ha balga módon még mindig hiszel az információtúltengésben, olvasd el ezt a cikket. Azt mutatja be, hogy a könynyomtatás megjelenésével pont ugyanolyan pánik kezdett el terjedni, mint az utóbbi években az internet térnyerésével. Azt is bemutatja, hogy akkoriban milyen módszerekkel próbáltak az emberek úrrá lenni a sok információn. (Boston Globe)

Szólj hozzá!
Címkék: miszcellánia

Nem tudunk eléggé kizöldülni

2011. január 03. 07:55 - Critmiss

Mostanában visszatértem az egyik kedvenc hírforrásomhoz, a Slate-hez, ott találtam egy érdekes cikkre a klímaváltozás elleni egyéni erőfeszítések hiábavalóságáról. Ennek lényege, hogy egy kutatócsoport szerint az energiahatékonyabb eszközök egyre nagyobb elterjedsége ellenére az energiafogyasztásunk éppen azon a szinten van, mint negyven évvel ezelőtt.

A gond ugyanis az, hogy a közgazdaságtanban ismert rebound effect érvényesül, azaz az optimalizálást még nagyobb mértékű használat követi. Mint amikor új utakat hoznak létre a dugók csökkentésére, de mégsem érnek el vele semmit, mert éppen az új utak miatt ülnek többen autóba.

Szóval az energiatakarékos égők, hűtők és más eszközök hiába fogyasztanak akár ötven százalékkal kevesebb energiát, mi annyira sokszor használjuk őket, hogy a megtakarítás kiegyenlítődik.

A megoldás a kutatók szerint nem az egyén kezében van, igazából mi nem tehetünk sokat. Szerintük a kormányoknak kell többet költeni kutatás-fejlesztésre annak érdekében, hogy az energiafogyasztásunk nagyobb részét fedezzük zöld forrásokból.

Szólj hozzá!

Miszcellánia 69.

2010. december 29. 07:49 - Critmiss

Nem megy minden jól a briteknél: egy pár éve elkezdett könyvadományozó programot jövőre teljesen kinyírnak. A program lényege az volt, hogy ingyen kaptak könyvcsomagot az újszülöttek, a kisiskolások és a középiskolások. Ez évente 13 millió fontba került az államnak, de egyébként további 56 milliós szponzorációs bevételt hozott a programnak. Szorri! (Guardian)

Egy szakértőnek tűnő valaki részletesen leírja, miért mennek teljesen félre a neurológiai témákról írt cikkek. A fő gond az, hogy ezek kifejezetten deskriptív és nem magyarázó jellegű írások, és a blablázásuk azt a hamis képzetet kelti az olvasókban, hogy értik is, hogy miről van szó. Pedig nem. (The New York Times)

Nem mindenkinek rossz a hangulata, ha rosszra fordul az időjárás. Ejj! Négy típust különböztettek meg kutatók a fontos kijelentéshez vezető munkájuk során: 1, azok, akiket nem érdekel az aktuális időjárás és az évszak; 2, azok, akik szeretik a nyarat; 3, azok, akik utálják a nyarat; 4, azok, akik szeretik az esőt. További fontos fejlemény, hogy a gyerekek általában azt az időjárást preferálják, amit az anyjuk, ezenkívül a D vitamin segíthet a hangulatromlás kivédésében. Csak vigyázni kell vele, mert a túl sok árthat, ugye. (Discovery News

A Louvre legutóbbi bevásárlását többezer online adakozó finanszírozta. 1,3 millió dollár értékben vett egy idősebb Lucas Granach által festett reneszánsz festményt, melyen három meztelen nő látható és címe "A három grácia". Tényleg szép egyébként. (The New York Times)

2010-ben a mértékletesség (austerity) volt az a szó, amit a legtöbben lecsekkoltak a Merriam-Webster értelmező kéziszótár online verziójában. Ezt követte a pragmatikus, a moratórium és a szocializmus. (Jezebel)

Szólj hozzá!
Címkék: miszcellánia

Mi lesz a Szezám utcával?

2010. december 27. 07:54 - Critmiss

Ebben az időszakban minden mást jobb figyelni, mint az itthoni történéseket. Érdekes viszont látni, hogy nagy bajok vannak máshol is, például az amerikai közmédiumoknál. A kongresszusban ugyanis a republikánusok diktálnak, akik hagyományosan élesen ekézik a közmédia-hálózatokat, ami ott az NPR (National Public Radio) és a PBS (Public Broadcasting Service). 

A pénzt ezeknek minden évben a Corporation for Public Broadcasting adja, jövőre éppen 608 millió dollárt kért a kongresszustól. A republikánusok viszont nem akarnak adni, mert az ő szemükben a Fox az egyetlen releváns adó, a többi meg csak a liberálisok szócsöve, akikre az emberek nem is kíváncsiak. Ha csökken az állami támogatás, egyébként nem omlik össze teljesen a rendszer, mert elég sok pénzt kapnak a hálózatok magánvagyonokból és az állami támogatás csak 15, illetve 10 százalékát fedezi a működésüknek. Viszont ennek ellenére is elkerülhetetlenné válnának elbocsátások és népszerű műsorok megszűnése.

A problémát súlyosbítja, hogy kicsit megingott a közmédiumok presztízse és nem igazán törekedtek arra még az utóbbi években sem, hogy újraalkossák, felfrissítsék magukat. Ráadásul a hálózatokon belül is vannak problémák. Például januárban lesz vége egy negyvenéves együttműködésnek a PBS-en belül, mert kiválik a KCET, mivel nem tudtak megegyezni a kötelezettségekről és a rugalmasabb műsorpolitikáról.

Sajnos nagy esély van rá, hogy példáját mások is követni fogják, de elképzelhető, hogy a KCET lesz az, aki egy korszerűbb közszolgálati modellt fog kialakítani.

Januárban várható a döntés a támogatásokról, addig lehet izgulni, mi lesz a Szezám utcával.

Szólj hozzá!

Gordon "Gyilkos" Ramsay és Segal Viktor

2010. december 24. 07:55 - Critmiss

A háztartásunkban állandó vita van a finom vs. egészséges kajákról. Én az utóbbit preferálom, a séf inkább az előbbit. Most büszkén fogom lobogtatni azt a listát, amit egy orvosi szervezet állított fel 2010 legegészségtelenebb szakácskönyveiről. 

Ebben szerepel Gordon Ramsay, és más, otthonos, illetve top éttermi recepteket jegyző szerzők. A könyvek tele vannak zsírral, például van az egyikben egy szalonnásfánk-recept. Bleh.

És ha már szakácskönyveknél tartunk, hadd mondjam el, hogy a talán túl puritán kialakítás ellenére ebben az évben tuti Segal Viktor szakácskönyve, a Színek és ízek a legjobb itthon. A tavalyi kedvencem a Chili & Vanília volt, elég felismerhetőnek tűnik, hogy Mautner Zsófia közreműködött ennek a kötetnek a létrehozásában is.

Érdekesség, hogy a receptek fő alapanyagok köré vannak csoportosítva, és tele vannak zöldségekkel, gyümölcsökkel. Finom, könnyű és elég egyszerűen kivitelezhető ételek szerepelnek benne, ráadásul mindent lehet kapni, ami az elkészítésükhöz szükséges.

Ritkán csorog a nyálam egy szakácskönyv végiglapozása közben, de itt a halételeken túl mindent azonnal meg akartam volna kóstolni. Érdemes beszerezni, szerintem alapmű.

 

Szólj hozzá!

Miszcellánia 68.

2010. december 23. 09:23 - Critmiss

Itt egy kedves cikk egy san diego-i ballerináról, aki pincérkedésből egészíti ki a nagyon alacsony fizetését. Kicsit érzelgős, de jó. Kiáltott volna a téma egy videóért. (Voice of San Diego)

Szintén táncos téma, hogy a Közép-keleten nagyon beindult a tangó - fesztiválokat rendeznek, argentin tanárokkal villognak. Egy megkérdezett azt mondta, hogy teljesen érthető a tangó népszerűsége, mert ennél a táncnál nem kell hülye csípőmozgásokat végezni, és a férfiak macsónak mutathatják magukat. A cikk írója szerinti is az lehet az ok, hogy szofisztikált, és nem pórias táncnak tartják. (The New York Times)

Az elmúlt 70 év legalacsonyabb tinédzser-terhességi arányait regisztrálták ebben az évben az USÁ-ban. Ezzel együtt a huszas éveikben szülő nők száma is drasztikusan csökkent, 1973 óta a legnagyobb mértékben. Az ok valószínűleg a fogamzásgátlók könnyebb elérhetősége - főként a tinédzserek körében. (Jezebel

Egy kutatás szerint a gazdag emberek érzéketlenebbek, mégpedig azért, mert nem függenek annyira másoktól, nem annyira fontos tényező számukra, hogyan alakulnak az emberi kapcsolataik. (Jezebel)

Jófejség szakítás után: egy utolsó pillanatban lemondott lagzit nem fújt le a menyasszony, hanem csapott egy bulit a rászorultaknak. Cool! (Jezebel)

Ha esetleg még nem láttátok volna, a Downtown from Behind egy olyan site, ahol a belvárosi hipsztereket mutatják be. Hogy hogyan? Mindannyian hátulról, egy biciklin ülve vannak lefényképezve. :) (via Cup of Jo)

Szólj hozzá!
Címkék: miszcellánia