Körülbelül egy éve jelentek meg az első sütikamionok, amik Family Frosthoz hasonlóan járják New Yorkot, megpakolva finom, igényes (és drága) édességekkel.

Sajnos a városban teljesen kiszámíthatatlan a parkolási helyzet, ezért sosem lehet tudni, hol fognak felbukkanni, úgyhogy mázli kell, ha megszerettél egy “márkát”, mert nem biztos, hogy másnap is be tudod szerezni az ebéd utáni nassot.

A tulajok között van exséf, exreklámos, ex IT-tanácsadó, stb, van aki éveket töltött a különböző ételek kifejlesztésével, van aki csupán a szaktudására vagy a receptekre hagyatkozik. Az eredmény néha kicsit ingadozó színvonalon ugyan, de nagyon finom.

A lényeg a vevők oldaláról az alapvetően éttermi színvonal, a vicces és különleges ízvariációk, és persze az, hogy ezek a kamionok nagyon cukin vannak kialakítva és ugye bizonytalan, hogy másnap is sikerül-e őket elcsípni.

Az eladói oldalról pedig az a legfontosabb, hogy nem kell bérleti díjat fizetni, így viszonylag olcsón megúszható az egész hóbelevanc fenntartása.

Kicsit kár szerintem, hogy pont édességeket árulnak és a cikkben nem igazán lehetett egészséges ételekről olvasni, de hátha valaki megvalósítja a nemrég eszembe jutott ötletet: én ugyanis egyfajta “fast veggies” kajáldát vagy standot szeretnék elindítani, ahol a nass egészséges és finom. Például egy pár esztétikus szelet répa vagy alma vagy banán. A lényeg, hogy a hirtelen feltörö éhséget két étkezés között ne egy keksszel vagy valamilyen édességgel üsd el, hanem valami egészségessel, viszont ne kelljen vele foglalkozni – legyen feldarabolva, szervírozva. Mindez nem sokkal drágábban, mint egy kisebb csomag édesség.

Szóval remélem, hogy el fognak majd terjedni az egészgéses kamionok is, addig is örülök, hogy a szerencsésebbek ebédidőben sütikocsikat hajkurászhatnak.
 

Nagyon régen, az első munkahelyemen töltött első hetek egyikén jutott eszembe, hogy mennyire jó lenne egy alvóközpont, ahol az ebéd utáni teljes lebutulást átvészelendő be lehet feküdni húsz percre egy kis nyugiért. Igény szerint lehetne zenét hallgatni, olvasgatni, aludni, teljes szeparáció, gondos ébredési asszisztencia, mindez nem annyira drágán. Akkoriban azt hiszem az alapszundi lett volna 300 forint, de már nem igazán emlékszem.

Persze már akkor sejtettem, hogy biztos van ilyesmi tőkeerősebb és urbánusabb helyeken, szóval nem lepődtem meg, amikor megtaláltam ezt: EnergyPod, egy high-tech szundigép. Eszerint máshol már jó régóta folyik a K+F. Érdemes megnézni, tényleg nagyon pöpec a kialakítása.

Harminc év múlva már biztos nálunk is lesz ilyen.

Újabb igényem van, bárcsak valaki teljesítené: szeretném a címkéket egy külön címkefelhő-kezelő felületen törölgetni, átnevezgetni, kiti-kötögetni szépengyorsanegyszerűen.

Köszönöm.

Egyre több lány érzi egyre korábbi életszakaszokban úgy, hogy kövér, és nagyon korán kezdenek fogyókúrába. Nem új a probléma, már én is átoksújtotta kisdiák voltam, és az nem tegnap volt. Sosem leszünk elégedettek, ami nem is csoda annak fényében, hogy az a kevés tökéletes csaj, aki köztünk szaladgál, néha megjelenik, és szénné égeti a pasasok agysejtjeit. Bónuszként meg ugye ott vannak a magazinok és az ő szénné photoshopolt képeik.

A harc teljesen egyenlőtlen, és tudjuk is, de meggyőződésem, hogy sosem tudatosul bennünk igazán.

Az ötletem egy olyan "kurzus", aminek a lényege, hogy a hétköznapi emberek (nők és férfiak egyaránt) élőben, közelről láthassanak modelleket. Nézzék meg, hány centivel hosszabb végtagokon oszlik el ugyanakkora súly, kérdezzék meg, mennyit esznek egy nap, aztán még azt is megnézhetik, hogyan készül egy-egy kép és mire jó az airbrushing. De mondom, ami fontos lenne, az az, hogy szemtől szemben találkozzanak a modellekkel.

Csak így elolvasva ez nem tűnik túl hatékonynak, de aki legalább már egyszer látott modellt élőben, tudni fogja, miről beszélek. Szerintem életreszóló és meghatározó élmény lenne egy-egy ilyen találkozás.

Szeretem a címkefelhőket. Szépek, hasznosak, bár már nem használom őket tartalomkeresésre. De eleinte tényleg izgi volt az egész, és még mindig nem temetném. Viszont. Elkényeztetett felhasználóként új fejlesztésekre lenne igényem. Főleg a delicious-nél, meg a saját blogom esetében érzem, hogy olyan jó lenne, ha a címkék számának csökkentése érdekében “be lehetne kötögetni” az egyes címkéket egyes címkék alá.

Például nekem nagyon kellene egy “Egyéb” címke, ahová be tudnám tolni az összes olyan címkét, ami nem annyira fontos, de azért jó ha van. Így ez a blog is normálisabban nézne ki címke szempontból, mert ki az, aki ezt hajlandó átbogarászni?  A megjelenítés elég egyszerű lenne: amelyik címke alá több címke van rendelve, az más színű, vagy megjelenik a "sarkában" egy pluszjel. Ha pedig felé megyek a kurzorral, kis buborékokban feltűnnek az alárendelt tagek. Kicsit hasonlóan képzelem, mint a nemsokára megjelenő IndaGeo felületén megjelenő képeket.

Egy szépen rendezett címkegyűjtemény túl sok tudatosságot kíván meg, ezért jó lenne, ha kicsit rugalmasabb lenne a rendszer. De persze lehet, hogy valójában a céltalanul a világba blogoló és taggelő amatőrök kiutálására játszik az egész, mert jelenleg csak kifejezetten a szűk témakörre összpontosító bloggerek/taggelők számára használható a rendszer.

Rég írtam már ötletet, így hát álljon itt, ami egy tegnapi igen rosszul sikerült prezi közben jutott eszembe (körülbelül az “én is meg tudnám csinálni?” kategória volt). Ez pedig egy játék: a prezioki. A neve arra utal, hogy kicsit hasonlít a sztori a karaokera.

A lényeg ugyanis, hogy a játékosoknak egy-egy prezentációt kell tartaniuk úgy, hogy nem ismerik a slide-ok tartalmát. Mielőtt elkezdik megtartani a prezit, csak a legfontosabb információt kapják meg, például azt, hogy “otthoni szoláriumot forgalmazol”. Ennyi.

E minimális infók alapján egy kerek, jól működő prezentációnak kell létrejönnie még akkor is, ha nemcsak, hogy nem tudod, mi jön a következő slide-on, de nem is mindig logikusan, következetesen van felépítve az egész. Ráadásul néha úgy kell “eladnod” valamit, hogy a prezi ízléstelen és gagyi, vagy éppen totálisan érthetetlen és teljesen őrült szakzsargonnal írt programozói, mérnöki projektismertetés.
 
A többi játékos egy előre meghatározott szabályrendszer szerint osztályoz, és aki a legtöbb pontot kapja, az a győztes.

Egyszerű, és vicces, Nemcsak középvezetőkből álló baráti társaságoknak, hanem munkahelyi tréningekhez is jó lehet, mert segít rutint szerezni.

Bár nem profilba illő, mégis muszáj megemlítenem, és egyébként is besorolható az “ötlet” rovatba, hogy szerintem kellene egy olyan jogszabályt alkotni, amely előírja, hogy minden egyes szervezetnek, terméknek és bárminek, aminek köze van valamely egyházi felekezethez, ennek tényét egyértelműen jeleznie kell.

Így például a Dianetika központnak, vagy Dr. Lenkeinek fel kellene írnia a bejárathoz, és minden egyes kommunikációs anyagára, így még az e-mailjeibe is, hogy a szcientológiai egyházhoz tartozik.

De természetesen nemcsak rájuk gondolok, ez a jogszabály érvényes lenne minden egyes egyházra. Szerintem ez így fair, és nagyon bosszant, hogy gyakran kihasználják az emberek tudatlanságát.

Eszembe jutott - természetesen szintén saját igény alapján -, hogy milyen jó lenne egy vizuális edzésnapló az olyan testedzőknek, akik sok energiát feccölnek a saját karbantartásukba, nem szeretnek írni, de azért szeretnék dokumentálni a munkájukat. A megodás a vizuális edzésnapló.

Ezt én úgy képzelem el, mint egy kifestőkönyv-szerűséget, ahol az egyes testrészek vannak lerajzolva a főbb izmok jelölésével. A lelkes fitness-őrült az egyes izmokhoz tartozó felületre (karika vagy szaggatott pontok, buborék, stb.) beírja, hogy hányszor hány gyakorlatot végzett az adott izom erősítésére. Az oldal tetején lehet beírni a dátumot, és az edzés időpontját.




(Kábé ilyen lenne a stílusa)


Tehát minden végtag, testrész kap néhány oldalt. De nemcsak a testépítők járnak jól: a futók vagy az úszók is vezethetnek naplót, igaz ők kevesebb oldalt használnak fel. A megdolgoztatott izmokat pedig - az esetükben, de igazából a többi mozgástípusnál is - hőtérképhez hasonlóan lehet megjelölni, pl. a vádli tűzpiros, a hasizom narancssárga. (És milyen jó érzés egy szinte teljesen beszínezett test látványa!) Egy oldalra több edzést lehet bejegyezni, egymás alá.

A kevésbé gyakorlott testedzők, ha nem tudják eldönteni, hogy konkrétan melyik izmukat is mozgatták meg, az egyes rovatok (testrészek), vagy a könyv végén szereplő gyakorlatsorokból tudnak puskázni. A gyakorlatsorokhoz részletes leírás, "működési ábra" van mellékelve, plusz néhány alapvető, praktikus tanács.

A dolog tovább fokozható a korábban már kitalált motivációs magazinomhoz hasonló szép képekkel: az egyes testrészek minden oldalon más embertől származnak, szép színesek, stb.

Na. Csinálja meg valaki, vagy én leszek az.

Nagyon régen eszembe jutott asszem éppen a futópadon, vagy talán internetezés közben (?), hogy milyen lenne az ideális fitness magazin. Régebben vettem ilyesmit néha-néha, sőt egy évre szegény anyumnak is előfizettem a Wellness magazinra. Ez még nem is volt annyira súlyos, de alapvetően bullshit, és hihetetlenül zavaró ahogy azt sulykolják, hogy márpedig meg kell változnod, mert különben lúzer maradsz.

Az egészséges életmódot, és diétát körülbelül két oldalban össze lehet foglalni. Ha betartod, egészséges és ráadásul vékony leszel. Ennyi. De ez önmagában ugye még nem tölt meg magazinokat, és sorra lehetne bezárni a Shape-et és társait.

Ami viszont abszolút motiváló bennük, és érdemes lehet használni, az a szépre sportolt testek látványa. Nem ízléstelen, és teljesen szétfotosopolt képekre gondolok, hanem olyanokra, amik megmutatják, hogy milyenné alakítja például a futás az embert, vagy milyenek egy úszó izmai. Fel lehetne kérni neves fotóművészeket egy-egy szám erejéig, lehetne bele divatsorozatot tenni, gyakorlati tanácsokat adni a különböző sportágakra vonatkozóan, de teljesen minimálisan, hiszen a törzsanyag a mindig változatlanul hagyott egészséges életmód-útmutató.



Ami még pozitívum lenne, hogy az igazi, kisportolt testek teljesen másképp néznek ki, mint a szétéhezett, csontos modelltestek. A látványuk pedig talán hozzájárulna egy kis szemléleltváltáshoz a női testet illetően. De persze ez már igazán idealista gondolat.

Mindenesetre alapvetően ez nem egy fitness-, hanem egy motivációs magazin lenne művészi kivitelezéssel.


Ui: Eszembe jutott, hogy lehetne bele tenni egy receptszerű, kiollózható blokkot, ahol minden hónapban egy-egy szépen kidolgozott testrész képe lenne az egyik oldalon, az ajánlott edzésmódok (receptek) pedig a másikon. Na mindegy.

Végre van gépem, végre van időm, és ha mindez együtt van, végre rá tudok nézni a youtube-ra. És mit látok? Értelmes emberek dolgoznak náluk! Vagy tudnak magyarul, ehm. Mindenesetre lehetővé tették az üdvözlővideók küldését, ahogy azt egy korábbi posztomban elvetettem. Szupeer! Remélem, lesz nem szezonális változata is. Jelenleg ugyanis csak karácsonyi sablonok vannak. De optimista vagyok.

Nem vagyok túl jó főzés terén, bár azt mondják, hogy ha csak egy kicsit is élvezném a dolgot, szuper kajákat tudnék összedobni. Mivel azonban ez elég ritka, a kétbalkezesség is megmaradt. Egy ilyen próbálkozásom során jutott eszembe, hogy milyen főzőműsort néznék szívesen.

 

Mert vannak ugye a főzősztárok, akiket önmagáért és valamennyire az ételekért néz az ember, és vannak a noname figurák, akik ugyan klassz ételeket főznek, de ennél többet nem nyújtanak.

És itt jön a RÉS:

Egy olyan főzőműsor, ahol tanácsokat adnak a főzésen túl arra vonatkozóan is, hogy például hogyan érdemes berendezni a konyhát, mit hova kell tenni, mi lehet elöl, mi maradhat hátul, egyáltalán az eszközök kiválasztásánál mire figyeljünk, stb. Esetleg alapvető főzési fogások is lehetnek benne, de nem muszáj. Tehát lenne benne némi lakberendezés, egyéb tanácsadás is, de ez egy főzőműsor része lenne.

Na, akkor már csak csináljátok meg, lécci.

Biztos sokan láttak már egy New York Times-t, vagy Guardiant élőben. Hát az huge. Napról-napra hatalmas kupac papír, aminek mondjuk csak a negyedét olvassa el az ember. Eleve a formátum, azaz a lapok nagysága sem éppen felhasználóbarát, de ennyi önmagában is egészséges méretű, egymásba hajtogatott újság egyszerre teljesen felesleges. És ha felesleges, akkor pazarló. Az pedig tiszta idegbaj.

A nyomtatott lapok olvasottsága számos okból csökken világszerte mindenütt. Nagyrészt az internet ebben a ludas, ráadásul az online kiadás nem tuti menedék, mert az olvasók sem egy az egyben lovagolnak át online-ra. Egy részük elvész útközben. Nade visszatérve: Szerintem az internet mellett ez az emészthetetlen mennyiségű, lelkiismeretfurdalást okozó papírhalom is elriasztja az embereket attól, hogy napilapot vegyenek.

Ha viszont lenne választásuk, talán meggondolnák, hogy a Metro helyett mondjuk a Guardian hírrovatát vegyék meg, és esetleg hozzácsapják hétvégén a Travelt, vagy a Sportot. Máris emészhető mennyiség, és mégis minőségi a tartalom. Ráadásul a kis csomagokért többet el lehet kérni, mintha együtt értékesítenék őket. Szóval lehet, hogy még rentábilis is lenne a dolog.

Persze jöhet is a jogos felvetés, hogy akkor a kevésbé népszerű "alújságok", mondjuk egy Arts, vagy egy Science hogy fog túlélni, vagy hogy fog fennmaradni a nívó. Valóban van ilyen kockázat. Itt talán az a megoldás, ha mellékletként húzzák be ezeket mondjuk a hírekbe. Tudom, tudom, hogy ez máris önellentmondás, de a totális következetesség a megoldások halála.

Nem tudom megállni, hogy ne írjam le az ötletemet, ami szerintem nagyon hasznos lenne egy videomegosztó site, pl. a Youtube számára. Mégpedig az üdvözlővideó-funkció. Hogy mi is lenne ez?

A cucc lényege, hogy ha szeretném elküldeni valamenyik ismerősömnek a gratulációmat a szülinapjára vagy az esküvőjére egy idióta The Cool and the Gang videó formájában, akkor azt a kis üdvözlőszövegemmel, külön template-be ágyazva tehessem meg. Megválaszthatnám, milyen színű legyen a háttér, esetleg a szöveget is formázhatnám, aztán usgyi, jöhet a send gomb.

De most tényleg. Még senkinek nem volt ilyen ingere a fejlesztők között?  Persze gondolom, van ennél nagyobb problémájuk, de azért mégis.

Kedves Sziget Csapat!

Szeretnék nektek egy szolgáltatói tippet adni, ha esetleg dolgoznátok az ügyfélbarát imidzsen a jövőben. Szóval: tegyetek elérhetővé egy webkettes, programfüzet-összeállító modult az oldalatokon.

Elmondom, hogy nézne ki:

Az egyszeri felhasználó fogja, odamegy a teljes programot felsorakoztató honlapotokra, és mindent, ami tetszik neki, egy kattintással a kis "kosarába" tesz. Amikor mindent kiválasztott, ami érdekli, megnézheti, mit gyűjtött össze. Ezeket az adott oldal napra, helyszínre bontva meg tudja jeleníteni, természetesen akkor is, ha az egyes programok között ütközés van. A felhasználó persze ide-oda húzogathatja a programokat, ha mondjuk rangsorolni szeretne közöttük.

Azt persze nem kell mondanom, hogy mindez őrült jól néz ki, ezért a terveket szövögető potenciális szigetelő boldogan nyomtatja ki a cuccot. Odáig már el sem merészkedem, hogy az egyes programokról SMS/e-mail értesítést kérhessen. De azért jó lenne. A megosztási lehetőség viszont alap. Ha még kommentelni is lehetne, az meg már maga lenne a gyönyörűség.

Szóval hajrá! Én biztos használnék egy ilyet.