Critical Miss


Érdekes kattanás

2009. szeptember 28. 07:13 - Critmiss

Az USÁ-ban nagy divatja van a fémdetektorozásnak, mint ahogyan minden hasonló TV Shopos sztorinak. Az viszont furcsa, hogy erre akár még a Slate újságírója, egy nő (!) is rá tudott kattanni.

Ő volt az.

Az egész úgy kezdődött, hogy a hétéves kislányuk egy reklám hatására fémdetektort kért szülinapjára, a szülők pedig megörültek, hogy ilyen eredeti ötletekkel jön elő a gyerek, úgyhogy rögtön keresgélni is kezdtek.

A nagy adásvétel előtt még kikérdezték az eladót, aki mondta nekik, hogy a gyerek nagyon meg fogja unni, szóval arra ne számítsanak, hogy játszani fog vele. Azt is elmondta nekik, hogy ő maga még semmit nem talált. Ez azonban nem tántorította el az odaadó szülőket, úgyhogy a vásárlás mellett döntöttek.

Az eladónak igaza lett: a gyerek elég hamar inkább a játszótér felé vette volna az irányt. Történetünk hőse, az anyuka viszont mindenképp szeretett volna találni valamit, mert elvileg régi polgárháborús területen laktak és nagyon reménykedett abban, hogy lesz zsákmány.

Nos, nem lett, emiatt viszont teljesen bepörgött a nő, és a legfurább szituációkban is elővette a gépet, őrületbe kergetve ezzel a férjét és a lányát. Muszáj volt megoldást találni a helyzetre, és szerencsére sikerült is. Elmentek a sógornőjéhez, aki elvileg egy egykori kalóz birtokán lakott. Nagy nehezen, némi segítséggel találtak is pár üveget és porcelánt, úgyhogy végre mindenki felsóhajthatott, és kidobhatták a cuccot a francba, aminek a lányuk örült a legjobban.

Nehéz, de azért el lehet képzelni, hogy egy középosztálybeli amerikai egy ennyire ciki dologra rá tud kattanni. Szerintem én is simán áldozatul estem volna, pontosan ezért tartózkodom a legtöbb addiktív dologtól - az internet esetében mondjuk nem jártam sikerrel. :)

És ti hogy álltok az addikciókkal? Szavazás!

1 komment

Örömhír

2009. szeptember 07. 07:19 - Critmiss

A Tumblr-es aktivitásomat követők számára nem lesz új az információ, de szeretném megörökíteni, vagy inkább kitartani a pillanatot: egy korábbi ötletem, a prezioki életre kelt az USÁ-ban, aminek nagyon-nagyon örülök.

Természetesen közöm nincs hozzá, egyszerűen csak jó látni, ha beigazolódik egy ötletről, hogy jó és működőképes.

Itt láthattok egy példát. Ahogy a videóból is lejön, nagyon népszerű az esemény. Az amerikaiak egymástól független, kevés értelmet hordozó slide-okat pakolnak egymás mögé, én inkább egymásra épülő részletekre gondoltam, de ezt is érdemes lenne kipróbálni.

Egyszer már elkezdtem csinálni ilyen prezit, de kellő motiváció és energia hiányában elhalasztottam. Mindenesetre lehet, hogy rendezek ilyen házbulikat, mert most kedvet kaptam hozzá.

5 komment

Így is lehet butikozni

2009. augusztus 31. 07:02 - Critmiss

Egy Sarah nevű nő megunta a vállalati életet és saját boltot nyitott - a lakásában. Az értékesítés részben itt, részben a honlapján keresztül, részben pedig a Portobello Road-on történik.

Mindenféle szép és kedves tárgyakat árul és a honlapján keresztül például úgy történik a vásárlás, hogy mindig a friss árukészlet van a nyitóoldalon, és az egeret a tárgyak felett huzigálva megnézheted, még kapható-e az adott cucc.

Nagyon rendben van. Én ugyan képtelen lennék a lakásomba felengedni idegeneket, de ha valaki ettől nem viszolyog, abszolút követendő példa.

 

Szólj hozzá!

Az ökoceleb sekélyessége

2009. augusztus 26. 07:28 - Critmiss

Nagyon jó videót találtam, amiben a leginkább bociszemeiről ismert Julia Stiles közreműködésével vonultatják fel az összes öko- és celebdivat közhelyet. Van itt minden: pazarló újrahasznosítás, teljesen használhatatlan szemétkreáció ökoszósszal leöntve, félreértelmezett kreativitás, nyitottságként tálalt érzéketlenség (á la Erin Wasson), szóval minden, amivel el lehet csúszni.

A videó egy site-ot is kapott és az alapján úgy látom, hogy az volt az egésznek a célja, hogy egyrészt adományokat gyűjtsenek szegény gyerekek iskolai étkeztetésére, másrészt pedig ismertté tegyenek egy néhány fickóból álló humorista csapatot. (Plusz hogy kicsit erősítsék a színésznő imázsát)

Szerintem jó lett a próbálkozás, mert okos és vicces, és nagyon tetszik, hogy az éhező, szegény gyerekek mintha csak mellékesen, egy menüpont mögé lettek elrejtve. Igaz, talán túl sok kommunikációs cél van a sztoriban, de ettől ezúttal eltekintek.

Kicsit örülök azért, hogy mi annyira töpörödöttek és jelentéktelenek vagyunk, hogy nem kell irritáló ökocelebektől tartanunk. És nem, az Öko-Pannonosok nem ez a kategória. Azt még szeretjük.

 

Kieg: Nem hiszem el. A W magazinban hajléktalan-sikk sorozat van. Bónuszhír pedig, hogy az Elle-hez felvettek egy hajléktalan lányt gyakornoknak. Elég tömény ez így egyszerre.

5 komment

Vigyetek el innen - kiegészített ajánló

2009. augusztus 20. 07:54 - Critmiss

Annyira meglepődtem, hogy egy amerikai site-on lényegében irodalmi riportra bukkantam, hogy meg kell osztanom veletek.

Szóval az úgy volt, hogy a Slate újságírója elment egy Altar nevű városba, Mexikóba. Ez a nyolcezres kis település az egyik legfontosabb emigráns-gyűjtőhely, ahol már a kereskedelem és a napi időbeosztás is ahhoz igazodik, hogy mikor és hogyan lehet lelépni az USÁ-ba. A boltokban például a sivatagon való átkeléshez szükséges szerszámok, ételek és italok várják a vevőket, az utcákat pedig fejvadászok járják új ügyfeleket keresve, hogy aztán lepasszolják őket a sivatagi átkelést vezetőknek.

Mindenki várakozik: a fejvadászok az újakra, a reménybeli emigránsok az átkelés megfelelő időpontjára vagy éppen a szükséges pénzre.

Sokan nem járnak sikerrel, nekik segítenek az olyan helyek, ahol ételt kaphatnak és ingyen megszállhatnak. Az egyik ilyen szervezet vezetője minden jelentkezővel egyenként elbeszélget. Csak olyanok maradhatnak ugyanis éjszakára, akik tényleg sikertelen akcióból tértek vissza és nem ittak alkoholt. Ezt az elvet nem is annyira könnyű érvényesíteni, mert sokan bepróbálkoznak, természetesen fejvadászok is.

Érdemes elolvasni, elég szépen megírt darab, és fotók is vannak hozzá. Ehhez a fülledt meleghez is pont illik.

Kieg: a cikk további darabokkal bővül, itt a következő és itt az azutáni.

Szólj hozzá!

Sok-sok hot-dog

2009. augusztus 13. 07:05 - Critmiss

A tegnapi poszthoz némiképp kapcsolódva itt egy hír, ami elég nagy feltűnést keltett az USÁ-ban: egy a New York-i Metropolitan Museumnál álló hot-dogos befuccsolt, mert nem tudta fizetni a havi 53.558 dollár bért. (Igen, jól olvasod)

A Slate újságírója meg sem próbálta kikalkulálni, hány darab hot-dogot kell eladni azért, hogy mindez összejöjjön, inkább csak arra koncentrált, hogy egyáltalán hogyan alakult ki ez az ár.

Nos, egy hot-dogos placc díja évente 200 dollár, viszont csak 3100-at adnak ki, úgyhogy nagyon nagy a fekete piaca az engedélyeknek. Van olyan, hogy valaki felvásárolja ezeket több helyen, és aztán bérbe adja őket jóval magasabb áron.

Ezt a horribilis árat egyébként a legtöbb hot-dogos nem tudná kifizetni: elvileg évi 14-16 ezer dolláros bevételt tudnak elérni vele az engedélyt meg a büntetéseket már ebből levonva, de az utóbbiak miatt sok a gondjuk. Ugyanis nemcsak az nem mindegy, hova állítják le a cuccot, de azt is figyelik a hatóságok, hogy nem túl nagyok-e a mindenféle tartozékok. Azért nemcsak az akár ezerdolláros büntetés, hanem a konkurens hot-dog standosok is nagy visszatartó erők: rögtön megjelennek, ha szabálytalankodsz, vagy az ő területükön próbálkoznál - ami mondjuk érthető.

A múzeumi placcról kiebrudalt hot-dog árus egyébként egy aukción szerezte meg a jogokat, ő kínálta a legmagasabb árat. Blöffölt, meg valószínűleg nem is értett hozzá, ráadásul akadt néhány egyéb probléma, mint egy átépítés, meg rokkant veteránok nála is olcsóbb hot-dogjai... szóval csak napi 1000-1500 dollárt keresett meg, ami az évi szükséges 643 000 dollárhoz képest egy kicsit kevés volt.

Pedig jól is alakulhatott volna a történet, mert a környéken semmi más kaja nincs.

DE! Pozitívum, hogy a cikkekben nem szerepel a "válság" szó. :)

Szólj hozzá!

Amikor tényleg nem jó, ha dokumentálsz

2009. augusztus 10. 07:16 - Critmiss

Korábban írtam arról, hogy én inkább dokumentálom az életemet, mint élem, mert rájöttem, hogy például tinédzserkoromból öt kép van rólam és slusszpassz. A mostanában készült képeket mindig megtartom magamnak, és videózni is csak nyilvános helyeken és programokon szoktam, de azért már ez is egy kicsit az etikus-nem etikus határán mozog, mert nem kérdezem meg az embereket, hogy beleegyeznek-e a szereplésbe. Ezt mondjuk a tévések sem feltétlenül szokták megtenni, ha vágóképre vadásznak.

Mindenesetre addig biztosan nem mennék el, hogy egy házibuliról videót vagy fotókat posztoljak. Ezzel azonban sokan nem így vannak: csak nézzünk körül a Facebookon, ahol sajnos a legtöbb esetben úgy is belenézhetsz valakinek a fotóalbumába, hogy egyébként letiltotta a profilját. De elég egy lájkolás vagy komment egy közös ismerős által és mindent megtudhatok a vasárnap esti ivászatról. Elvileg dolgoznak az ügyön, és lesznek még szigorúbb előírások, addig viszont tényleg túl sokat megtudhatunk ismerőseink ismerősi köréről.

Ez az egész már olyan méreteket öltött az USÁ-ban, hogy a party-k házigazdái a meghívóban, vagy ott a helyszínen megkérik a vendégeket, hogy ne fényképezzenek, blogoljanak, tweeteljenek az eseményről. Egyes nyilvános helyeken is előfordul már az ilyesmi, ami például egy stand-up comedy esetében teljesen érthető.

A New York Times újságírója szerint mivel az emberek nem érzik a határokat, az egyes események szervezőinek a felelőssége, hogy felhívja a figyelmüket a közösségimédia-mentességre. Valószínűleg mi is el fogunk ide jutn, úgyhogy előzetesen is vegyük ezt egy alapvetésnek.

10 komment

A kar, amely izgalomban tartja Amerikát

2009. május 12. 07:51 - Critmiss

Ha esetleg nem követitek Sarah Haskins munkásságát és tweet-jeit, akkor újdonság lesz számotokra a legutóbbi videója, amiben a pár hónapja dúló kar-őrületről beszél. Michelle Obamának ugyanis tényleg szép karjai vannak, és elég gyakran hord ujjatlan ruhákat. Még a hivatalos, überszexi first lady fotón is szabadon hagyta a karjait.

Ez ugyan az újságírókon kívül senkit nem érdekel (na jó, az emberek 49 százalékát nem), de ki lehet vele tölteni a műsoridőt, meg idővel gondolom el lehet majd adni vele fitness kazikat.

De nézzük inkább, hogyan mondja el mindezt Sarah:

 

Szólj hozzá!

Érthetetlen filmes pillanat

2009. május 06. 07:49 - Critmiss

Az amerikai filmekben viszonylag gyakran előfordul, hogy az egyik szereplő le szeretne rendezni valamit a másik szereplővel, csak éppen mások is ott vannak körülöttük nehezítő tényezőként. Ilyenkor azonban nem az történik, hogy ezek ketten elvonulnak, neeeeem... Az egyik szereplő félrenéz és azt mondja halkan: "Magunkra tudnátok hagyni egy pillanatra?" Mire mindenki kivonul. Akár egy egész falka ember - kettő miatt!

?!?!!

Valaki magyarázza ezt el nekem. Tényleg van ilyen a való életben? Ez valami speckó amerikai dolog vagy mások is csinálják? És filmes szempontból miért olyan fontos, hogy ez így történjen? Nem lesz sokkal drámaibb a helyzet, nem jelent különösebb pluszt. Szerintetek ez így normális?

4 komment

Ölt a Craigslist - frissítve

2009. április 28. 07:21 - Critmiss

Bocsánat, muszáj volt ezt a címet használom. A magyar sajtó címadási szokásait próbáltam rekonstruálni, ha már ők nem írnak a Craigslist-killerről.

Az előző héten ugyanis egy fickó (feltételezhetően) megölt egy nőt, akit a Craigslisten keresztül ismert meg. Az ügy elég szövevényes, nem is igazán érthető. Olyasmire hozták ki a sztorit, hogy a fickónak pénz kellett, mert a barátnője nagyon sokat költekezett. Ezért aztán más nőktől rabolt a pasas, mert már amúgy is adósságokba verte magát. Hozzá kötődik egy prostituált kirablása és most ez a gyilkosság is.

Mára elég sok bizonyítékot találtak ellene, sőt úgy vették észre, hogy megpróbálta felakasztani magát. Nade nem adják olyan forrón a kását - megfigyelés alatt tartják és egy olyan speciális ruhát adtak rá, ami megakadályozza, hogy kárt okozzon magában.

A Craigslist sem marad ki az ügyből - az eset miatt szigorúbb kontrollt, sőt a teljes "erotikus szolgáltatások" szekciót ki akarják gyomlálni belőle. Ezzel kapcsolatban úgy emlékszem, hogy a tulaj azt nyilatkozta, nincsenek a site-on fizetős szexhirdetések, ezeket rögtön törlik.

Vagy nem.

Régen böngésztem a hirdetéseket például a Pesti Estben vagy az Exitben, de emlékszem, hogy simán szerepeltek olyan aprók is a rovatban, amik teljesen egyértelműen szexmunkára hívtak. Webcam-lányok, ilyesmik... Érdekes, hogy ez simán, minden további nélkül megtörténhetett. Persze ezek a lapok is moshatják kezeiket, mondván nem az ő felelősségük, de azért nem kell hozzá hetvenesnél magasabb IQ, hogy az ilyesmit kiszúrják - szerintem.

Frissítés: végül megszűnik az erotikus szekció és egy állandó moderáció alá rendelt szexes rovat lesz helyette.

3 komment

Humán vs. reál problematika újraélesítve

2009. március 06. 07:05 - Critmiss

Teljesen biztos voltam benne, hogy maximum kétszer lehet majd ebben a blogban a "válság" szót olvasni, ehhez képest azért már jóval beljebb járunk, ami miatt elnézést kérek azoktól, akiknek a könyökén jön ki. Igaz, mostmár mi is egyre inkább érintettek vagyunk és emiatt már furán veszi ki magát, ha valaki azt mondja, hogy nem érdekli.

Na mindenesetre ez a kis történelmi tapasztalat, amit éppen gyűjtögetünk, egy érdekes című cikkhez vezetett a New York Times-ban. A lényege röviden: kemény időkben a bölcsészeteknek igazolniuk kell az értéküket. Hm, nem kicsit erős felütés. Ráadásul alig terelődik vissza józanabb megfontolások közé.

Aszongya, hogy a bölcsészetek azok az egyéni épülést és a szabad demokráciában való részvételt szolgálják, tekintet nélkül a karrierválasztásra. Azonban a munkanélküliek egyre hosszabb sora, az egyre csökkenő egyetemi támogatások, na és a technológiailag egyre komplexebb világ a korábbiaknál még sürgetőbben veti fel a bölcsészetek létjogosultságát.

Van, aki a humán-reál ellentétet szeretné elmosni, de valamiért nem talált támogatókra a döntéshozók körében. A Harvard egyik volt elnöke ezzel nem bajlódik, szerinte a bölcsészetek igenis felkészítik a diákokat a szakmai életre. Az analitikai és az íráskészségen túl például az etikai gondolkodást is elsajátítják, ami például a biotechnológiai vagy ehhez hasonló kutatások során alapvető, hiszen gyakran találkozhatnak etikai kérdésekkel.

A cikk kérdésfeltevésének furcsasága egyébként az ezt követő részből is következik. Ugyanis egyre kevesebben választják a bölcsészettudományokat, kábé 8 (!) százalék. (Szóval szerintem a cikknek pont arról kellene szólnia, hogy mondjuk ezekben az ínséges időkben éppen arra lenne szükség, hogy ne csak az anyagias világgal, hanem azzal foglalkozzunk, ami azon felül fontos, ami emberré tesz - ez a cikk egy részén egyébként benne is volt a szövegben)

Mindenesetre amire aztán az egész kifut: a bölcsészet az elit iskolákban örvend töretlen népszerűségnek, ami milyen szerencsés, hiszen így az oda került, ahova korábban is tartozott és ahova való. Az élet értelmével való foglalatoskodás ugyanis egy olyan luxus, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak.

Patricia Cohen, köszönjük. Majd értesítjük.

Szólj hozzá!

Művészetmenedzsment - aktuális jótanácsok

2009. február 24. 06:38 - Critmiss

Már megint egy interjúból szemezgetek és megint la cultura a téma. De fontos, tetszik.

A John F. Kennedy Center igazgatója, Michael Kaiser egy konzultációs programot hirdetett meg művészeti szervezetek számára Arts in Crisis néven. Egy napon belül 110 segítségkérés érkezett be a legkülönbözőbb problémákkal és ez a szám gondolom, folyamatosan nő. Ha hallgatnak a tanácsokra, valószínűleg jól járnak, mert ő már harminc éve művészetmenedzsmenttel foglalkozik, amivel kapcsolatban elmondta, hogy míg nagyon sok pénzt fordítunk művészek képzésére, addig az őket foglalkoztató szervezetek vezetőivel, a menedzsmenttel már nem foglalkozunk. Ez pedig főleg most nagy probléma. Egyes becslések szerint ugyanis 2009-ben csak az USA-ban legalább 10.000 kulturális szervezet fog tönkremenni.

És ami gond: mindenki rögtön a produkciós és a marketingköltségeket nyirbálja meg, ami az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetnek. Kaiser szerint máson kell spórolni, és nincs olyan szervezet, ahol nem lehet csökkenteni a költségeket. Ő például az ingyenkávét szüntette meg, ami évi 30.000 dollár megtakarítást jelent.

Az ő mottója, hogy a siker egyik kulcsa a jól marketingelt, jó művészet (great art well-marketed).

Itthon is elkezdődött az utóbbi években a művészetmenedzsment oktatása, és egyáltalán az erre fordított figyelem is érzékelhetően megnőtt. Azonban a profizmus inkább az újabb kereskedelmi galériákra, illetve az olyan kicsi, fű alatt működő kezdeményezésekre jellemző, mint például a Lumen Alapítvány, vagy ugye régen az Impex. Az utóbbiaknál gondolom a "szegény ember vízzel főz" típusú kreatív megoldások miatt alakult ez így, hiszen a semmiből kell valamit kanyarítaniuk.

Ahogy a jelenlegi helyzetet elnézem, max. ennyi marad, jobb semmiképp nem lesz egy jó ideig.

Szólj hozzá!

Ha sikeres író szeretnél lenni Amerikában

2009. január 27. 07:09 - Critmiss

Már mindenre van megoldás, ha például művész szeretnél lenni. Festővé, fotóssá, zenésszé válhatsz, hiszen ha ügyes vagy és nem annyira rossz, megtalálhatod a közönségedet. A leleményesség hazájában pedig számos szolgáltatást igénybe vehetsz, ami segít az utadon.

Ha például nagybetűs Író (itt: bestsellerista) szeretnél lenni, már csak arra sincs feltétlenül szükség, hogy te írd meg a könyvet: rengeteg, a szakmában csak "négernek" hívott névtelen író várja, hogy kipengesd a pénzt egy könyvért, tetszőleges témában.

Miután kész a könyv,  ugye kéne pár jó kis ajánlószöveg a borítóra, hogy menőnek tűnjön. Igaz, hogy nem a New York Times kritikusától, de mostmár simán szerezhetsz azt is, az erre szakosodott Blurbings.com-ról. Tizet ingyen kapsz (!), szóval hülye lennél nem kihasználni.

A gond már csak az, hogy kéne, hogy a kritikusok írjanak is róla. Semmi gond! Küldd el a könyved a bérkritikusokhoz, több lehetőséged is van ráadásul, 50 és 125 dollár között már 15 napon belül megérkezhet az értő kritika, igaz, azt senki sehol nem olvassa el. De beajánlónak esetleg elcsúszhat...

Vannak még ugye az elengedhetetlen dedikálások, ami az olvasóval való személyes kapcsolatteremtés és az eladásösztönzés alapeszköze. Ha valamilyen csoda folytán elérték a hatásukat a bérajánlók, akkor már azt sem kell elintézni, hogy az Alexandra szervezzen neked közönségtalálkozót: online simán elvideócseveghetsz az olvasóddal, mutatván neki a frissen dedikált könyvet. Mesés!

4 komment

Nem fenékig Obama

2009. január 21. 07:57 - Critmiss

A Washington Post körülnézett Obama családjának kenyai ága környékén, és azt látta, hogy az életüket teljesen felforgatta az elnökségi mizéria. Ugyan pozitívumai is vannak a dolognak, mert például a nagymamánál bevezették a villanyt és a vizet, de például testőrök vigyáznak rá, és így már sokkal inkább behatárolt a mozgástere. Na és turistacélpont lett a házuk.

A többi rokonnak sem sokkal jobb: egyszerű földművesek, akiknek viszont rendszeresen amiatt kell megszakítaniuk a munkájukat, hogy interjúkat adjanak. A gyerekektől meg az iskolában Fantát kérnek az osztálytársaik. Merthogy elvileg Afrikában, ha egy családtagra rámosolyog a szerencse, akkor az egész család részesül belőle. Ezért aztán (ez egyébként nálunk sem lenne másképp szerintem) azt gondolják, hogy ha Obamának jól megy, akkor jól megy az egész családnak. Dehát ez nem így van általában. Persze ez még változhat.

Rövid helyzetjelentésünket olvasták.

Szólj hozzá!

Vége a smúzolásnak

2009. január 12. 07:16 - Critmiss

Ki gondolta volna, hogy rengeteg pénz van a nagy nemzetközi kiadóvállalatokban? Én nem mertem volna rá megesküdni, mindenesetre mostmár mindegy is: a korábbi, luxussal töltött nagyvállalati életnek – minimum ideiglenesen – befellegzett.

Már nem Bermudán zajlanak a szerzői jogokról való megbeszélések, hanem videókonferencián. És igaz ez a spa használattal összekötött céges meetingekre is. Olyan aranyélet volt ez, ami sokaknak fog hiányozni: cool volt elmenni Frankfurtba vagy Londonba, ahol a partik és a network-lehetőségek miatt is érdemes volt lébecolni.

Persze a többórásra nyúlt ebédszünetek nem fognak eltűnni, csupán kedvencet kell váltania a szerkesztőknek. Egy veterán szerint azonban ezek a megszorítások nem fogják megoldani a kiadók gondjait. Nagyon fontos üzleti döntéseket kell majd meghozniuk, többen például olyan megoldásokat vezetnek be, mint az alacsonyabb előlegek, vagy az, hogy nem veszik vissza az eladatlan könyveket.

Az előbbit például úgy fogják megoldani, hogy alacsony lesz az előleg, viszont az eladásokból is részesedni fognak a szerzők. Az eladatlan könyvek visszavétele egyébként éppen a Nagy világválság idején alakult ki, de vannak, akik szerint vigyázni kellene ezzel, mert elriaszthatja a boltokat.

A megoldás többek szerint, hogy egyszerűen kevesebb, és jobb könyvet kellene kiadni. Erre jócskán rá lesznek kényszerítve a kiadóvállalatok.
 

Szólj hozzá!

Hatalmas égés menőéknél

2008. december 23. 07:08 - Critmiss

Vessünk egy pillantást az ide másolt bannerre. Vajon mi lehet vele a gond? Hiányzik valakinek a karja? Rondák a szereplők? Tessék csak alaposan megnézni.

 

Elárulom: a szlogent cseszték el. Nobody helyett kaptunk egy pofás kis „nobady-t”. Vagy esetleg elkezdett LoLcatesedeni a szórakoztatóipar és épp az első pillanatokat sikerült elkapnunk?

Sajnos biztosan nem: egy csinos félregépelést láthatunk itt, ami minden valószínűség szerint sok ember kezén ment át, mire kilőttetett az internetbe. Persze jogosan merül fel a kérdés, hogy egy meglévő és mindenhol használt szlogent miért kellett az egyszeri grafikusnak újra begépelnie? Kétlem, hogy minden anyagot a nulláról kell kezdeniük.

 

Ez mostmár rejtély marad, mindenesetre örülhetünk: biztos el vagyunk maradva mindentől és mindenkitől, de azért még a legmenőbbek is hibáznak néha.

 

Arra azért kíváncsi lennék, meddig hagyják így a bannert.

 

 

Ui.: Bocsánat a kép rossz minőségéért, nem volt kéznél Photoshop.

 

5 komment

Életveszélyben

2008. december 22. 07:48 - Critmiss

... a képzőművészetért. A BBC tudósított egy olyan FBI ügynök búcsúpartijáról, aki évtizedek óta nagyon sikeresen működött a lopott műtárgyak piacán.

A pasas munkája nagyon fontos, már csak azért is, mert a műtárgy-maffia, vagy hogy is fordítsam a negyedik (!) legnagyobb üzlet nemzetközi szinten a drog, a fegyver és a pénzmosás után. Ennek oka, hogy a műtárgyak nagyon könnyen szállíthatók, simán beveszik a vámosok, hogy az adott képet vagy szobrocskát a feleségednek vetted a helyi bolhapiacon. Ahogy a cikkben írták: még egyetlen beagle sem szimatolt ki egy lopott mesterművet.

Az egyik legújabb terület egyébként az Afganisztánból és Irakból lopott tárgyak felderítése.

Az USA-ban 12 ügynök dolgozik, míg Franciaországban 30. A legtöbben pedig Olaszországban működnek, pontosan háromszázan.

És ha valaki kedvet kapott volna ehhez a munkához: a beépülő ügynöknek az acélidegeken túl teljesen átlagos külsővel kell rendelkeznie: semmi sebhely, semmi túlzás. Olyan átlagosnak kell lenni, hogy képtelenség legyen felidézni, hol jártál, mit mondtál, mit csináltál.

A nyugdíjba vonuló ex-ügynök valószínűleg tanácsadó lesz és ír egy könyvet.
 

Szólj hozzá!

Új trendek az amerikai reklámokban

2008. november 18. 07:14 - Critmiss

Az USA-ban új irányt vettek a reklámkampányok: érthető módon a vágykeltés helyett eljött az olcsóság hangsúlyozásának ideje. Hogy érzékelhessük a különbséget, a New York Times összegyűjtött néhány példát is: a reklámokat már nem bazi nagy házakban forgatják, hanem kisebb, hétköznapibb környezetben, az olcsó arckrémek reklámjaiban leszólják a drágákat, a DVD-zés lett az új családi mozizás. Még a jómóduak is sokkal megfontoltabbak lettek és nagyon odafigyelnek a költéseikre, előre megtervezik a vásárlásaikat. Sokan el se mennek a boltokba.

És akiknek mindez tökjól jön? Például az életbiztosítóknak. Az emberek biztonságra, védelemre vágynak, simán megszólíthatóak. Ezt pedig ki is használja a New York Life nevű biztosító is, mely a jövőben növelni fogja a reklámra fordítandó büdzséjét.

A megszólított szakértők szerint az egészet a középkategóriás termékek fogják a legjobban megsínyleni, mert míg gazdagok mindig lesznek és mindig meg tudják majd venni a luxusmárkákat, a szegények meg eddig is csak az árra mentek rá, addig a középosztály is inkább az olcsóbb termékeket fogja választani. Ennek szerencsére valamikor vége lesz, és gyors lesz a felfutás, addig viszont marad a kuponozás.
 

Nálunk ugyan sosem volt sokkal másabb az irány, az azért biztos, hogy még jobban rá fognak erősíteni a hirdetők az alacsony árakra és még tovább fog tartani az árcédulás hirdetések kora, ahol többkilónyi véres húst, meg tisztítószereket kell óriásplakátokon nézegetni reggelenként a megállókban.
 

Szólj hozzá!

Nyalánkságok a CNN-en

2008. november 06. 11:00 - Critmiss

Az elnökválasztásnál jobb időpontot aligha lehetett volna találni a különböző technológiák és kütyük bemutatására, a CNN élt is a lehetőséggel.

Ott voltak az extra 3D-k, meg a hologramos bejelentkezés... Ugyan többek között a comment:com is megírta, hogy nem minden úgy volt, ahogy azt ott előadták, de azért vicces volt a poén Leia hercegnővel, meg egyébként is.

Érdemes megnézni. Mégiscsak kényelmesebb így, mint amilyen nekem volt hajnalban. Nem vagyok normális, tényleg. 

Aztán amitől az embereknek leesett az álla: egy a Microsoft Surface-hez hasonló "varázsfal", amit egy Jeff Han nevű pasas fejlesztett ki. A házibuliban, ahol voltam, többször is lelkendeztek az egyébként egyáltalán nem technofetisiszta, illetve -szexuális vendégek. Tényleg nagyon klassz volt.

 

De azért ami a legjobban tetszett (igaz, nem a CNN-en volt :))

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Forrás: Index)

 

Úúúúúúúúúúúúú!

3 komment

Ilyet, ilyet, még, még, még!

2008. október 29. 07:21 - Critmiss

Annyira jó érzés, amikor zseniális emberekre bukkanunk, pláne ha nők! Számomra a legújabb felfedezés egy Sarah Haskins nevű Harvardon végzett csaj, aki egy TV-műsorban alapvetően reklámokat zsigerel ki hihetetlen humorral.

Van itt szó reklámokról, és egyáltalán mindenről, amit valamilyen formában a nőknek el akarnak adni.

A Feeding your Fucking Familyből például kiderül, hogy ha jól sikerül a vacsora, akkor minden oké, ha viszont elrontjuk, egyenesen egy Al Qaidás utánpótlást nevelünk ki. A vacsorával boldoggá kell tennünk a családot. De nem akármilyen boldoggá – buliboldoggá. Hogy mindenki táncra perdüljön. Satöbbi.



Vagy nézzük a joghurtreklámokat: a joghurt a nők hivatalos étele, ami bármilyen emberi, elsődleges tapasztalatot helyettesítően jó is lehet. Egyébként meg nem is igazi étel, sőt a joghurt minden, amire egy nőnek szüksége lehet. A köztes poénokat nem lövöm le, csak a reklámokkal együtt működik a cucc.


Kiemelt kedvencem a takarításos videó. Mindenképp ajánlom!
A kérdésem, hogy miért ennyire ritka az ilyesmi? Például tud valaki ilyen nőt magyarban? Tök kíváncsi lennék.
 

19 komment

Amikor nem kéne a jótanács

2008. október 28. 07:34 - Critmiss

Kinek szimpatikus, kinek nem - én az utóbbiak körébe tartozom -, Gwyneth Paltrow a recesszió közepén indított egy site-ot a hihetetlen béna Goop néven. Mondanom sem kell, mire asszociálnak ezzel kapcsolatban a legtöbben.

A lényeg, hogy ez a hiperarisztorkratikus, világéletében elkényeztetett nő elmondja a hétköznapi halandóknak, hogyan lehetnek olyan kiegyensúlyozottak és szépek, mint ő.

Az első néhány jótanácsról lemaradtam, de kíváncsi voltam, milyen mondanivalója van mindenki kedvenc érzékeny könyvtárosnőjének. Én eddig egy olyan hírlevelet kaptam (mert valójában ezen keresztül juthatunk csak el a mannához), amiben ő Szőkesége vallási vezetőket, filozófusokat és egy pszichológust kérdezett meg arról, hogyan viszonyuljon pesszimista barátjához, és hogyan segítsen neki, és  egy olyat, amiben recepteket küldött. (Ez utóbbinak egyébkén a Jezebel stábja utánajárt és kiszámolta, hogy mennyibe is kerül az egyik fogás elkészítése: 43.40 fontba, azaz kábé 15 ezer forintba. Cool.)

E rettenet kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon hogyan zajlottak az előkészületek? Hogyan igazolták egymás és önmaguk előtt az oldal készítői, hogy ennek most nemhogy létjogosultsága van, hanem egyenesen elengedhetetlenül szükséges Gwyneth Paltrow személyes pozitív imázsa és a rajongókkal való kapcsolattartás erősítéséhez?

Egyetlen érthető magyarázatot tudok ennek az oldalnak a létezésére: már megvoltak az élő szerződések a különböző ruhamárkákkal és egyéb partnerekkel. Az ínséges időkben egyébként is nehezebb bevételt termelni, illetve ellensúlyozni a különböző befektetésekben jelentkező veszteségeket, még a végén nem lesz miből Louboutint venni. Szóval bele kellett vágni, úgyhogy elindult ez a cucc, amin keresztül G. P. maradéktalanul eljátssza minden hitelességét és az iránta érzett rokonszenvet. Enjoy it, babe!

 

Szólj hozzá!

Bunkó online kutatás

2008. október 13. 07:49 - Critmiss

Nézegetem az amerikai Vogue oldalát, mire feljön egy pop-up, hogy ők javítani szeretnének a site-on, töltsek már ki egy kérdőívet. Oké mondom, tényleg lenne mit javítani, hallgassátok szavam.

Az első kérdés: Ön az USA-ban él?

Tudtam, hogy gáz lesz. Mondom: Nem.

A válasz: Köszi, Ön nem vehet részt a kutatásban. Slissz.

?!

Bakker, ezek.... ezeknek én nem számítok!

Pedig attól még, hogy nem USA polgár vagyok, használok internetet, lehet véleményem, nem? Még ha le is válogatják és nem veszik figyelembe a teljes kiértékelésnél, lehet a külföldiek válaszaiban is valami értékelhető, nem? Ilyen egyszerűen elhajtani az online polgárt, hát meglehetősen faragatlan húzás, hogy finoman fejezzem ki magam.

3 komment

Dexter a standon

2008. október 08. 07:30 - Critmiss

A hozzám hasonló Dexter fanoknak biztos nem újdonság, hogy a harmadik évad beharangozójaként Dexteres újságosstandokat állítottak fel az USA nagyvárosaiban, New Yorkban, San Franciscóban, Los Angelesben, Philadelphiában és Chicagóban.

Minden egyes terméken Dexter figyelt, ahogy az alább látható. Ez nem hátborzongató, mint a vérszökőkút a második évadnál, hanem már Dexter ikonikusságára és a minden bizonnyal már meglévő nagy rajongói bázisára épít.

 

Hát rám is építhettek volna, az tuti.

(via The Coolhunter)

Szólj hozzá!

Ha van vesztenivalód, vigyázz a macskákkal!

2008. szeptember 30. 07:05 - Critmiss

Egy baseball játékos durván végzett a barátnője macskájával, mire az feljelentette őt. A pasas azzal védekezett, hogy a macska rátámadt, és őt ez annyira hirtelen érte, hogy szerencsétlen módon túl erősre sikeredett az akció. Hát ha valaki utánaolvas szegény állat sérüléseinek, láthatja, milyen durván elbánt vele. Ez nem az az egyszerű férfiijedelem volt, az tuti.

Sajnos a per most áll, mert az esküdtek nem tudtak dűlőre jutni, úgyhogy újabb esküdtszéket kell összehívni. Ahogy az ügyvéd fogalmazott, megpróbálnak találni néhány New York-it, aki „megérti a helyzetet”. Mindenesetre ha elítélik ezt a Joe Petckát, két évig ül majd a sitten, ideális esetben.

Ami tragikomikus színezetet ad az esetnek, hogy behívták a csávót egy reggeli műsorba. A műsorvezető elég erőteljesen kinyilvánította a véleményét és kérdezte, hogy mégis hogy történhetett meg, hogy egy ekkora erős férfiember így kivégez egy macskát és hogy nem a barátnőjével kapcsolatos frusztrációját vezette-e le szegény állaton. Utána még azt is kérdezte, hogy most, hogy ennyire népszerűtlen lett a New York-iak körében, mihez fog kezdeni. A pasas erre annyit mondott, hogy “Hát, nem volt túl vidám a helyzet és mélyen sajnálom, és…” aztán folytatta az ügyvéd, hogy hát nehéz a szitu, mert egy csomó gyűlölködő levelet kapnak ők is és az ügyben eljáró bíró is. Érdemes megnézni a videót, szerintem ez a Joe kapott egy balhorgost az egyik szemére.

Úgy tűnik, nem ajánlatos egy házikedvenccel packáznod, ha túl akarsz élni New Yorkban. Persze társadalmi tőke nélkül is lehet próbálkozni, de minek. Szerintem ennek a pasinak mostmár irány Ohio. Vagy Utah.
 

1 komment

Termékelhelyezés a végsőkig

2008. szeptember 23. 07:36 - Critmiss

Néha nagyon jó, hogy kis csóró, fejletlen, periferiális szöszök vagyunk a világban. Például ezért nem utálnak minket a terroristák, ezért nyomathatnak a filmszakokon frissen végzettek játékfilmeket, vagy éppen ezért nem kell olyan dalszövegeket hallgatnunk, amikbe pénzért írnak bele márkákat.

Bizony, eljött ennek is az ideje, természetesen az USA-ban. Végülis mondhatjuk, hogy a lényegében mobiltelefon-gyártók által szponzorált popvideó-piac után ez egy természetes újabb közeg, de azért mégis ijesztő. Mindenesetre még nem annyira elterjedt, bár elképzelhető, hogy fű alatt ez tényleg utat talál a gyakorlatba.

Azt sem bírnám, ha kiderülne egy jó könyvről, hogy csak azért keni Ben Gay-jel magát a főszereplő, mert meg van szponzorálva. Az ilyesmi sajnos már a küszöbön van, mert nagyon nyitottak rá a hirdetők, és a legdurvább, hogy főként kistiniknek, tehát kábé 12 éveseknek írt lányregényekben kísérleteznek ezzel.

Nem túl biztató a helyzet, én inkább nem gondolok bele, milyen lesz márkák ellen hadakozó anyának lenni. Pontosítok: etikátlan márkastratégiák ellen harcoló anyának lenni.
 

8 komment
süti beállítások módosítása