Critical Miss


Divat a közösségi médiában

2010. január 11. 07:45 - Critmiss

A Mashable egyik bloggere készített egy összeállítást, amiben sorba vette, hogy a divatmárkák hogyan jelentek meg a közösségi médiában. Egyrészt ugye elkezdték használni a Facebookot, többen saját közösségi site-ot indítottak (Louis Vuitton, Dolce & Gabbana, Chanel, Burberry), illetve közösségi funkciókat adtak a honlapjaikhoz. Ezenkívül promókat indítottak olyan site-okon, mint a ruhákkal és kiegészítőkkel játszó Polyvore, vagy a hihetetlenül sikeres személyes stílus site-ok, mint a Lookbook vagy a Weardrobe. (Ezeket érdemes megnézni, tényleg nagyon jók).

Aztán itt vannak természetesen a különböző alkalmazások, melyek stílustanácsokat adnak, figyelmeztetnek a leárazásokra, vagy a közelben levő divatüzletekre.

Tipikus trend a divatbloggerek szárnyalása is, ami ebben az évben korábban ismeretlen mértéket öltött.

A felhasználók által generált tartalom is beütött, szóval mostmár a divatmárkák is arra buzdítják a fiatalokat, hogy induljanak mindenféle pályázatokon, és tervezzenek valamit, vagy tudósítsanak divateseményekről.

Mindez csak egyre erősebb lesz, hiszen sorra dőlnek be még a stabilnak gondolt divatházak is. Ezért aztán úgy kell nekik a rajongótábor és a márkahűség, mint egy falat kenyér, még akkor is, ha sok esetben nem tömegmárkákról beszélünk.

3 komment

A legújabb Room

2009. október 19. 07:37 - Critmiss

A partiról

A fenti videóban láthatjátok, milyen volt a tizedik szám megjelenését ünneplő Room parti, némi betekintést nyújtva magába a lapba is. (Azért igyekeztem nem túl sokat elárulni) Nem olyan "dinamikus", mint az előző, de ebben is vannak szép lányok.

A partiról nem tudnék sokmindent mondani, mert viszonylag hamar, kettő körül feladtam, ugyanis a beugró egyáltalán nem tántorította el az embereket, és éjfél körül elkezdtek iszonyatos tömegben hömpölyögni. Többen emlegették, hogy a közönség összetétele más volt, mint korábban, de az ilyesmit általában nem tudom és igazából nem is akarom megítélni. Mindenesetre jó volt, szerintem ha valaki táncolni, bulizni szeretett volna, erre minden adott volt.

A lapról

Ünnepelni elképesztően nehéz, nekem sosem jön össze - nálam nagyobb antitálentumot ezen a téren nehezebb lenne találni. Ezért abszolút együttéreztem a Room stábjával, hiszen a tizedik számnak mindenképpen nagy dobásnak kellett lennie.

Ez a nagy dobás részben sikerült is. Jó döntés volt, hogy személyesre vették a hangvételt, és nekem tetszik, hogy ilyen mértékben jelen volt a lapban az elmúlt öt évről való emlékezés. Az új formátum, és az offszet papír szintén nagyon jót tett a Roomnak, így még szebb, már-már könyvszerű lett.

A különböző anyagok közül nekem leginkább a Glen Erler fotóművésszel és az Eugene Souleiman fodrásszal készült interjúk tetszettek, de jó volt a Fanzine137 alapítójával való beszélgetés is - és bevallom, hogy nekem ennyi szöveg teljes mértékben elég is volt, bár talán egy kicsit több képzőművészet még elfért volna.

Igazság szerint részben azt szeretem a Roomban, hogy nem terhel túl, viszont ami benne van, az releváns, és érdemes megismerni, valamint vizuálisan letaglóz. Nekem pont ez kell.

A divatanyagok közül az olasz sorozat ütött, és biztosan ciki, de a Cavallis-Gellért fürdős is nagyon tetszett. Ja, és meglepő módon Rita Ackermann volt még felüdülés, és természetesen a frizura-sorozat is klassz volt.

Jó lett ez a szám, mindent hoz, amit a Roomtól elvárunk, még ha kicsit könnyedebb összetételben is.

Szólj hozzá!
Címkék: design videó divat

A tizedik szám

2009. október 16. 07:43 - Critmiss

Tegnap megtörtént, amire titkon mindig vágytam: sajtóanyagot kaptam a The Roomtól! Úgy érzem, hogy az a sok fáradságos munka, az állandó késő esti blogposztírás meghozta végre a gyümölcsét.

De tényleg, tökre örültem, mert végre egy olyan anyag landolt a bloggerpostaládámban, ami nagyon érdekelt. A közleményben ugyanis leírták, milyen tartalmakra lehet számítani a következő, tizedik lapszámban, amit ma a Merlinben tartott bulin lehet először megvenni.

Ha már ilyen rendesek voltak, hadd osszam meg veletek is:

A tizedik számot elvileg személyesebb hangvételűre vették, a szerkesztők szubjektív preferenciái voltak döntőek. Ők készítették az interjúkat is olyan személyiségekkel, mint például Glen Erler fotóművész, Eugene Souleiman fodrász, Jacques Polge, a Chanel "orra", Szőke Gábor grafikusművész, vagy Cécile Togni, aki a holnapi bulin is DJ-zni fog.

Az állandó gárda mellett Alnis Stalke, Emilio Tini és Emil Rebek is hozzájárult a munkához. Természetesen klassz modellek lesznek ebben a lapszámban is, Mihalik Enikő és Rajzák Kinga például a borítóra is felkerültek, ki-ki preferenciái szerint veheti meg az egyik vagy másik verziót.

A holnapi buli belépős lesz, de megéri szerintem. Waxman, Zságer Balázs, a Kunk és az említett Cécile Togni tolja majd a zenei kontentot.

Izgi!

Szólj hozzá!

Így is lehet butikozni

2009. augusztus 31. 07:02 - Critmiss

Egy Sarah nevű nő megunta a vállalati életet és saját boltot nyitott - a lakásában. Az értékesítés részben itt, részben a honlapján keresztül, részben pedig a Portobello Road-on történik.

Mindenféle szép és kedves tárgyakat árul és a honlapján keresztül például úgy történik a vásárlás, hogy mindig a friss árukészlet van a nyitóoldalon, és az egeret a tárgyak felett huzigálva megnézheted, még kapható-e az adott cucc.

Nagyon rendben van. Én ugyan képtelen lennék a lakásomba felengedni idegeneket, de ha valaki ettől nem viszolyog, abszolút követendő példa.

 

Szólj hozzá!

Street fashion ideálok

2009. július 15. 07:48 - Critmiss

Egy általam (talán eddig) méltánytalanul nem olvasott site, a Refinery29 készített egy nagyon vicces infografikát arról, hogyan kell öltöznie a Scott Schuman környezetében, illetve a világ divatfővárosaiban élő fotóalany-aspiránsoknak, ha azt akarják, hogy felkerüljenek a Sartorialist blogra.

Nem árt például, ha modellalkat vagy, de ha mégsem így lenne, még nincs veszve minden, mert egy drága kiegészítővel máris hatványozódnak az esélyeid. Esetleg még megoldható a dolog egy fura kalappal vagy ha nagyon biztosra akarsz menni, mindezt egy vintage bringával, valami élénk színnel, és cigarettával fokozhatod.

Ha nagyobb méretben szeretnétek látni a cuccot, át tudtok kattintani a gazdákhoz. Milyen kis korrekt vagyok, nem? :D

Mindenesetre találtam egy fotót, ami durván egybevág ezzel a gyűjtéssel. Fel is tettem a Tumblr-re még régebben, értetlenkedve:

Kvázi modellalkat: pipa

Cigi: pipa

Fura kalap: pipa

Régi bicikli: pipa

Élénk szín: pipa

(Lehet, hogy ez a kép volt az egyik alap a grafikához?!)

De nincs is ezzel semmi baj, mert ha esetleg Milánóban jártok, elég egyszerűen biztosra lehet menni. Szóval hajrá lányok-fiúk!

Szólj hozzá!

The Room party újra - videóval

2009. április 27. 07:30 - Critmiss

Újra a Room party-n használtam a várost és költöttem a pénzt az alkoholt csak nyomokban tartalmazó koktélokra... Na jó, buliztam. Asszem ezt most nem fogom tudni használati kísérletként eladni.

Szóval megjelent a The Room kilencedik száma. A tematika a nyolcvanas évek divatja és művészete, erősen koncentrálva Magyarországra.

Még nem olvastam el az egészet, de annak ellenére, hogy utálom a nyolcvanas éveket, szeretem ezt a számot. Vizuálisan megint odavág, érdekelnek az interjúalanyok, jók a sorozatok benne. Valahogy úgy szól egy korszakról, hogy közben többet mond el annál - a máról is ugyanannyit tudunk meg belőle.

A pr-cikkek kezelése nem változott, de legalább a Nike megpróbált témaválasztásában alkalmazkodni. Ennek köszönhetően egy egészen érdekes írást tettek bele a lapba az egyik új kampány készítéséről. Ez egyelőre az egyetlen dolog, amit kiemelnék, mint nem annyira szerencsés tényezőt.

Az nagyon jót tett a lapnak, hogy a művészeti részt a kezükbe vették a művészettörténészek, kurátorok. Így ez a tematika is lett annyira erős, mint a divat. Szóval ezúttal sikerült egy olyan tavaszi számot elkészíteni, ami egyenrangú az őszi lappal.

Videóztam is, a vártnál egy kicsit kevesebb alapanyagból.



Szólj hozzá!

Mikor a csúnya a coool

2009. április 21. 07:36 - Critmiss

Ha az ID magazinon nőttél fel, istened Olivier Zahm és hánynod kell a Vogue-tól - legyen az akár olasz -, valószínűleg neked való a "Look at this fucking hipster" című blog. Ide küldhetik be a legkülönfélébb fura szerzetek a képeket egymásról és magukról.

Még nem sokat lehet látni a cuccból, mert eléggé új, de az tuti, hogy szókimondó, koszos és önironikus. Ez utóbbi nálam már félsiker.

Alkotói válságban szenvedő divattervezőknek, újdonságokra vadászó trendkutatóknak jól jöhet.

Oké, az olyan jellegű gyűjtések, mint a Hel-looks milliószor jobbak, de van ebben a blogban valami - még ha nem is túl szimpatikusak ezek az emberek és nem ezt fogom nézegetni éjjel-nappal.

Mondjuk ha nem vigyáznak, elég gyorsan befulladhat a dolog, még New Yorkban is.

Szólj hozzá!
Címkék: blog cool divat fura

Giorgio Armani, a blogger

2009. február 16. 20:53 - Critmiss

Valószínűleg csak egy pár bejegyzés erejéig, de Giorgio Armani blogot ír a New York Times stílus szekciójában, a T Magazine-ban.

Hát nemtom. Nem olyan, mint Jane Fonda, aki a munkájáról ír és kicsit érdekesebb, hanem pont olyan, mint amilyennek egy divatmogult képzelnél.

Persze nincs itt gond, vicces azt olvasni, hogy túl sok fény volt a terasszal körbevett new-york-i lakásának a hálószobájában, és nem tudott aludni, meg hogy az amerikaiak mindig túlfőzik a pastát, meg túl sok szószt raknak rá. Vagy hogy vacsora után elment bulizni, és nagyon élvezte, bár az emberek inkább basic-ben nyomták és nem voltak olyan elegánsak, mint ahogy azt ő Európában megszokta.

Rosszabb napokon mondjuk nem ajánlom, de kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban biztos szórakoztató lesz.

Egyébként ami érdekes még, hogy egyetlen komment érkezett eddig.

Szólj hozzá!
Címkék: blog divat cuki

The Room - party és új lapszám

2008. október 30. 07:56 - Critmiss

Voltam előző héten egy újabb eseményen a városhasználati projekt keretein belül, ez a The Room magazin új lapszámának beharangozó partyja volt. Csak ott volt a bökkenő, hogy sok ismerős volt és kevés fényképezgető ember, úgyhogy most nem vettem elő a kamerámat. Majd legközelebb. Azért ejtsünk néhány szót az eseményről és a lapról.

A parti

Az utóbbi időben a Merlinben vannak a lapindító bulik, ami jót tesz az eseménynek, mert a Gödör valahogy nem volt alkalmas erre. Ott legalábbis eszembe sem jutott, hogy egy kicsit is elidőzzek. A Merlinben viszont le lehet ülni, van nagy tánctér, szóval rendben van.

A mostani közönség jobb volt, mint a legutóbbi alkalommal valamikor tavasszal. Valahogy kevesebb anorexiás lányhordát és több normál fiatalt láttunk. A zene is inkább vicces akart lenni, de talán kicsit lehetett volna merészebb.

És hogy milyen volt emberek között lenni? So-so. Mivel lazább volt a hangulat, most bírtam. Azért túl sokáig nem voltam ott, de határozottan kezdek belejönni.

Egyébként nem direkt van, hogy csak ilyen helyekre jutok el. Mindig bekarikázom a furább programokat, de egy héten csak egyre van kapacitásom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az új lapszám

A fő téma ezúttal a Women Wonder. Ennek megfelelően a fő interjúk és riportok emblematikus nőkről szólnak, mint amilyen Rita Ackermann, Tóth Orsi, vagy éppen Cicciolina.

A divatsorozatok nagyon szépek, valahogy az őszi/téli lapszámokban talán a súlyosabb, gazdagabb ruhák miatt sokkal jobban szárnyalnak a készítők. A kedvencem ennek ellenére a Kovács Lehel által rajzolt Shooting Season c. sorozat.

A pr-cikkeket még mindig nem jól kezelik, azaz nem jelölik, hogy szponzorált a tartalom. Ettől eltekintve jobb olvasni az újságot, mert mostmár nem az van, hogy (szinte) minden szöveget Tóth Ali ír. Ezek az újonnan bevont emberek teljesen rendben vannak, értenek ahhoz, amiről írnak és a több hang megszólalása is kellemesebb, mint szegény Túlhajszolt Ali egyszemélyes előadása. Főleg a comic téma tetszett.

Szóval most sikerült a régi jó Room-os hagyományoknak megfelelően ütős lapszámot összehozni. Persze ne várjunk világmegváltást, bár lehet, hogy ez mégis az, hiszen végeredményben nagy szó, hogy egy nemzetközileg vállalható, vizuálisan szupererős magazin születik itthon félévről félévre. Remélem, hogy ez már csak egyre jobb lesz.

Mivel videót nem készítettem, kárpótlásul kigyűjtöttem két kedvenc számomat a Girls in Hawaii-tól, már azok közül, amik fenn vannak a Mixwit rendszerében. Plusz egyet a Design7-es videóban lehet meghallgatni. Úgy látszik, kezdek rákattanni az indy-re. Bambuláshoz ajánlom. :)

 

 

 

 

 

 MixwitMixwit make a mixtapeMixwit mixtapes

Szólj hozzá!

Jövő évi kedvencek

2008. október 14. 07:13 - Critmiss

Fiúk, ne nézzetek ide, megint divat lesz a téma. Dehát mit tehet az ember, ha most volt a mindenféle Fashion Week? Könnyen belátható, hogy mi fashion freak-ek eszköztelenek vagyunk egy ilyen szituációban. Ezért megtettem, amit tudtam: összegyűjtöttem a kínálatból mindent, ami tetszik.

Egyszerűen intézem a dolgot. Van fekete/fehér - natúr/bézs, és színes gyűjtemény. A válogatás során a fő szempont az volt, hogy ha olyan milliárdos lennék, akinek hivatásából kifolyólag meg is kell jelennie valahogy, akkor felvenném-e ezeket. Persze kivételek mindig vannak, de alapvetően egyfajta kívánságlista ez itt.

Enjoy!

Fekete/fehér/natúr                       Színes

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mutattam már a videómat? A Design7-en készítettem.

Szólj hozzá!

Kortárs kifutó a Design7-en - felvideózva!

2008. október 11. 07:03 - Critmiss

 

Ez már a második városhasználati projektem, mert az elsőt inkább levettem a blogból, nem mertem annyira vicces lenni. A Design7-en végül csak egy programra mentem el, egy csütörtöki divatbemutatóra, ahol a jelenlegi legjobb fiatal divattervezők őszi/téli kollekcióit mutatták be. Jelen volt: Luu Anh Tuan, az Artista, a Je suis belle, Kosánszky Dóra, a Nanushka és a Use Unused.

Hát hogyismondjam: most a Je suis belle meglepően belehúzott és határozottan jobb, mint eddig bármikor, a Nanushka viszont éppen ellenkezőleg: belassított. Jelenleg valóban itt tartunk, vagy tartanak sokan a design-ban, de azért valami újítás igazán belefért volna. Persze voltak jó cuccok, de ezt szerintem már egyre nehezebb lesz eladni.

Az Artista nagyon kilógott a sorból: kifejezetten kínos volt az egész. Kosánszky Dóra rendben volt, és egy alkalommal még élénk színeket is használt. Egy bizonyos vevőkörnek biztosan nagyon jó lesz bespájzolni ebből a kollekcióból.

Luu Anh Tuan irtó jó, ezt onnan tudom, hogy néha közelről lehet látni a munkáit, és úgy tényleg meggyőzőek. De így a kifutón a csupa fekete ruhák nem igazán működtek.

A sok feketézés miatt el is gondolkoztam, hogy tényleg szuper ez a szín, meg biztonságos is, de hogy tényleg csak a kőgazdagok állnak meg akár egy pillanatra is az ilyen cuccok mellett, az tuti. Érted: ha már kiadok egy vagyont, akkor ne legyen már tökolyan, mint amit bármelyik csajboltban megkapok, igaz, kicsit egyszerűbb szabással. Ez mondjuk nem Luu Anh Tuanra, hanem inkább Nanushkára vonatkozik. Ennek így nincs értelme dizájnilag. Meg tényleg nem túl bátor hozzáállás.

A Use Unused csapata gyönyörű kollekciót készített, még színeket is használtak, de mielőtt teljesen meghatódtam volna, azért eszembe jutott Marc Jacobs pontosan egy évvel ezelőtti kollekciója. Mindenesetre mintha minden darabját nekem készítették volna, úgyhogy nagy baj nincs. :)

Csak ott a baj, hogy igazából ennek kellene a szintnek lennie, de sajnos a többség elmarad ettől.

Készítettem videót is, bevallom ez életemben az első. Elég szocik lettek a színek, meg rosszul írtam Luu Anh Tuan nevét, bocsánat. A Youtube cicózott velem, úgyhogy nem sikerült feltöltenem. Ideiglenes megoldásként letölthető. Annyiból jobb, hogy a teljes méretben meg lehet nézni.

 

5 komment

Street fashion overkill

2008. október 06. 07:13 - Critmiss

A Guardian újságírója mutatott rá arra, hogy mostmár minden bokorban street fashion blog terem, és mára természetes lett a paparazzószerűen zsizsegő bloggerek hada, főleg a divatheteken.

Sok médium állandó rovattá tette az ilyen blogokat (ahogy nálunk a cotcot), és van már olyan blogger, aki a ruhagyártó cégeknek adja el a kifejezetten a divatszerkesztőkről készült képeit, ugyanis leginkább ők azok, akik iránymutatóak a kifutók divatjának a mindennapokra való alkalmazásában. A lényeg, hogy annyira sok ilyen blog van, hogy létrejöttek már street fashion blogokat szemléző blogok is.

A Jezebel egyik bloggere szerint bár nagyon inspiráló lehet a street fashion, azért nem nehéz észrevenni, hogy valójában a magazinokban látható sémák termelődnek újra, kicsit szofisztikáltabb módon: itt is mindenki vékony, fiatal és cool. Azt is írja, hogy az egyediség keresése alapvetően a norma újrateremtését szolgálja, és hogy alapvetően mindenki ugyanúgy néz ki.

Ezzel szerintem semmi baj, hiszen az könnyen belátható, hogy egy-egy olyan társadalmi csoport van itt megörökítve, ahol alapvetően azonos ízlés szerint élnek és öltözködnek az emberek. Ez olyan, mint az emós, a gothic vagy a dark, csak éppen annyira eklektikus, hogy nehéz észrevenni az egyezéseket.

Nekem inkább az a fő bajom ezekkel a blogokkal, hogy tényleg ritkán láthatunk testesebb embereket, a Sartorialistnál is a legtöbben iszonyú vékonyak és a nők elképesztően magas sarkú cipőkben járnak. A pasik is olyan gazdag macsók többnyire, akiket az életben nem szólítanék meg. Eleve a nagyon divatos pasasokkal nem tudok mit kezdeni. Szerintem nem lehet őket komolyan venni.

A divattal, vagy inkább stílussal az a gond, hogy egy megfelelő élet is kell hozzá a pénztárcán kívül. Hiába áll jól valakinek egy tízcentis ördögi magassarkú, ha az ő kis mindennapi életében jelmezként hat. Ezek a blogok annyiban félrevezetőek, hogy szinte elhitetik veled, hogy a stílusosság csak stílus kérdése. Ez pedig hazugság, mert csak bizonyos körök és életkorok teszik lehetővé, hogy kibontakozz. Persze érdemes nézelődni, az sosem árt, ha szép dolgokkal találkozunk. De sose vegyük ezeket a képeket túl komolyan.
 

8 komment

A legborzalmasabb divattrendek

2008. augusztus 27. 07:55 - Critmiss

Egy egész jó összeállítást találtam az utóbbi évtizedek legnagyobb divathülyeségeiről, mindhez mellékelték a jelenlegi trendeket, merthogy ma hasonló dolgok lettek divatosak. Lássuk a listát:

1.    Hatalmas válltömések
2.    Poncsó
3.    Leggings
4.    Midiszoknya
5.    Nagy haj
6.    Lábpántos nadrág
7.    Kilógó tanga
8.    Focista frizura
9.    Boleró
10.  Töröknadrág
11.  Világosra koptatott (hipózott) farmer
12.  Csípőnadrág

Hát amivel én nem értek egyet, az a midiszoknya, a boleró és a töröknadrág. Sok csajnak nagyon jól állnak.

Egyébként az elég furcsa, hogy a török nadrág csak most kezd beszivárogni a kifutókra. Már 2004-ben ilyenről álmodoztam, mert a francia lányok délen azt hordták. Végre bejött négy év késéssel hozzánk is, ezért aztán azt hittem, hogy az egész sztornó. De úgy látszik, egy darabig él még.

A csípőnadrágról meg az a véleményem, hogy bárcsak elfelejthetnénk, bárcsak ne ilyet árulna még mindig minden bolt a Mangótól a Zaráig, a Bershkáig. Egy időben arra kényszerültem, hogy titkárnőboltokba járjak, mert sehol nem volt normális nadrág. Aztán végre a HM elkezdett ilyet árulni. Talán egy-két év múlva emberi lények is vehetnek maguknak nadrágot.
 

24 komment
Címkék: design divat trend

A Zara lett az első

2008. augusztus 19. 07:17 - Critmiss

Évekig a Gap volt a világ legnagyobb ruházati lánca, most viszont a spanyol Inditexhez tartozó Zara vette át a helyét. A többi almárka, így a Bershka vagy a nálunk nem kapható Massimo Dutti is nagyon jól teljesít.

Felmerül a kérdés, hogy a Gap miért csúszott lejjebb a ranglistán és miért pont a drágább Banana Republic remekel még a társaság kínálatából?

Az egyik lehetséges válasz, hogy a recesszió idején az emberek inkább kevesebbet vásárolnak drágábban. Gazdaságilag nehezebb időszakokban ugyanis mindig divatba jönnek az egyszerűbb, elegáns szabású, jó anyagból készült ruhák, mert tudatosabban kezdenek vásárolni az emberek.

A Zara ezt elég jól hozza is. Viszonylag jó anyagokból dolgoznak, esztétikus, nagyon nőies ruhákat készítenek. Emellett pontosan lekövetik az aktuális divatot, értem ezalatt a divat-divatot, azaz azt, amit a kifutókon is látunk. (Ha megint bejutok egy boltba, megmutatom, pontosan mire is gondolok.)

A Gap nem biztos, hogy jó megoldást választott a krízis megoldására: kirúgta az európai csapatát, pedig pont innen jöhetne egy kis vérátömlesztés.

Szóval jelenleg úgy tűnik, hogy nem maradunk le sokról, amíg nincs nálunk Gap/OldNavy/Banana Republic.
 

Szólj hozzá!

Divat lett a ragtapasz

2008. augusztus 11. 07:30 - Critmiss

Be kell vallanom valamit: ha egy kis sebet, karcolást szerzek valahogyan, azt én szeretem. Olyan, mintha valami nagyon vagány dolog történne velem, mintha egyenesen én lennék Angelina Jolie. És ugye csak akkor kell leragasztani, ha nagy a cucc, egyébként meg nem zargatjuk. Csak mutogatjuk. :)

Nos, ezzel úgy látszik, hogy nem vagyok egyedül: Alexandre Herchcovitch piacra dobott mindenféle ragtapaszokat, amiket aztán elkezdtek hordani a celebek.

Egyesek lefitymálják az egészet, mert sokan úgy hordják ezeket, hogy nincs is sebük. Nade most őszintén: az sokkal betegebb lenne, ha valaki azért szerezne sebet, hogy egy Herchcovitch tapaszt feltehessen magának.

Én bírom. Igaz, csak akkor hordanám, ha valamilyen sebet szereznék. Legfeljebb csak valami tudattalan késztetés miatt esetleg ügyetlenebbé válnék, khm...

Már csak öt év, és itthon is lesznek designer ragtapaszok dögivel. Egyébként ha valaki mégiscsak látna ilyet, mindenképp szóljon!
 

Szólj hozzá!
Címkék: amerika divat trend

Leáldozóban a hírnév ipari hasznosítása

2008. július 31. 07:55 - Critmiss

Nemrég jelent meg egy cikk arról, hogy a hírességek már egyre kevésbé válnak be reklámkampányokban, mert “az emberek besokalltak” tőlük, és eleve túl sok márkának adják oda az arcukat.

Rossz hír a hírességek számára, hogy a saját nevük által fémjelzett ruhamárkák sem igazán sikeresek. Victoria Beckham és az MTV-ről ismerős Hills című álreality egyik főszereplője, Lauren Conrad is ki lett penderítve egy cég, a Kitson kínálatából. A tulaj megosztotta jótanácsait is, amivel lényegében mindent elmond a celebrity-divattervezésről:

1. Vedd figyelembe, hogy nem mindenki XS-es méret, mint te.
2. Ne hidd azt, hogy szétkapkodják a ruháidat, csak mert te egy celeb vagy.
3. Többször is menj el személyesen a boltokba, hogy ezzel támogasd a márkádat. Amúgy is egész nap vásárolsz, nem?
4. Ne higgy el mindent a pr-eseidnek. Elvégre is azért fizeted őket, hogy egyetértsenek veled.
5. Menj el az egyik közeli kávézóba a vázlatfüzeteddel, miután odacsődítetted a paparazzikat. Sosem árt, ha úgy tűnik, mintha dolgoznál.
6. Ne vedd magad túl komolyan. Nem vagy Coco Chanel.
7. Évente egynél többször hordd a saját tervezésedet.
8. Ne engedd, hogy Amy Winehouse felvegye őket.

Az utolsó kitétellel nem értek egyet, de a többi elég indokoltnak tűnik.

Itthon szerencsére nem igazán kell félni mondjuk egy Soltész Rezső sportkollekciótól, mert nincs könnyűiparunk, de azért sosem árt felvérteződni a vészkorszakra.
 

9 komment

Már a ruhapróba is élmény. Lesz.

2008. július 28. 07:06 - Critmiss

Egyre több cég ismeri fel, hogy néhány eszközzel sikeresen befolyásolhatják a potenciális vevők döntését a próbafülkékben. Ultramodern, érintőképernyős, többfunkciós tükrökkel például egész jók a tapasztalatok.

Ezek a kütyük egyrészt minden fontos információt közölnek az éppen próbált ruháról, de felvételeket is készítenek, amiket aztán vissza lehet pörgetni, mert az emberek általában nem emlékeznek, hogy is néztek ki a kettővel azelőtt felpróbált göncben.

Ezenkívül webkamerán keresztül mutathatják meg magukat a barátaiknak vagy szüleiknek, akik egy online felületen bejelentkezve chaten reagálhatnak, és ha már ott vannak, akkor akár online ki is fizethetik a kiszemelt ruhát. További kényelmi funkció, hogy csak egy gombot kell megnyomni, ha másik méretre lenne szükség, nem kell tanácstalanul, félpucéran állni és várni, hogy mikor kapunk el egy eladót.

A kütyübeszerelés csak egy része a dolognak. Sok vállalat rájött, hogy a próbafülkéket érdemes lehet teljesértékű, hangulatos térré alakítani. Nagyobb méret,  a természeteshez közelítő fényviszonyok, székek az asszisztáló barátnőknek, ajándékcsomagok, frissítők, sőt akár teljes szobák is szolgálhatnak próbafülkeként divatmagazinokkal, ülőgarnitúrával, stb. Nem irigylem a vásárlásfüggőket.

4 komment
Címkék: amerika divat trend

Ötlet: önmegsemmisítő ruhák

2008. július 21. 07:52 - Critmiss

Mint ugye tudjuk, a használat hónapjában járunk, és így a szokásosnál is érzékenyebb vagyok a felesleges dolgok témájára. A ruháim szortírozása közben találtam rá egy – ugyan igen szép emléket eszembe juttató, de felesleges – reklámpólóra. Gondoltam, majd hordom sportoláshoz, eleve sportoláskor kaptam, de mégis annyira cikinek érezném egy 2006-os eseményt hirdető reklámpólóban habtestem edzését, hogy még egyszer sem használtam. Valahogy mindig elő tudok halászni egy másik pólót az utolsó pillanatban…

Ezért aztán úgy érzem, nagyon nagy szükség lenne egy olyan technológiára, mint amit a gyorsított tempóban felbomló reklámszatyroknál fejlesztettek ki. A marketingcélra legyártatott pólókat legalább 80 százalékban ilyen technológiával kellene gyártani, hogy hopp! egyszercsak elkezdjenek szétesni és idővel totálisan megszűnjenek létezni.

Mert most komolyan: mit lehet ezekkel kezdeni? Felmosórongynak túl jó minőségűek, mert nagyon jó állapotban vannak. De hogyan tudnám az ilyen cuccokat lerohasztani, hogy aztán felmosórongy lehessen belőle? Eleve: én nem ronggyal mosok fel. Basszus. Nehéz kérdések ezek.
 

16 komment

Az egyarcú lány

2008. július 19. 01:13 - Critmiss

Először nagyon örültem, hogy Linda Evangelista újra megjelent a felszínen, de aztán a L'oreal kampánya miatt inkább azt kívánom, bárcsak mégsem jött volna vissza. Nem tudom... vagy őt, vagy az art directort, vagy a L'oreal globál marketingvezetőjét kellene ilyenkor kirúgni. Megmutatom, mire gondolok:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vannak ennél még rosszabbak is, például a magyar lapokban. Sajnos azonban a rémtettek nemcsak a L'oreal termékek kommunikációjára vonatkoznak, mert Linda a Pradánál is ijesztget. Ennek enyhébb formáját ábrázolja például a következő kampánykép, és egy élő fotózás dokumentációja:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tök furcsa. Itt aztán látszik, hogy ő ezt így csinálja éjjel-nappal.

Ez a régi kép pedig azt mutatja, hogy régebben azért jobban állt neki ez az arckifejezés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyébként tényleg tutira nemcsak ő a ludas. A kozmetikai vállalatnál szeretik az ufókat:

Ijesztő, mi? Ez egyébként Milla Jovovich. Nemtom. Én mondjuk ezért már perelnék. Bár pár millió dollárért talán ezt tényleg el lehet viselni...

 

Egyarcúságban egyébként nemcsak Linda vezet. Cindy Crawford szintén súlyos. Egy hommage cikkben öszegyűjtöttek egy köteg címlapképet Cindyvel, és 42 (!) képet számoltam meg, ahol teljesen ugyanazzal az arckifejezéssel "bűvöl".

 

Álljon itt egy példa, ha már ez egy ilyen poszt:

21 komment

A férfiak és az ő jogaik

2008. július 13. 08:32 - Critmiss

Nem, nem leszek nagyon feminista. Egy apró, ámde igen fontos dologra szeretném felhívni hímnemű embertársaim figyelmét, mégpedig arra, hogy egy dolog abszolút tiltott a számukra, ez pedig az ujjatlan felső viselése.

Egyetlen pasast nem láttam, akinek jól állt volna! Bruce Willis nem ér, és Marlon Brando sem. Ők klasszik fehér atlétát (aka wifebeater) hordtak narratológiailag indokolt esetekben, kultfilmekben, pusztán a drámai hatás elérése érdekében. Szóval tőlük mindenképp tekintsünk el, és akkor bizony senki nem marad.


Kérem, kérve kérem mindegyik jó és rosszérzésű pasast ezen a Földön: ne hordjatok ujjatlan pólót!

Köszönöm.


(A papucsokat, szandikat meg sem említem. Tudom, hogy vannak köztetek még renitensek, de optimista vagyok: eljön még a rend és a fegyelem ideje.)
 

 

 

 

 

 

 

105 komment

Ékszerviselés, avagy mindenki Mari?

2008. július 11. 08:16 - Critmiss

Nem tudom, én nem igazán értem ezt az ékszerviselés dolgot. Főleg akkor képedek el Bambisra nyitott szemekkel, amikor fiatal lányokon látok aranyékszereket. Tudjátok, azokat a csavart, vagy ilyen-olyan klasszik arany göncöket, amiket többnyire szettben vesznek meg, tehát van fülbevaló, nyaklánc, gyűrű és karkötő is, olyan jó kis nyolcvanas évek fílinggel.

De nem állapodnak meg ám ezen a szinten: láncból, karkötőből egy nő budoárjában több is van. Meg kell mutatni ami szép, úgyhogy ne lazsáljunk, menjen ezüst, arany, minden együtt.

Én ezt most azért írom, mert tisztára azt hittem, hogy ez már a múlté. Persze valószínűleg a baráti köröm miatt, de most sokként hatott, ahogy egy szép lányon ott fityegett minden, amihez már csak egy lila menedzseröltönyös, alkoholszagú nagybácsi kell egy szalagavatón. Az élmény hatására körülnéztem, és meglepve láttam, hogy nagyon sokan áldoznak még az arany oltárán.

Még ha esetleg fehérarany lenne, vagy nem is tudom…

El is gondolkoztam azon, hogy miért is lehet jó ékszert viselni, vagy hogy van-e olyan, amit el tudnék magamon képzelni, de elég nehéz. Néha-néha látok egy-egy designdarabot, de valahogy nem érzek olyan nagy késztetést az ilyesmi viselésére.

Másokon egyébként tetszik, ha van mondjuk egy – ismétlem, EGY – szép darab rajtuk, mondjuk egy karkötő vagy egy lánc, de egyébként tökre nem tartanám fontosnak, hogy nemesfémből legyen. Biztos hiányzik belőlem egy stratégiailag fontos gén, és mostmár sosem leszek igazi nő.

A másik, amit nem értek, az Amerikában a gyémántgyűrűk imádata, sőt kötelező volta. Szerintem elég undorító dolog még attól eltekintve is, hogy milyen körülmények között termelik ki azokat a gyémántokat. Ennek a jelenségnek a hátteréről egyébként van egy nagyon klassz cikk a Nerve-en, amit a Jezebelen találtam.

7 komment

Spórolj pénzt, olvass Fashionationt!

2008. július 03. 07:20 - Critmiss

Kedvencem, a the coolhunter divatsite-ot indított Fashionation néven, aminek az a lényege, hogy a legjobb anyagokat gyűjtik össze a legkülönbözőbb divatmagazinokból, és teljes sorozatokat mutatnak meg saját kommentekkel.

Tehát ha nem is teljes merítést kapsz, azért a legfontosabb fotósorozatokat, videókat, divatbemutatókat meg tudod nézni, vagy épp képbe kerülhetsz arról, kik most a legjobb fotósok.

Természetesen itt is van street fashion, de most leegyszerűsítették a témát: szavazni lehet, hogy az egymás mellé tett két, egymásra eléggé hasonlító ember/öltözet közül melyik néz ki jobban, ennyi. Nem tudjuk meg, hogy mit hol vett a delikvens, vagy hogy miért az ötvenes évek gönceiben érzi jól magát.

Szerintem tetszeni fog, mert elég keveset vállal, és azt - a coolhunter eddigi működését tekintve - biztosan teljesíteni fogja.

Szólj hozzá!

Médiatörténeti esemény: csak fekete modellek a Vogue-ban

2008. június 26. 06:22 - Critmiss

Már hónapok óta arról ment a pletyka, hogy az olasz Vogue júliusi számában csak fekete modellek lesznek, reagálva arra az újra elharapódzott trendre, hogy nem foglalkoztatnak a többségtől eltérő etnicitású modelleket sem a kifutókon, sem a kampányokban, sem a magazinokban.

A probléma kapcsán mindenhol kerekasztal-beszélgetéseket, konferenciákat tartottak, ami már csak azért is szomorú, mert ahogy egy tíz évvel ezelőtti Naomi Campbellel készült interjúban láttam, a modell már akkor azért akart küzdeni, hogy több fekete lányt foglalkoztassanak a divatiparban.

Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, ebben nem járt sok sikerrel, sokak szerint a Prada miatt, mostanában egyre többen emlegetik a szűklátókörű ügynökségeket, de ez már hosszú sztori. A júliusi olasz Vogue kapcsán már született előző héten egy beharangozó cikk a New York Times-ban és egy blogban, és közöltek néhány címlapvariációt és egy-egy képet a sorozatokból. Plusz meginterjúvolták a készítőket is.

Szerintük ezzel elindulhat valamilyen pozitív irányú változás, volt aki azt vetette fel, hogy biztosan sokan kapnak majd a fejükhöz a magazinkészítők közül, hogy "hogy ez nem jutott eszembe!", mert azért mégiscsak az lett volna az igazi, ha a probléma gócpontjában, az USA-ban jelent volna meg ez a verzió.

Dehát lehet tudni, hogy az olasz és az amerikai Vogue főszerkesztő igencsak utálja egymást, szóval itt a szakmai rivalizálás bemutogatós változatával van dolgunk. (Bárcsak ilyen lenne minden fricska.)

Alig várom a délutánt, hogy megvehessem az új lapszámot (esetleg mindjárt két példányban). Merthogy elvileg ma jelenik meg európaszerte. Persze lehet, hogy Magyarország ebből a szempontból is mostohagyerek, meglátjuk.

 

7 komment

Ízbirizgáló partik New Yorkban

2008. május 30. 07:03 - Critmiss

Új coolság hódít New Yorkban csodagyümölcs néven. A Synsepalum dulcificum egy kis piros bogyó, ami az elfogyasztása után teljesen megbolondítja az ízlelőbimbókat.

Így történhet meg, hogy a citromlevet csokis shake-nek, a tabasco szószt a fánkokra öntött cukormáznak érzik azok a szerencsések, akik egy ilyen csodabogyó-partin vesznek részt.

Ezek a partik úgy néznek ki, hogy kiteszik a legkülönbözőbb ételfajtákat egy nagy asztalra, és azokat lehet végigpróbálgatni. A szervezők szerint ez másokkal együtt a legjobb, mert meg lehet beszélni egymással, hogy ki mit milyennek érez.

Egy bogyó ára 2 dollár között mozog, maga a növény Afrikából származik, és egy időben abban reménykedtek a kutatók (vagy még mindig), hogy az édesítőszerek kiváltására alkalmazhatják.

Puccos bárokban már korábban használták bizonyos koktélokhoz, de ezek a partik most új lendületet adtak a bogyónak.

Egyébként nem mindenki szereti, néha túlpörög a cucc. De a többségnek nagyon érdekes élmény, szóval ha valaki arra jár, próbálja ki helyettem is.
2 komment

Jelöld meg

2008. május 01. 21:16 - Critmiss

Nem tudom szó nélkül hagyni, na.

Van ez a cikk arról, hogy a divatiparban a másolásnak valójában nagyon is jelentős pozitív hatásai vannak azokra a tervezőkre és márkákra, akiket másolnak, ezért nem is annyira érdemes szénné szabályozni és szétpereskedni ezt a területet.

És van az eredeti cikk erről.

Nem mondom, a velvetes cikk igyekezett elrugaszkodni, de legalább egy árva link jót tett volna.
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása