Critical Miss


The Room party újra - videóval

2009. április 27. 07:30 - Critmiss

Újra a Room party-n használtam a várost és költöttem a pénzt az alkoholt csak nyomokban tartalmazó koktélokra... Na jó, buliztam. Asszem ezt most nem fogom tudni használati kísérletként eladni.

Szóval megjelent a The Room kilencedik száma. A tematika a nyolcvanas évek divatja és művészete, erősen koncentrálva Magyarországra.

Még nem olvastam el az egészet, de annak ellenére, hogy utálom a nyolcvanas éveket, szeretem ezt a számot. Vizuálisan megint odavág, érdekelnek az interjúalanyok, jók a sorozatok benne. Valahogy úgy szól egy korszakról, hogy közben többet mond el annál - a máról is ugyanannyit tudunk meg belőle.

A pr-cikkek kezelése nem változott, de legalább a Nike megpróbált témaválasztásában alkalmazkodni. Ennek köszönhetően egy egészen érdekes írást tettek bele a lapba az egyik új kampány készítéséről. Ez egyelőre az egyetlen dolog, amit kiemelnék, mint nem annyira szerencsés tényezőt.

Az nagyon jót tett a lapnak, hogy a művészeti részt a kezükbe vették a művészettörténészek, kurátorok. Így ez a tematika is lett annyira erős, mint a divat. Szóval ezúttal sikerült egy olyan tavaszi számot elkészíteni, ami egyenrangú az őszi lappal.

Videóztam is, a vártnál egy kicsit kevesebb alapanyagból.



Szólj hozzá!

Idealisták a Trafóban

2009. április 15. 07:10 - Critmiss

Sajnos itt a futószezon, ezért ha választanom kell a programok között, akkor a futás győz. De azért eljutok pár programra, így most újra a Trafóba, ahol a Try to make a simple gesture, no matter how small című nemzetközi kiállítás nyitott meg az előző héten.

Ahogy megszokhattuk, videókat láthatunk itt elsősorban. Az egyik kedvencem egy forgatás dokumentációja volt, amiből sajnos csak a napirend látható a videóban. Érdemes elmenni, szerintem jó munkák. De szánjatok rá időt.

Szólj hozzá!

Élet a Műcsarnokban!

2009. március 31. 07:18 - Critmiss


 

Újra használtam a várost és már megint kiállításmegnyitóra mentem. Sajnálom, egyszerűen ez jön össze, de azért még mindig próbálkozom és vadászom a logobó hajú tudósok előadásaira. Csak nem jutok el.

Mindenesetre a Műcsarnok most akkorát dobott, hogy nehéz lesz überelni egy ideig. Valahonnan megtudták ezt az emberek is, mert korábban (általam) nem látott tömeg volt a megnyitón. Akkora, hogy nem is mentem be minden terembe, mondván, hogy úgyis visszajövök még.

Mert ezt a kiállítást többször is meg kell nézni, az tuti.

A fenti videóban csak néhány munka szerepel, sajnos nem volt elég szabad hely a kártyámon. Részleteket a Kultplay-en érdemes olvasni.

 

Nézzük a kategóriákat:

Közönség

A szokásos megnyitói kör diákokkal fűszerezve.

Helyi adottságok

Ekkora tömeg számára már kevés volt a hely. Egyébként egyesek szerint szerint pazarló volt a térhasználat. Én bírtam.

Mit kaptam ettől?

Inspiráló a kiállítás, és a legtöbb munka a szokásosnál is erősebb vizuálisan.

Érdemes ilyen helyekre járni?

Persze. Hova máshova?

Szólj hozzá!

Művészetmenedzsment - aktuális jótanácsok

2009. február 24. 06:38 - Critmiss

Már megint egy interjúból szemezgetek és megint la cultura a téma. De fontos, tetszik.

A John F. Kennedy Center igazgatója, Michael Kaiser egy konzultációs programot hirdetett meg művészeti szervezetek számára Arts in Crisis néven. Egy napon belül 110 segítségkérés érkezett be a legkülönbözőbb problémákkal és ez a szám gondolom, folyamatosan nő. Ha hallgatnak a tanácsokra, valószínűleg jól járnak, mert ő már harminc éve művészetmenedzsmenttel foglalkozik, amivel kapcsolatban elmondta, hogy míg nagyon sok pénzt fordítunk művészek képzésére, addig az őket foglalkoztató szervezetek vezetőivel, a menedzsmenttel már nem foglalkozunk. Ez pedig főleg most nagy probléma. Egyes becslések szerint ugyanis 2009-ben csak az USA-ban legalább 10.000 kulturális szervezet fog tönkremenni.

És ami gond: mindenki rögtön a produkciós és a marketingköltségeket nyirbálja meg, ami az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetnek. Kaiser szerint máson kell spórolni, és nincs olyan szervezet, ahol nem lehet csökkenteni a költségeket. Ő például az ingyenkávét szüntette meg, ami évi 30.000 dollár megtakarítást jelent.

Az ő mottója, hogy a siker egyik kulcsa a jól marketingelt, jó művészet (great art well-marketed).

Itthon is elkezdődött az utóbbi években a művészetmenedzsment oktatása, és egyáltalán az erre fordított figyelem is érzékelhetően megnőtt. Azonban a profizmus inkább az újabb kereskedelmi galériákra, illetve az olyan kicsi, fű alatt működő kezdeményezésekre jellemző, mint például a Lumen Alapítvány, vagy ugye régen az Impex. Az utóbbiaknál gondolom a "szegény ember vízzel főz" típusú kreatív megoldások miatt alakult ez így, hiszen a semmiből kell valamit kanyarítaniuk.

Ahogy a jelenlegi helyzetet elnézem, max. ennyi marad, jobb semmiképp nem lesz egy jó ideig.

Szólj hozzá!

Bátrabb lett a képzőművészeti piac - külföldön

2009. február 20. 07:07 - Critmiss

Az Art Basel és az Art Basel Miami társigazgatója interjút adott egy japán lapnak, amiben elmondta, mi történt mostanában a válság hatására a művészeti piacon, és mire lehet számítani. Lássuk csak:

Az Art Basel 1970-ben indult és azért annyira népszerű, mert amellett, hogy művészeti vásárként funkcionál, a kortárs képzőművészet egyik legfontosabb seregszemléje annak köszönhetően, hogy lehetőséget biztosít az új galériáknak arra, hogy fiatal képzőművészeket mutassanak be, és foglalkoznak videóval, installációkkal is. Az Art Basel Miami után most azon igyekeznek, hogy beindítsák a projektet Japánban is.

A jelenlegi helyzettel kapcsolatban az igazgató, Marc Spiegler elmondta, hogy véget ért a spekulatív bevásárlások időszaka. A „műgyűjtők” ugyanis korábban megkapták a fülest, hogy melyik fiatal képzőművészbe kellene invesztálni, és aztán akár egy éven belül el is kezdődött a felfuttatásuk. Korábban, és mostmár lehet, hogy a jövőben is az volt és lesz a gyakorlat, hogy tíz évnél fiatalabb munkákkal nem foglalkoznak.

Ez mondjuk azért lett nehezebb, mert kevesebben vásárolnak, aminek például az lett a hatása, hogy a galériáknak nagyon meg kell gondolniuk, hova mennek el (sőt ugye sokan be is zártak, például New York-ban – én) és hogy egyáltalán kit futtatnak.

A művészeti piac egyébként már korábban lejtmenetben volt, mert sok befektető nem szerette az egyre kompetitívebb, azaz egyre drágább piacot. De most, hogy esnek az árak, egyre többen jönnek vissza. Szóval bár sokan eltűntek, sokan vissza is áramoltak. Ami biztosnak tűnik, hogy a piac sokkal komolyabb lett, és ahogy már korábbi miszcellániákban is lehetett olvasni, azok maradtak meg a vásárlók közül, akik tényleg szeretik a képzőművészetet.

Egyfajta belsős bulivá is vált az egész (újra), persze a piac diktálta okos belátás miatt is - a művészetet szerető vevők most tényleg ambiciózus, bátor kiállításokat és munkákat kapnak, mert a galériák belátták, hogy csak az igazán komoly alkotásokat lehet eladni és eleve: ha már nincsenek biztos eladások, akkor inkább próbálnak valami jelentőset létrehozni.

Japánban egyébként van egy olyan próbálkozás One Piece Club néven, ahol a klubtagok arra vállalnak kötelezettséget, hogy évente legalább egy darab képzőművészeti alkotást vásárolnak. Két év alatt ez 40-50 vásárlást jelent, ami főleg a kicsi japán piacon fontos eredménynek számít.

Hogy itthon mi a helyzet? Nem ismerem például a legutóbbi Art Fair adatait, de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük: ami éppen beindulni látszott, most totál le fog állni és bebábozódik jobb időkre várva. Bátorságot meg aztán egyáltalán nem várnék az itthoni galériáktól. Nem: a régi, jól bevált neveket fogják minden erejükkel népszerűsíteni, a többiek meg majd boldogulnak, ahogy tudnak.
 

Szólj hozzá!

Városhasználat: Trafó galéria

2009. február 19. 07:22 - Critmiss

 

Nemrég megnyílt a "Vákuumzaj" című kiállítás a Trafóban, maga TGM ment el a jeles napra, hogy elmondja a véleményét beszédét. Mi sem lett volna testhezállóbb, hiszen a fő téma a munka. Egyébként eleinte azt hittem, hogy a kiállítás a női létről vagy valami hasonlóról szól, mert szinte csak nők vannak mindegyik videóban.

Én nem a megnyitón voltam, hanem a fentebb látható kis anyagban látható szobor avatásán, ráadásul késtem. Szóval kevesen voltak már addigra. A kiállított munkák egyébként nagyon jók, a többségükért érdemes elmenni a Trafóba.

Szólj hozzá!

Életveszélyben

2008. december 22. 07:48 - Critmiss

... a képzőművészetért. A BBC tudósított egy olyan FBI ügynök búcsúpartijáról, aki évtizedek óta nagyon sikeresen működött a lopott műtárgyak piacán.

A pasas munkája nagyon fontos, már csak azért is, mert a műtárgy-maffia, vagy hogy is fordítsam a negyedik (!) legnagyobb üzlet nemzetközi szinten a drog, a fegyver és a pénzmosás után. Ennek oka, hogy a műtárgyak nagyon könnyen szállíthatók, simán beveszik a vámosok, hogy az adott képet vagy szobrocskát a feleségednek vetted a helyi bolhapiacon. Ahogy a cikkben írták: még egyetlen beagle sem szimatolt ki egy lopott mesterművet.

Az egyik legújabb terület egyébként az Afganisztánból és Irakból lopott tárgyak felderítése.

Az USA-ban 12 ügynök dolgozik, míg Franciaországban 30. A legtöbben pedig Olaszországban működnek, pontosan háromszázan.

És ha valaki kedvet kapott volna ehhez a munkához: a beépülő ügynöknek az acélidegeken túl teljesen átlagos külsővel kell rendelkeznie: semmi sebhely, semmi túlzás. Olyan átlagosnak kell lenni, hogy képtelenség legyen felidézni, hol jártál, mit mondtál, mit csináltál.

A nyugdíjba vonuló ex-ügynök valószínűleg tanácsadó lesz és ír egy könyvet.
 

Szólj hozzá!

Pandák között - videóval!

2008. november 21. 07:00 - Critmiss

 

Kedden vicces helyen használtam a várost: elmentem a Vittulába, ahol egyetemistaként jártam eddig először és utoljára. Általában képzős diákokkal vagy művészekkel van tele, és iszonyatosan füstös. Most innen nyílik a Chinese Characters nevű galéria, ahol kedden a Panda Varieté tartott performance-t.

Még sosem láttam őket korábban, de igazából most sem, mert annyian voltak az érdeklődők/barátok, hogy nem fértem be, csak amikor már lazult a figyelem, azaz vége volt a show-nak. Elvileg előadtak egy dalt, vagy mi.

Plusz bemutattak egy antidivat-magazint, amit ők hoztak össze és egyébként elég jó lett. (Látható a videóban is.)

És hogy mi is az a Panda Varieté? Sok képzőművész - köztük lehetőleg szép lányok - összeállnak és elő-előadnak valamit. Mindenki azt mondja, hogy tökjók. Majd talán legközelebb számomra is kiderül.

 

Szólj hozzá!

A hip-hop a feneket szereti

2008. szeptember 05. 07:33 - Critmiss

Két képzőművész, Fernanda Viégas and Martin Wattenberg nagyon izgalmas adatvizualizációs projekteken dolgoznak, melyek közül az egyik nyelv és az emberi test viszonyát vizsgálja.

Tízezer dalból gyűjtötték össze egy adatbázisba a különböző testrészek említését, és lebontották az egészet nagyobb zenei műfajonként. Ezt egy könnyen áttekinthető ábrába rendezték, ami első pillantásra egyértelműen megmutatja, hogy például a hip-hop legtöbbször a feneket emlegeti, egyébként meg a szem a legnépszerűbb testrész. A hip-hop-on kívül a blues és a gospel még a kivétel, itt a kezeket szeretik a legjobban felemelni vagy összecsapni. Az ábra azt is megmutatja, hogy az egyes műfajokon belül melyik testrész milyen arányban jelenik meg.



 

 

A művészpárosnak még több ilyen projektje is van, például feltérképezték nemek szerint, hogy ki melyik tesztrészét szereti, ha megérintik, illetve ki mely tesztrészeket szeretné megérinteni. Elmondva talán nem annyira érdekes, úgyhogy inkább tessék megnézni.
 

5 komment

Kommersz dilemmák

2008. július 18. 07:48 - Critmiss

Mostanában két olyan sztorira bukkantam, ahol a nagy(vállalat) “felhasználja” a kicsi szellemi termékét.

Az egyikben arra találhatunk példákat, amikor képzőművészek alkotásait reklámokban idézik, de sajnos ahogy a reklám- és a művészeti világban is gyakran előfordul, nem mindig lehet egyértelműen eldönteni, hogy plagizálás történt.

Mert míg Christian Marclay esetében egyértelmű, hogy lenyúlta egy 1995-ös videóját az Apple (korábban ugyanis meg akarták venni tőle a jogokat, csak ő nem adta, ezért csináltak egy “saját” verziót), addig egy Spencer Tunick nevű művész már sokkal kevésbé lehet biztos a dolgában. Az ő munkáiban meztelen emberek jelennek meg különböző terekben. Gondolom a nagyítások is jó nagyok. Nade mindegy – itt már elég hihető a reklámügynökség indoklása, miszerint ők az emberi bőrről készítettek szpotot, ehhez pedig úgy érezték, hogy megfelelő eszköz pár tucat pőre ember lefilmezése.

Az Apple reklámja (tökugyanaz, mint a koppintott videó)


Az a hír járja, hogy egyre több ilyen eset van, de leggyakrabban nem történik feljelentés. Pedig néha nagyon kínos a dolog. Például a mindenki által ismert Honda reklám láttán sokan azt hitték, hogy Peter Fischli és David Weiss eladták díjnyertes videójuk koncepcióját. Így szintén nem annyira vicces a történet.


Ez az eredeti.

Ez a Honda.


A másik sztori az Hermést hozza rossz hírbe. Ugyanis az egyik sálja teljesen úgy néz ki, mint egy nakshi kantha nevű bangladesi nép munkája. Elvileg már húsz éve azon dolgoznak az ottaniak, hogy új életet leheljenek a helyi népművészetbe, és világszerte árulják a munkáikat. Erre az Hermés előállt ezzel a designnal, több tízszeres áron.

Hm, hm….

Az első sztorik esetében úgy érzem, hogy a művészeknek néhány esetben egyszerűen “be kell nyelniük” a nyúlást, hiszen valóban lehet szó egyszerű koincidenciákról.

A második sztori… hát nem is tudom. Ha mondjuk a kazah viselet a divat, akkor a kazah nénik nevében kellene protestálnunk, vagy hogy van ez? Persze értem én, hogy kicsit visszatetsző lehet, ha egy nagyvállalat “inspirálódik” kulturális kincseink által, de mióta ugyanaz a célcsoport és a vásárlói réteg a két termék esetében? Miről beszélünk? 
 

11 komment

Művészetoktatás-teszt

2008. július 16. 07:15 - Critmiss

A Guardian már megint érdekes kísérletbe fogott: visszaküldi a kritikusait azok régi iskoláiba, hogy megnézzék, miben változott gyerekkoruk óta a művészetoktatás.

Az első kritikus, Jonathan Jones egy kisvárosi, de elég nagy létszámú iskolában koptatta a padokat. Egy önarckép-rajzolós élményen kívül sok emléke nem volt a művészetoktatásról, és egy tanár nevét sem tudta felidézni.

Amit azonban a látogatása alkalmával látott, az teljesen lenyűgözte. A diákok public art projekteket próbálgatnak az iskola falain belül megvalósítani, kortárs művészekre hivatkoznak inspirációs forrásként, vagy éppen bátran újraértelmeznek klasszikusokat.

A cikk szerzője szerint a kortárs képzőművészetnek az elmúlt tíz évben Angliában tapasztalható egyre népszerűbbé válása abszolút megfoghatóvá vált ebben az iskolában.

Kíváncsi vagyok, hogy a többi kritikus milyen élményekről számol majd be.

Mindenesetre már most nem kicsit irigylem ezeket a diákokat. Nálunk annyi volt a rajz óra, hogy rajzoltunk. De még a különórák is csak erre fókuszáltak. Kortárs képzőművészet? Vagy akár kortárs irodalom? Teljes köd.

És ami a szomorú, hogy nagyon sok tanár, vagy a művészeti szcéna professzionális szereplőinek egy része a mai napig totál tájékozatlan arról, mi van ma itthon mondjuk a képzőművészetben. Arról meg már nem is beszélek, hogy ismernék a külföldi alkotókat. De még a sztárokat sem.

Ez tök véletlen, de ha már itt tartunk, nézzétek meg a Na mi van? program kiállításait. :)

Szerintem nagyon jók, és érdemes megtanulni a neveket. Hm... egy részüket.

Szólj hozzá!

Elvileg kiderült, kicsoda Banksy

2008. július 15. 08:07 - Critmiss

A Mail on Sunday elvileg sikeresen kinyomozta, hogy ki Banksy, az egyik legjelentősebb és a legjobb graffiti művész. A feltételezett eredmény valószínűleg sokakat hoz zavarba, ugyanis a jelenlegi állás szerint Banksy valódi neve Robert Gunningham, és egy középosztálybeli családból származik. Ez például azt is jelenti, hogy az iskoláztatása évente több mint kilencezer fontba került.

Így az osztályharcos hevület utólag furcsa színezetet kap, bár szerintem nem igazán változtat a lényegen. Sőt inkább pozitív.

A család és a barátok egyébként teljesen össze-vissza nyilatkoznak, de az kicsit gyanús, hogy Banksy sajtósa sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta a hírt.

Itt lehet Banksy munkákat nézegetni, bár nem vagyok benne biztos, hogy mindegyiket neki tulajdoníthatjuk.

3 komment

Elmosódva

2008. május 30. 08:04 - Critmiss

Ez volt az eddigi legunalmasabb Kieselbach fotóaukció. A legtöbb kép fekete-fehér, régi és érdektelen volt. Vagy legalábbis olyan Falk Miksásan kacatos. Annyira, hogy meg mernék esküdni, hogy Kincses Károly válogatta össze a őket.

Fiatalok közül egy-kettő, de még a kevésbé fiatalok közül is kevés fotós képét lehetett megvenni. Pont olyan volt a felhozatal, mint mondjuk a Fotóművészet című lap maga (hát az is megérne egy misét) az elején a mindig favorizált fotósokkal (pl. Kerekes Gábor, Tóth György, bár szegény Lábady Istvántól volt egy régi, de egyébként jó kép) és a végén múzeológiai tanulmányokkal.

Nem fértem hozzá a katalógushoz, a honlapra pedig nem tették fel, hogy mi volt a koncepció, de azért az épphogy megtöltött széksorok és a nem túlságosan zsúfolt terem is arról árulkodik, hogy ez a válogatás most nem sikerült erősre. Progresszívre meg aztán végképp nem.

Lehet, hogy Kieselbach ezúttal a jelentős vásárlóerővel, azonban avitt, és inkább nappaliközpontú ízléssel rendelkező régi ügyfeleit szerette volna megörvendeztetni. Az is lehet, hogy ki akart szórni most egyszerre egy köteg régiséget.

Remélem, hogy a következő már akár kurátorilag is felvállalható válogatás lesz, mert bár ez kőkemény üzlet, a presztízsét is meg kell teremteni. Ez pedig csak szakmailag igényes, korszerű koncepcióval fog menni.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása