Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a legtöbben - főleg a mindenféle ügynökségeknél dolgozók - gyakran eljátszanak a gondolattal, hogy indítanak egy saját vállalkozást. Van, aki az aktuális szakmáját vinné tovább, van, aki cukrászdát, könyvesboltot, butikot nyitna és még amit el lehet képzelni.

Egy pasas megpróbálkozott ezzel, és könyvet írt a tapasztalatairól. Ő kávéházat nyitott. Az alapszituáció ismerős: klassz fiatal értelmiségi házaspár, akik szeretik egymást, úgy döntenek, hogy klassz, fiatalos, értelmiségi, kedves kávézót nyitnak bécsi kávéval - New Yorkban.

Havi 18 ezer dollárt kellet volna termelniük, hogy ki tudják fizetni a bérletet, a munkaerőt és az értékesíteni kívánt árut. Van egy olyan alapszabály, hogy négy nap, esetleg egy hét alatt kell összeszedned a bérleti díjat. Ahhoz, hogy tartani tudják ezt, a legjövedelmezőbb termékből, a kávéból naponta ötszázat ötszáz dollár értékben kellett volna eladniuk, ami az olcsóbb fajtából kétszázat jelentett volna. Viszont egy kellemes kávézóban legalább félórát eltöltenek a vendégek, nem beszélve a laptoposokról (nesze nektek, neonomádok). Szóval ez nem igazán jött össze.

Mivel a házasságuk már majdnem válással végződött, éppen jól jött nekik a csőd. Szóval érdemes vigyázni!