Critical Miss


Jöhet a diszkó!

2010. március 03. 07:40 - Critmiss

Nem én vagyok a legviccesebb munkatárs, ez gondolom senkit nem lep meg. Mégis, gyakran ellenállhatatlan kényszert érzek egy pár perces diszkópartira fényekkel, meg nagy hangerővel.

Csodálatos lenne napi öt-tíz perc, azaz egy vagy két szám erejéig teljesen hülyének lenni és vigyorogni. Főleg azoknak lenne jó ez, akik nem dohányoznak, és lényegében végigülik a napi 8-10 órát.

Tudnak valami a reklámügynökségek, mert náluk megvan az elvonulós/csocsós/tombolós szobáknak a hagyománya. Jó lenne más kommunikációs szakmákban is bevezetni ezt, szerintem kedvezően hatna a termelékenységre.

Amire elsőként és a legtöbbször táncolnék:

5 komment
Címkék: munka túlélés

Angelday rávett

2010. február 03. 07:59 - Critmiss

Egy korábbi Plastik-poszt miatt elmentem anyajegy-szűrésre a Melanoma mobilhoz. (Józsi, mondtam nekik, hogy a posztod ösztönzött!). A tapasztalataim jók voltak, tényleg minden kis anyajegyet észrevettek és lefotóztak, és megfelelő kérdéseket tettek fel, ráadásul mindez gyorsan és hatékonyan történt, plusz kedvesek is voltak.

Kaptam is aztán egy jó sok oldalas anyagot saját magamról, kockázati besorolással és részletes indoklással. Ebben volt egy kis gondom, mert egy félreértés miatt azt rögzítették, hogy én ritkán, de sokat napozom, az igazság viszont az, hogy soha. Azzal is van problémám, hogy ami miatt mentem, az szerintük nem rizikós, pedig néha konkrétan érzem. Persze az is igaz, hogy hipochonder vagyok.

Viszont nagyon jó, hogy észrevették, hogy elvileg van egy cucc a hátamon, lent a derekamnál, amire majd figyelni kell - ezt ugye soha nem vettem volna észre. Egy év múlva kell visszamennem, és azt már most megmondom, hogy így is lesz. Már csak azért is, mert ez olcsóbb, mint a többi ilyen jellegű szolgáltatás.

4 komment

Inszomniások, kámón!

2010. január 29. 07:14 - Critmiss

Ha követtek tumblin, tudhatjátok, hogy új alvási mintázatot szeretnék beállítani, ami azt jelenti, hogy kábé este tizenegytől reggel negyed nyolcig akarok aludni, mint a bunda. Mindezt azért, hogy kedvesebb és egyben produktívabb, nem utolsósorban pedig egészségesebb legyek. (Doktori intelem is közbejátszott)

Alvástéren elég profi vagyok, mert korábban nagyon-nagyon nehezen ment nagyon-nagyon sokáig, és sokmindent kellett bevetnem, de átállástéren nincsenek tapasztalataim. Ezért az egyik kedvenc kis infóforrásomhoz, a wikihowhoz fordultam, ami szerint három hét múlva jő el a siker. Azt ott összegyűjtött tanácsokat érdemes elolvasni olyanoknak is, akik nemhogy átállni, de egyáltalán aludni sem tudnak. (Azért kicsit megszűröm, és közbeírom a saját tippjeimet is.) Szóval:

1. Állítsd be a megfelelő hőmérsékletet - nem jó a túl meleg, érdemes alvás előtt jól kiszellőztetni a szobát.

2. Sötétíts, halkíts (ha segít). Legyen nyugi körülötted, de persze ha félsz zaj és némi fény nélkül, halkan hallgathatod a TV-t. De max. fél órára állítsd be.

3. Csinálj valami nagyon unalmas dolgot - olvass egy kevésbé érdekes szöveget, esetleg kevésbé izgi zenét hallgass.

4. Lélegezz mélyen - fejfájás ellen is nagyon jó, és a hozzám hasonlóan légzéstechnikai antitálentumok számára is kivitelezhető a teljeslégzés, ahol annyi levegőt lélegzel be jó lassan, amennyit csak tudsz, és szintén lassan annyit préselsz ki magadból, amennyi csak lehetséges. A profik azt tanácsolják, hogy a kilégzés duplaannyi ideig tartson, mint a belégzés, mondjuk négy másodperccel szemben nyolcig. Ahogy jobban esik. Ezt érdemes legalább tíz percig csinálni.

5. Tanulj meg relaxálni - irtó jó. Én a Klinikákhoz jártam, ott két hónapig tanítják, hogyan kell. Autogén tréning a neve. Sajnos csak akkor használom, ha egyáltalán nem tudok elaludni, olyankor viszont általában pár perc, és durmolás.

6. Sportolj - a futás a legjobb, tele leszel oxigénnel. A bringázás is klassz. A lényeg az oxigénen kívül, hogy jól lefáradj. És nem kell félni tőle, mert meglepően hamar rá lehet kattanni, tényleg.

7. Mindig ugyanakkor feküdj és kelj - azt mondják, hogy hétvégén is, mondjuk én ezt nem tartom be.

Egy hosszabb listát itt is találhattok, de sok ismétlődés van benne. A legviccesebb tanács a "Képzeld azt, hogy egy számítógép vagy". :DDDD

Nekem a futás-relaxáció kombó segített leginkább, de van mégegy bónusztippem: Clipper Sleep easy alvótea. Közvetlenül a tervezett elalvás előtt kell inni, mert teljesen fejbevág. Elég viccesen le lehet bambulni tőle.

Na most tényleg túl sokat elmondtam magamról, de csak a közszolgálat éltet és nem tudom megtagadni önmagam. De kérdezzetek bátran, van még infóm. :)

(PV, figyelsz?)

8 komment

Az eredmények városa

2010. január 19. 07:16 - Critmiss

Biztosan mindenki ismeri már ezt a kampányt itt:

Az vitathatatlan, hogy elképesztően rossz és vállalhatatlan az egész, de szeretném a témán dolgozó ügynökségek munkatársait kicsit megvédeni.

Az eredményen ugyanis egyértelműen látszik, hogy a megrendelő már kész koncepcióval briefelte az ügynökséget, pontosan látva, milyen elrendezésben, mit szeretne látni. Annyira erőszakolt az egész, hogy teljesen egyértelmű, hogy az illető beleszeretvén az ötletébe, szinte egy fikarcnyit sem engedett belőle, ráadásul elég hangos volt, illetve kellően magas pozícióban ahhoz, hogy mindenkin átverje azt. Gondolom, még idő sem volt egy esetleges B-terv kitalálására és elfogadtatására. Az accountok szívták a fogukat, a grafikus sírt, a pénzügy számlázott. Érezzünk együtt velük.

Tudom, hogy nagyon antipatikus és gyakori húzás ráfogni az ügyfélre, ha ilyen silány munka kerül ki az ügynökségektől, de a fenti ábra szerintem teljesen egyértelműen ilyen esetre utal.

24 komment

Túlélni csak jó szerkesztővel lehet

2009. szeptember 21. 07:05 - Critmiss

Ez a fő kijelentése annak a cikknek, amit most találtam.

A szerző szerint a nyomtatott (és akár az online) sajtó túléléséről szóló diskurzusban alig említik a szerkesztők fontosságát, pedig szerinte teljesen mindegy, hogy milyen jellegű az adott médium, ha egyszerűen a tartalom nincs rendesen megszerkesztve.

Szerinte nem a sajtó kapuőr szerepén kellene rugózni, mert inkább arról van szó, hogy az újságírók és az olvasók közötti közvetítő felület, aminek pedig vonzónak kell lennie az utóbbiak számára.

Egyébként Clay Shirky is azt írta egy korábbi cikkében, hogy az újságok szerepe nem merül ki a tartalomszolgáltatásban. (A public is not merely an audience. ... journalism is about more than dissemination of news; it’s about the creation of shared awareness.)

Visszatérve az eredeti cikkre: itt van egy link a New Yorkerből, ahol meg lehet nézni, hogy az egyik legnagyobb amerikai újságírólegenda, Raymond Carver írását hogyan kellett megszerkeszteni, mielőtt nyomtatásba került. Nagyon tanulságos.

3 komment

Vigyetek el innen - kiegészített ajánló

2009. augusztus 20. 07:54 - Critmiss

Annyira meglepődtem, hogy egy amerikai site-on lényegében irodalmi riportra bukkantam, hogy meg kell osztanom veletek.

Szóval az úgy volt, hogy a Slate újságírója elment egy Altar nevű városba, Mexikóba. Ez a nyolcezres kis település az egyik legfontosabb emigráns-gyűjtőhely, ahol már a kereskedelem és a napi időbeosztás is ahhoz igazodik, hogy mikor és hogyan lehet lelépni az USÁ-ba. A boltokban például a sivatagon való átkeléshez szükséges szerszámok, ételek és italok várják a vevőket, az utcákat pedig fejvadászok járják új ügyfeleket keresve, hogy aztán lepasszolják őket a sivatagi átkelést vezetőknek.

Mindenki várakozik: a fejvadászok az újakra, a reménybeli emigránsok az átkelés megfelelő időpontjára vagy éppen a szükséges pénzre.

Sokan nem járnak sikerrel, nekik segítenek az olyan helyek, ahol ételt kaphatnak és ingyen megszállhatnak. Az egyik ilyen szervezet vezetője minden jelentkezővel egyenként elbeszélget. Csak olyanok maradhatnak ugyanis éjszakára, akik tényleg sikertelen akcióból tértek vissza és nem ittak alkoholt. Ezt az elvet nem is annyira könnyű érvényesíteni, mert sokan bepróbálkoznak, természetesen fejvadászok is.

Érdemes elolvasni, elég szépen megírt darab, és fotók is vannak hozzá. Ehhez a fülledt meleghez is pont illik.

Kieg: a cikk további darabokkal bővül, itt a következő és itt az azutáni.

Szólj hozzá!

Sok-sok hot-dog

2009. augusztus 13. 07:05 - Critmiss

A tegnapi poszthoz némiképp kapcsolódva itt egy hír, ami elég nagy feltűnést keltett az USÁ-ban: egy a New York-i Metropolitan Museumnál álló hot-dogos befuccsolt, mert nem tudta fizetni a havi 53.558 dollár bért. (Igen, jól olvasod)

A Slate újságírója meg sem próbálta kikalkulálni, hány darab hot-dogot kell eladni azért, hogy mindez összejöjjön, inkább csak arra koncentrált, hogy egyáltalán hogyan alakult ki ez az ár.

Nos, egy hot-dogos placc díja évente 200 dollár, viszont csak 3100-at adnak ki, úgyhogy nagyon nagy a fekete piaca az engedélyeknek. Van olyan, hogy valaki felvásárolja ezeket több helyen, és aztán bérbe adja őket jóval magasabb áron.

Ezt a horribilis árat egyébként a legtöbb hot-dogos nem tudná kifizetni: elvileg évi 14-16 ezer dolláros bevételt tudnak elérni vele az engedélyt meg a büntetéseket már ebből levonva, de az utóbbiak miatt sok a gondjuk. Ugyanis nemcsak az nem mindegy, hova állítják le a cuccot, de azt is figyelik a hatóságok, hogy nem túl nagyok-e a mindenféle tartozékok. Azért nemcsak az akár ezerdolláros büntetés, hanem a konkurens hot-dog standosok is nagy visszatartó erők: rögtön megjelennek, ha szabálytalankodsz, vagy az ő területükön próbálkoznál - ami mondjuk érthető.

A múzeumi placcról kiebrudalt hot-dog árus egyébként egy aukción szerezte meg a jogokat, ő kínálta a legmagasabb árat. Blöffölt, meg valószínűleg nem is értett hozzá, ráadásul akadt néhány egyéb probléma, mint egy átépítés, meg rokkant veteránok nála is olcsóbb hot-dogjai... szóval csak napi 1000-1500 dollárt keresett meg, ami az évi szükséges 643 000 dollárhoz képest egy kicsit kevés volt.

Pedig jól is alakulhatott volna a történet, mert a környéken semmi más kaja nincs.

DE! Pozitívum, hogy a cikkekben nem szerepel a "válság" szó. :)

Szólj hozzá!

Te mihez kezdenél?

2009. augusztus 12. 07:32 - Critmiss

Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a legtöbben - főleg a mindenféle ügynökségeknél dolgozók - gyakran eljátszanak a gondolattal, hogy indítanak egy saját vállalkozást. Van, aki az aktuális szakmáját vinné tovább, van, aki cukrászdát, könyvesboltot, butikot nyitna és még amit el lehet képzelni.

Egy pasas megpróbálkozott ezzel, és könyvet írt a tapasztalatairól. Ő kávéházat nyitott. Az alapszituáció ismerős: klassz fiatal értelmiségi házaspár, akik szeretik egymást, úgy döntenek, hogy klassz, fiatalos, értelmiségi, kedves kávézót nyitnak bécsi kávéval - New Yorkban.

Havi 18 ezer dollárt kellet volna termelniük, hogy ki tudják fizetni a bérletet, a munkaerőt és az értékesíteni kívánt árut. Van egy olyan alapszabály, hogy négy nap, esetleg egy hét alatt kell összeszedned a bérleti díjat. Ahhoz, hogy tartani tudják ezt, a legjövedelmezőbb termékből, a kávéból naponta ötszázat ötszáz dollár értékben kellett volna eladniuk, ami az olcsóbb fajtából kétszázat jelentett volna. Viszont egy kellemes kávézóban legalább félórát eltöltenek a vendégek, nem beszélve a laptoposokról (nesze nektek, neonomádok). Szóval ez nem igazán jött össze.

Mivel a házasságuk már majdnem válással végződött, éppen jól jött nekik a csőd. Szóval érdemes vigyázni! 

16 komment

Ötlet: motivációs pénztárca

2009. augusztus 07. 07:54 - Critmiss

Valamelyik nap majdnem vettem egy szép designerpénztárcát, mert olcsó volt és mert az egyik kedvenc divattervezőm (MJ, és nem Jackson :) cégjelzése volt beledombornyomva, nagyon szépen. Arra gondoltam, hogy ha a többi cuccát nem is tudom megvenni, egy ilyen pénztárca, amit kinyitva mindig látom a valószínűleg minden termékben látható jelzést, majd arra fog motiválni, hogy jobban kezeljem a pénzemet és esetleg pár év múlva rátehessem a mancsom egy kiszuperált designergarbóra.

Innen már tényleg csak egy ugrás a motivációs pénztárca ötlete, ami erre menne rá kicsit célzottabban. El tudnám például képzelni, hogy a Samsonite kiad egy designerpénztárca-sorozatot, ahol az egyes nagy nevek üzenetei és tippjei, pl. az aprós patentos résznél egy mondat, hogy "Kicsi, de becsüld meg" és akár cégjelzése olvashatók.

Mindez természetesen online háttérrel is megtámogatható, például egy a Buxferhez hasonló pénzmenedzsment profilú site-tal. A különbség annyi, hogy lennének benne alapvető tanácsadói tartalmak. Például vannak olyan pénzguruk, akik azt mondják, hogy nagyon fontos, hogy rendes pénztárcánk legyen, benne rendben és számon tartott pénzzel. Ilyesmik. Szóval egyfajta money-wellness vonal, nem túl bután. Aztán ha mindez felfutott (és nem a Samsonite valósította meg :), akkor el lehet adni egy nagyobb gazdasági site-nak.

Szólj hozzá!
Címkék: ötlet túlélés

Okosabbá kell válnunk

2009. július 29. 07:39 - Critmiss

Irtó jó és irtó hosszú írást találtam arról, hogyan fogunk túlélni: az eszünkkel, ahogy mindig is. A cikk elejét is érdemes elolvasni, de pár görgetés után jön az a rész, ahol az információs overkillről és a fragmentált figyelemről van szó.

Erről például azt mondja a cikk szerzője, Jamais Cascio (Clay Shirky-hez hasonlóan), hogy egyszerűen csak oldschool információfeldolgozási módszereink vannak és ez majd fejlődni fog, mert fejlődnie kell - nem lesz ugyanis kevesebb infó és nem lesz lassabb az áramlása sem. 

Aztán jönnek a különböző fejlődési lehetőségek részletei. A szerző szerint például az elég buta elképzelés, hogy majd az agyunkba épített chipekkel fogjuk felturbózni magunkat - ki bízná rá az agyát olyan gyártókra, akik mondjuk a telefonját vagy a számítógépét állítják elő? Ráadásul amint beépítik, már el is van avulva és majd lehet szégyenkezni a vintage cucc miatt a menőbb agychipesek előtt.

Lesznek viszont agydopping-szerek, meg a fókuszálást, döntéshozást elősegítő szimulációs alkalmazások. Ezek többek között olyan cuccok, amik figyelik a döntéseidet és a viselkedésedet egyfajta fókuszasszisztensként, és egy idő után alig feltűnően beavatkoznak, illetve átláthatóvá teszik az információkat.

Például a Twitteren azokat a csiripeket, amik valószínűsíthetően kevésbé érdekelnek majd téged, elhalványítják, sőt aztán el is tüntetik, míg ami viszont fontos lehet, azt kiemelik. Szóval elég high-tech lesz a világ, bár azoknak, akik benne fognak élni, annyira nem lesz izgi. Ami intellektuálisan érdekes lesz így előre tekintve, az az, hogy az egyes kultúrák milyen megoldásokat fognak használni és melyikre mondják majd, hogy elítélik.

Nagyon sok okos szempont és kijelentés van még a cikkben, ezt még kinyomtatni is érdemes. Hajrá! 

2 komment

Túl menő

2009. július 25. 07:23 - Critmiss

A különböző képgyűjtő site-okon nagyon gyakran találkozom lakásbelsőkkel és a legtöbbjük nagyon tetszik is, csak időközben rá kellett jönnöm, hogy van egy kategória, ami bár fantasztikusan néz ki, nem tudnék benne élni és jól érezni magam. Mutatok pár példát:

Ezek tényleg szépek, de totálisan személytelenek. Azon túl, hogy az illetőknek sok pénze van ingatlanra, bútorra és lakberendezőre, semmi nem derül ki róluk.

Olyanok, mint az intézmények vagy a hotelszobák, nincs igazi lakásjellegük.

A gazdagokkal, akik gazdag emberként élnek, ez a baj: megvannak a szimbolikus tárgyak, minden a helyén, de összességében túl steril az egész.

Szerintem ennek így semmi értelme. Miért jó katalógusban élni? Nekem sokkal inkább tetszenek az egyéni stílussal rendelkező lakások, ahol a régi és új bútorok és akár trendek is keverednek. Legutóbb például ezt láttam meg. A képekről rögtön lejön, hogy jómódú ember a tulajdonos, mégis úgy néz ki, mintha használná, folyamatosan alakítgatná az otthonát. Ide direkt egy hétköznapibb szegletet választottam ki:

2 komment

Valahogy így kell csinálni

2009. június 26. 20:38 - Critmiss

Elképesztő jó német TCR-reklámra bukkantam! A téma a családon belüli erőszak. Buszmegállókban teszik ki és az a lényege, hogy amíg nem nézel oda, egy tipikus nőverős pillanat látható, amikor viszont ránézel a plakátra, minimális (direkt) késleltetéssel egy boldognak tűnő pár mosolyog vissza rád.

Ötös!

 

4 komment

Diszkópatkányok és szépségkirálynők

2009. június 03. 07:28 - Critmiss

"Life is nothing but high school … you get into real life and that turns out to be high school again - class officers, cheerleaders, and all." Kurt Vonnegut

Ezt a Jezebel egyik cikkében idézik, melyben egy olyan kutatásról volt szó, aminek az volt az eredménye, hogy a középiskola nagymenői a való életben is nagymenők lesznek. Minél népszerűbb volt valaki már akkor, annál többet keresett felnőttként. Ugyanis barátonként két százalékkal nőtt a "prémium", ebből következik, hogy a plusz tanulóévek, mondjuk egy MA végzettség pénzre lefordítva megspórolható két és fél új barát megszerzésével.

Gondolom ez azért van, mert aki igazi nagymenő, az mázlista adottságokon, mondjuk a pénzes szülőkön, vagy a menő külsőn kívül még vonzó személyiséggel, vagy legalábbis kevesebb görccsel is rendelkezik - ez pedig melyik munkahelyen nem vonzó? És persze itt hat a leginkább a B-vitamin, ahogy a németek a networking előnyeit nevezik. (B, mint Beziehung, azaz kapcsolat).

Na nekem ez eddig még sosem jött be sok okból, főleg mert egyáltalán nem abban a környezetben mozgok, ahol felnőttem, és egyetemistának sem voltam az igazi, mert nem partiztam éjjel-nappal (amit azért bánok). De ez most tökmindegy. Hogy milyen voltam középiskolásként? Unatkozó outsider. :) Sok barátom volt azért, csak nem az én iskolámban.

És ti? Mennyire voltatok menők? Melyik kasztba tartoztatok? Próbálok retró megnevezéseket is felidézni, amik még a mi gyerekkorunkban voltak érvényesek. Itt két kérdéskör fog kavarogni, mindenki azt kattintsa be, ami a legmeghatározóbb volt az identitásában.

9 komment

Tippek egy aspergerestől

2009. május 28. 07:58 - Critmiss

Volt egy-két hete a New York Times-ban egy történet egy házaspárról, akik egyre inkább eltávolodtak egymástól. Az autista emberekkel dolgozó feleség azonban ahogy haladt előre a szakmájában és az autizmus spektrum egyre több rétegéből érkezőkkel is foglalkoznia kellett, elkezdett arra gyanakodni, hogy a férje autista.

Le is ültette egy asperger teszt elé, és már a kérdések megválaszolásánál érezték, hogy itt valószínűleg tényleg erről van szó, szaporodtak ugyanis az olyan kérdésekre az igenek, mint például: Gyakran beszél az Ön számára fontos speciális témáról még akkor is, ha mások láthatóan nem mutatnak érdeklődést? Frusztrálttá válik, ha nem ülhet a kedvenc székébe? stb. A pontszám 155 volt 200-ból.

Kérdezhetitek, hogy a felesége miért nem szúrta ki korábban, hogy valami nincs rendben? Egyrészt a pasas az udvarlás időszakában a legjobb oldalát mutatta, másrészt a furcsaságain csak nevetett a nő. Amikor azonban már együtt éltek, nem lehetett tovább rejtőzködni és kiütköztek a főbb, normál körülmények között negatív előjellel ellátott tulajdonságok: egocentrikusság, fura és ismétlődő szokások, a végletekig vitt speciális érdeklődési terület. Ezen túlmenően azonban egyre több és több ilyen dolog került elő a tarsolyból, ami kikészítette a feleséget.

Ezt eléggé érdekes lehetett újra összerakni, de gondolom sok házaspár kerül hasonló helyzetbe. Náluk a legfontosabb az volt, hogy a férfi mondja el, ha gondja van, mondjuk akárcsak az, hogy nagy a rendetlenség - ezt ugyanis korábban csak magában puffogva próbálta elintézni. Azonban idővel ez egyre jobban ment és az empátián is sokat sikerült fejleszteniük. Például amikor a feleség elmagyarázta, hogy azért van rendetlenség, mert két kisbabájuk van és a munka mellett már nincs energiája takarítani, a pasi eljutott odáig, hogy akkor segít neki. Jessz! Fel is írta a Best Practices naplóba, hogy "Rakj rendet, ne puffogj".

Aztán már egyéb dolgokkal is próbálkozott, így ha látta, hogy a felesége tök fáradt, elvitte a gyerekeket, hogy pihenhessen, vagy megmasszírozta a lábát. Ez nála eleinte gépiesen ment, de idővel valódivá vált minden ilyen gesztus.

Az a gyanúm, hogy ez minden normál ember esetében is így működik. Szóval ennek az üzenete, hogy végy egy nagy levegőt és legyél nagyvonalú - tutira beválik.

A Jezebel is foglalkozott a cikkel, ők azt írták, hogy most tök divatos lett az Aspergeres öndiagnózis, de mivel New Yorkról beszélünk, ezen egyáltalán nem lepődtem meg.

Érdekességképpen itt egy általános autizmus teszt. Természetesen ez nem helyettesíti a diagnózist, de elég érdekes.

 

1 komment

Ötlet: Fast fruits&veggies

2009. május 27. 07:00 - Critmiss

Irtó régi ez az ötletem, nem is tudom, miért nem írtam le eddig. Lehet, hogy meg akartam valósítani?... Hát mostmár nem, úgyhogy közkinccsé teszem, hátha valaki lenne olyan jó, hogy megcsinálja.

Szóval az a gond, hogy az egészséges étkezést az iszonyú sok pénzen túl az iszonyú nagy szervezési igény is megnehezíti. Az egyik legnagyobb gond, hogy hol és mit egyél, ha a városban rohangálsz, de éhes vagy, viszont nem akarsz hamburgert vagy ehhez hasonló cuccokat benyomni.

Erre lehetne jó megoldás, ha lennének kis boltok vagy akár mobil standok, ahol frissen szeletelt almát, répát, uborkát, magokat, stb lehetne venni kis papírzacskóba téve vagy tálcára rendezve, nem annyira drágán.

Persze lehetne mindenféle méret- és árvariációkat kialakítani, valamint nemcsak a sebtiben bekapott falatokra kellene specializálódni, de ez lényeges eleme lenne a "szortimentnek". Az első kampányt legalábbis mindenképpen erre húznám fel. :)

Tudom, biztosan van már ilyen külföldön, de itthon nyomát sem látom.

6 komment
Címkék: ötlet túlélés

Tíz túlélési tipp a művészeti szcéna számára

2009. május 21. 07:07 - Critmiss

Hosszú lesz, de megéri sorra venni a listát, amit egy John Killacky nevű non-profit guru állított össze arról, mire kell figyelnie a művészeti szervezeteknek, ha túl akarják élni az elkövetkező három-öt évet. Tehát:

1. Kevesebből többet, máshogyan: Elkerülhetetlen, hogy költségcsökkentési lépésekre kerüljön sor, azonban ez nem mehet a minőség rovására. Olyan intézkedéseket kell tenni, melyek jobban találkoznak a közönség igényeivel. Például ilyen a hosszabb nyitvatartás, ami elsőre éppen úgy tűnik, hogy növeli a költségeket, de ha embereket hoz be, megéri.

2. Fontos a beágyazottság: Helyileg és az időzítés szempontjából egyaránt. Fontos, hogy a szervezetnek élő kapcsolata legyen a környékkel, ahol van, illetve hogy olyan tartalmakat nyújtson, melyek az adott időszakban relevánsak a közönség számára. Tehát szuper, ha leadjuk a százhuszadik repertoárdarabot a színházban, de figyelni kellene arra, hogy a bemutatott műveknek legyen aktualitása is.

3. Vondd be a közönséget: Szervezz társrendezvényeket, melyek rávilágítanak a kulturális kontextusra. Kommunikálj: legyél transzparens általában véve és a nehézségeidet illetően is. Egy New York Times cikk például új támogatót hozott egy csőd szélén álló szervezetnek. [Itthon erre kevésbé van esély, de nem nagyon sírósan érdemes lehet vele próbálkozni.]

4. Engedd meg a közönségnek, hogy saját értelmezést adjanak az alkotásoknak - kísérletezz a közösségi site-okkal: Például premier utáni Skype-interjút szervezhetsz a művészeti vezetővel.

5. Másold le az egyházak módszereit: [Az eredeti szövegben a tipp úgy hangzik - a középosztály mentheti meg a művészetet. Ez nálunk kevésbé esélyes] A templomokban teljesen természetes, hogy adakozásra buzdítják a közösséget - nyugodtan megteheted ezt akár egy kiállításmegnyitó vagy egy workshop után is. A cikk szerzője felhoz egy példát, ahol az ingyenes-adakozós estéken több bevétele lett a helynek, mint a fizetősökön.

6. Figyelj az utánpótlásra: általában azokból lesznek a támogatók, akiknek van valamilyen köze az adott művészeti ághoz, mondjuk zongoráznak, festegetnek, stb. Ez a sport esetében is így van egyébként. Érdemes tehát foglalkozásokat, vagy nyilvános főpróbákat tartani. [Itt szeretném megemlíteni, hogy  a sportutálatomban valószínűleg szerepet játszik a régivágású iskolai beidegződés, hogy kizárólag a profi sportutánpótlásra figyeltek az iskolában és a gyengébbeket kiszórták a csapatokból, amik egyébként ártatlan szakkörként indultak, csaliként. Így utólag is köszi.]

7. Szólítsd meg az első globális generációt is: Hagyd a sallangokat és a szuperlatívuszokat - a mai fiatalok átlátnak rajtad. Beszélj hozzájuk normálisan, és egyáltalán, legyen számukra mondanivalód.

8. Nyugodtan hibázz: A művészeti szervezeteknek nem kell versenyezniük a versenyszférával - nem is tudnának. A lényeg az lenne, hogy más, alternatív választ adjanak arra, ami foglalkoztat minket, amiben élünk és amit megtapasztalunk.

9. Gondold át üzleti aggyal is: Készíts egy őszinte SWOT analízist és gondold át, nem kellene-e másokkal egyesülni, kooperálni másokkal - ahogy ez a KKV-k esetében is gyakran felmerül. [Többek között azért vagyunk a 60 ezer non-profit szervezet országa, mert mindenki csakis úgy és csakis azt akarja csinálni, amit ő elgondolt és eszébe sem jut, hogy betársuljon máshoz.]

10. Vegyél részt a kultúrpolitikában: Vedd fel a kapcsolatot a politikusokkal, hívd meg őket, legyen véleményed a téged érintő szabályozásokról, és tegyél azért, hogy jó irányba változzanak. Például térképezd fel a művészeti oktatást. [Legyen legalább egy ügy, amit képviselsz az álmaidon kívül.]

A közönségnek pedig azt tanácsolja a szerző, hogy zsizsegjen, kulturálódjon még ha az csak salsa leckéket jelent is, beszéljen róla másoknak, vásároljon művészeti alkotásokat vagy rendeljen valamit egy művésztől és adakozzon, adakozzon, adakozzon.

 

Köszönjük, John.

 

Szólj hozzá!

Törvényekkel a boldogságért

2009. május 14. 07:36 - Critmiss

A boldogságkutatás eléggé gyerekcipőben jár, de egyes kutatók már odáig elmennek, hogy azt tanulmányozzák, hogyan kellene megváltoztatni a törvényeket annak érdekében, hogy több ember lehessen boldog?

Az a tapasztalatuk ugyanis, hogy az emberek nem igazán jól lövik be, mitől és mennyire lesznek boldogok vagy boldogtalanok. A feltevésük szerint viszont ha az egyes boldogságkutatási eredményeknek megfelelően a társadalmi előírások kicsit változnának, akkor mivel alkalmazkodnunk kellene hozzájuk, automatice boldogabbak lennénk. Ilyen lehet például, ha növelik a minimálbért, lazítanak a válási procedúrán, vagy növelik a sebességhatárt.

Példa a tévhiteink cáfolatára, hogy a lottóötöstől nem leszünk hosszútávon boldogabbak, ha pedig valaki visszafordíthatatlanul megsérül, mondjuk lebénul, nem lesz annyira boldogtalan, mint gondolná. És ki hinné, de az sokkal jobban kikészít minket, ha valamink fáj, vagy állandó zajnak vagyunk kitéve, mintha mondjuk elvesztenénk a látásunkat. Ehhez valamiért nem tudunk hozzászokni. Ugyanez igaz a hosszú, zsúfolt reggeli BKV-zásra is.

A boldogságkutatók szerint ezeket a jelenségeket meg lehetne fogni, majd a törvénykezésben is érvényt kellene szerezni nekik. Az ellenzők szerint viszont ennyire nem kellene előreszaladni, amivel kicsit egyet tudok érteni. Ugyanis felhoznak a célkitűzés pártolói a cikkben egy olyan példát, hogy a testi fogyatékkal élőknek hiába fizet az állam kompenzációt, attól nem lesznek boldogabbak - hiszen alapvetően az a gondjuk, hogy el vannak zárva a társadalomtól. (Aha. És akkor ezt hogyan oldanák meg?)

Felmerül az a kérdés is, hogy egyáltalán mi a boldogság? Az, amikor jó hangulatban vagy, vagy amikor általában véve a helyeden vagy? Mire optimalizáljuk a társadalmat? Jókedvre vagy általános jó közérzetre?

Szerintem gondolkozzatok még egy kicsit ezen, fiúk.

Ti pedig addig szavazzatok:

Szólj hozzá!

Excel táblázat van nálam és nem félek használni!

2009. május 08. 07:14 - Critmiss

Angelday Józsihoz hasonlóan elkezdtem felélni a megtakarításaimat, sőt ez már múltidő - olyanom már nincs. Persze nem kell nagy összegre gondolni, egy felsővezető nehezen tudná visszatartani a nevetését a hallatán, de nem is kellett pánikolnom a hónap végén, sőt azután sem kellett volna egy (rövid) ideig. Ma viszont üres a kassza. Nyaralni... arra persze van eszem. Úgyhogy elővettem jól bevált fegyveremet, a címben foglalt excel táblázatot.

Eeeemondom, hogyan használom én, hátha valakinek tippet adhatok vele. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mert nem használok a SUM függvényen kívül semmit, az egész lényege, hogy kiszúrjam a hisztisebb elemeket. Rövid leszek:

  • Egy hét egy sheet.
  • Minden sheet-en egy-egy nap, két oszlopot elfoglalva.
  • Az egyik oszlopban az adott elem, a másikban az ára.
  • A nap oszlopának alján automatice összeadódik, mennyit költöttem.
  • Ja, az oszlop alján van egy "Maradt" rubrika is.
  • A napi költések szintén automatikusan összeadódnak a kiadások sorában, a vasárnap utáni oszlopban.
  • Minden sheet-re kiteszem, hogy milyen nagyobb kiadásokat tervezek hosszú-, és középtávon, és hogy mire vágynék. Tehát azt, hogy mondjuk nyaralnék, aztán hogy külső vinyót veszek, meg mondjuk hogy kinéztem egy klassz cipőt, ugye, megsaccolva a költségvonzatot.
  • Minden héten átfutom az eredményt, és a kihágásokat megjelölöm sárgával, ezeket is összesítem. Így a hónap végén kijön, mennyire voltam jófej, vagy nem.

Ezt érdemes évente legalább kétszer, legalább két hónapig csinálni. Teljesen bevált.

Beteg? Primitív? Mindkét vádat bevállalom a köz szolgálatáért. Érdemes kipróbálni, fegyelmezetté tesz és jó eséllyel sikerül nemcsak összegyűjteni a megcélzott összeget (bár ennek a feltüntetésével én nem szoktam stresszelni magam), hanem középtávon is visszafog egy kicsit.

 

12 komment

Mosom kezeimet

2009. május 01. 08:08 - Critmiss

Ezekben az influenzaveszélyessé váló időkben van pár alapdolog, amire kicsit jobban oda kell figyelni, például: "zsebkendőbe köhögj, tüsszents", meg kézmosás. Bevallom az utóbbival vannak problémáim. Már olyan értelemben, hogy ahogy a Slate szerkesztőinek fejében, úgy az enyémben is megfordult nemcsak most, hanem korábban is, hogy mennyire van értelme a kézmosásnak nyilvános helyeken? És itt a kézfertőtlenítés is bejön a képbe.

Most összegyűjtötték nekünk a legtöbb kínzó kérdésre a választ:

Két kutatás szerint bár a publikus helyeken található szappan piszkos, alkalmas a kéz megtisztítására, mert elvileg nem jutnak át róla a káros mikroorganizmusok. Bár igazi, jó kutatás nem készült a témában, valószínű, hogy volt igazság a szappangyártó nagyvállalatok által megrendelt kísérletek eredményeiben. Ugyanis valahogy úgy működik a dolog, hogy miközben a szappant a kezedhez dörzsölöd, úgy a szappant és a kezedet is megtisztítod.

Még érdekesebb, hogy a kézmosás szennyezett vízzel is hatékony, legalábbis már azzal is beljebb vagy, mintha nem mostál volna kezet. Ezt egy a fejlődő országokban végzett kutatás igazolja.

Figyelni kell azonban arra, hogy rendesen meg kell szárítanod a kezed, különben teljesen felesleges volt az egész. A másik fontos dolog, hogy ne hagyd, hogy kiszáradjon a bőröd, mert az úgy védtelenebbé válik a mikroorganizmusokkal szemben.

Ha pedig teheted, ne használj normál szappant, inkább folyékonyat szerezz be. Vagy ha mégsem tudsz lemondani a szappangourmand imidzséről, akkor ügyelj arra, hogy a szappan rendesen megszáradjon két kézmosás között.

 

5 komment

Válságrecept almával

2009. április 22. 11:34 - Critmiss

Nem tudom másképp hívni, még egyetemistaként találtam ki az alábbi basic receptet, ami például nagy mennyiségű fonnyadt alma humánus eltüntetésére és a csóró gyomor kitöltésére kiváló. Akkor is jó, ha nem ehetsz édességet, de mégis kellene valami finom.

A recept a következő: végy annyi almát, amennyit akarsz, hámozd meg és vágd kockákra. Tedd bele egy lábasba, a biztonság kedvéért egy kis vizet is önts rá, és várd a hatást kevergetés közben. Ha van otthon citrom(lé), azt is engedhetsz rá egy keveset és ha nagyon ki akarsz rúgni a hámból, rátehetsz mazsolát is. A fahéj az alap - cukor helyett kell, hogy íze is legyen. Mikor már veszített a térfogatából, biztos jó.

Egészségedre! :)

Nemrég készítettem ilyet, de nem túl esztétikus, úgyhogy inkább nem tettem fel képet. Mindenesetre én perverz módon nagyon bírom.

És hogy jobbfej legyek, leírom anyukám szintén költségkímélő, egyszerű és egészséges receptjét:

Zabpelyhes (ez a családon belüli neve)

- fél bögre zabpehely

- 1 csésze víz

- 1/3 csésze tej

- 1/2 kiskanál vaj (mokkás)

- csipet só

- közepes méretű alma

- fahéj

- mazsola

- barack

Elkészítés: a bögre vizet felteszem főni, aztán beleteszem a zabpelyhet, sót, aztán a reszelt almát, némi citromlé jöhet, mazsola, fahéj, cukor helyet bio almalé vagy sűrítmény.

Ezt egy-két percig főzöm, aztán jöhet a tej, a vaj. Első forrás után tálaljuk.

Főleg reggelire, meg futóknak jó. Meg ugye az említett válság idején. :I

 

Kieg.: Péter Anna is adott valamelyik nap válságtippeket, de bazira nem találom a linket.

Szólj hozzá!

Ha hirdetőket szeretnél

2009. április 08. 07:22 - Critmiss

Drága, drága sales-es kollega!

Ezerrel dolgozol azon, hogy új hirdetőket szerezz a munkahelyednek, ami lehet rádió/site/TV stb. Kicsit pánikban is vagy, mert most megcsappantak a büdzsék - ki tudja, mikor lesz ennek vége.

Ehhez képest ugyanolyan szr médiaajánlatot teszel közzé és csak többszöri rákérdezésre küldesz hallgatottsági/látogatottsági/olvasottsági adatokat.

Változtass ezen. Most.

És még valami! Ne nekem kelljen összeadogatni, hogy mi mennyibe kerül. Írj le végösszeget (már ha nem moduláris a cucc). Ez egyébként nem csak rád vonatkozik. Ritka, hogy rendes árajánlatot kapok, ami elég érthetetlen, ha valaki abból él, hogy ilyeneket gyárt éveken keresztül.

Köszönöm.

7 komment

Ultranaiv pr-es

2009. április 06. 07:17 - Critmiss

Egy nagyon érdekes levelet kapott többek között a Daily, amiben egy pr-es megírja, hogy új e-mailkezelést vezet be annak érdekében, hogy növelje a produktivitását és a kreativitását.

Az új módszernek az a lényege, hogy csak 11-kor és délután 4-kor csekkolja a leveleit, ezért ha valami nagyon sürgős, akkor fel kell hívni telefonon. És ahogy írja: a telefon egyébként is sokkal viccesebb.

Nem semmi azért...

A drága biztosan olvasta a Lifehackert vagy valami hasonlót és úgy gondolta, hogy majd ő átülteti a gyakorlatba a produktivitási tanácsokat. Pr-esként!!

Megnézném a válaszleveleket, amiket kapott. :)

Egyébként elképesztő mennyiségű levelet kapok én is, de bevallom, engem nem zavar annyira. Sőt, olyan mértékben utálok telefonálni, hogy hálás vagyok, ha valaki hozzám hasonlóan inkább az e-mailt preferálja.

Az e-mail visszakereshető, leellenőrizhető (igen, én többször végigkattintom a napi e-maileket a biztonság kedvéért) és kevésbé durván szakítja meg a munkafolyamatot, mint egy hívás.

És mellékesen, de hol említeném, ha nem itt: továbbra is azt mondom, hogy iskolai tananyaggá kellene tenni a gépírást. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a skillel felfegyverkezve már kisebb gond lesz sokak számára az e-mailek feldolgozása.

Innen szedtem a képet.

Egy a helyzetre (legalábbis az első pár sorában) rímelő dal a Kaukázustól meghallgatható itt.

3 komment

Lány üt fiút

2009. március 26. 07:08 - Critmiss

Mindig foglalkoztatott a női pofon kérdése. Legutóbb ez a kép volt, ami miatt elfilóztam ezen:

Főleg gyerekkoromban láttam ilyet, viszonylag sokszor pördültek a nyaklevesek. Én viszont sosem mertem ilyesmit tenni.

Később is többször voltam szemtanúja élből lendülő pofonoknak, és nem tudom eldönteni, miért. Talán ezeknek a kislányoknak, lányoknak azt mondták, hogy így védjék meg magukat? Úgy tanultam, hogy a nők inkább verbálisan agresszorkodnak, mégis tényleg többször láttam, hogy elcsattan egy-egy pofon.

Ez pedig elég súlyos, hiszen mindig azon problémázunk, hogy minket a férfiak bántanak. Akkor meg szerintem nem engedhetjük meg magunkak, hogy ugyanolyanok legyünk. Hejj!

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Nyaktörő pórázok

2009. március 23. 07:33 - Critmiss

Ahogy jeleztem, ez egy komolytalan hét lesz. Enjoy it!

Volt már jogalkotási javaslatom majd' egy éve, a mostani nagyon egyszerű és minden valószínűség szerint nagyon hasznos lenne. És lehet, hogy nem is jogalkotás kellene hozzá, hanem egy szemfüles fogyasztóvédelmi főfelügyelő.

Biztos mindenki ismeri ezeket a kihúzható pórázokat, amikkel főleg kisebb méretű kutyákat sétáltatnak. Engem a frász is kiver tőlük, főleg ha futok vagy éppen bringázom. Gyalog sem feltétlenül látom, hogy most van-e ott póráz előttem egy méterrel vagy nincs, nemhogy nagyobb sebességgel haladva.

Szóval alapvető szabállyá tenném, hogy élénk, neon színű póráz jöjjön ki ezekből a kis biszbaszokból, amik ráadásul fluoreszkálnak. Ha muszáj, akkor tegyék vastagabbá, nekem mindegy, csak oldják meg.

 

4 komment

Klassz új szolgáltatás inszomniásoknak

2009. március 15. 07:58 - Critmiss

Elindítottak egy szuper site-ot, ahol az alvással kapcsolatban lehet önmagunkat és másokat megfigyelni. A Yawnlogon be lehet állítani, hogy mennyit szeretnél aludni, aztán a rendszer jelzi, hogy ahhoz képest mennyit sikerült. Egy grafikon mutatja az események alakulását, azt mondjuk sajnos nem, hogy melyik nap milyen is volt az élmény. Pedig azt is be tudod írni, csak az külön kattintásra jelenik meg. Meg az is gond kicsit, hogy nem jeleníti meg egyértelműen és látványosan, hogy most akkor mennyit is sikerült aludni aznap.

Még ami nagyon hiányzik: egyfajta jegyzetelési lehetőség arról, hogy mit evett, ivott, sportolt az ember és hogy minden oké volt-e aznap. Ami azért az alvás szempontjából nagyon fontos lenne.

Ennek ellenére nagyon hasznos lehet egy ilyen - lényegében grafikonkészítő - szolgáltatás, ha gondod van az alvással. Így könnyebben tudatosul, ha változtatnod kell az életmódodon vagy fel kell keresned egy alváscentrumot.

Én is rajta vagyok, asszem Trillian von Fürstenberget kell keresni. "Össze vagyok kattintva" Marshall Kirkpatrick-kel a ReadWriteWebről. Elég keveset alszik, de mostanában már nem is töltöget.

Alváscsataa!

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása