Most csak kettőt emelnék ki a talált cikkek közül.

Az egyik a graffiti valamennyi formáját gyűjti össze, egyszerűen kötelező. Az egyik kedvencem a vízgraffiti, a tisztítógraffiti, a romgraffiti (bár a figurák annyira nem tetszenek), meg a graffitivéleményező sticker. (Trend Hunter)

A másik cikk pedig szinte már megszokott módon a "zöld" ruházkodásról szól. A cikk szerint tök egyszerű lenne a gyártóknak is ráállni a "zöld" ruhagyártásra. Plusz infó: a világban fellelhető mérgező anyagok 25 százalékát a ruhagyártás használja fel jelenleg. (New York Times)

(Bocsánat, ez tök hosszú lesz)

Az internetadó kapcsán általában az adó tényét kritizálják (joggal), és csak kevesen kérdeznek rá arra, hogy pontosan hova is folyna be a pénz, és egyáltalán mire is használnák. Még a tranzit blog is inkább a főbb kérdésekre összpontosított, de nem fejezte ki véleményét azt illetően, hogy mire is költi az NKA a pénzt, amiből még többet akar.

Nem nagy alapossággal utánanéztem, és végigfutottam néhány pályázati döntést, és egész elképesztő dolgokat találtam, ezek közül néhányat összegyűjtöttem.

Előzetesen csak annyit jegyeznék meg, hogy a címben jelzett összegnél jóval többet tudnék megspórolni az államnak, ha engednék.

Egy-két furcsa tendenciát fedeztem fel a támogatások osztogatása terén. Az egyik, és legfontosabb, hogy kereskedelmi tevékenységet – gyakran sikeresen – folytató cégek kapnak nagy összegeket. Így például a Herendi Porcelángyárnak is volt képe pénzt kérni. Mutatom:

De ez még semmi:

Ez a helyzet a kereskedelmi galériákkal is. Egyesek egész sok pénzt kapnak kiállításrendezésre. Ráadásul gyakran úgy, hogy kapnak egy összeget a 2008. évi kiállítási programjukra, aztán még külön egy kiállításra.

Aztán vannak a (tutira kamuzós) mázlisták:

(Őszintén: ki megy be a Fészekbe kiállítást nézni? Ráadásul ha jól tudom, a kiállítótér egy kis lyuk. Ugyanez igaz a Háló kiállítóterére, legalábbis úgy tudom náluk a galéria az a közösségi tér. A fotográfus pedig gazdálkodja ki a tandíjból a kiállításainak a költségeit. Az utolsó kettőhöz no comment.)

A következő kategória az agyontámogatott, minden bizonnyal hőn szeretett szervezeteké:

 

A legdurvább a folyóiratok támogatása. A címben jelzett összeg úgy en bloc a szépirodalmi folyóiratokra vonatkozik, ami csúnya dolog és természetesen tudom, hogy néhányat közülük meg lehetne hagyni, de azért valljuk be őszintén: nem igazán sínylené meg a világ a hiányukat.

 Most nézzünk meg néhány nem irodalmi folyóiratot, és azok támogatási összegeit:
 

Holy fuck. Nem vitatom, hogy ezek fontos kiadványok, de szerintetek mennyi munkát követel meg ezeknek a tartalmaknak az összegereblyézése? Ráadásul ha hallgatólagos megegyezés van arról, hogy „haverkám, jövőre is megkapod”, akkor mennyi törekvés van ezeken a helyeken a folyamatos innovációra és fejlődésre? Ez itt konkrétan pár ember havi apanázsának és kényelmes megélhetésének biztosítása. Szóval ha valaki szociális segélyt akar, akkor érdemes folyóirat indításában gondolkoznia. Tuti tipp, csak tőlem.

A listák között még rengeteg pikáns dolgot találtam, például támogatásért folyamodó iparművészeket, akik miután elkészítették mondjuk a bőrtáskákat az állam pénzéből, eladják azokat. Hm. És pontosan ez történik, amikor egy Kft-t, kereskedelmi galériát és miegyebet fizetnek közpénzből.

Tehát ahogy láttuk, számos igen érdekes döntés születik az évi nyolcmilliárd sorsáról. A támogatottak között van mázlista kamugép, mutyizós, örök haver, bratyizós, szemfüles és elvétve néhány ember/szervezet, aki szabályosan végzi a munkáját.

A filmes projekteket meg sem néztem, mert nemrég ebédeltem.

Kicsit félve adok tippet, mert jelenleg elképesztően jó hangulata van a helynek - talán a kevés beavatott miatt -, de tessék, közkinccsé teszem, hol érdemes enni hétvégén: a Lumen Galériában.

Igen, egy galériában. Ez egy kis galéria-kávézó a Mikszáth Kálmán téren, a fotográfiával foglalkozó Lumen Alapítvány viszi. A lényeg, hogy bemész, megnézed a képeket, és iszol közben egy kávét, vagy ha már mindez megvolt, elolvasol néhány újságot.

Pár hete újabb fícsörrel bővült a hely: szombatonként délelőtt 11-től korlátlanul lehet zabálni, persze csak miután befizetted az árát, 1500 forintot. Ha az itt tálalt ételek minőségét nézzük, ez igencsak méltányos összeg.

Nade. Ettől a héttől újabb Brunch indul, mégpedig vasárnaponként, a Judapest szervezésében. Itt 800 Ft a belépő + egy vega kaja.

Jelenleg Puklus Péter és Koronczy Endre+Illés Barna+Gyenis Tibor kiállítása látható, ezúttal mozgóképes formában.

Én dolgozni fogok, de a szerencsésebbek egyenek helyettem is.

Nemrég kaptam egy üzenetet arról, hogy megújult az Elite Magazin honlapja, úgyhogy azon nyomban meg is néztem. Kattintottam egyre másra, szépen végigmentem rajta és gyűjtöttem az első benyomásokat, (amik röviden: végülis nem annyira ronda; legalább viszonylag letisztult; kevés a tartalom...) aztááán odaértem a szolgáltatásokhoz: Elite PR, Elite Event, sőt van még Elite ingatlan is!

Mindent egy helyen. Ha nagyon trendik akarnánk lenni, azt mondhatnánk: integrált médium. haha.

Hát nem tudom. Annyira azért nem szokták integrálni az ügynökségeket, hogy médiumok is legyenek egyidőben. Egy pöttyet etikátlan ez, nem? Vagy a napi működés során már olyan mértékben eluralkodott a pr-tartalomgyártás, hogy beállt a tapétaeffektus? Attól még gondolkozni lehet. Kognitív folyamatokat lefolytatni az agytekervényekben. Kikérni valami hozzáértőnek a véleményét. Whatever.

Mindenesetre elég hülye húzás egy egyébként sem annyira jól muzsikáló újság brandjére építeni egy vállalkozást. Mennyibe tartott volna egy új nevet kitalálni, és arra alapozni?

Kíváncsi vagyok, mit mondana erről az üzleti modellről egy hivatalos szerv.

Az Ask.com-ot is üzemeltető IAC/InteractiveCorp új, etnicitásközpontú, azon belül is elsősorban feketéknek szóló site-ot indított RushmoreDrive néven. Három fő funkciója van: egyrészt keresőként, másrészt hírportálként, harmadrészt pedig álláskereső site-ként működik.

A fejlesztők célja egy olyan oldal létrehozása volt, mely a tartalmak generálása során etnikai szempontokat is figyelembe vesz: így a kereső által kihozott eredmények listázásakor azok a hírek szerepelnek előkelőbb helyen, melyek a feketéket is érdeklik. Tehát ha ebben a keresőben kozmetikai termékekre keresel rá, a feketék számára kifejlesztett áruk már nem a lista végén fognak kullogni.

A hírek kapcsán hasonló terveik vannak: igyekszenek majd a feketék szempontjait is érvényesíteni a tartalom készítése során, és megemlítik az esetleges „fekete” vonatkozásokat is.

Az állásközvetítés természetesen nem etnicitásközpontú, de gondolom azok a cégek, akik itt szerepelnek, imázsszempontokat is figyelembevéve hirdetnek.

Sajnos nem tudtam sok tapasztalatot gyűjteni az oldallal kapcsolatban, mert például a kereső most nem működik, és kevés a hír is. Mindenesetre a „fekete” szempontok érvényesítésére még nem láttam a hírrovatban példát.

Az oldal kialakítása mindenesetre nagyon rendben van: letisztult, szellős, ennélfogva könnyen áttekinthető. És természetesen tele van olyan funkciókkal, amik egy honlapot honlappá tesznek: a hírek mellett feltüntetik a kapcsolódó tartalmakat, amik lehetnek további cikkek, blogbejegyzések, videók és kommentek.

(via PRWEEK Online)