A közösségi média elég pöpec információforrást nyújt a cégek számára az ügyfelek preferenciáiról, másrészt a lusta és élelmes felhasználók úgy kaphatnak segítséget, sőt ajánlatokat is, hogy egyszerűen csak beírnak egy posztot egy adott cég falára.

A Twitteren is simán lehet sírni, sok esetben eredménnyel. Viszont ezeken a site-okon általában tényleg csak akkor szabad felvennie a cégeknek a kapcsolatot a felhasználókkal, ha azokkal kifejezetten meg van beszélve (teljesen jogosan).

Nos, pontosan ennek a megkönnyítése lenne a lényege annak a site-nak, amit kitaláltam. Mármint az, hogy bárki elbődülhet, hogy neki mire lenne szüksége, illetve kérdéseket tehet fel, kifejezetten valamilyen termékre, cégre vagy szolgáltatásra vonatkozóan. Lehet aztán kommentben és ilyen-olyan formában kitárgyalni mindezt, de ez csak járulékos dolog, az oldal célja ugyanis az, hogy a cégek szabadon figyelhessék az új bejegyzéseket és ha releváns, kapcsolatba lépjenek a potenciális ügyféllel a rendszeren belül.

A dolog tehát így nézne ki:

1. user kérdezi: Melyik designer bolt is rendel rendszeresen a Habitatból?

2. többi user válaszol, ha akar

3. a cég, aki rendszeresen rendel a Habitatból, felveszi a kapcsolatot a userrel.

BINGO!

Jó, jó, spamhullámra biztosan lehet számítani, viszont nagyon szigorú lenne a rendszer és elegendő lenne mondjuk tíz, spamként való megjelölés a felhasználók részéről és a cég repülne. Ezt a blockingot persze lehet rosszindulatúan is használni, viszont ha a cég bizonyítani tudja, hogy nem volt illetéktelen levelezésben, újra bebocsátást nyerhet a site-ra. Satöbbi, satöbbi.

Egy próbát megérne szerintem.

Előző héten írtam egy fogadalomgenerátorról, most pedig egy olyan Mashable-gyűjtést mutatok, ami miatt már kábé meg lettem győzve arról, hogy veszek egy iPhone-t. Van itt minden, én a kedvenceimet mutatom meg (Readerben olvasóktól bocsánatot kérek):

1. Daily burn - megmutatja, mennyit kellene fogynod, hány kalóriát égettél el, mennyit vittél be.

2. iFitness - különböző kondigyakorlatokat mutat be szövegesen és videóval.

3. Mint.com - a pénzed elfolyását követheted vele egész egyszerűen.

4. BillMinder - figyelmeztet, hogy mikor kellene befizetned a számláidat. Mondjuk én ezt nem használnám, mert alapvetően a pénzem mondja meg, hogy mikor teszem, de biztosan jó ez.

5. 43Things - ez olyan, mint a korábban bemutatott TeuxDeux-ben a Someday funkció. Hosszú távú, vagy általánosabb célokat tudsz elsősorban meghatározni.

Van még több is, sokan szeretik például a Remember the Milket, de ahogy a bejegyzés írója is megállapítja, igazából a lista rendezgetése önmagában annyi időt visz el, hogy nem marad az ügyintézésre.

Nagyon tetszenek ezek, kicsit veszélyben van a pénztárcám.

Nagyon jó dolgom van, ez nem vitás. Az egyik este macaront kaptam a vacsorához, a Centrálból. Hogy mit rejtett a doboz, az szavakkal kifejezhetetlen, és nem pozitív értelemben. Hadd mutassam meg:

A képen az első két próbaharapás utáni állapot látható. Már első ránézésre is lagzis sütinek tűnik, de az íze.... konkrétan penészes volt. Penészes ételt meg egyáltalán nem szabad fogyasztani, árusítani pláne. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egy száraz, üreges borzalom van macaronként eladva egy elvileg neves helyen, mondjuk szerencsére nem drágán.

Ahhoz képest, hogy fél napja a macaronra vártam, és ez lett belőle... nagyot csalódtam. Szóval sose vegyetek ilyesmit a Centrálban, sőt mióta magyaros lett a menü, szerintem mást se.

Míg nem lesz itthon rendes macaron (azért tippeknek örülnék), addig is lakjunk jól ennek a gyönyörűségnek a látványával:

Egy korábbi miszcellániában már felmerült hasonló téma, de egy új kutatás is azt igazolja, hogy gyakran jobb, ha nem lobogtatod a pénzedet, ha rá akarsz venni valakit arra, hogy hallgasson rád.

Különösen igaz ez az ügyfélkapcsolatokra. Egy közgazdasági egyetem megvizsgálta egy olyan cég működését, amely tízezer tranzakciót bonyolít le az Ebay-en havonta. Ekkora volumen mellett mindenképp becsúszik némi elégedetlenkedés, és pontosan ez érdekelte a kutatókat. A kísérlet keretein belül a panaszkodók egy részének pénzt ajánlottak, míg a másik részüktől egyszerűen bocsánatot kértek.

Az előbbi esetben 23 százalék vonta vissza a negatív kommentet, míg az utóbbi esetében ez az arány már 45 százalék volt, ami elég világosan mutatja, melyik a jobb megoldás.

Ha ugyanis pénzt ajánlasz fel, akkor a vevő úgy érzi, hogy meg akarod vásárolni, másrészt ha ezen nem is sértődik meg, még mindig azt gondolhatja, hogy akkor már adhatnál neki többet is.

Reméljük, ez a kutatás eljut az Apple-höz is, és a jövőben majd jobban kezeli az iPhone-robbanásos eseteket.

Kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire vagyok egyedül a következő "problémával": engem zavar, ha túl kedvesek velem a boltban, a piacon vagy akár más hasonló szituációban. Főleg, ha az interakció hosszabb időt vesz igénybe két percnél.

Olyannyira igaz ez, hogy például egy időben a piacon inkább másik standhoz mentem, mert egyszerűen nem bírtam, ahogy látványos gesztussal, hajbókolva nyújtották át nekem a gyümölcsöt.

Ilyenkor talán az zavar a felesleges modorosságon kívül, hogy nem tudom és nem is feltétlenül akarom viszonozni a kedvességet. A legrosszabb a "kisasszonozós", kőkorszaki férfikedvesség, de egyébként sem tudok cukiskodni minden idegennel.

Ti mennyire érzékeltek ilyesmit? Lehet visszatartó erő számotokra a túlzott kedvesség?

Frissítés: Hát úgy látom, eléggé egyedül maradtam ezzel.  De nem lepődtem meg, mert azért sejtettem eddig is, hogy bennem van a hiba. :)

Azt gondolnánk, hogy önmegsemmisítő blogokra nincs különösebben szükség, mert fogja az ember és nyom egy törlés gombot az admin felületen, és elkezdhet abban reménykedni, hogy az majd jó gyorsan kipucolódik a netről, meg az emberek emlékezetéből.

Nos, ez nem mindig van így. Van az a helyzet, amikor már nemcsak, hogy arra nem emlékszel, mi a jelszavad, de azt sem tudod, mi a felhasználóneved és azt sem tudod, milyen e-mail címmel regisztráltál. Totál szívás. És igen, ez velem megtörtént. A blogmotor tulaja meg nem válaszol, mert miért tenné.

Ezért aztán áldani tudnék - és biztosan nem csak én - egy olyan beállítást, aminek köszönhetően automatikusan törlődne az adott blog mondjuk egy vagy két inaktív év után azon internet mezejérül. Előtte exportálhatná magát az egész cucc a regisztrált e-mail címbe, aztán szevasz.

Persze mondhatjátok, hogy én voltam a hülye és most emiatt miért is kellene ilyesmivel foglalkoznia a fejlesztőknek. De gondoljatok bele: ha én ennyire béna voltam, akkor még hány százezer ember követhetett el hasonló hibát?

Szóval jó lenne egy ilyen.

Biztos mindenkinek megvolt már az élmény, hogy tele van a kezed, mondjuk ezerrel eszed a reggeli müzlit, de közben jó lenne internetezni is. A kettő együtt viszont nem, vagy nehezen kivitelezhető.

Ilyenkor jönne jól egy olyan funkció, ami automatikusan végezné a szörfölést. Mondjuk rámegy a browser a default kezdőlapra, például az Indexre és ott a megadott paramétereknek megfelelően nyomja az olvasást.

Mondjuk úgy, hogy be lehetne állítani, hogy minden rovat fő cikkét mutassa meg egymás után és scrollozzon, szépen lassan. Ilyesmik.

Jó lenne szerintem, biztos többször is használnám, bár persze lehet, hogy van már ilyen, csak én nem találtam.

A hosszú és klassz év végi pihenőidőben sajnos nem tudtam teljesen félretenni a munkát, ezért azon gondolkoztam, hogy ideje lenne kipróbálni a neonomádságot. De aztán a Magyarósi Csaba (Index) által is leírt pakolási, helyfoglalási probléma miatt inkább a saját kis vackom mellett döntöttem. Pedig ha lett volna egy olyan opció, amit most leírok, nem lett volna kérdés, hol dolgozom aznap.

Főként az iszonyatosan drága, külföldiek által is gyakran látogatott kávézókban lehetne egy olyan szolgáltatást elindítani, aminek a lényege, hogy a "leszedő" munkatársak öt percig vigyáznak a neonomádok dolgaira.

Ez úgy nézne ki, hogy amikor a neonomád ki szeretne menni mondjuk a mosdóba, akkor odainti a kávézó munkatársát, aki rögzíti, hogy mi maradt az asztalnál. A táskáját a vendégnek magával kellene vinnie, és ha van valami a kabátja zsebében, azt is rögzíteni kell. De alapvetően a legfontosabb rögzítendő cucc az, ami az asztalon van. Aztán a vendég kimegy a dolgára. Azt is be lehetne vezetni, hogy mondjuk ha öt percen túl jön vissza a vendég, akkor minden megkezdett perc 200 forint, hogy azért ne legyen akkora szívás a kávézónak a dolog. A maximum felvigyázási idő tíz perc lenne. A várakozás közben meg le lehet mosni az asztalt, meg fel lehet mosni a padlót, ilyenek.

Kétségkívül erőforrásigényes a dolog, és megnehezíti az eddig alkalmi leszedőként dolgozó pultosok munkáját, meg ha többen akarnák elhagyni a helyüket, akkor kicsit frusztráló lehet a dolog mindkét oldalon, de egy próbát megérne, mert biztos, hogy szívesebben költené az ember ilyen helyeken a pénzét, mint egyébként.

Pollner megosztásai között találtam a Mashable! áttekintését 100 különböző webkettes alkalmazásról, amelyek elvileg megkönnyítik az életünk rendszerezését és megszervezését.

Szinte a teljes listát végigkattintgattam, de nagyon kevés olyat találtam, aminél valóban elgondolkoztam azon, hogy ki kellene próbálni. A legtöbbnél úgy éreztem, hogy elég felesleges még létezniük is, és hogy azt a rengeteg energiát valami másba is belefektethették volna. Mondom ezt úgy, hogy igazából egyetértek Doranskyval abban, hogy azok az új start-upok lehetnek a menők, akik már meglévő dolgokat csinálnak meg jobban. Nade ilyen tényleg kevés van.

Mert mit csináljunk egy tucat olyan webkettes alkalmazással, amik nem tudnak többet, mint a Google bármelyik fejlesztése, vagy éppen nem köthetők össze mással? Sok olyan szolgáltatás van egyébként, amik pont a különböző közösségi site-okat kötik össze, ráadásul jóval emészthetőbb formában, mint mondjuk a FriendFeed, de ez inkább csak a nagy site-ok (Facebook, Twitter, Flickr, stb) esetében működik.

Egy példa a felesleges és időpazarló fejlesztésre: a hordit. Ez arra való, hogy az ember a dokumentumait a neten tárolhassa és megoszthassa másokkal, meg mások dokumentumai között turkáljon. Irtó jó a designja, ezért nem is szívesen emelem ki negatív példaként, dehát akkor is az a helyzet, hogy kizárólag azok számára lehet hasznos, akik a Gmailnek még a közelébe sem mentek soha. Egyébként pedig nem ad újat. Pláne, ha azt vesszük, hogy még mennyi ilyen dokumentumfeltöltögetős site van (Slidr, Slide.com, stb), igaz kicsit más céllal.

De ilyen haszontalannak tűnik az összes party planner, meg listakészítő alkalmazás is, amiknek a fenntartása és menedzselése több időt és energiát emészt fel, mint amennyire megérné őket használni. A Facebook korában invitáló szolgáltatásokat készíteni…  Akkor már inkább egy köremail, ha máshogy nem megy.

További időrabló, de talán még működtethető alkalmazás a Closet Assistant, amibe fel lehet tölteni a ruhatárat és azon keresztül lehet válogatni. Hát… egy nő ruhavásárlási tempóját nem tudom, hogy lehet-e egy ilyennel követni, szerintem inkább frusztráló lehet egy idő után, hogy újabb ügy került fel a to do listára „Closet Assistant update!!”.

Ami kicsit hasznosabbnak tűnt a rengeteg cucc között: például a Clipperz, amit mondjuk nem mernék használni, de szétforgácsolódott embereknek biztosan jól jön, mert az a lényege, hogy az összes accounthoz el lehet itt tárolni az azonosítót és a jelszót, de akár PIN kódokat és minden egyebet is. Hát nem tudom… mindenesetre igény biztos, hogy van rá.

A webkettes aktivitásokat egy helyre gyűjtő szolgáltatások közül nekem a Second Brain tetszett a legjobban, ez leginkább azoknak jön jól, akik hangsúlyosan építik a saját brandjüket, és a blogírás nem tudja felvenni az információfogyasztásuk ritmusát.

Vagy itt van a Nutshell mail, ami egy helyre gyűjti az összes mailboxod tartalmát. Ez elsősorban azoknak jó, akiknek le van tiltva a levelezésük a munkahelyen, meg azoknak, akik képtelenek beállítani a postaládájukat rendesen. Na jó, szóval csak félig hasznos ez a szolgáltatás.

Van még egy egész jó kis dolog, ami elég bénán néz ki, de talán van létjogosultsága: ez pedig a SimplyChecklist.com, ahol előre elkészített to do listákat lehet kikeresni. Van például gyerekszülős lista a kórházba vonulás előtt elintézendő, összegyűjtendő dolgokkal, vagy költözős lista hasonló jelleggel. Ez elég jónak tűnik.

Jó lenne még, ha itthon is lennének könyvtárkategorizáló site-ok, bár ez is inkább időrablásnak tűnik.

Amit nem találtam, de klassz lenne: egy olyan site, ahol az ember az alternatív identitását tudja menedzselni. A jelenlegieknél abban különbözne, hogy itt egy helyre lehetne gyűjteni az alternatív accountokat és eleve lenne mondjuk egy hozzá tartozó gomb a Toolbaron. Ezáltal például el lehetne érni, hogy az alternatív del.ici.ous-be menjenek a könyvjelzők. Merthogy én szeretném a két dolgot kettéválasztani. És így mehetne ez a többi alternatív accounttal.

Jelenleg ugye a Facebookkal próbálkozom, de nekem tényleg valami olyan megoldás kellene, ami normálisan tudja kezelni a másodlagos accountjaimat is.
 

Pár éve ráébredtem, hogy szeretem a növényeket, és ebbéli lelkesedésemben jól be is ruháztam néhány szebb példányba. Mondanom sem kell, hogy azóta már virágok tömegei jutottak egyenes úton a sírba, pedig töretlen lelkesedéssel gondozom őket, csak éppen eredménytelenül. Természetesen már megvolt mindenféle anyuka-anyós távmentőszolgálati segítség, szintén hiába. Már könyvet is vettem, online site-okat is olvastam. Persze minek.

Mindegy. Legutóbb azon merengtem, hogy talán be kellene állítanom magamnak Google Calendarral, hogy mikor kell locsolni. És akkor reggel fél nyolcra kérve az sms-t, simán el tudnám végezni a feladatot. Nade. Melyiket mikor? És milyen virágaim vannak egyáltalán?

Na és itt jönne jól egy kis geekorientált segítség: kellene egyrészt egy ilyen Botanipedia, vagy Plantopediaszerűség, ahol normálisan le vannak írva és be vannak mutatva a növények, amikből kiválaszthatom, hogy milyen növényeim vannak nekem személy szerint, másrészt generálhatok a lista alapján egy widgetet, ami a legfontosabb növénygondozási tanácsokat nyomja napi rendszerességgel, vagy éppen amikor aktuális. Például mittomén, ősszel szólna, hogy a megvett tulipángumókat most kéne bevackolnom és kitennem az erkélyre, meg hogy vigyázzak, mert mostmár hideg van a flamingóvirágomnak. Ilyenek.

És persze szeretnék SMS-t kapni, hogy melyiket mikor és hogyan locsoljam. :) 

Áh, nem is folytatom.

Az megvan, hogy a T-Home továbbra is külön számlázza a TV-t és a netet? Több hét eltéréssel?

Már azt hittem, hogy eredménnyel járt a sokhavi szuggesztióm, ami vagy egy belsős, vagy egy ügynökségi munkatárs fejében és tettrekészségében csapódott le egy előléptetést, illetve súlyos milliókat eredményezve, és végre itt van júróp.

De nem. Júróp az csak a VH1-on van.

Belső vállalatirányítási folyamatok szintjén biztosan hatalmas előrelépések történtek, és végre megérti egymást T-Online-os és Kábeles, viszont - helló! - mi fogyasztók ennek áldásos hatásait nem érzékeljük.

Update: Ahogy a kommentek között is olvasható, elvileg a számlákat össze lehet vonni és akkor csak egy csekket kap a zember. Ezt mondjuk nem igazán kommunikálják, ezért az lenne a javaslatom, hogy legalább két alkalommal tegyék ki az infót minimum a borítékra. Ez van olyan fontos, mint a zakciós set top box, mert egyrészt végre releváns a szegény fogyasztó számára, másrészt pedig olyan, mintha a szolgáltató nem csak papíron, hanem attitűdjében is szolgáltató lenne. 

Ezt az ötlet kategóriát igazából inkább az igény címkével kéne ellátnom, mert most is a mindennapi tapasztalatok miatt jutott eszembe, hogyan fejleszthetnék a szolgáltatók a számlázás folyamatát.

A probléma az, hogy egész hónapban jönnek a különböző számlák: villany, gáz, áram, net, TV és még kitudja. A kábelre a T-mittoménminél fizetünk elő, és képesek a TV számlát a hónap közepén, a netszámlát pedig a hónap végén elküldeni. Például.

Most eltekintve attól, hogy online lenne a legjobb ezt az egészet letudni (nem részletezem, hogy ez miért nincs így), eszembe jutott egy további megoldás.

Akár egy kisebb összegű felár ellenében is megválaszthatóvá tehetnék, hogy mikor fizetik ki a fogyasztók a havi számlákat. Nekem például a hónap első hete a legalkalmasabb, mert akkor egyrészt már tutira van fizu, másrészt pedig jó eséllyel minden szolgáltató elküldte már a számláját.  Hülye lennék többször is elmenni a postára.

A szolgáltatóknak is megérné, mert nem kellene állandóan emlékeztetőket küldözgetniük. Ez biztosan nagyon költséges.

Csak vállalatirányítási rendszer kérdése az egész, igazán megcsinálhatnák. :)
 

Átrendeztem a csatornafelosztást a tévén, és rájöttem, hogy sok jó műsor van, csak nem tudok róluk, mert nem igazán szörfölök. Vagyishát igencsak szörfölök, csak éppen a neten.

Azonban mégiscsak jó lenne tudni, miről maradok le, úgyhogy a borzalmas Port.hu-féle személyre szabás után vettem a fáradságot, és átnyálaztam a musorajanlo.hu-t.

Elsőre kicsit szkeptikus voltam, de hogy ne menjen a levesbe a ráfordított idő, benyomtam RSS-be.

És lőn... Nem kell már bepötyögnöm, a Port.hu címét, mert alapvetően az ízlésemnek megfelelő ajánlatokat dob ki a rendszer.

Rövid csekk, aztán nyugodtan internetezek tovább. És ez jó.

Mert ha nincs, akkor neked lőttek. Mostmár mindenki mindenkit meggugliz, fény derül titkokra, kényes életrajzi elemekre, ronda frizurákra, ami gyakran rontja az esélyeket nemcsak a meglévő és esetleg jelenlegi munkahelyeken, hanem akár a párkapcsolatokban, baráti és ismerősi körben is.

Ahogy nő és egyre jobb a Google, egyre több helyről lehet aggodalmaskodó hangokat hallani Google és privacy témában, erről írt a Boston Globe is elég hosszan. Sok érv és ellenérv hangzik el, bennem leginkább egy kritika ragadt meg: egy Frank Pasquale nevű fickó szerint biztosítani kellene a jogot azok számára, akik valamilyen kellemetlen találattal szembesülnek magukról a Google-ben, hogy azt levetethessék a találati listából.

Persze lehet itt jogokról meg kötelezettségekről és kivitelezhetőségről beszélni, meg arról, hogy a Google-nek miért is kellene ilyesmivel foglalkoznia, de szerintem fogjuk fel a dolgot fejlesztésként. Itt ugyan nincs termék, van viszont szolgáltatás. Ha jól működik, akkor meg vidámak felhasználók és vidámak a befektetők. Mi kell még?

Zárójelben
Finnországban törvény tiltja a potenciális munkatársak megguglizását, nehogy aztán a talált adatok miatt aztán diszrkiminálhassák őket. Ha már a Google nincs velük, a törvénykezés legalább igen. Szerencsések.