A Forma és más hasonló boltok már elhozzák ide is a legviccesebb dizájnerhülyeségeket, szóval ha valamiért mindenáron olyan ajándékot szeretnél adni valakinek ebből a kategóriából, ami senkinek nincs meg, elég nehéz dolgod van.

A Swissmissen találtam viszont egy nagyon klassz kis boltot, ahonnan Magyarországra is szállítanak, ez a Poketo. Bár béna neve van, ez ne tévesszen meg. Van néhány zseniális kis hülyeség, amiket nagyon-nagyon fájó szívvel hagyok ott:

Mini hangszórók! Krétagyűrűk!

Vannak még bőrkanapék kárpitjából készített táskák is, mondjuk irtó drágán.

Érdemes körülnézni.

Körülbelül egy éve teljesen rákattantam a Je Suis Belle-re, viszont nem bánom, mert olyan ruhákkal lettem gazdagabb szépen lassan, amik amellett, hogy többségükben nagyon egyszerűek, első pillantásra feltűnnek, mert különlegesek.

A most aktuális kollekció az eddigi kedvencem, bár az előző őszi-téli anyag is kiemelkedő volt - csak akkor még nem volt egy vasam sem. :D Mindenesetre nem vagyok egyedül a rajongásommal, nagy sikere van az új anyagnak.

Nemrég alkalman nyílt elmenni a kollekcióhoz kapcsolódó private sale-re, ahol alaposabban is körülnézhettem a showroomban. Az ilyen típusú eseményekről azt kell tudni, hogy - legalábbis a Je Suis Belle-nél - ilyenkor személyre szólóan meghívnak potenciális és meglévő vevőket, és részletekbe menően ismertetik velük a kollekció létrejöttének hátterét, megmutatják az inspirációs táblát, és a ruhák próbálgatása közben frissítőkkel kínálják őket. Nem utolsósorban pedig kisebb ajándékokat adnak, így ebben az esetben egy-egy karkötőt és egy lookbookot.

Ennek az elemeit láthatjátok az ott készült videóban:

(Új technikát használtam, még kicsit szokni kell :)

Készítettem egy teljesen felhasználóbarát villáminterjút is, aminek a kérdéseit Kiss Tibi, a tervezőpáros egyik tagja válaszolta meg. Íme:

Mióta vagytok a Párisi udvarban?
2008 ősze óta dolgozunk itt.

Milyen megosztásban végzitek a munkátokat?
A tervezés és a kreatív munka teljesen közös, de az elmúlt évek alatt elosztottuk a céggel járó egyéb feladatokat.
 
Mennyire lojálisak hozzátok a vevőitek? Sok igazi Je Suis Belle rajongó van?
Egyre több. Mindent megteszünk, hogy vevőink maximálisan elégedettek legyenek és mindig találjanak pár új kedvenc darabot.

A külföldi közönség hogyan reagál a kollekcióitokra?
Nagyon izgalmasnak találják munkáinkat és mindig nagy a lelkesedés, ha találkoznak velünk. Sokat dolgozunk rajta, hogy eljuthassunk a megfelelő emberekhez, akik valódi segítséget jelenthetnek.

Tudatosan kommunikáltok? Van stratégia abban, hol és hogyan vagytok jelen?
Igen, van. Eddig nem volt maximálisan kifejlesztett, de az elmúlt pár hónapban átalakulóban van a kommunikációnk és új stratégiát szeretnénk felépíteni. Az viszont, hogy hol jelenünk meg, egyre tudatosabb.
 
Mi adta a kezdő lökést a kollekció kialakításához?
Általában az anyagok adják az első impulzusokat. Sokszor elég egy vidéki hétvége, vagy egy utazás, hogy összeálljon a kép és helyére kerüljenek az információk és a tapasztalatok.

Meglepett titeket a kollekció kiemelkedően pozitív fogadtatása?
Igen. :) De nagyon örülünk neki!

Jelenleg min dolgoztok?
Mostanában a karácsonyi meglepetéseket készítjük elő.

A kollekciót itt tudjátok megnézni.

Van egy kisebb társaság, amelynek az egyik közös programja, hogy időről időre összejönnek és egy hétvége alatt készítenek egy magazint, a Longshotot. Ehhez ingyenes segédeszközöket használnak, és a témagyűjtéshez, a cikkek kidolgozásához a közösség tudását is igénybe veszik.

Az Atlantic nevű site-on sorra vették, mi volt az öt legfontosabb lecke, amit a legutóbbi lapszám készítése közben tanultak. Az első, hogy a HP Magcloud szolgáltatását (egy print on demand cucc) kell használni, mert jó és olcsó. A második, hogy a Twitteren érdemes témákat és olvasókat gyűjteni, a harmadik, hogy a jó munkafolyamat kialakítása fontosabb, mint a jó eszközök, de az eszközök nagyban meghatározzák a munkafolyamatot. Ez esetben ez azt jelenti, hogy a Submishmash és a Google Docs segítségével végezték a beküldött anyagok feldolgozását. (Ez a Submishmash egy olyan site, aminek a segítségével például pályázatokat lehet kezelni, de igazából bármit, ahol sok kontentból kell válogatni.)

A negyedik lecke az, hogy nem mindent érdemes élőben közvetíteni (Ustreammel csinálták egyébként), pláne nem egy szerkesztőség munkáját. Az ötödik lecke zavaros, de az a lényege, hogy imádta az egészet, mert mindenki beleadott mindent.

Tényleg izgalmas lehet egy ilyen projekt, főleg kiégett, különböző kreatív szakmákban dolgozóknak adhat újabb löketet. Egyszer tutira kipróbálnám. 

Írtam arról korábban - igaz, elsősorban a TV közösségi médiával összekötött használatára fókuszálva -, hogy a touchscreenes megoldást látom reálisnak, hiszen a képernyő messze is van, meg a velünk tévézőket is zavarhatja, ha mi feliratos nézetben használjuk.

Ennek egy nagyon szép koncepcióját dolgozták ki egy alkalmazásban, megmutatva azt, amire gondoltam. A notion nevű cég a rengeteg pluszinformáció megjelenítési lehetőségével játszott el, kevésbé a jelenleg hype-olt site-okra/alkalmazásokra, mint inkább a szóba jöhető funkciókra gondolva. Cooooool!

Ne kérdezzük meg, hogyan lehetséges ilyet készíteni vagy hogy van-e ilyen Magyarországon. Nekem már elegem van az ilyesmiből és igyekszem kerülni. Inkább csak gyönyörködjünk ennek a belga magazinnak, a Knack Weekendnek a borítóiban.

Hétről hétre különböző országokat mutattak be és nem elégedtek meg a sematikus turisztikai stock fotókkal, hanem gyönyörű, míves és feltűnő borítókat terveztek mindegyik számnak. Egy Khuan Caveman Co. nevű cég készítette a képeket. Így néz ki a francia szám:

Gyönyörű! Simán kitenném a falamra.

(via Design Work Life)

(Nem a mi nyaralónk, csak hogy megnyugodjatok. :))

A neve alapján azt gondolnád, hogy már biztosan van ilyen lap, de ez nem így van, mert most jött ki a legeslegelső kiadvány, mely - ahogy a nevéből is ki lehet következtetni - a legutóbbi divathetek kollekcióit és eseményeit gyűjti össze.

Azonban ez nem olyan, mint mondjuk a Vogue Collections, ahol egy szimpla szemlét kapsz abból, ki mit csinált. Az Elle lapjában mindent, ami ezzel kapcsolatos, megtalálsz ömlesztve, mégis rendszerezve, határozottan infotainment jelleggel. Ráadásul az úgy látszik, egyre divatosabb hangvételben, azaz direkt ráerősítve az iróniára.

A készítők célkitűzése az volt, hogy egy gyűjtői darabot hozzanak létre, amit szezonról szezonra megvesznek a divat iránt kicsit jobban érdeklődők és miután memorizáltak minden fontos és haszontalan információt, felteszik a többi közé a polcra. Ennek érdekében egy gyönyörű, játékos kivitelezésű kiadványt készítettek, amit ha rendesen (de még mindig kevés energiabefektetéssel) elolvasol, teljesen penge lehetsz a legutóbbi történésekből.

Azt mondanád, hogy mindezt megkapod az internettől, de nem ez a helyzet. Itt kompakt formában, összegyűjtve találod meg, ami fontos volt. A neten szétfolyik ez a rengeteg kép és információ, ráadásul ritka egy ilyen méretű szűrt, mégis pazar áttekintés. Ezt más magazinok sem igazán hozzák.

Hogy miért készített ilyet az Elle? Egyrészt a nyomtatott médiumoknak mindent - bármit - meg kell próbálniuk annak érdekében, hogy olvasókat szerezzenek és tartsanak meg. Másrészt azáltal, hogy láthatóan értő módon nyúlnak hozzá a divattémához és nem a tipikus magazintempót hozzák, kicsit magasabbra pozicionálhatják magukat. Ezáltal erősíthetik a "divat" pillért és fontosabb szereplőnek tűnhetnek a többi hasonló lap között.

Ha érdekel, hogy hány méter magas volt Karl Lagerfeld bemutatóján a jégfal vagy hogy kik ültek az első sorokban, de a legjobb kollekciókat is látni szeretnéd, ezt a magazint azonnal meg kell venned.

Ami egyébként

nem jöhetett volna létre,

ha nincs

a

Kontrax Fantastic Man. Nélkülük ezt a lépést ez a szerkesztőség nem tette volna meg, szóval ezért is hálásak lehetünk a legjobb (férfi)magazint alapító hollandus férfiaknak, Jop van Bennekomnak és Gert Jonkersnek. 

A Facebookon már belefutottam, de nem tudtam, mennyire friss a történet: kijöttek Tomcsányi Dóri tavasz-nyári kollekciójának kampányfotói és meg lehet nézni a legújabb ruhákat is.

A képek nagyon színvonalasak, bár talán meg lehetett volna próbálni kevesebb szaturáció-állítgatással, és kicsit más típusú férfimodellt képzeltem volna el (üzenem a srácnak, hogy egyébként nagyon szimpi és minden oké!). De tényleg le a kalappal, mert még mindig ritka, hogy valaki ilyen anyaggal jelentkezzen.

Ami a ruhákat illeti, egyszerű, nagyon aktuális a színpaletta, döntő többségében hordhatók a ruhák. Igaz, megint inkább a férfi kollekcióban láttam olyat, ami nemcsak tetszik, de biztosan meg is venném (mindig előjön a shopper-énem). Főleg a sötét türkizzöldnek titulált ingek tetszenek, de a lenti képen látható mellény is nagyon elgondolkoztatna, ha mostanában költeném a pénzem.

A kampányképeket többek között itt vagy a designer oldalán tudjátok megnézni, de érdemes még kattintgatni, mert például ez a lánc irtó klassz:

A robotika iránt érdeklődők biztosan ismerik, de lehet, hogy már mások is hallottak róla: van Japánban egy hülyerobot verseny, a Bacarobo. Ennek az a lényege, hogy olyan robotokat kell alkotni, amiknek nincs értelmes funkciója, mechanikusan működnek és viccesek.

Most a KiBU közreműködésével először Magyarországon rendeznek ilyet Európában. A terveket július 31-ig lehet elküldeni, utána jön a válogatás, és október 15-én lesz maga a verseny a Trafóban.

Itt a versenyre való felhívás: 

További részleteket pedig itt találhattok:

- http://www.facebook.com/bacarobo

- www. bacarobo.com

- Kitchen Budapest

- Trafó

Cool!

Nem tudom, hogy mi történik, de kezd egyre több coolság lenni itthon. Most nem a sok épp csak valamilyen, agyonajnározott kezdeményre gondolok, hanem a tényleg jó, színvonalas anyagokra, mint amilyen például a Kepp Showroom, a Momeline, az Umbrella és egy birka logós valami által készített Illusion project 2010.

Jól néz ki, ötletes, kellemes. Mi kell még egy tavasz-nyári anyaghoz? 

A birka logósoktól elnézést, bocs, sorry.

A világ legjobb lapja most egyértelműen a Fantastic Man, mondon bárki bármit. Leginkább azért érdemli ezt a titulust, mert olyan férfiképet mutat meg, ami sokkal messzebb merészkedik annál, mint amit bármelyik másik magazin megenged magának.

Meglehetősen maszkulin, de nőies és infantilis húzások sem idegenek tőle. Leginkább a minden lapját átható irónia és humor az erőssége, és persze a stílusérzék. Férfiideáljai között vannak brit, amerikai, latino, gay típusok, és mind gyönyörűen megfér egymás mellett. A mostani számban például "nagydarab" férfiak is helyet kaptak egy sorozatban, ráadásul úgy, hogy alakjukat "mesésnek" titulálták. És amúgy szépek is lettek.

Szerettem volna idézetekkel alátámasztani a fentieket, de sajnos a pasim kölcsönadta a lapot valakinek, szóval soha az életben nem fogjuk már viszontlátni. Olvassátok el, megéri.

Nem vagyok túl jó ajándékozásban, legalábbis akkor nem, amikor szükség lenne jó ötletekre. Így előfordul, hogy valakinek megveszek valamit, és csak akkor adom oda, ha épp eljön az alkalom. A lényeg, hogy most újabb ajándékforrást írhatok fel, ami ugyan költséges, de vicces is. Ez pedig az elvileg teljesen személyre szabott, kicsit geek csokitábla. 

Ahol pedig ezt megkapod, az egy klassz site, a createmychocolate. Itt meg tudod adni, milyen csokiból, milyen gyümölcsökkel/fűszerekkel/diófélékkel/cukorkákkal/szórással, milyen névvel készüljön el a csokid, ami egyébként belga és fair trade.

Kicsit nehéz választani, hiszen elvileg tízmilliárd variáció lehetséges, de nagyon tetszik az ötlet. Természetesen gyönyörű és jól használható a site, van benne adománygyűjtés, pénzvisszafizetési garancia 5+1 akció, ajándékkártya és minden, ami kell.

Ha nagyon nehéz már ajándékot venned valakinek és nem sajnálod a pénzt, ez egy tökjó lehetőség.

Sokszor és sokat sírunk, hogy nincsenek normális női magazinok (egy-két kivétellel). Most viszont a világ legjobb magazinjának, ironikus módon a Fantastic Mannek a készítői döntöttek úgy, hogy megcsinálják a lap női testvérét, the Gentlewoman néven.

Ez sokmindenben olyan, mint a Fantastic Man: minőségében, könnyed, elegáns humorában, finomságában és intelligenciájában. Viszont nem annyira ironikus, ami azért jót tesz neki, mert ami nagyon vicces a Fantastic Manben, sértő lenne a Gentlewomanben. Nem tudom máshogy megfogalmazni, kicsit lenézően hatna.

Hogy mi annyira nagy szám ebben a lapban? Egyrészt a kivitelezése, tartalmában pedig az, hogy nem egy kacatkatalógus, és azt feltételezi a nőkről, hogy a férfiakon és a megjelenésükön túl más is érdekli őket, ezenkívül mer banális témákhoz is nyúlni.

Ebben a számban három szekció van, az első címe a Modern. Ez szerintem már önmagában vicces, hiszen teljesen retró valamire ezt mondani. Olyan témákat vesznek itt sorra, mint a modern szervezés, közlekedés, illemszabályok, háztartás, intimitás, étkezés, levelezés. Itt olyan nőket kérdeznek meg, akik egyébként nagyon jók a szakmájukban, mondjuk designerek, de emellett van valamilyen mániájuk vagy szokásuk: az egyik designer bringával közlekedik, egy képzőművész soha nem beszél csúnyán, egy kritikus pedig állandóan leveleket írogat.

A második szekcióban hosszabb, nagyon szép fotósorozatokkal párosított interjúkat olvashatunk olyan nőkről, akik elértek már valamit az életükben: Phoebe Philo divattervező, egy spanyol borász, Sara Perez vagy a magyar származású, eredetileg Fodor Judit névre hallgató DJ, Princess Julia.

A divatszekcióban is van pár jó sorozat, például Mihalik Enikő emelget súlyokat decens sportruházatban, vagy éppen egy úriember mutogat nekünk ékszereket. Ezeken kívül még van egy-két jó tartalmi blokk, például az összes meginterjúvolt szereplőt, és még azokon felül sok nőt, összesen 39-et kérdeztek meg arról, hogy legszívesebben mit adnak ajándékba szeretteiknek. Ebből megtudhattuk, hogy Gillian Wearing képzőművész pulcsit vesz a Marks and Spencerből, Michelle Pfeiffer és Natalia Vodianova ékszert, az említett Enci pedig csokit vagy pénztárcát.

Elég gyorsan elolvastam, ami ritka, mert nehezen veszem rá magam, hogy ne internetezzek, de ezért megéri. Kár, hogy fél év múlva jön csak a következő szám. Addig is nézegessétek ezt a videót, vagy olvassátok el a magazint az elejétől a végéig.

Vasárnap, hideg eső és szél, Deák tér. A hajam persze nem tart, és az éhségem is legyűrt, úgyhogy nagyon gyorsan találni kell valamit. Szerencsére jó irányba sikerült elindulni, mert kábé rögtön beleütközünk egy utcai kajáldába, ami előtt egyébként rengeteg külföldi áll.

Nehéz nem észrevenni, mi a fő attrakció, mert szinte mindnekinél ugyanaz van: a kumpir. Ez héjában sült krumpli, telerakva gyorskajáldás zöldségekkel. A krumplit magát egyébként nagyon alaposan összedolgozzák vajjal és reszelt sajttal, amitől nagyon lágy, ezáltal gyorskajáldás kanállal is simán meg lehet enni.

Azoknak pedig, akik kerülik a kenyeret és a lisztet, a legtutibb. Megmutatom, hogy néz ki:

Őrület!

(A kép nem a Deák téren készült, de érzékletes illusztrációja a valóságnak)

Na jó, szóval ez egy olyan dolog, amit nem lehet csakúgy megosztani, bökni egyet a Readerben vagy tolni egy kontentet a Tumblren. Ezt máshogy kell intézni.

Szóval mély levegő, majd nézzétek meg ezt:

Na, megvan? Olyan könyvsorozat, ahol a könyvjelző kiegészíti a borítót.

Hát nem_egészen_elképesztő?! Kedves és gyönyörű, ráadásul egyszerű. Csak emiatt megvennék egy könyvet, még ha az a Moby-Dick is például.

(via swissmiss)

A meggondolatlan, haszontalan könyvvásárlás ellenségeként könyvtárfan vagyok, amivel az az egyetlen gond, hogy néha igazán sokat kell fizetnem a késésekért. Mert persze egyszerre sok könyvet veszek ki, hogy lehessen habzsolni, ráadásul mindig meggyőzöm magam, hogy majd online meghosszabbítom a kölcsönzést. Aha.

Éppen ennek megelőzésére jó egy kifejezetten könyvtárbuziknak készített napló, ahova beírhatod, hogy melyik hónapban minek mikor jár le a kölcsönzése.

Hát nem klassz?

Igazából egyetemistáknak a legjobb, akik több könyvtár között csúsznak szét teljesen, de végül is felhasználható fontos teendők jegyzetelésére, háztartási, családi időpontok megjegyzésére is. Online rendelhető négy dollárért, online megkapod egy pdf-ben. Legjobb.

(via design sponge)

Ráadásul egy menő füzetbe. A swismiss készített egy klassz to-do naptárat, ami már majdnem olyan, mint amire szocializálódtunk az órarendeknek köszönhetően a suliban, csak éppen klassz és online, ebből fakadóan pedig rugalmas.

Ez pedig a TeuxDeux, egy szép, egyszerű felülettel. Napi felbontásban tudod megadni a feladataidat, be tudod jelölni, hogy elintézted-e őket és ha nem, akkor automatikusan átsorolódnak a következő napra.

Ráadásul van "majd valamikor" szekció is, ide a hosszabb távú terveidet tudod beírni.

Én két dolgot kombinálok: egyrészt van egy egyszerű to-do listám a Netvibes-on, másrészt a Google Calendar-ba írom, ha valami dátumszerűen fontos. Gyakran használom az SMS-küldő funkcióját is, mondjuk címek és telefonszámok, meg egyéb paraméterek megjegyzésére.

A TeuxDeux ehhez képest csak annyit tud, hogy olyan, mint egy füzet. Ennek ellenére - vagy épp ezért - lehet, hogy fogom használni, majd röviden megírom a tapasztalataimat is. Swissmissék már dolgoznak az iPhone appon is.

Rengeteg almát eszem, főleg a hideg évszakokban, úgyhogy kevés jobb konyhai eszközt tudok elképzelni almadaraboláshoz, mint ez a kis cucc itt:

Ezt lenyomva nyolc darab formás kis szeletet lehet vágni egyetlen pillantás alatt. Ha jól csinálod, akkor az eredmény ez:

Ez olyan mértékben jó, hogy bármikor - ismétlem - BÁRMIKOR kérhetek almát, mert ezt egyszerűen élvezet használni, úgyhogy férfikompatibilis.

Persze biztosan sokan láttatok már ilyet, de nekem ez új, és boldog vagyok tőle. :))

A legkülönbözőbb ügyfélkérések érkeznek be hozzánk, így történhet meg, hogy pr-es létünkre médiatervezésben segítünk, vagy esetleg grafikában. Az utóbbi egészen elképesztő sztorikkal jár, legalábbis ilyenkor látom, mennyire nem lennék a designerek helyében.

Egy új Tumblr-blog, a Clients from Hell az ilyen válogatott ügyfélsztorikat gyűjti össze. A téma örök és kimeríthetetlen, szóval tutira sok gyöngyszemre fogunk akadni.

Csak néhány példa:

 - Az e-mailes hírlevél nem elég vicces, flash kellene bele. Ráadásul leírták, hogy "lennél oly innovatív, hogy"...

- Az egyik ügyfél 12x3 centiméteres bannert kért, miután lemért egyet a képernyőjén (!).

- Az egyébként is igen kedvezményes, első ár feléért, három helyett egy hét alatt akarták volna ugyanazt a munkát, mint egy évvel korábban, majd a végén megjegyezték, hogy azért azt várták volna, hogy kicsit hálásabb lesz a designer.

- Megkérdezték, hogy a körök nem lehetnének-e kerekebbek.

És végül egy konkrét, elképesztően pofátlan idézet:

“I have a design already made, or at least I know exactly what I want so it should be easy for you if you’re a good designer. Also, I would built this site myself but I don’t have time. It is a very straight forward build that I could do myself so I expect to not have to pay for this.”

Erős!

Tegnap megtörtént, amire titkon mindig vágytam: sajtóanyagot kaptam a The Roomtól! Úgy érzem, hogy az a sok fáradságos munka, az állandó késő esti blogposztírás meghozta végre a gyümölcsét.

De tényleg, tökre örültem, mert végre egy olyan anyag landolt a bloggerpostaládámban, ami nagyon érdekelt. A közleményben ugyanis leírták, milyen tartalmakra lehet számítani a következő, tizedik lapszámban, amit ma a Merlinben tartott bulin lehet először megvenni.

Ha már ilyen rendesek voltak, hadd osszam meg veletek is:

A tizedik számot elvileg személyesebb hangvételűre vették, a szerkesztők szubjektív preferenciái voltak döntőek. Ők készítették az interjúkat is olyan személyiségekkel, mint például Glen Erler fotóművész, Eugene Souleiman fodrász, Jacques Polge, a Chanel "orra", Szőke Gábor grafikusművész, vagy Cécile Togni, aki a holnapi bulin is DJ-zni fog.

Az állandó gárda mellett Alnis Stalke, Emilio Tini és Emil Rebek is hozzájárult a munkához. Természetesen klassz modellek lesznek ebben a lapszámban is, Mihalik Enikő és Rajzák Kinga például a borítóra is felkerültek, ki-ki preferenciái szerint veheti meg az egyik vagy másik verziót.

A holnapi buli belépős lesz, de megéri szerintem. Waxman, Zságer Balázs, a Kunk és az említett Cécile Togni tolja majd a zenei kontentot.

Izgi!

Aki olvas már egy ideje, tudja, hogy mennyire használatmániás vagyok és mennyire utálom a felesleges dolgokat. Ezzel egyre többen így vagyunk, mindenki a saját módszerével próbálja saját magát és a környezetét ráébreszteni a pazarlás mértékére.

Vizuálisan ez általában leltárok formájában jelenik meg, persze van, aki művészetet csinál belőle. Ez a fickó viszont nem veszi annyira komolyan magát: készített egy sorozatot, ahol idétlen ruhában ül egy kanapén és lefényképezi magát a lakásban található tárgyaival. Ez így önmagában elég unalmasnak tűnik, ezért megspékelte mindezt egy kis játékkal, hogy élvezhetőbb, és az anyag nagyságából következően fogyaszthatóbb legyen. Én mindig az aranydisznót próbálom elkapni, de csak elsőre sikerült, azóta nem jött össze.

Nézzétek meg ti is, nem lövöm le a poént. Persze azért túl sokat se várjatok. :)

Mindenesetre ez egy nagyon jó fogás arra, hogy felhívja magára a figyelmet. Ugyanis fotós, ráadásul az a megrendelésre dolgozó fajta, szóval neki tényleg nagyon fekszik ez a módszer.

Biztosan többen láttátok már a Flickr-en a korábbi Mad Men sorozatok valamelyike alatt, hogy egy Dyna Moe néven működő csaj elkezdett nagyon klassz Mad Men illusztrációkat készíteni. Elég hamar pénzzé tette őket, de legálisan csak most, a legújabb sorozat kapcsán kapott megbízással dolgozott, ezt bevallja például itt.

Már akkoriban mindenki imádta, de ez a hivatalos site is zseniális, érdaemes kipróbálni. Én például ezt készítettem, nem éppen magamról:

Jó látni, hogy a sorozat marketingesei nagyon értik a dolgukat. Akit érdekel, az Itt olvashat egy olyan gyűjtést, ahol az egyéb fogásokat sorolják fel. A linket reklámbuzi írta be valahova, utólag is köszi.

Egy ideig azt gondoltam, megtartom magamnak a tutit, de egyszerűen olyan jó könyvről van szó, hogy nem tehetem meg. (Persze lehet, hogy már ti is tök régen hallottatok róla) Azt már nem tudom felidézni, hogyan találtam rá, de arra emlékszem, hogy azonnal megrendeltem és szerencsésen meg is érkezett.

Ez pedig a Show Me How! A dolognak az a lényege, hogy a repülőgépeken használt útmutatók grafikájával ábrázolják, mit hogyan kell csinálni: hogyan kell felvágni az ananászt, hogyan kell átültetni a virágokat, hogyan kell a különböző koktélokat keverni, kávét főzni, melyik kaját mennyi ideig lehet a hűtőben tartani, vagy akár azt, hogy hogyan kell megkötni a kendőt, ha sportkocsiba ülnél, de félted a hajadat és egyébként is szeretnéd kipróbálni, milyen lehetett Audrey Hepburnnek lenni.

Íme három példa a site-jukról, ahova egyébként rendszeresen töltenek fel új cuccokat, amik még az én könyvemben sincsenek benne. Szerintem nektek is tetszeni fog.

Szívesen. :)

Elképesztő jó német TCR-reklámra bukkantam! A téma a családon belüli erőszak. Buszmegállókban teszik ki és az a lényege, hogy amíg nem nézel oda, egy tipikus nőverős pillanat látható, amikor viszont ránézel a plakátra, minimális (direkt) késleltetéssel egy boldognak tűnő pár mosolyog vissza rád.

Ötös!

A Tumblr-en már láthattátok, hogy elmentem szombaton a Write4Gold graffitiversenyre, ahol készítettem egy videót, ezt:

A Köztársaság téren rendezték meg, ahol eddig átbringáztam csak, elsőre alig találtam meg. Délután, amikor kiértem, még nem voltak olyan sokan, de azért alakult a népsűrűség. Aztán pont belefutottam egy versenybe, amit egészen pontosan bombingnak hívnak, és az a lényege - amennyire láttam -, hogy minél gyorsabban ki kell tolni a megadott betűsort (itt "BDP"), gondolom a saját stílusodban. Ezt láthatjátok is a videóban.

Asszem egy kicsit kilógtam a közönségből, de azért megnyugtatott, hogy hozzám hasonló figurákból azért volt egy-kettő. A zene többnyire instrumentális volt, nem is értettem. :)

Mindenesetre izgi volt és hasznos is, mert végre a városhasználati projekt szellemében cselekedtem.

Na, kellett nekem jegyzetfüzetről elmélkednem, most megjelent egy klassz, igaz nem jegyzetfüzet, hanem napló. A Taschen adja ki, egy Phillip Keel nevű pasas írta meg. Igen, merthogy ennek a nagy része már előre meg van írva.

Ez ugyanis egy napló szűkszavúaknak, szerintem elképesztő jó. A kötöttnek tűnő forma ellenére nagyon szabadon lehet vele bánni: te jelölöd be, hogy egyáltalán melyik napról szeretnéd saját magaddal megosztani az élményeidet és azért sok részt neked kell leírnod. Június 14-től kapható. Megmutatom, milyen: