Critical Miss


Ultranaiv pr-es

2009. április 06. 07:17 - Critmiss

Egy nagyon érdekes levelet kapott többek között a Daily, amiben egy pr-es megírja, hogy új e-mailkezelést vezet be annak érdekében, hogy növelje a produktivitását és a kreativitását.

Az új módszernek az a lényege, hogy csak 11-kor és délután 4-kor csekkolja a leveleit, ezért ha valami nagyon sürgős, akkor fel kell hívni telefonon. És ahogy írja: a telefon egyébként is sokkal viccesebb.

Nem semmi azért...

A drága biztosan olvasta a Lifehackert vagy valami hasonlót és úgy gondolta, hogy majd ő átülteti a gyakorlatba a produktivitási tanácsokat. Pr-esként!!

Megnézném a válaszleveleket, amiket kapott. :)

Egyébként elképesztő mennyiségű levelet kapok én is, de bevallom, engem nem zavar annyira. Sőt, olyan mértékben utálok telefonálni, hogy hálás vagyok, ha valaki hozzám hasonlóan inkább az e-mailt preferálja.

Az e-mail visszakereshető, leellenőrizhető (igen, én többször végigkattintom a napi e-maileket a biztonság kedvéért) és kevésbé durván szakítja meg a munkafolyamatot, mint egy hívás.

És mellékesen, de hol említeném, ha nem itt: továbbra is azt mondom, hogy iskolai tananyaggá kellene tenni a gépírást. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a skillel felfegyverkezve már kisebb gond lesz sokak számára az e-mailek feldolgozása.

Innen szedtem a képet.

Egy a helyzetre (legalábbis az első pár sorában) rímelő dal a Kaukázustól meghallgatható itt.

3 komment

Tényleg annyira kell a Starbucks?

2008. december 08. 07:14 - Critmiss

Jön hozzánk a Costa, meg a Starbucks és mindenki odavan. Bizonyos szempontból én is, mert ezek jó helyek, meg jó a kávéjuk is, DE. Azért lássuk be, hogy a Starbucksban, meg a Costában az a jó, hogy ha turista vagy külföldön és iszonyatosan fáradt, bemész egy helyre ahol rendes kávét lehet kapni, kerül amibe kerül, és az szuper. Eleve (jó esetben/általában) tele vagy hülyeségekre elköltendő pénzzel. Még jóhogy veszel egy ilyen-olyan három eurós kávét. Mert megérdemled.

Nincs is ezzel semmi baj. Ha külföldön vagyok, a kávéra én sem sajnálom a pénzt. Nade mi visz rá egy embert itthon, a dolgos hétköznapokban, hogy öt-nyolcszáz forintért kávét igyon? Mikor itt Budapesten az utóbbi években azért elég szépen feléledt a kávéházi kultúra és nagyon sok helyen lehet elképesztően jó kávékat inni. Ja hogy azokra nem adnak fél kiló tejszínhabot, meg mindenféle mesterséges ízesítőt? Ó, bocsánat. Ezt a desszertkávé műfajt mondjuk nem értem, szerintem csak popsztároknál van jogosultsága, hiszen ők ezeken élnek. De ez mellékszál, meg mondjuk azt, hogy én vagyok a túlságosan konzervatív.

Félreértés ne essék: én örülök, hogy itt lesznek ezek a láncok, ahogyan örültem a Louis Vuittonnak is. Amolyan jó közérzetfokozók, az utcakép megnyugtató díszítőelemei. Azt a tudatot erősítik, hogy Európához tartozunk, végre a nagyvállalatok szemében is. De ennyi.

Persze ha valaki annyit keres, hogy már nem tudja mire költse, akkor egészségére. Bár akkor sem igazán értem meg. :)
 

(Egyébként ezen a héten a szokásosnál is lightosabb témák lesznek, csak mondom.)

177 komment
süti beállítások módosítása