Critical Miss


Tíz túlélési tipp a művészeti szcéna számára

2009. május 21. 07:07 - Critmiss

Hosszú lesz, de megéri sorra venni a listát, amit egy John Killacky nevű non-profit guru állított össze arról, mire kell figyelnie a művészeti szervezeteknek, ha túl akarják élni az elkövetkező három-öt évet. Tehát:

1. Kevesebből többet, máshogyan: Elkerülhetetlen, hogy költségcsökkentési lépésekre kerüljön sor, azonban ez nem mehet a minőség rovására. Olyan intézkedéseket kell tenni, melyek jobban találkoznak a közönség igényeivel. Például ilyen a hosszabb nyitvatartás, ami elsőre éppen úgy tűnik, hogy növeli a költségeket, de ha embereket hoz be, megéri.

2. Fontos a beágyazottság: Helyileg és az időzítés szempontjából egyaránt. Fontos, hogy a szervezetnek élő kapcsolata legyen a környékkel, ahol van, illetve hogy olyan tartalmakat nyújtson, melyek az adott időszakban relevánsak a közönség számára. Tehát szuper, ha leadjuk a százhuszadik repertoárdarabot a színházban, de figyelni kellene arra, hogy a bemutatott műveknek legyen aktualitása is.

3. Vondd be a közönséget: Szervezz társrendezvényeket, melyek rávilágítanak a kulturális kontextusra. Kommunikálj: legyél transzparens általában véve és a nehézségeidet illetően is. Egy New York Times cikk például új támogatót hozott egy csőd szélén álló szervezetnek. [Itthon erre kevésbé van esély, de nem nagyon sírósan érdemes lehet vele próbálkozni.]

4. Engedd meg a közönségnek, hogy saját értelmezést adjanak az alkotásoknak - kísérletezz a közösségi site-okkal: Például premier utáni Skype-interjút szervezhetsz a művészeti vezetővel.

5. Másold le az egyházak módszereit: [Az eredeti szövegben a tipp úgy hangzik - a középosztály mentheti meg a művészetet. Ez nálunk kevésbé esélyes] A templomokban teljesen természetes, hogy adakozásra buzdítják a közösséget - nyugodtan megteheted ezt akár egy kiállításmegnyitó vagy egy workshop után is. A cikk szerzője felhoz egy példát, ahol az ingyenes-adakozós estéken több bevétele lett a helynek, mint a fizetősökön.

6. Figyelj az utánpótlásra: általában azokból lesznek a támogatók, akiknek van valamilyen köze az adott művészeti ághoz, mondjuk zongoráznak, festegetnek, stb. Ez a sport esetében is így van egyébként. Érdemes tehát foglalkozásokat, vagy nyilvános főpróbákat tartani. [Itt szeretném megemlíteni, hogy  a sportutálatomban valószínűleg szerepet játszik a régivágású iskolai beidegződés, hogy kizárólag a profi sportutánpótlásra figyeltek az iskolában és a gyengébbeket kiszórták a csapatokból, amik egyébként ártatlan szakkörként indultak, csaliként. Így utólag is köszi.]

7. Szólítsd meg az első globális generációt is: Hagyd a sallangokat és a szuperlatívuszokat - a mai fiatalok átlátnak rajtad. Beszélj hozzájuk normálisan, és egyáltalán, legyen számukra mondanivalód.

8. Nyugodtan hibázz: A művészeti szervezeteknek nem kell versenyezniük a versenyszférával - nem is tudnának. A lényeg az lenne, hogy más, alternatív választ adjanak arra, ami foglalkoztat minket, amiben élünk és amit megtapasztalunk.

9. Gondold át üzleti aggyal is: Készíts egy őszinte SWOT analízist és gondold át, nem kellene-e másokkal egyesülni, kooperálni másokkal - ahogy ez a KKV-k esetében is gyakran felmerül. [Többek között azért vagyunk a 60 ezer non-profit szervezet országa, mert mindenki csakis úgy és csakis azt akarja csinálni, amit ő elgondolt és eszébe sem jut, hogy betársuljon máshoz.]

10. Vegyél részt a kultúrpolitikában: Vedd fel a kapcsolatot a politikusokkal, hívd meg őket, legyen véleményed a téged érintő szabályozásokról, és tegyél azért, hogy jó irányba változzanak. Például térképezd fel a művészeti oktatást. [Legyen legalább egy ügy, amit képviselsz az álmaidon kívül.]

A közönségnek pedig azt tanácsolja a szerző, hogy zsizsegjen, kulturálódjon még ha az csak salsa leckéket jelent is, beszéljen róla másoknak, vásároljon művészeti alkotásokat vagy rendeljen valamit egy művésztől és adakozzon, adakozzon, adakozzon.

 

Köszönjük, John.

 

Szólj hozzá!

Mosom kezeimet

2009. május 01. 08:08 - Critmiss

Ezekben az influenzaveszélyessé váló időkben van pár alapdolog, amire kicsit jobban oda kell figyelni, például: "zsebkendőbe köhögj, tüsszents", meg kézmosás. Bevallom az utóbbival vannak problémáim. Már olyan értelemben, hogy ahogy a Slate szerkesztőinek fejében, úgy az enyémben is megfordult nemcsak most, hanem korábban is, hogy mennyire van értelme a kézmosásnak nyilvános helyeken? És itt a kézfertőtlenítés is bejön a képbe.

Most összegyűjtötték nekünk a legtöbb kínzó kérdésre a választ:

Két kutatás szerint bár a publikus helyeken található szappan piszkos, alkalmas a kéz megtisztítására, mert elvileg nem jutnak át róla a káros mikroorganizmusok. Bár igazi, jó kutatás nem készült a témában, valószínű, hogy volt igazság a szappangyártó nagyvállalatok által megrendelt kísérletek eredményeiben. Ugyanis valahogy úgy működik a dolog, hogy miközben a szappant a kezedhez dörzsölöd, úgy a szappant és a kezedet is megtisztítod.

Még érdekesebb, hogy a kézmosás szennyezett vízzel is hatékony, legalábbis már azzal is beljebb vagy, mintha nem mostál volna kezet. Ezt egy a fejlődő országokban végzett kutatás igazolja.

Figyelni kell azonban arra, hogy rendesen meg kell szárítanod a kezed, különben teljesen felesleges volt az egész. A másik fontos dolog, hogy ne hagyd, hogy kiszáradjon a bőröd, mert az úgy védtelenebbé válik a mikroorganizmusokkal szemben.

Ha pedig teheted, ne használj normál szappant, inkább folyékonyat szerezz be. Vagy ha mégsem tudsz lemondani a szappangourmand imidzséről, akkor ügyelj arra, hogy a szappan rendesen megszáradjon két kézmosás között.

 

5 komment

A Zara lett az első

2008. augusztus 19. 07:17 - Critmiss

Évekig a Gap volt a világ legnagyobb ruházati lánca, most viszont a spanyol Inditexhez tartozó Zara vette át a helyét. A többi almárka, így a Bershka vagy a nálunk nem kapható Massimo Dutti is nagyon jól teljesít.

Felmerül a kérdés, hogy a Gap miért csúszott lejjebb a ranglistán és miért pont a drágább Banana Republic remekel még a társaság kínálatából?

Az egyik lehetséges válasz, hogy a recesszió idején az emberek inkább kevesebbet vásárolnak drágábban. Gazdaságilag nehezebb időszakokban ugyanis mindig divatba jönnek az egyszerűbb, elegáns szabású, jó anyagból készült ruhák, mert tudatosabban kezdenek vásárolni az emberek.

A Zara ezt elég jól hozza is. Viszonylag jó anyagokból dolgoznak, esztétikus, nagyon nőies ruhákat készítenek. Emellett pontosan lekövetik az aktuális divatot, értem ezalatt a divat-divatot, azaz azt, amit a kifutókon is látunk. (Ha megint bejutok egy boltba, megmutatom, pontosan mire is gondolok.)

A Gap nem biztos, hogy jó megoldást választott a krízis megoldására: kirúgta az európai csapatát, pedig pont innen jöhetne egy kis vérátömlesztés.

Szóval jelenleg úgy tűnik, hogy nem maradunk le sokról, amíg nincs nálunk Gap/OldNavy/Banana Republic.
 

Szólj hozzá!

Agyagot esznek az éhező haitiak

2008. augusztus 01. 07:40 - Critmiss

Az élelmiszerválság által egyik leginkább sújtott országban, Haitiban egyetlen élelmiszer ára nem emelkedik (pedig a „gyártóik" szerint kellene), ez pedig az agyagkeksz/-süti/-cipó, vagy nevezzük, ahogy lehet.

Alapja agyag, kevernek bele némi lisztszerűséget, formázzák, kiteszik a napra, és 1,3 penny értékben árulják. Végülis amellett, hogy ez elég veszélyes, van benne ráció: már korábban is fogyasztották szegénységben élő kismamák kalcium pótlására. Ma már mindenki ezt eszi, mert szinte csak ez van.

A gond nem is az egyébként, hogy nem lenne étel, viszont hihetetlenül megdrágult. Az emberek fele így alultáplált, a boltokban pedig áll az eladatlan áru. Eközben a gyerekek nagy része sem jár már iskolába, aki pedig mégis, az nem tud figyelni az éhségtől.

Menekülés nincs: a határokat keményen őrzik. Vannak próbálkozások azért, egy tejgyártó cég helyi gazdálkodókat próbál összefogni és ezáltal munkahelyeket, bevételeket generálni, és kicsit csökkenteni Haiti tejimport-számláit. Ez azonban sajnos kevés.

Kiegészítésképpen érdemes elolvasni Barotányi Zoltán írását a Mancsban.

23 komment
süti beállítások módosítása