Nem az én ötletem, hanem a pasimé, de annyira tetszik, hogy megörökítem itt. A szigorú automata ételt árul, többféle kategóriában. Ami különlegessé teszi, hogy helyettünk gondol ránk, illetve a csípőbőségünkre: édességet csak délelőtt ad ki, és ez így folytatódik a nap folyamán az egyre alacsonyabb kalóriatartalmú cuccokkal.

Természetesen kijátszható a rendszer azzal, hogy mondjuk délelőtt megvesszük a délutánra szánt Jó reggelt kekszet, de ha már valakinek van rá lehetősége, hogy ne kelljen önuralmat gyakorolnia, hanem szigorúak legyenek vele a saját érdekében, akkor miért mondana le erről holmi ügyeskedéssel?

Ha ezt az ötletet Norbi megismerné, sírva fakadna, hogy nem jutott eszébe. Neki üzenem, hogy copyrightos a téma, BOCSI!

Van ez a Creative Selector, és egy szabad fél órámban feltöltöttem pár ötletemet, amiket itt a blogon ismerhettetek meg az elmúlt egy-két évben. Sokat nem cicóztam vele, így megmaradt a körítés, de nem volt kapacitásom lenyesegetni a magyarázatokat.

Szóval menjetek fel ide, és szavazzatok a kedvenc ötleteitekre from me to you. Ha tíz támogatás összejön valamelyikre, én már annak nagyon örülni fogok.

Köszi!

A Parfümblogon találtam Betonpandán keresztül ezt a jó kis kezdeményezést, ami leginkább női olvasóim számára lesz fontos: megunt vagy eleve teljesen téves megfontolásból vett/kapott parfümöket lehet felajánlani és cserélni.

Csupán be kell írni a vonatkozó blogposzthoz egy kommentet és várni az érdeklődőket. Teljesen jó. Gratula az ötlethez!

A közösségi média elég pöpec információforrást nyújt a cégek számára az ügyfelek preferenciáiról, másrészt a lusta és élelmes felhasználók úgy kaphatnak segítséget, sőt ajánlatokat is, hogy egyszerűen csak beírnak egy posztot egy adott cég falára.

A Twitteren is simán lehet sírni, sok esetben eredménnyel. Viszont ezeken a site-okon általában tényleg csak akkor szabad felvennie a cégeknek a kapcsolatot a felhasználókkal, ha azokkal kifejezetten meg van beszélve (teljesen jogosan).

Nos, pontosan ennek a megkönnyítése lenne a lényege annak a site-nak, amit kitaláltam. Mármint az, hogy bárki elbődülhet, hogy neki mire lenne szüksége, illetve kérdéseket tehet fel, kifejezetten valamilyen termékre, cégre vagy szolgáltatásra vonatkozóan. Lehet aztán kommentben és ilyen-olyan formában kitárgyalni mindezt, de ez csak járulékos dolog, az oldal célja ugyanis az, hogy a cégek szabadon figyelhessék az új bejegyzéseket és ha releváns, kapcsolatba lépjenek a potenciális ügyféllel a rendszeren belül.

A dolog tehát így nézne ki:

1. user kérdezi: Melyik designer bolt is rendel rendszeresen a Habitatból?

2. többi user válaszol, ha akar

3. a cég, aki rendszeresen rendel a Habitatból, felveszi a kapcsolatot a userrel.

BINGO!

Jó, jó, spamhullámra biztosan lehet számítani, viszont nagyon szigorú lenne a rendszer és elegendő lenne mondjuk tíz, spamként való megjelölés a felhasználók részéről és a cég repülne. Ezt a blockingot persze lehet rosszindulatúan is használni, viszont ha a cég bizonyítani tudja, hogy nem volt illetéktelen levelezésben, újra bebocsátást nyerhet a site-ra. Satöbbi, satöbbi.

Egy próbát megérne szerintem.

Írtam arról korábban - igaz, elsősorban a TV közösségi médiával összekötött használatára fókuszálva -, hogy a touchscreenes megoldást látom reálisnak, hiszen a képernyő messze is van, meg a velünk tévézőket is zavarhatja, ha mi feliratos nézetben használjuk.

Ennek egy nagyon szép koncepcióját dolgozták ki egy alkalmazásban, megmutatva azt, amire gondoltam. A notion nevű cég a rengeteg pluszinformáció megjelenítési lehetőségével játszott el, kevésbé a jelenleg hype-olt site-okra/alkalmazásokra, mint inkább a szóba jöhető funkciókra gondolva. Cooooool!

Még nem olvastam el egyetlen könyvet sem a kreativitásról és arról, hogyan kell jól ötletelni, mindenesetre azt figyeltem meg, hogy nekem leginkább valamilyen hétköznapi tevékenység közben jutnak eszembe az itt is közzétett ötleteim. Kábé mint House doktornak az egyes epizódok végefelé, ahogyan az gondolom a legtöbb ember esetében jellemző.

Ha muszáj kreatív megoldásokat szállítani valamelyik munkahelyi projekthez, akkor is próbálok arra törekedni, hogy ne a munkahelyemen törjem a fejem rajtuk. Legjobban a villamos vált be, így ha ötletelni kell, akkor nem olvasok, hanem töröm a fejem a projekteken és a biztonság kedvéért bejegyzetelem a telefonomba, amit kitaláltam. 

Ki hogyan ötletel? Irodában? Parkban? Ebéd közben? Netről gyűjtött inspirációkkal? Céges brainstormingon? Melyik vált eddig be a legjobban?

Csak balerinát hordok, ha jó az idő, ezért mindig imádkozom, hogy lehessen kapni a következő szezonban is. Kicsit hűvösebb hónapokban lehet harisnyával hordani, nyáron viszont a balerinazokni a befutó.

Viszont nem tudom, ki hogyan van vele, de a testszínűtől nagymamának érzem magam, és nem sokkal jobb a fekete sem, mert elég ortopéd, ahogy kikandikál a balerina alól.

A megoldás az lehetne, ha direkt feltűnő, az éppen hordott cipő és a teljes outfit színéhez passzoló zoknit hordhatnánk. De nem hordhatunk, mert - itthon legalábbis - nincs.

Szerintem a mai napig nagyot lehetne kaszálni egy olyan bolttal, mint az American Apparel vagy az Uniqlo, ahol pamutból készült alap ruhadarabokat lehet kapni a szivárvány minden színében. Na, ennek a kínálatába kellene felvenni az alap- és éppen aktuális divatszínekben készült balerinazoknikat.

Szuper lenne!

Mostanában maratoni várakozásokat nyomok a postán, de voltam sajnos bankban is. Az egyik ilyen ácsorgáskor jutott eszembe egy kisgyermekes anyukát látva, hogy milyen menő lenne, ha valaki előreengedné.

Az ilyesmi egyébként is elég ritka, de gondolom a sorszámos helyeken még bonyolítja is a helyzetet. Ezért nagyon jó lenne, ha mondjuk a hat év alatti gyermekükkel érkezők a bejáratnál az ügytípus mellett bejelölhetnék a sorszámkérésnél, hogy kisgyerekkel vannak.

Ilyenkor egy x és fél számjegyet vagy valamilyen más jelzést kapnának, így nem probléma a sorszám. Az ügyeket gyorsan el lehet intézni, ezáltal legalább egy kicsivel könnyebb a gyereknevelés és nem utolsósorban nem kell gyereksírást hallgatnia a többi várakozónak.

Az emberek viszonylag hamar beleszoknának a dologba szerintem minden hőzöngés ellenére, szóval nem is értem, miért nincs még ilyen.

Mostanában több olyan eset fordult elő, ahol a posztomhoz szívesen mellékeltem volna egy fotóslideshow-t. Persze lehet lopkodni, és mondjuk leszedni, majd feltenni a kiválasztott képeket a Flickr-re és társaira, de ez nem túl kóser, ráadásul körülményes.

Ezért jutott eszembe, milyen jó lenne egy olyan "képszippantó" cucc, ami a képek eredeti helyéről szippantja össze a képeket egy slideshow-ba, forrásmegjelölést, élő linkeket generálva. Az egészet mások is beágyazhatnák utána, hogy terjedjen az ige.

Szerintem nagyon szuper lenne, az más kérdés, hogy megvalósítható-e, illetve mennyi munkával és milyen ellenszéllel.

Eredetileg Google LayaR címmel terveztem a posztot, amikor pár hónapja eszembe jutott az ötlet. Bizonytalan voltam, és nem is igazán tudtam volna szavakba önteni, ezért még egy kicsit vártam vele. Lehet, hogy jól is tettem, mert közben kijött a Facebook a Like-rendszerrel, lényegében egy like-réteget húzva az internetre.

Így már tényleg csak egy lépés a Facebook LayaR, ami megmondom, hogy mit jelent:

Egy olyan pluszfelület az ezt lehetővé tevő site-okon, ahol a felhasználók "kriszkrasszolhatnak" a különböző tartalmakhoz kapcsolódóan. Tehát például az egyes kijelölt részekhez kommentárt fűzhetnek, további linket, képet vagy videót, stb-t csatolhatnak, létrehozva ezzel egy perszonalizált réteget.

Ez szolgálhat mondjuk tanulásra, jegyzetelésre, de image- és kapcsolatépítésre egyaránt. Ugyanis lehetne hozzá kapcsolódni, és ha engedélyezett, reagálni rá.

A rétegeket ki-be lehet kapcsolni, le- és fel lehet iratkozni felhasználókra, stb. A kriszkrasszokkal ellátott site-ok között lehet lépkedni, szóval meg tudod nézni, hogy akit követsz, még milyen más site-okon aktívkodott.

Nagyon érdekes embereket követve, illetve tanulási célzattal izgi lehet szerintem, feltéve ha jól néz ki.

Még mindig nem vagyok róla meggyőződve, hogy az emberek úgy fognak Twitterezni és Facebookozni tévénézés közben, ahogyan azt az IPTV-ben nyomulók ma elképzelik, ennek ellenére elgondolkoztam azon, mi történne a hüvelykujjunkkal egy érdekesebb Twitterparti után. Nem tűnik túl üdvözítőnek a dolog.

Láttam ugyanis egy demót, amiben a tévéző és egyben a barátaival élőben recepteket és üzeneteket cserélgető alany egy a normál méretű távirányítónál ugyan nagyobb, de lényegében ugyanolyan logikával felépített cuccal próbálkozott.

Mit ne mondjak, nem volt túl meggyőző. El tudom képzelni azt a tempót, amivel beviszel egy üzenetet, még ha az mondjuk 140 karakterből is áll.

Arról most nem is beszélünk, hogy a hagyományos tévénézéshez kell egy bizonyos távolság ahhoz, hogy ne tegye tönkre a szemed, míg a közösségi örömködéshez és olvasáshoz igencsak fel kell nagyítani a tartalmakat, hogy a dolog élvezhető legyen - nem mindenki sasszem, ugye. Ezt hogyan tudják a jelenlegi felállásban megoldani?

Visszatérve a távirányítóhoz: én ezt úgy tudom elképzelni, hogy az egész egy touch screenen történik, ahol válthatsz a funkciók között, de persze hibrid lehetőség is van. Tehát van tévénézős gombkiosztás, és van social networkinges és akár kevert nézet. Sőt, a touchscreenen is el tudod olvasni az üzeneteket, plusz be tudod állítani, hogy csak azon látsszanak. Hogy mondjuk a férjedet ne zavarja Baló György követésében, hogy a szerinte idióta barátnőd hogyan süti a lasagnát.

Persze ez irtó költséges, de az ilyen tablet-típusú eszközök terjedésével már nem is annyira távoli jövő. Addig viszont LOL! kategória, amit ezekkel a távirányítókkal próbálnak eladni nekünk.

Nem tudom, hogy van-e már ilyen eszköz, mindenesetre én nagyon szeretném, ha meg lehetne oldani, hogy a TV-t úgy is lehessen nézni, hogy leadja a normál hangot, de közben lehet fülhallgatóval is nézni.

Tehát párhuzamosan adja le a hangot, nem pedig az van, hogy vagy bedugom a fülhallgatót és akkor senki más nem tudja élvezni az adást, vagy kihúzom és akkor én nem, mert mondjuk nem feliratozzák a műsort és rossz minőségben megy a hang.

Azt gondoltam, hogy a digitális televíziózással ez majd szépen megváltozik, mert az összes csatorna feliratozva lesz, de ez azért egy elég nagy hazugság - egyelőre nem létező opció. Szóval a mai napig az van, hogy vadászok a feliratokra, egyre gyakrabban hiába. Ugyanis a TV2 is leállt ezzel.

Esetleg valaki tud megoldást erre a fülhallgatós problémára?

A követők áttekintése és kilétük-milétük észben tartása nagyon nehéz egy bizonyos mennyiség fölött, ezért arra gondoltam, milyen jó lenne egy site, ami egy közös felületre importálná a különböző site-okon fellelhető követőket és követetteket.

Automatikusan megjelölné az egyezéseket, de kézzel is be lehetne jelölni, ha valaki mondjuk más néven követ a Twitteren és a Tumblr-en. A felületen megjelenne az is, ki mit ír magáról a profiljában, de akár saját megjegyzéseket is lehetne tenni hozzájuk. Például ilyen lehet az e-mail cím.

Alapvetően hiúsági szempontokat szolgálna egy ilyen site, hogy könnyebben áttekinthető legyen, egyáltalán kik követnek minket. Persze használható lenne egyfajta SMO-s kiegészítésként is. :)))

Bónuszötletek: Milyenek a követőid? - a reakciók (like-ok, kommentek stb.) alapján a site kidobna egy összegzést arról, mely témákat bírják a legjobban és ez alapján társadalomtudatos, a technológia iránt érdeklődő vagy éppen bulvármártír a közönséged.

A második hasonló ötlet a Milyen vagy te? összegzés. A like-jaid, kommentjeid alapján mondja meg, hogy cukiságimádó hobbista politológus, vagy divatőrült gasztrozseni vagy. Kicsit a Tumblr Crush-hoz hasonlóan. Természetesen komolytalan az egész, de mémnek jó.

Egyébként egy rövidebb keresést már csináltam a Ki követ site-hoz, de nem találtam ilyet.

A szülinapok már a wiwen is generáltak levél- és üzenőfaláradatot, de a Facebookon ez méginkább jellemző, ráadásul a növekedő kapcsolati hálóval ez évről évre egyre nagyobb hullámot jelent.

Általában igyekszem valamilyen formában reagálni mindegyik köszöntésre, de néha kimaradnak barátok, és ez a másik oldalon nem biztos, hogy jól jön le.

Persze lehet azt is csinálni, hogy nagy önuralommal várunk délutánig, amíg összegyűlik a 223 ezer köszöntés, és akkor egyben jól megköszönjük mindenkinek a kedvességét, de jó lenne, ha egy alkalmazás ezt is megkönnyítené.

Egy olyan cuccra gondolok, ami szülinapkor (vagy ugye mostmár szerelmi évfordulókon is) aktivizálódik, és el tudod dönteni, hogy te magánban akarnál az ünnepelt falára írni, vagy hajlandó vagy a többiekkel együtt megjelenni a később generált szeretetbuborékban.

A cucc mondjuk helyi idő szerint háromkor-ötkor aktivizálódna, és egy szép, interaktív felületen mutatná meg, hogy ki mit írt vagy küldött. Persze lehetne utólag is csatlakozni. Az ünnepelt pedig egy csoportos köszönőlevelet írhatna egy viszontajándékkal, vagy csak a buborék/szeretet térkép aljára.

Szép is lenne.

Csak hogy itt is meglegyen, szeretném dokumentálni a felvetésemet, miszerint kellene "like" gomb a Blog.hu-ra is.

Viszont annyira nem tudtam belendülni, hogy a Facebookon csoportot alakítsak az ügynek, mert blumi rögtön reagált a Tumblin, ráadásul lényegében pozitívan.

Mondta ugyanis, hogy a szándék meglenne.

Szerintetek is jót tenne a Blog.hu-nak a lájkolászás? (via kadarviktortapsihapsi)

(Egyébként asszem ez a legbenfennteskedőbb posztom ever, bocsánat.)

Az előző héten szórta tele valaki a médiát a túl hangos mp3-lejátszók témájával, ami közeláll a szívemhez - én is mindig próbálom lebeszélni a környezetemet az állandó iPod-hallgatásról.

Ennek kapcsán jutott eszembe egy kampányelem, ami teljesen egyszerű, kivitelezése nem igényel túl sok ráfordítást, de valószínűleg elgondolkodtatja az embereket. Csak annyi a lényege, hogy meg kell mutatni nekik, hogy milyen, ha valaki rosszul hall. Ezt elég könnyű előidézni, például előadásokon, koncerteken, konferenciákon, vagy akár a tévében.

Mégpedig úgy, hogy a koncert/előadás/műsor stb. úgy kezdődik el, hogy alig lehet hallani belőle valamit. Amikor már morgolódik a közönség, egyszerre csak normálra veszik a hangerőt, vagy fanfárok kezdenek süvölteni és kék majmok ugranak elő - mindegy, a forgatókönyv szerint a ki nem hangosított delikvens bocsánatot kér, és elmondja, hogy látjátok, ez vár mindenkit, aki állandóan mp3-mat hallgat, elnézést, de ez a téma fontos nekünk és most folytassuk a műsort.

A kreatív megvalósítás persze ennél lehetne jóval fantáziadúsabb is, ez most csak az alapötlet. Higgyétek el, elképesztő nyomasztó, ha nem hallani semmit (mint most a Pecha Kuchán), ezért aztán talán tényleg működne is ez a fogás.

A Tumblr-es aktivitásomat követők számára nem lesz új az információ, de szeretném megörökíteni, vagy inkább kitartani a pillanatot: egy korábbi ötletem, a prezioki életre kelt az USÁ-ban, aminek nagyon-nagyon örülök.

Természetesen közöm nincs hozzá, egyszerűen csak jó látni, ha beigazolódik egy ötletről, hogy jó és működőképes.

Itt láthattok egy példát. Ahogy a videóból is lejön, nagyon népszerű az esemény. Az amerikaiak egymástól független, kevés értelmet hordozó slide-okat pakolnak egymás mögé, én inkább egymásra épülő részletekre gondoltam, de ezt is érdemes lenne kipróbálni.

Egyszer már elkezdtem csinálni ilyen prezit, de kellő motiváció és energia hiányában elhalasztottam. Mindenesetre lehet, hogy rendezek ilyen házbulikat, mert most kedvet kaptam hozzá.

Valamelyik este a körúton volt dolgom és az Üllői út felé haladva egy iszonyatos hely előtt mentem el: lélektelen, igazi vendéglátós hangulat zseléshajúakkal, egy párasztalos szabadtéri "terasz", az esti óra ellenére is nagy zaj... és meglepetésemre ennek ellenére is meghitten beszélgettek itt egymással fiatal fiúk és lányok. Annyira furcsa volt ez, hogy majdnem odamentem hozzájuk megkérdezni, hogy mégis mi vitte rá őket erre.

Erről jutott eszembe, hogy lehetne egy ilyen sorozatot készíteni. Mármint meg kellene kérdezni az embereket, hogy miért is vannak abban a rossz kávézóban/büfében/étteremben/kocsmában, ahol éppen rajtakapták őket.

Természetesen nagy részük érzékelné, hogy valahogy ki kell menteniük magukat, és egy idő után hasonló indoklási minta rajzolódna ki, de azért arra mindenképpen használható lenne ez a cikksorozat vagy rovat, hogy elmondják, egyébként szerintük mitől jó egy kávézó/büfé/étterem/kocsma vagy éppen cukrászda.

Én elolvasnám. :)

Valamelyik nap majdnem vettem egy szép designerpénztárcát, mert olcsó volt és mert az egyik kedvenc divattervezőm (MJ, és nem Jackson :) cégjelzése volt beledombornyomva, nagyon szépen. Arra gondoltam, hogy ha a többi cuccát nem is tudom megvenni, egy ilyen pénztárca, amit kinyitva mindig látom a valószínűleg minden termékben látható jelzést, majd arra fog motiválni, hogy jobban kezeljem a pénzemet és esetleg pár év múlva rátehessem a mancsom egy kiszuperált designergarbóra.

Innen már tényleg csak egy ugrás a motivációs pénztárca ötlete, ami erre menne rá kicsit célzottabban. El tudnám például képzelni, hogy a Samsonite kiad egy designerpénztárca-sorozatot, ahol az egyes nagy nevek üzenetei és tippjei, pl. az aprós patentos résznél egy mondat, hogy "Kicsi, de becsüld meg" és akár cégjelzése olvashatók.

Mindez természetesen online háttérrel is megtámogatható, például egy a Buxferhez hasonló pénzmenedzsment profilú site-tal. A különbség annyi, hogy lennének benne alapvető tanácsadói tartalmak. Például vannak olyan pénzguruk, akik azt mondják, hogy nagyon fontos, hogy rendes pénztárcánk legyen, benne rendben és számon tartott pénzzel. Ilyesmik. Szóval egyfajta money-wellness vonal, nem túl bután. Aztán ha mindez felfutott (és nem a Samsonite valósította meg :), akkor el lehet adni egy nagyobb gazdasági site-nak.

Egyre többször jutok arra, milyen jó lenne, ha egyszerűen stoppolni lehetne a flash bannereket, mintha csak videók lennének. Egyrészt zavar a gondolat, hogy nyitva van egy site, ahol a bannerek pörögnek ezerrel (tudom, hülyeség), másrészt pedig zavar az olvasásban, meg a videónézésben.

Vegyük például a fenti példát: ahogy a képen látható, itt éppen egy animációt szerettem volna megnézni, de közben ott pörgött, mozgott a nemtommilyen tejkészítmény reklámja, ami csak a videó végeztével, hosszú percek múlva állt le. Nagyon zavaró volt.

Az ilyen helyzetekre szeretnék nagyon egy stoppolási lehetőséget. Van erre valamilyen megoldás az adblockeren kívül?

A pasim mondott valamit, amit továbbgondolva eszembe jutott, milyen romantikus lenne egy szerelmi vallomás a Wikipédián.

Úgy nézne ki, hogy a hősszerelmes csinálna egy kis hypertext-felhőt a szerelmével kapcsolatban. Mondjuk kiindulna abból, hogy "XY elhaló hangja". És akkor definiálná egy szócikkben XY-t, az elhaló hangot és aztán így tovább a szócikkek tartalmán belül. Kicsit költői lenne, hiszen romantikázunk, de a logikája a Wikipédia szócikkeket követné.

Mivel elég gyorsan reagálnak a Wikipédia szerkesztői, sebtiben kellene megoldani a dolgot, és eleve minden szócikket előre meg kellene írni. Aztán screenshot, vagy egy gyors e-mail az első linkkel és lehet várni a hatást. :)

Lánykéréshez és évfordulóról való megemlékezéshez is kiváló.

Még az előző héten le akartam írni, csak aznap este tízkor elaludtam. Szóval az ötletem egy olyan blog könnyű sikerre váró bloggeraspiránsoknak, ami könnyen megvalósítható, nem jár rengeteg utánajárással, több állandó rovat is kialakítható rajta, recikláláson alapul és ha elég szexi, viszonylag nagy olvasottságra is szert lehet vele tenni.

Ez egy design blog lenne azzal a specialitással, hogy kizárólag magyar designerekre és termékeikre összpontosítana. Foglalkozna formatervezéssel, divattal, építészettel, mindezeknek a történetével, meg amit el lehet képzelni. Interjúk, eseményekről készített beszámolók, portfoliók vagy csupán egy-egy termék bemutatása satöbbi satöbbi. Tehát nagyon könnyen lopható, de közben te vagy a jófej, hogy mindezt összegyűjtöd és foglalkozol vele.:)

Na, hát ennyi, de szerintem nem is kell sokkal nagyobb dolgokra vállalkozni. 

Kerestem ilyesmit a neten, de egyelőre nem találtam. Mostanában, sok év sikeres ellenállás után elkezdett foglalkoztatni a jegyzetfüzet-dolog és természetesen rögtön egy Moleskine-t gondoltam erre megfelelőnek. Még mindig ellenállok, de akkor lenne igazán könnyű a dolgom, ha lenne egy olyan online felület, amit jegyzetfüzetként lehetne használni és úgy is nézne ki, mint egy jegyzetfüzet.

Lenne egy tipikus jegyzetfüzetes struktúrája és textúrája, plusz meg lehetne választani, hogy hogyan nézzen ki az írásod benne. Persze némi paint funkció is kellene bele, mert biztos lenne olyan felhasználó, aki semmiképp nem tudna erről lemondani, de nekem például elég lenne, ha csak a fontokat váltogathatnám.

A cuccba bele lehetne kötni/tölteni természetesen képeket, fényképeket, de akár videókat is - miért is ne?

Mindez felcicomázható az összes webkettes funkcióval, bár kivételesen nem az motiválna. Egyszerűen szeretnék egy esztétikus, könnyen elérhető online helyet, ahova feljegyezhetem, ártisztikusan megjeleníthetem az ötleteimet, gondolataimat. Mert ugyan jól bevált nekem a Netvibes todo listája, azért mégsem néz ki olyan jól, nem túl inspiráló.

Szóval kéne egy myonlinemoleskine.com.

Ha valaki megirigyelte a Villáminterjú vagy a minekvan sikerét, van egy tippem egy hasonló elindítására. Ez lenne a Kösziblog. Ide lehetne gyűjteni minden olyan napi hírt, ami kínos, rosszul érint szűkebb de inkább széles kört, bunkó vagy buta.

Ilyen hír lehetne például az, amikor pár hete a Jobbik miatt a New York Times címlapjára kerültünk, a hozzá kapcsolódó kösziszöveg meg valami ehhez hasonló: "Köszi Jobbik, hogy a 700 millió forintos magyar évadot nektek köszönhetően le lehet húzni a WC-n és ezek után külföldön mindenki csak a rasszisták országát látja majd bennünk!"

Csak egy tipp. :)

Irtó régi ez az ötletem, nem is tudom, miért nem írtam le eddig. Lehet, hogy meg akartam valósítani?... Hát mostmár nem, úgyhogy közkinccsé teszem, hátha valaki lenne olyan jó, hogy megcsinálja.

Szóval az a gond, hogy az egészséges étkezést az iszonyú sok pénzen túl az iszonyú nagy szervezési igény is megnehezíti. Az egyik legnagyobb gond, hogy hol és mit egyél, ha a városban rohangálsz, de éhes vagy, viszont nem akarsz hamburgert vagy ehhez hasonló cuccokat benyomni.

Erre lehetne jó megoldás, ha lennének kis boltok vagy akár mobil standok, ahol frissen szeletelt almát, répát, uborkát, magokat, stb lehetne venni kis papírzacskóba téve vagy tálcára rendezve, nem annyira drágán.

Persze lehetne mindenféle méret- és árvariációkat kialakítani, valamint nemcsak a sebtiben bekapott falatokra kellene specializálódni, de ez lényeges eleme lenne a "szortimentnek". Az első kampányt legalábbis mindenképpen erre húznám fel. :)

Tudom, biztosan van már ilyen külföldön, de itthon nyomát sem látom.