Critical Miss


Divat a közösségi médiában

2010. január 11. 07:45 - Critmiss

A Mashable egyik bloggere készített egy összeállítást, amiben sorba vette, hogy a divatmárkák hogyan jelentek meg a közösségi médiában. Egyrészt ugye elkezdték használni a Facebookot, többen saját közösségi site-ot indítottak (Louis Vuitton, Dolce & Gabbana, Chanel, Burberry), illetve közösségi funkciókat adtak a honlapjaikhoz. Ezenkívül promókat indítottak olyan site-okon, mint a ruhákkal és kiegészítőkkel játszó Polyvore, vagy a hihetetlenül sikeres személyes stílus site-ok, mint a Lookbook vagy a Weardrobe. (Ezeket érdemes megnézni, tényleg nagyon jók).

Aztán itt vannak természetesen a különböző alkalmazások, melyek stílustanácsokat adnak, figyelmeztetnek a leárazásokra, vagy a közelben levő divatüzletekre.

Tipikus trend a divatbloggerek szárnyalása is, ami ebben az évben korábban ismeretlen mértéket öltött.

A felhasználók által generált tartalom is beütött, szóval mostmár a divatmárkák is arra buzdítják a fiatalokat, hogy induljanak mindenféle pályázatokon, és tervezzenek valamit, vagy tudósítsanak divateseményekről.

Mindez csak egyre erősebb lesz, hiszen sorra dőlnek be még a stabilnak gondolt divatházak is. Ezért aztán úgy kell nekik a rajongótábor és a márkahűség, mint egy falat kenyér, még akkor is, ha sok esetben nem tömegmárkákról beszélünk.

3 komment

Nem sweet Home - update

2008. szeptember 16. 07:17 - Critmiss

Az megvan, hogy a T-Home továbbra is külön számlázza a TV-t és a netet? Több hét eltéréssel?

Már azt hittem, hogy eredménnyel járt a sokhavi szuggesztióm, ami vagy egy belsős, vagy egy ügynökségi munkatárs fejében és tettrekészségében csapódott le egy előléptetést, illetve súlyos milliókat eredményezve, és végre itt van júróp.

De nem. Júróp az csak a VH1-on van.

Belső vállalatirányítási folyamatok szintjén biztosan hatalmas előrelépések történtek, és végre megérti egymást T-Online-os és Kábeles, viszont - helló! - mi fogyasztók ennek áldásos hatásait nem érzékeljük.

Update: Ahogy a kommentek között is olvasható, elvileg a számlákat össze lehet vonni és akkor csak egy csekket kap a zember. Ezt mondjuk nem igazán kommunikálják, ezért az lenne a javaslatom, hogy legalább két alkalommal tegyék ki az infót minimum a borítékra. Ez van olyan fontos, mint a zakciós set top box, mert egyrészt végre releváns a szegény fogyasztó számára, másrészt pedig olyan, mintha a szolgáltató nem csak papíron, hanem attitűdjében is szolgáltató lenne. 

13 komment

Mi mostmár mindig szlovákok maradunk

2008. augusztus 28. 07:34 - Critmiss

Vagy lengyelek. Vagy románok. Mindegy is, a lényeg a letörölhetetlen, feledhetetlen keletiblokk-érzés. Nem is értem azt az öt százalék reményt, ami bennem volt a TV2 új arculatát illetően. Arra számítottam, hogy majd jól megalkotják a frankót, és beállítanak valami elegáns, könnyed dologgal, hogy aztán a többi csatornának is rá kelljen kontrázni. Hiszen úgy tűnt, hogy tanultak a zárójeles kettesből, amit Erdélyi Zsoltnak köszönhettünk. Nekem legalábbis egészen bejött a legutóbbi design.

Erre mit kapunk? Televizje Szlovenszkij Ketecske.

 

 

 

 

 

És miaf@sznak kell a logóba a URL?

Ez valami közszolgálati megállapodás volt az Informatikai Minisztériummal, hogy ezzel sarkallják az embereket az internethasználatra? Vagy újraértelmezték a vonal alatti marketingkommunikációt?

Pedig tényleg össze kellene kapniuk magukat, mert például az RTL Klub sem kilencvenes éves németes már és Erős Antónia is egyre inkább korábbi, szép önmagára hasonlít.

Ilyesmit inkább az M1/M2 párostól vártam volna, mert ez a kórház a város szélén fíling inkább a Híradóban megszokott irizáló, fényes blúzok világához passzol. De milyen pech! Még a közszolgálatinak is jobban néz ki az arculata.

A TV2 mostani teljesítményét én egy_kettessel_értékelném. Á la Hal a tortán.

49 komment

Leáldozóban a hírnév ipari hasznosítása

2008. július 31. 07:55 - Critmiss

Nemrég jelent meg egy cikk arról, hogy a hírességek már egyre kevésbé válnak be reklámkampányokban, mert “az emberek besokalltak” tőlük, és eleve túl sok márkának adják oda az arcukat.

Rossz hír a hírességek számára, hogy a saját nevük által fémjelzett ruhamárkák sem igazán sikeresek. Victoria Beckham és az MTV-ről ismerős Hills című álreality egyik főszereplője, Lauren Conrad is ki lett penderítve egy cég, a Kitson kínálatából. A tulaj megosztotta jótanácsait is, amivel lényegében mindent elmond a celebrity-divattervezésről:

1. Vedd figyelembe, hogy nem mindenki XS-es méret, mint te.
2. Ne hidd azt, hogy szétkapkodják a ruháidat, csak mert te egy celeb vagy.
3. Többször is menj el személyesen a boltokba, hogy ezzel támogasd a márkádat. Amúgy is egész nap vásárolsz, nem?
4. Ne higgy el mindent a pr-eseidnek. Elvégre is azért fizeted őket, hogy egyetértsenek veled.
5. Menj el az egyik közeli kávézóba a vázlatfüzeteddel, miután odacsődítetted a paparazzikat. Sosem árt, ha úgy tűnik, mintha dolgoznál.
6. Ne vedd magad túl komolyan. Nem vagy Coco Chanel.
7. Évente egynél többször hordd a saját tervezésedet.
8. Ne engedd, hogy Amy Winehouse felvegye őket.

Az utolsó kitétellel nem értek egyet, de a többi elég indokoltnak tűnik.

Itthon szerencsére nem igazán kell félni mondjuk egy Soltész Rezső sportkollekciótól, mert nincs könnyűiparunk, de azért sosem árt felvérteződni a vészkorszakra.
 

9 komment

Retrómarketing

2008. május 20. 07:38 - Critmiss

Volt keleti blokkbeli országként nem lehet számunkra nagy meglepetés a régvolt márkák újraélesztése, ez megy a volt NDK-tól kezdve mindenhol: nálunk például virágzik a Tisza, a Balaton szelet, a Pilóta keksz, a Sport szelet, a Piroska szörp, a Dianás cukor, a németeknél a Vita-Cola, a Trabant és Nina Hagen. Sok – elsősorban szociológiai tanulmány készül erről az “osztalgiáról”.

Most egy olyan cikket találtam, ami USA-beli cégekről szól, akik a forgalomból mára kivont régi nagy márkák újraélesztésén dolgoznak. Rendszerint a márkanévvel és a receptekkel rendelkeznek, az újraélesztés során pedig gyártót és forgalmazót kell keresniük, tehát teljesen az elejétől kell beindítani az árut.

Vagyis éppen ez az, hogy nem az elejétől. Sok-sok millió dollárt már nem kell elkölteniük, nem kell megküzdeniük a névismertségért, mert a népességnek még nagy része emlékszik a névre, a szlogenekre, akár a termék szagára is.

Így nem kell mást tenniük, mint leporolni, kicsit újszerűen megdesign-olni a terméket, a mai igényekhez alkalmazkodó variációkat gyártani (samponnál például külön-külön minden hajtípusra) és szinte kész is.

Viszont figyelni kell arra is, hogy új fogyasztókra tegyenek szert a fiatalabb generációk tagjai között. Nem ajánlatos emiatt arra építeni a kommunikációban, hogy milyen régi egy márka. Utalni sem érdemes rá. Nagyon nehéz lehet a helyes egyensúly megtalálása, hogy a régi fogyasztók is emlékezzenek a korábbi “márkaélményeikre”, de az újak is tudjanak azonosulni vele.

A cikkben volt egy érdekes rész. Kivételesen értelmesnek tűnő kutatók kísérleteik során arra jutottak, hogy az emberek gyakran olyan dolgokra vélnek emlékezni, amelyek meg sem történtek. Például sokan szilárdan állították, hogy gyerekkorukban kezet ráztak Tapsi Hapsival Disneylandben, pedig ő nem is Disney figura volt. A régi márkák újraélesztésekor ez hatalmas előnyt is teremthet: mivel az emberek csak nagyon homályosan emlékeznek, az emlékeik és az adott márkáról alkotott képük simán befolyásolható.

The brand equity has value on its own, but it can be grafted onto something newer and, perhaps, more innovative. “Consumers remember the kind of high-level essence of the brand,” he says. “They tend to forget the product specifics.”
Így például az amerikaiaknál a Brim nevű kávét mindenki ismeri, de többségük már elfelejtette, hogy ez koffeinmentes kávé volt. Csupán a névre építve viszont egy teljes normál kávészortimentet ki lehet alakítani.

Hogy miért van tehát értelme régi márkákkal bajlódni? Többnyire a már említett spórolási lehetőség miatt.

És azért van esély arra, hogy sikerül őket újraéleszteni, mert annak ellenére, hogy megaakvizíciók és hatalmas márkák korát éljük, és a termelékenység a minden, addig a vásárlók azt szeretik, ha egyéni igényeiknek megfelelően választhatnak egy végtelen kínálatból. Vagy legalábbis megvan ez az érzésük. Ebbe pedig tényleg minden belefér, így az olyan márkák is, amik ugyan nem annyira nagyok, nem annyira modernek, de mivel generációk óta részét képezik az életünknek, sokkal szívesebben vásárolunk belőlük. Kicsit olyan, mintha a sarki fűszereshez mennél le a szupermarket helyett. Persze ez illúzió, de mégis.


56 komment
süti beállítások módosítása