Fiúk, ne nézzetek ide, megint divat lesz a téma. Dehát mit tehet az ember, ha most volt a mindenféle Fashion Week? Könnyen belátható, hogy mi fashion freak-ek eszköztelenek vagyunk egy ilyen szituációban. Ezért megtettem, amit tudtam: összegyűjtöttem a kínálatból mindent, ami tetszik.

Egyszerűen intézem a dolgot. Van fekete/fehér - natúr/bézs, és színes gyűjtemény. A válogatás során a fő szempont az volt, hogy ha olyan milliárdos lennék, akinek hivatásából kifolyólag meg is kell jelennie valahogy, akkor felvenném-e ezeket. Persze kivételek mindig vannak, de alapvetően egyfajta kívánságlista ez itt.

Enjoy!

Fekete/fehér/natúr                       Színes

Mutattam már a videómat? A Design7-en készítettem.

A legutóbbi könyv olvasása közben (Bret Easton Ellis: Glamorama - igen, még csak most) tudatosult bennem, hogy totál sztenderd karaktereket képzelek el. Maximum a ruhájuk változik, de a legtöbbször jellegtelen, szockó figurák viszik a történetet. Ahogy végigvettem, rá kellett jönnöm, hogy valóban, gyerekkorom könyvillusztrációi és filmélményei teljesen rányomták a bélyegüket a képzeletemre. Nézzük csak:

A kisfiú

A kisfiú az teljesen olyan, mint a Négyszáz csapásban a rosszgyerek, csak kicsit gombszeműbb, a haja pedig olyan, mint a másik képen szegény magyargyereknek. Ez szinte sosem változik. Szegény végignyomta a magyar irodalomtörténet legrosszabb alkotásait, mint például a Kincskereső kisködmönt, meg a Légy jó mindhaláligot, a Pál utcai fiúkról nem is beszélve.

A fiatal férfi

A fiatal férfi karakterében  olyan, mint Robert Capa ezen a képen, annyi, hogy kicsit finomabbak, elnyúltabbak a vonásai. Kicsit, mint a Szomorú vasárnap c. filmben a zongorista. Legtöbbször ő szerepel a történetekben, már ha a régmúltban játszódnak.

Középkorú egyszerű családfő

Döbbenet, hogy ez a kép mennyire megmaradt bennem, pedig emlékszem, hogy nem igazán figyeltem oda, amikor kisgyerekként ezt a filmet láttam. Mondjuk ijesztőnek ijesztő volt, szóval azóta is ott van ez a fickó minden egyes apafigurában, főleg, ha lányos apáról van szó. A legutóbbi indiai sztoriban, a Beceneve Gogolban (Jumpa Lahiri) is ott bújkált, igaz Salman Rushdie-val összegyúrva.

A fiatal, szexi nő

A fiatal, vonzó hősnő - hacsak másképp nem utasít a szerző - szintén barna hajú, barna szemű, hosszú hullámos frizurával. Mint Gina Lollobrigida a képeken, csak életkorban a kettő között. Pont ilyennek képzeltem például a Párhuzamos történetekben (Nádas Péter) a nőt, aki az Oktogonon szenved. Többek között. Még a szoba elrendezése is hasonló volt a fejemben egyébként, mint a képen, mínusz ez a szőke asszony itt az előtérben.

Jövendőbeli feleségtípus

A jövendőbeli feleségtípus az a főhősnőknek a kevésbé vonzó változata. Lehetnek persze feleségek is, a lényeg, hogy inkább szépek, mint szexik. Mint a Liliomfi hősnője, csak kicsit amerikaiasabb vonásokkal. Ilyesminek képzeltem az Utas és holdvilág c. könyvben a feleséget. Bár ott volt egy kis Mad Men-es beütése is a figurának. Szőkeként pedig Grace Kelly vagy szintén a Mad Menből az egyik feleség típusa jelenik meg.

Nőfigurák a modernebb történetekben

A legvégére hagytam a legcikibbet. Én magam sem értem, de egyszerűen a nyolcvanas évek stílusában látom az átlagnői figurákat, hacsak nincs valami extrább miliő vagy részletes karakterleírás. De akár a teljesen mai történetekben is az van, hogy az első képen látható verzió jelenik meg fiatalabb nők esetében, csak barna hajjal, idősebbnél meg pont ilyen arca van az illetőnek. Halál ciki, de tényleg kiirthatatlanul ezek jönnek elő.

Remélem, a mai gyerekek és fiatalok már sokkal jobb karakterkészlettel rendelkeznek, leszámítva természetesen a megfilmesített verziók miatt bekövetkező végleges karakterfoglalást, mint például nálam az Amerikai Pszichónál, ahol már azelőtt láttam részleteket a filmből, hogy elolvastam volna a regényt.

Ahogy jeleztem, ezek a karakterek általában az első oldalaktól jelen vannak, aztán ha jön egy leírás, akkor legtöbbször megváltoznak. Ha viszont nem, akkor simán végigkísérik a könyvet. Mondhatnánk, hogy az ilyen nyolcvanas éves nők miatt jobb lenne, ha inkább mindig lennének leírások, de az az igazság, hogy én inkább kiegyezem velük, mert elképesztő módon utálom, ha hosszasan valakinek a homlokáról, meg a szemének ívéről kell olvasnom.

Kíváncsi vagyok, kinek milyen karakterek vannak a fejében. Mik a tapasztalatok?