Nem éppen nekünk, mikrotámogatóknak, hanem a jelentősebb összegeket adományozó embereknek szólnak leginkább az Economist, illetve a szerzője által értékelt három könyv intelmei, de azért érdemes átnézni, mi az, amire egyébként minden jótékonykodónak figyelnie kellene.

Warren Buffet szerint pénzt csinálni sokkal könnyebb, mint hatékonyan adományozni. Ennek oka az lehet, hogy míg az ember üzletel, a legalacsonyabban lógó gyümölcsöket próbálja learatni, míg azonban jótékonykodik, éppenhogy komplex és nehezen megoldható problémák kerülnek előtérbe. Jó esetben. Gyakori ugyanis, hogy az adományozók a szívük után mennek, és nem igazán gondolkoznak nagyobb összefüggésekben.

Ez még nem is nagy gond, hanem sokkal inkább azzal van a baj, hogy nem ügyelnek arra, hogy a nyújtott támogatás valódi segítséget jelentsen, valóban hatékony legyen. Éppen ezért fontos lenne, hogy olyan viszonyrendszert alakítsanak ki, amelyben lehetőség nyílik a kritikus pontok megnevezésére is, még ha nem is esik jól a negatívumokat meghallgatni.

A cikk szerzője az egyik könyvből két jótanácsot emelt ki: az egyik, hogy a legjobb támogatási mód a lobbitevékenység, a másik pedig az, hogy többször kellene a jótékonykodóknak együtt dolgozniuk. Ezenkívül fontos lenne, hogy mérhető célokat tűzzenek ki maguk elé és aztán járjanak is utána, hogy azok megvalósultak-e. Csak így lehet növelni az adományozás és az adományozott sikerét.

Én teljesen megértem, hogy az emberek leginkább olyan dolgokat támogatnak, ami közel áll a szívükhöz. Már többször belefutottam én is olyan témákba, amik ugyan értelmesek és fontosak voltak (tűcsere-program, kiskutyák segítése, tolmácsolás külföldi őrizetbe vetteknek) de mivel nekem a nők és a leányanyák a legfontosabbak, nem igazán tudtam magam bennük aktivizálni. A másik észrevételem, hogy az együttműködés nemcsak a jótékonykodók esetében lenne fontos: gyakran érzem úgy, hogy nincs szükség ennyire sok (kb. 60 ezer) non-profit szervezetre, és csak azért van ennyi, mert nagyon sok szervezet alapítója nem akar másokkal együttműködni. Ezen is érdemes lenne javítani.

Ha vagytok olyan szerencsések, hogy a csütörtök számotokra bulinap, vagy éppen tudtok lazítani egy kicsit, szerintem ejtsétek útba a Gödört, mert nagy parti lesz. Ráadásul a részvételetekkel támogatjátok a Fiatal Képzőművészek Stúdióját is.

Lesz itt minden:

19h - SHAKAMIVA KISHAWA
20h - RUTKAI BORI ÉS A BETONKA
21h - STÚDIÓ TOMBOLA
22h - POP IVAN
23h - ESPRIT D'ESCALIER (KUPCSIK ADRIÁN ÉS PETRÁNYI ZSOLT)
24h - BARCSAY JENŐ EMLÉKZENEKAR
UTÁNA DJ-K HAJNALIG (DJ CSISZÉR ZSUZSI, DJ SIEGMUND ÁKOS)
VISUAL : KIÉGŐ IZZÓK

Belépő: 1500 Ft // A jegyek elővételben 1200 forintért megvásárolhatók a Stúdió Galériában (1077. Bp. Rottenbiller u. 35.))

A Barcsay Jenő emlékzenekar külön poén szerintem. :)

Nekem egyébként ők a kedvenceim a kulturális non-profit szervezetek közül, mert - és pr-esek, itt most egy számotokra hasznos dolgot mondok el - egy abszolút tuti jolly joker. Ugyanis mindenki a tagja, aki valaha számított, számít vagy számítani fog. Ez a szervezet tömöríti a jó képzőművészeket (évente van hozzájuk tagfelvétel), és tavaly volt fennállásának az ötvenedik évfordulója. Tehát ha valaki nagyon jó fej akar lenni, és egy olyan kezdeményezést akarna támogatni, ami releváns, itt van a legjobb helyen. A legtöbb esetben olcsóbban jut hozzá a szponzor a legtutibb nevekhez, és lelkes segítséghez, mint ha keres egy nagy, ráadásul állami pénzekkel amúgy is teletömött intézményt. Egy újabb hely a logótemetőben.

Nna. Az egyesület nincs jó helyzetben, mert a válság nem kímélte, ugyanis mindenki a könnyebbnek tűnő utat és a bevált dolgokat választja, általános a durva spórolás. Ráadásul ahogy már egyszer-kétszer írtam itt, a non-profit szervezetek nem tudnak működési költségre pályázni, illetve csak nagyon ritkán. Mindenféle hülye könyvre, ezmegazra folynak el a százezrek, de a fűtés az persze csak úgy jön a semmiből.

Hát sajnos nem, úgyhogy kéne egy kis pénz. Gyertek el, segítsetek, úgy, hogy közben ráadásul még jól is érzitek magatokat.

Nem tudom, ismeritek-e a Noba.hu-t, még korábban indult, és mikrokölcsönökre szakosodott. Most a civilekre erőteljesebben fognak fókuszálni, és ebben kérik a segítséget.

A részletesebb posztot a Bloggerunióra írtam. Adjátok tovább!

A Social Media Today tette be egy bejegyzés linkjét, ahol sorra veszik, általában miért nem adakoznak az emberek non-profit szervezeteknek. Az okok (egy-egy példával):

- Nincs beazonosítható "áldozat".

- Túl nagy a földrajzi távolság.

- Nem látható, hogy valóban számítani fog a segítség. (Ha összejön a lélegeztetőgép, azzal x számú gyerek életét menthetjük meg)

- Elmosódik a felelősség, nem érzékelhető az adakozó számára a helye a sztoriban. (Lélegeztetőgépes esetben: megmenthet x gyereket)

- Nem látható, hogy mások is segítenek, és mindenki kiveszi a részét az ügyből. (Eddig ennyien és ennyien adakoztak)

- A pénzcentrikusság. Nem a szükséges összeget, hanem magát az ügyet kell hangsúlyozni. (Egy lélegeztetőgép kell)

Ti miért nem adakoztok? Én az egyszerűséget szoktam hiányolni. Ha például lehetne Paypallel fizetni, ahogyan a Csoma szobájánál, simán, rendszeresen adakoznék.

Egyébként pedig az időmet adnám, csak az a baj, hogy elért engem is a tipikus civil betegség, és kitaláltam egy saját ügyet, amit más szervezetekkel eddig még nem tudtam megvalósítani. Addig marad a Bloggerunió. :)

Most a Bloggerunióba tartozó szervezetek mondják el, hogy tapasztalataik alapján hogyan érdemes őket, illetve általában a non-profit szférát támogatni. Az első poszt ezzel kapcsolatban a Fény Felé Alapítvány elnökének véleménye alapján született.

Itt lehet elolvasni.

Sokan ki vagyunk borulva azon, hogy nem lehet szégyenkezés nélkül végigmenni a Nagykörúton, meg igazából sehol sem: csiricsáré, ronda, mérhetetlenül kelet-Európai a látvány, legfőképpen a teljesen vállalhatatlan üzletek és homlokzatok miatt. Ez egyébként főleg az újépítésű házaknál, például a Duna Palotánál überciki, ahol a viszonylag normális kinézetű épület alján egymás mellett sorakoznak a sufnituningos cégérek, pedig az építtető simán meghatározhatta volna, hogy márpedig ronda portált nem enged kialakítani.

A Fashion Street fenntartói érdekes módon erre oda tudtak figyelni, és szép, egységes képet mutatnak az üzletek. Nem mondom, az kicsit megnehezíti a potenciális vásárlók dolgát, hogy kétszer is oda kell nézni, pontosan hol is tartunk és melyik bolt melyik. Erre lehetne megoldás, ha azért a színekkel játszanának, mert máskülönben - főleg egy hosszabb utcarésznél - a teljes város egybefolyna, és az emberek, amilyen vaksik, nem, vagy nehezen találnák meg az üzleteket.

Ez szerintem látszik azon a tegnap a neten körbejárt látványterven is, ami egyébként gyönyörű, és az Ajka Kristály Chrystalra való "angolításán" kívül szinte hibátlan. Nézegessük, álmodozzunk, köszönjük meg Fodor Gergelynek, és Csordás Zoltánnak. Elvileg egy "Zavar? Tervezd át!" című pályázathoz kapcsolódik a munkájuk, de nem vagyok benne biztos. Mindenesetre ha a többi anyag is ilyen jó, akkor én optimista vagyok.

Az előző héten szórta tele valaki a médiát a túl hangos mp3-lejátszók témájával, ami közeláll a szívemhez - én is mindig próbálom lebeszélni a környezetemet az állandó iPod-hallgatásról.

Ennek kapcsán jutott eszembe egy kampányelem, ami teljesen egyszerű, kivitelezése nem igényel túl sok ráfordítást, de valószínűleg elgondolkodtatja az embereket. Csak annyi a lényege, hogy meg kell mutatni nekik, hogy milyen, ha valaki rosszul hall. Ezt elég könnyű előidézni, például előadásokon, koncerteken, konferenciákon, vagy akár a tévében.

Mégpedig úgy, hogy a koncert/előadás/műsor stb. úgy kezdődik el, hogy alig lehet hallani belőle valamit. Amikor már morgolódik a közönség, egyszerre csak normálra veszik a hangerőt, vagy fanfárok kezdenek süvölteni és kék majmok ugranak elő - mindegy, a forgatókönyv szerint a ki nem hangosított delikvens bocsánatot kér, és elmondja, hogy látjátok, ez vár mindenkit, aki állandóan mp3-mat hallgat, elnézést, de ez a téma fontos nekünk és most folytassuk a műsort.

A kreatív megvalósítás persze ennél lehetne jóval fantáziadúsabb is, ez most csak az alapötlet. Higgyétek el, elképesztő nyomasztó, ha nem hallani semmit (mint most a Pecha Kuchán), ezért aztán talán tényleg működne is ez a fogás.

Míg szabin voltam, Péterék felvettek egy újabb kezdeményezést a BU-ba. Ez az ad6kap6, ami olyan, mint a budapestmindeningyen, csak éppen nem levlista. Ezenkívül segítenek a logisztikában, ha kell. Fel lehet ajánlani bármit és a kéréseket is ide várják.

Több nagycsaládos is írt már ide, nekem az egyik kedvencem a tánccsoportot indító margit nevű ötgyermekes user, aki formaruhát szeretne varratni a tagoknak a fellépésekhez.

A szervezettel készült interjút a Bloggerunió blogjában olvashatjátok.

Voltam a bázison péntek este, amint felébredek, feltöltöm, mit láttam. Lehet, hogy a valódi eseményre is elmegyek majd. Mindenesetre a srácok nagyon szimpatikusak voltak és viccesek lesznek a feliratok is.

Szóval stay tuned!

Kieg: Bocsánat, rájöttem, hogy így lelőném a poént. Ez nem az a cucc, amiről jó teasert csinálni. Szóval majd az esti program után.

A várt kontent:

Remélem, nem találja senki "sértőnek" az aláfestő zenét, nem tudtam kihagyni. Keressétek a felkiáltójeles embert, nekem ő volt az egyik kedvencem.

Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember jön el a zuhogó esőben is, igazából saját magamban is kételkedtem, csak annyira jófejek voltak a srácok, amikor éjfél körül pár percre beugrottunk megnézni a workshop eredményeit pénteken, hogy úgy döntöttem nem hagyom ki. Még egy jó emberes megfázás fenyegetése mellett is megérte, mert nagyon kedves és vicces volt az egész.

A Mechwart ligetben volt a gyülekezés, ahol gyújtó hangú beszédet hallhatott a tömeg, utána átmentünk a körúton és a következő zebrán vissza, majd újra a Mechwart liget és a KSH következett. Ott a Párt vezetője mondta el beszédét, amelyből itt olvashattok részleteket, utána még egy EU-szabványosítós fiú, és egy lány izzított tovább. Aztán némi skandálás és vissza a ligetbe, ahol mindenki leszúrhatta a transzparensét.

Utána biztosan sokan mentek sörözni, én sajnos rohantam átvedleni és inni egy meleg teát.

Még-Több-Ilyet!

Hosszú lesz, de megéri sorra venni a listát, amit egy John Killacky nevű non-profit guru állított össze arról, mire kell figyelnie a művészeti szervezeteknek, ha túl akarják élni az elkövetkező három-öt évet. Tehát:

1. Kevesebből többet, máshogyan: Elkerülhetetlen, hogy költségcsökkentési lépésekre kerüljön sor, azonban ez nem mehet a minőség rovására. Olyan intézkedéseket kell tenni, melyek jobban találkoznak a közönség igényeivel. Például ilyen a hosszabb nyitvatartás, ami elsőre éppen úgy tűnik, hogy növeli a költségeket, de ha embereket hoz be, megéri.

2. Fontos a beágyazottság: Helyileg és az időzítés szempontjából egyaránt. Fontos, hogy a szervezetnek élő kapcsolata legyen a környékkel, ahol van, illetve hogy olyan tartalmakat nyújtson, melyek az adott időszakban relevánsak a közönség számára. Tehát szuper, ha leadjuk a százhuszadik repertoárdarabot a színházban, de figyelni kellene arra, hogy a bemutatott műveknek legyen aktualitása is.

3. Vondd be a közönséget: Szervezz társrendezvényeket, melyek rávilágítanak a kulturális kontextusra. Kommunikálj: legyél transzparens általában véve és a nehézségeidet illetően is. Egy New York Times cikk például új támogatót hozott egy csőd szélén álló szervezetnek. [Itthon erre kevésbé van esély, de nem nagyon sírósan érdemes lehet vele próbálkozni.]

4. Engedd meg a közönségnek, hogy saját értelmezést adjanak az alkotásoknak - kísérletezz a közösségi site-okkal: Például premier utáni Skype-interjút szervezhetsz a művészeti vezetővel.

5. Másold le az egyházak módszereit: [Az eredeti szövegben a tipp úgy hangzik - a középosztály mentheti meg a művészetet. Ez nálunk kevésbé esélyes] A templomokban teljesen természetes, hogy adakozásra buzdítják a közösséget - nyugodtan megteheted ezt akár egy kiállításmegnyitó vagy egy workshop után is. A cikk szerzője felhoz egy példát, ahol az ingyenes-adakozós estéken több bevétele lett a helynek, mint a fizetősökön.

6. Figyelj az utánpótlásra: általában azokból lesznek a támogatók, akiknek van valamilyen köze az adott művészeti ághoz, mondjuk zongoráznak, festegetnek, stb. Ez a sport esetében is így van egyébként. Érdemes tehát foglalkozásokat, vagy nyilvános főpróbákat tartani. [Itt szeretném megemlíteni, hogy  a sportutálatomban valószínűleg szerepet játszik a régivágású iskolai beidegződés, hogy kizárólag a profi sportutánpótlásra figyeltek az iskolában és a gyengébbeket kiszórták a csapatokból, amik egyébként ártatlan szakkörként indultak, csaliként. Így utólag is köszi.]

7. Szólítsd meg az első globális generációt is: Hagyd a sallangokat és a szuperlatívuszokat - a mai fiatalok átlátnak rajtad. Beszélj hozzájuk normálisan, és egyáltalán, legyen számukra mondanivalód.

8. Nyugodtan hibázz: A művészeti szervezeteknek nem kell versenyezniük a versenyszférával - nem is tudnának. A lényeg az lenne, hogy más, alternatív választ adjanak arra, ami foglalkoztat minket, amiben élünk és amit megtapasztalunk.

9. Gondold át üzleti aggyal is: Készíts egy őszinte SWOT analízist és gondold át, nem kellene-e másokkal egyesülni, kooperálni másokkal - ahogy ez a KKV-k esetében is gyakran felmerül. [Többek között azért vagyunk a 60 ezer non-profit szervezet országa, mert mindenki csakis úgy és csakis azt akarja csinálni, amit ő elgondolt és eszébe sem jut, hogy betársuljon máshoz.]

10. Vegyél részt a kultúrpolitikában: Vedd fel a kapcsolatot a politikusokkal, hívd meg őket, legyen véleményed a téged érintő szabályozásokról, és tegyél azért, hogy jó irányba változzanak. Például térképezd fel a művészeti oktatást. [Legyen legalább egy ügy, amit képviselsz az álmaidon kívül.]

A közönségnek pedig azt tanácsolja a szerző, hogy zsizsegjen, kulturálódjon még ha az csak salsa leckéket jelent is, beszéljen róla másoknak, vásároljon művészeti alkotásokat vagy rendeljen valamit egy művésztől és adakozzon, adakozzon, adakozzon.

 

Köszönjük, John.

 

Na kezdenek begyorsulni a dolgok, most éppen a Wikimédia bannereit tettük fel a rendszerbe.

Hogy mit kell róluk tudni? Idézet tőlük:

"A Wikimédia Magyarország Egyesület közhasznú minősítésű társadalmi szervezet,
melyet a Fővárosi Bíróság 2008. november 24-én vett jogerősen nyilvántartásba,
egyúttal közhasznúvá is minősítette. Célja az emberi tudás összegyűjtésének,
rendszerezésének és terjesztésének támogatása, valamint az így összegyűlt
tudáshoz történő lehető legszélesebb körű hozzáférés lehetőségének
biztosítása; tevékenysége elsősorban a magyar nyelvű Wikipédia és az azt
szerkesztő önkéntes közösség támogatására irányul."

Kattintsatok, olvasgassatok, ahol pedig kell, támogassatok.

Egy kis lépés nektek, nagy (ha nem is hatalmas) ugrás nekünk. :)

Újabb banner került fel a Bloggerunió rendszerébe. A részletes magyarázat helyben olvasható.

Egyre többet lehet olvasni a ruhaiparban elindult zöldmozgalmakról, sok új kezdeményezés indul és sok olyan márka, illetve kollekció jelenik meg, melyek etikus és/vagy organikus módon gyártanak.

A legtöbb forrás tényleg igyekszik megfelelően edukálni a közönséget az egész hátteréről és fontosságáról, de azért kicsit zavaró számomra, hogy nincs egy olyan adatbázis, ahol mindez egy helyre össze lenne fogva.

Rendesen meg kell dolgoznia annak a potenciális vevőnek az információkért, aki át akarná gondolni, hogy akkor most hol fog vásárolni és hol nem. És ha nem, akkor miért. 

Kellene tehát egy olyan kezdeményezés, ami a különböző márkákról és a gyárakról gyűjt össze és rendszerez információkat. Ahol nyomon lehet követni, hogy például mi a helyzet a Tesco sajátmárkás ruháival, vagy hogy a Primark vagy a Nike még mindig sweatshopokban dolgoztat-e, vagy már javult a helyzet?

Vagy hogy Bangladeshben hol vannak ilyen gyárak, hány embert dolgoztatnak, milyen körülmények között – tehát helyi jelentéseket is tartalmaznia kellene egy ilyennek.

Tudom, hogy hatalmas kérés, de ha ez nem olyan ügy, amiért érdemes dollármilliókat elkölteni, akkor mi más lehet az? Aktivisták, tessék kampányolni!
 

Ho-ho-ho-hó! Örömmel jelentem, hogy beizzítottuk a Bloggerunió első civil bannereit.

Jelenleg a következő szervezetek hirdetései futnak majd a tagblogok oldalain (elkészülési sorrendben):

1. Mint a többi ember - közhasznú Alapítvány

Idézet a bemutatkozásukból: "Az alapítvány 2005 november 28.-án jött létre. Fogyatékos fiatalok felkarolását tűzte ki céljául. Az iskola padjaiból kikerülve a fogyatékos fiatalok magukra maradnak jobb esetben szüleikkel. Megszűnik az iskola befogadó közössége, elmaradnak a társak. A szülők magukra maradnak terveikkel, gondjaikkal. Alapítványunk ezeket a hiányosságokat igyekszik bepótolni."

A banner egy adománygyűjtő akcióhoz kapcsolódik, mert jelenleg nem tudják megoldani a felkarolt fiatalok iskolába járását - autóra lenne szükségük. Eddig 167 ezer forint gyűlt össze.

2. Magyar Zsidó Kulturális Egyesület - MaZsiKe

Az Egyesület most ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját, ebből az alkalomból egy programsorozatot indítottak. A banner ehhez kapcsolódik. 

3. Beremend Környéki Református Egyházközség

Ehhez a szervezethez jelenleg egy meglehetősen puritán banner tartozik, idővel felfejlesztjük, de legkésőbb akkor, amikor már kommunikációs tanácsadást is nyújt majd a Bloggerunió. :)

4. Gyermekparadicsom Alapítvány - MindenGyerek konferencia

Az Alapítvány egyik fő programja a MindenGyerek konferencia, melyről szintén a saját szavaikkal szeretnék szólni:

"A szakma- és a szektorhatárokat átlépve lehetőséget adni minden gyerekkel foglalkozó szakember aktuális kihívásainak, munkájának, eredményeinek megismerésére és megvitatására.

MindenGyerek Konferencia akkreditált továbbképzési program a gyermekjóléti, szociális szakemberek és a pedagógusok részére is."

5. Zumm Aikido Egyesület

Ha érdekel a Tissier-stílus és a harcművészet filozófiája, érdemes lehet felkeresni őket.

 

Eddig 13 szervezet jelzett egyébként, hogy szeretne résztvenni, de kicsit lassabban haladnak a dolgok. Azért idővel egyre több és egyre izgalmasabb banner jelenik majd meg az oldalakon, főként a segítségüket felajánló bloggereknek köszönhetően. Az eddigiekben például részben én működtem közre a nulla flash tudásommal, amit aztán Hannibál rakott a körülményekhez képest maximálisan helyre. :) Ezúton is köszönjük.

Sok fontos segítséget kaptunk egyébként, például durván 15 perc leforgása alatt lett adserver hozzáférésünk az Adverticumtól, Konrád noszogatására.

Nekik is nagyon köszönjük!

Azok pedig, akik bloggerként csatlakozni szeretnének, olvassák el az útmutatót a Bloggerunió blogján. Akik civilek, azok pedig írjanak nekem (trillian@live.com), vagy a bloggerunio@gmail.com címre.

Beindultunk! Igeeeen!

Kicsit hallgattunk, de közben munkálkodtunk. Itt olvasható (egyelőre röviden), mi történt mostanában.

Korábbi felhívásommal, miszerint a Kétpupú teveséget megosztanám non-profit kezdeményezésekkel, végül nem maradtam egyedül. Más irányból, de alapvetően a Karmamédia bloggerei is elérkeztek arra a pontra, hogy reklámfelületeik felerészét civil szervezeteknek ajánlják fel.

Egymásra borultunk meghatottan, és az ő ötletüktől vezérelve elindítottuk a Bloggeruniót. Tudjátok, ez olyan, mint a médiaunió, csak bloggerek és nem bazi nagy médiacégek állnak össze és nem egyetlenegy, hanem sok-sok civil téma képviselete érdekében.

A rendszer jelenlegi formájában nagyon nyitott és megengedő, a lényeg csak annyi, hogy aki szeretne szerepelni a Bloggerunió valamely tagjának blogján, non-profit alapon működjön.

Ezáltal az én eredeti felvetésem, ami a szimpátián alapult, és nem feltétlenül csak civil szervezetekre korlátozódott, kicsit leszűkült, dehát mindent a jó ügyért. :)

Hogy bloggerként vagy civil szervezetként hogyan lehet csatlakozni? Jelezni kell a bloggerunio@gmail.com címen.

És ha már a Csizmáskandúr, a Kétpupú teve, a Sültgalamb, meg a Vakvezető kutya modellje lett a felállás, akkor hadd tárjam elétek fáradságos munkám eredményét, a kabalaállatkánkat:

Látható, hogy ez is nagyon megy minden más mellett, de azért egyelőre nem megoldott a grafikai része a dolognak: kellene néhány grafikus, vagy legalább bannerkészítésben otthonosan mozgó önkéntes, mert az már most látszik, hogy sok civil szervezet számára nehézséget okoz a dolog.

Meg nekünk sem ártana egy rendes banner. :)

Terjesszétek a hírét lécci, és ha bevállaljátok a logónkat, plecsninket és bannerünket, nagyon örülünk, ha kiteszitek az oldalaitokra.

Ezt a cikket olvasva már nem tudom magamban tartani a véleményemet. Nem leszek szimpatikus a következőkkel, és akinek nem inge, meg tisztelet a kivételnek stb., de úgy érzem, hogy nagyon sok dolog el van hallgatva, nincs rendesen kitárgyalva a non-profit szervezetekkel kapcsolatban.

Tudtátok például, hogy 60 ezer kisebb-nagyobb alapítvány, egyesület van Magyarországon? Ez hatalmas szám. Ezt nevezném én hosszú faroknak. És nézegettétek már ezeknek a listáit? Hát tegyétek meg, szerintem érdemes. Van itt minden, az Elkeseredettek és Hosszúhajúak Egyesületétől a Krikettimádókon keresztül a Gyermekilyen Gyermekolyan alapítványokig.

Többségükre nagyon nagy szükség van, mert az erős civil társadalom nélkül csak az állam kabátujján lógó kis utcakosz marad a lakosság. Muszáj, hogy kezükbe vegyék az emberek saját és környezetük sorsát. Ha az csak annyiban nyilvánul meg, hogy vesznek egy csomó virágládát a lepusztult bérházi udvarra, meg kifestik a kaput, máris felnőttként kezdenek el cselekedni és jobbá tették a környezetük életét. Különösen fontos ez, ha ennél sokkal komolyabb problémákra nem létezik hatékony intézményes válasz. Ha például nem tudod megoldani a családtagod gyógyulását, vagy senki nem tájékoztat normálisan a jogi lehetőségeidről, akkor kell igazán egy szervezet, mely pontosan ezeknek a megoldására szakosodott.

Ez a másik oldalon is nagyon jótékony hatású: aki segít, az sokkal inkább belelát a különböző társadalmi problémákba és eleve úgy érezheti, hogy a napi termelésen kívül azért valami hasznosat is cselekedett.

Oké, akkor ezt mind értjük.

Számos eredendő és jogszabályi sajátosság miatt azonban tele van a rendszer súlyos mulasztásokkal. A töketlenségről nem is beszélve.

Például az állam egyre kevesebb pénzt ad a működési költségekre, sokaknak semmit. A legtöbb pályázatban kikötés, hogy elviekben semmit nem lehet villanyra, gázra, fennmaradásra költeni, ezért a non-profit szervezet ott csal és hazudik, ahol tud. Nem is tehet mást. Ez az egyik.

A másik általános gond, hogy nagyon gyakran szerelemből indulnak ezek a szervezetek, viszont egyrészt egyhamar megélhetésivé vedlenek át, mert a közhangulat és a napi túlélésért folytatott harc miatt elveszítik a lelkesedésüket, vagy éppen vérszemet kapnak és elkezdenek úgy igazán lopni. De ez ritkább.

Másrészt – és szerintem ez a fontosabb tényező - ezek az emberek azért lássuk be, többségében nem értenek ahhoz, amit csinálnak. Tapasztalataim szerint sokan soha nem is értettek hozzá, főként azért, mert nagyon gyakori, hogy közvetlenül a tanulmányaik elvégzésével rögtön egy non-profit szervezetnél kötnek ki a csillogó szemű fiatalok, aminél szerintem nincs rosszabb. Főként azért, mert az életben nem fogják megtanulni, milyen úgy valóban, keményen dolgozni. Éppen ezért egyébként nem is becsülik meg mások munkáját.

Talán ebből következik, hogy hihetetlen mértékű az áskálódás. Sokszor hallom, hogy a nagyvállalatoknál, az ügyféloldalon is durva a helyzet, na hát kérem a non-profitoknál született politikusnak kell lenni.

A fent leírtak miatt sokat gondolkoztam, hogy hogyan lehetne valahogy kisöpörni a szemetet a rendszerből és hogyan lehetne javítani a körülményeken. Igazából nem jutottam el semmilyen megoldásig, mert ez egy akkora nagy vogon úgy egészében a maga hatvanezres súlyával, hogy inkább innék egy pángalaktikus gégepukkasztót, minthogy beletörjem a bicskámat.

Viszont muszáj tenni valamit. A sok pénz és energia elaprózódik, elfolyik a sok dilettáns keze között, nekünk meg nem sokkal jobb. De az a rossz az egészben, hogy még nekik sem. Vagy mindegy az egész?

 

Volt még régen-régen egy cikk arról, hogy a G8 csúcstalálkozóján, melyen éppen az élelmiszerválságról volt szó, egy hatfogásos ebédet és egy nyolcfogásos vacsorát rendeztek.

Meg szerettem volna erről kérdezni egy protokollszakértőt, és a következő kérdéssort küldtem el neki:

Mely szempontokat kellett volna Ön szerint ez alkalommal érvényesíteni: a találkozó témája, vagy a megszokott etikett ilyenkor a mérvadó?

Nem lett volna-e Ön szerint éppen az a nagyobb képmutatás, ha csupán egy - ebben a kategóriában - szerénynek számító menüsort állítottak volna össze?

Mi lett volna ebben az esetben kellően szerény?

Mi a véleménye arról, hogy a találkozók afrikai vendégeit nem hívták meg a vacsorára?

Általánosságban véve Ön szerint hogyan hidalható át egy ilyen probléma? Gondolok itt arra, hogy sok dúsgazdag színész vagy más közszereplő magánrepülőgéppel közlekedik, de emellett afrikai árvákat ment. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás? Meddig lehet végigvinni következetesen a jótékonyságot?

Szeretném még megkérdezni, hogy Ön személy szerint milyen területen jótékonykodna, ha megtehetné?
Az interjúból sajnos semmi nem lett, mert az illető csak akkor lett volna hajlandó megírni a válaszait, ha felfedem kilétemet. Annyira szerettem volna, ha sikerül, dehát nem véletlenül vagyok ZaZie és nem Kiss Fruzsina. Úgyhogy erről le kellett mondanom, pedig biztosan érdekes lett volna a szakértő véleménye. És úgy sejtem, hogy az enyémhez hasonló.

Szerintem ugyanis – ahogy az a kérdésekből is látható - az sokkal nagyobb képmutatás lett volna, ha csak kását és vizet szolgálnak fel a vacsorán, pusztán annyit tehettek volna, hogy minimálisan szerényebbre vették volna a figurát. És természetesen meg kellett volna hívniuk az afrikai küldötteket is.

Másik téma, de fontosnak tartottam, hogy mindig kérdés marad, meddig konzisztens egy jótékony ember?

Valóban rosszul kell éreznie magát Angelina Jolie-nak és Madonnának, hogy magánrepülőt használ és öt plusz egy csillagos szállodában lakik, majd pedig elmegy Afrikába segíteni (már ha ilyesmiről beszélhetünk)?

Ezzel kapcsolatban nehéz megmondani a tutit, de mégis van arra példa, hogy az illető életének több pontján is méltányolható igyekezetet látni. Ilyen például Stella McCartney, aki soha nem használ bőrt, szőrmét, hybrid autóval jár (khm….) amit soha nem visz autómosóba, stb.

Az, ha valaki csak perkál, nem teszi őt sokkal szimpatikusabbá. De az is igaz, hogy a sajtót az ilyesmi egyáltalán nem érdekli, ezért többnyire nem számolnak be még a jótékonysági aktivitásokról sem, nemhogy az egyéb részletekről. Szóval nehéz tisztán látni, pedig nagyon jó hatása lehetne az ilyen jellegű információknak.

 

A híres ingerült tojásdobáló összebarkácsolt egy site-ot, ahol elmondja a külföldieknek, hogy miért akciózta meg Steve Ballmert.

Az ultragagyi honlaptól most eltekintve szerintem fontos lenne, hogy minél többen megtudják, miért volt ez a szegény magyar ember annyira drabális. Mert szerintem az, amit ezzel az akcióval mondani akart, valóban lényeges problémára irányítja rá a figyelmet.

Én ugyan nem kedvelem annyira innen a távolból, de a We Want Apple Hungary sikeres akciója után azt mondom: Plastikot ide!

Ti pedig kattinccccsatok, küldjetek kérve kérő levelet Plastiknak, hogy segítsen diggre optimalizálni a srácot. Tudja meg mindenki, mi fáj!

Nemrég volt a New York Times-ban egy cikk arról, hogy új trend bontakozott ki nemcsak New Yorkban, hanem több amerikai nagyvárosban, például Detroitban. Mégpedig az, hogy az emberek a kiskertjükben zöldséget és gyümölcsöt termelnek, és azt eladják. Ez a dolog már ott tart, hogy meg is élnek belőle.

A cikkben van egy-két elejtett mondat arról, hogy ügyelnek az “élelmiszerbiztonságra”, de én sosem vennék ilyen városi termesztésű kaját. Már az utca szélén álló zöldségeseknél sem veszek soha semmit, mondván, hogy szét vannak már autófüstölve. Persze lehet, hogy ez túlzás részemről.

Mindenesetre furcsa, hogy pont az egészségmániás new york-iak hajlandóak ilyesmit venni. Talán csak a szegényebbek, maximum ezt tudom elképzelni.

Update: Igen, a cikk végén írják, hogy az egyik farmer például azért vágott bele, mert náluk nem volt Whole Foods lánc jó minőségű kajákkal. Ez pedig jelzi, hogy nem az a vásárlóképes réteg lakik a környéken.

Külföldön alapvető az önkéntes munka, főleg ha jó állást akarsz szerezni. Nálunk ez eléggé elhanyagolt terület, amit azért nem nagyon csodálok, sőt kicsit meg is értem. (Eleve nem hiszek a nagy nemzetostorozásban, mert szerintem Magyarország egészében véve jó hely, de ez most más téma.)

Viszont azért van már egy olyan réteg a fiatalabb generáció tagjai között,  akik viszonylag jómódúak, tájékozottak, és ha nem is feltétlenül szeretnének visszavonulni a társadalomba, azért érdekli őket, mi zajlik körülöttük. Egyre többen vannak olyanok is, akik ráadásul tesznek is valamit azért, hogy jobban működjenek a dolgok.

Ez azonban elég kevés: egy kezemen meg tudom számolni azoknak az ismerőseimnek a számát, akik önkéntesen végeznek valamilyen civil célzatú munkát. Ennek elég sok oka lehet, nem is tudnám őket felsorolni. Én például csakis saját kezdeményezésre vagyok hajlandó civilkedni, miután láttam néhány szervezetet belülről.

Ti hogy álltok a kérdéshez?


És ehhez?