Nemrég érdekes és szokatlan formájú könyvre bukkantam (sok egyéb mellett) egy bécsi boltban. A címe: The Guerilla Art Kit. Nem éppen tegnap jelent meg, de még ma is érdekes lehet. A címéből biztosan könnyen kitaláljátok, hogy egy alapvetően street artos tematikájú ötletgyűjteményről van szó.

A célja egyrészt az, hogy gyakorlati tanácsokkal lássa el a kezdő művészpalántákat, másrészt pedig, hogy új módszerekre, megközelítésmódra inspiráljon. Alapvetően ötletadó gyűjtemény, amit lehet szóról szóra követni vagy pusztán kiindulópontként használni.

Az anyag nagyon szerteágazó és alapos, meglehetősen gyakorlatorientált. Rengeteg dolog ismerős lehet az utcáról vagy a netről, sok hasonló alkotással lehet találkozni. Szkeptikusok könnyedén meg is állapíthatják, hogy ami ebben a könyvben benne van, az lényegében a tiltólista azoknak, akik kicsit eredetibb dolgokat akarnak létrehozni.

Hajlok erre a gondolatra, ennek ellenére tetszik a könyv. Street artosoknak és művészpalántáknak nem ajánlanám, inkább olyan embereknek, akik valamilyen kreativitást igénylő munkát végeznek. Nem drága, szóval burnout szindrómásoknak szuper lehet.

Itt belenézhettek: 

Egy felmérés szerint:

A 13 év feletti amerikaiak több mint 40 százaléka vásárolt könyvet 2009-ben.

64 százalékuk nő.

Leginkább a thrillerek és krimik keresettek.

A vásárlások 22 százalékát olyan háztartások tették, melyeknek éves összbevétele kevesebb mint 32 ezer dollár.

Az életrajz és az önéletrajz a legkedveltebb nem fikciós műfaj.

(Miszcellánia helyett :)

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy fotóalbumot, amit még Martin Parr, minden kortárs fotósok egyik atyja is az egyik legjobbnak nevezett. Ez pedig a holland Viviane Sassen Flamboya c. könyve, ami lényegében olyan, mint egy festményalbum. Elképesztő, egyszerű szépség, gyönyörű válogatás. Élőben az igazi, de itt egy videó is, csak nektek:

És hogy némi magyar vonatkozást is becsempésszünk, a fotós készített egy sorozatot egy 2009-es POP magazinba Rajzák Kingával:

Itt láthatjátok az egész sorozatot is.

A képeket Viviane Sassentől és a Fashion Gone Rouge-ról cápáztam.

Nem gondoltam volna, de ahogy átpörgettem, meg is vettem a Sartorialist képeiből összeválogatott könyvet, ami ugyan tavaly jelent meg, ez azonban nem zavar abban, hogy beszámoljak róla.

A könyv négy év termését gyűjti össze, 2005-től 2009-ig. Elég gondosan van megtervezve, és -szerkesztve, nem kis munka lehetett az összeállítása. Többségében szöveg és jelölés nélkül láthatók a képek, némelyik fontosabb anyaghoz egy-egy rövidebb kommentárt is fűzött a szerző, Scott Schuman. 

Hogy mi értelme van valamit megvenni, amit egyébként bármikor végigpörgethetsz az interneten? Egyrészt ezek a képek rendesen ki vannak válogatva (bár néhány kedvencem kimaradt), valamint a könyvformátumnak megvan az az előnye, hogy ha megjegyezted vagy megjelölted, hol van a kedvenced, gyorsan odatalálsz. Nem kell görgetni, nem kell Readerben vagy más helyeken vesződni vele. Lapozgatva pedig gyorsabban lehet haladni, ugrálni egy-egy kép között.

Olyan ez, mint egy ötletkatalógus, ami jó esetben inspirál és új próbálkozásokra, valamint arra sarkall, hogy kicsit elengedd magad, és merj valamilyen lenni. Ebben az értelemben olyan, mint egy jól sikerült külföldi utazás, ami szintén ezzel jár. Ilyenkor gyorsan ki kell használni a helyzetet és valóban változtatni, amíg még tart a lendület.

Nem tudom, lehet-e kapni a könyvet itthon, de biztosan rendelhető. Érdemes!

Közben megmutatok pár kihagyott kedvenc képet.

A birkadisznó nincs egyedül. Míg angol testvéreinket egy rejtélyes, göndörszőrű malac, a mi mangalicánk képe izgatta hetekig, addig a lengyeleknél az a legenda járta a kilencvenes években, hogy a csernobili katasztrófa eredményeképpen létrejött egy rókanyúl, a Królis. Ez a fenevad autókerekeket lyukasztott ki és motorokat rongált, így megbosszulva az ember terjeszkedését a természet kárára. A rókanyúl nagyon népszerű városi legenda, a mai napig tartja magát még a fiatalok körében is.

A sztorira egy 2008-ban megjelent lengyel könyvben találtam rá, ami Winkler Róbert Nagyvárosi természetbúvárjának testvére, a Warsaw wild life. Kicsit eltér a Winkler-könyv logikájától, mert nagyon erős benne a kultúrantropológiai jelleg, szóval gyakran foglalkozik azzal, hogy az egyes, a városban megjelenő állatokhoz hogyan viszonyulnak a lakók.

Az egész egy blogból nőtt ki, de sajnos ebből nem sok látszik, mert alig hagytak rajta posztot.

A könyv nagyon jó és izgalmas olvasmány, így ha valakivel szembe jön, mindenképp vegye meg. Azt nem tudnám megmondani, hol lehet erre esély, mert mi is kaptuk, de érdemes nyitva tartani a szemeteket.