Egy kis délutáni ejtőzés közben jutott eszembe egy olyan Tumblr-blog indítása, ahol a nemfizető ügyfeleket, munkahelyeket lehet bejelenteni.
A neve, No Pay No Game.
A nopaynogame@live.com címre lehet elküldeni a sztorikat a projekt, a ki nem fizetett összeg nagysága és a késés időtartamának megadásával.
A jelszó: ingyen márpedig nem dolgozunk!
Használatra fel! Egy kis feszültséglevezetésnek is jó.
A második non-profit szervezettel foglalkozó adományozós posztunk a Nem Adom Fel Alapítvány legújabb akciójáról szól. Élelmiszereket és sütit várnak december 21-én.
A részleteket a Bloggerunió blogján olvashatjátok.
Hosszú lesz, de megéri sorra venni a listát, amit egy John Killacky nevű non-profit guru állított össze arról, mire kell figyelnie a művészeti szervezeteknek, ha túl akarják élni az elkövetkező három-öt évet. Tehát:
1. Kevesebből többet, máshogyan: Elkerülhetetlen, hogy költségcsökkentési lépésekre kerüljön sor, azonban ez nem mehet a minőség rovására. Olyan intézkedéseket kell tenni, melyek jobban találkoznak a közönség igényeivel. Például ilyen a hosszabb nyitvatartás, ami elsőre éppen úgy tűnik, hogy növeli a költségeket, de ha embereket hoz be, megéri.
2. Fontos a beágyazottság: Helyileg és az időzítés szempontjából egyaránt. Fontos, hogy a szervezetnek élő kapcsolata legyen a környékkel, ahol van, illetve hogy olyan tartalmakat nyújtson, melyek az adott időszakban relevánsak a közönség számára. Tehát szuper, ha leadjuk a százhuszadik repertoárdarabot a színházban, de figyelni kellene arra, hogy a bemutatott műveknek legyen aktualitása is.
3. Vondd be a közönséget: Szervezz társrendezvényeket, melyek rávilágítanak a kulturális kontextusra. Kommunikálj: legyél transzparens általában véve és a nehézségeidet illetően is. Egy New York Times cikk például új támogatót hozott egy csőd szélén álló szervezetnek. [Itthon erre kevésbé van esély, de nem nagyon sírósan érdemes lehet vele próbálkozni.]
4. Engedd meg a közönségnek, hogy saját értelmezést adjanak az alkotásoknak - kísérletezz a közösségi site-okkal: Például premier utáni Skype-interjút szervezhetsz a művészeti vezetővel.
5. Másold le az egyházak módszereit: [Az eredeti szövegben a tipp úgy hangzik - a középosztály mentheti meg a művészetet. Ez nálunk kevésbé esélyes] A templomokban teljesen természetes, hogy adakozásra buzdítják a közösséget - nyugodtan megteheted ezt akár egy kiállításmegnyitó vagy egy workshop után is. A cikk szerzője felhoz egy példát, ahol az ingyenes-adakozós estéken több bevétele lett a helynek, mint a fizetősökön.
6. Figyelj az utánpótlásra: általában azokból lesznek a támogatók, akiknek van valamilyen köze az adott művészeti ághoz, mondjuk zongoráznak, festegetnek, stb. Ez a sport esetében is így van egyébként. Érdemes tehát foglalkozásokat, vagy nyilvános főpróbákat tartani. [Itt szeretném megemlíteni, hogy a sportutálatomban valószínűleg szerepet játszik a régivágású iskolai beidegződés, hogy kizárólag a profi sportutánpótlásra figyeltek az iskolában és a gyengébbeket kiszórták a csapatokból, amik egyébként ártatlan szakkörként indultak, csaliként. Így utólag is köszi.]
7. Szólítsd meg az első globális generációt is: Hagyd a sallangokat és a szuperlatívuszokat - a mai fiatalok átlátnak rajtad. Beszélj hozzájuk normálisan, és egyáltalán, legyen számukra mondanivalód.
8. Nyugodtan hibázz: A művészeti szervezeteknek nem kell versenyezniük a versenyszférával - nem is tudnának. A lényeg az lenne, hogy más, alternatív választ adjanak arra, ami foglalkoztat minket, amiben élünk és amit megtapasztalunk.
9. Gondold át üzleti aggyal is: Készíts egy őszinte SWOT analízist és gondold át, nem kellene-e másokkal egyesülni, kooperálni másokkal - ahogy ez a KKV-k esetében is gyakran felmerül. [Többek között azért vagyunk a 60 ezer non-profit szervezet országa, mert mindenki csakis úgy és csakis azt akarja csinálni, amit ő elgondolt és eszébe sem jut, hogy betársuljon máshoz.]
10. Vegyél részt a kultúrpolitikában: Vedd fel a kapcsolatot a politikusokkal, hívd meg őket, legyen véleményed a téged érintő szabályozásokról, és tegyél azért, hogy jó irányba változzanak. Például térképezd fel a művészeti oktatást. [Legyen legalább egy ügy, amit képviselsz az álmaidon kívül.]
A közönségnek pedig azt tanácsolja a szerző, hogy zsizsegjen, kulturálódjon még ha az csak salsa leckéket jelent is, beszéljen róla másoknak, vásároljon művészeti alkotásokat vagy rendeljen valamit egy művésztől és adakozzon, adakozzon, adakozzon.
Köszönjük, John.
Nemrég megjelent egy könyv a Wittgenstein család nagyon fura életéről, ennek az ismertetéséből szemezgetek röviden, pontokba szedve:
- Ludwig Wittgenstein négy bátyja közül három öngyilkos lett, a nővérei pedig szimplán elviselhetetlenek voltak.
- Ludwig foglalkozott legelőször az öngyilkosság gondolatával.
- A megmaradt bátyja, Paul csodagyerek volt: már négy éves korában megmutatkozott zenei tehetsége.
- Egyszer, amikor a Wittgenstein palota hét zongorájának egyikén elkezdett játszani, idegesen felugrott, és átkiabált a másik szobában tartózkodó Ludwignak: "Képtelen vagyok így játszani, hogy érzem a szkepticizmusodat felém áramlani az ajtó alatt!"
- Ahogy látható, az idegesség és a neurózis mindennapi jellemző volt náluk.
- A gyerekek között a kapcsolat lehet, hogy sosem volt túl jó, de a nácik miatt aztán a szétszakadt család sosem forrott újra össze.
- A zene - bár szórakozásnak tekintették inkább - központi szerepet játszott a család életében. A gyerekek például a zenén keresztül kommunikáltak anyjukkal és ez segített a sok ellhallgatás elviselésében.
- Paul egy orosz golyó által megsérült, így elveszítette az egyik karját. Ez azonban nem tántorította el attól, hogy zongorista legyen: számos, egy kézre írott darabot rendelt a legnagyobb zeneszerzőktől, például Strausstól, Prokofjevtől, Raveltől. Gond volt viszont, hogy senki másnak nem engedte ezeket eljátszani és a zeneszerzőknek is megtiltotta, hogy kétkezest írjanak a darabokból.
- Ebből a cikkből tudtam meg, hogy Zichy Géza is félkarú volt és írt egy könyvet arról, hogyan lehet félkarúként boldogulni a mindennapokban.
- Biztos mindenki tudta rajtam kívül, hogy Ludwig Wittgenstein eredetileg feltalálóként indult és filozófiai teóriái kidolgozása között tanított.
- Filozófiai munkásságában sikeresen adaptálta a newtoni fizika erő-koncepcióját.
Infotainment rovatunkat olvasták, köszönjük a figyelmet. :)
Fiúk, ne nézzetek ide, megint divat lesz a téma. Dehát mit tehet az ember, ha most volt a mindenféle Fashion Week? Könnyen belátható, hogy mi fashion freak-ek eszköztelenek vagyunk egy ilyen szituációban. Ezért megtettem, amit tudtam: összegyűjtöttem a kínálatból mindent, ami tetszik.
Egyszerűen intézem a dolgot. Van fekete/fehér - natúr/bézs, és színes gyűjtemény. A válogatás során a fő szempont az volt, hogy ha olyan milliárdos lennék, akinek hivatásából kifolyólag meg is kell jelennie valahogy, akkor felvenném-e ezeket. Persze kivételek mindig vannak, de alapvetően egyfajta kívánságlista ez itt.
Enjoy!
Fekete/fehér/natúr Színes
Mutattam már a videómat? A Design7-en készítettem.
A legutóbbi könyv olvasása közben (Bret Easton Ellis: Glamorama - igen, még csak most) tudatosult bennem, hogy totál sztenderd karaktereket képzelek el. Maximum a ruhájuk változik, de a legtöbbször jellegtelen, szockó figurák viszik a történetet. Ahogy végigvettem, rá kellett jönnöm, hogy valóban, gyerekkorom könyvillusztrációi és filmélményei teljesen rányomták a bélyegüket a képzeletemre. Nézzük csak:
A kisfiú
A kisfiú az teljesen olyan, mint a Négyszáz csapásban a rosszgyerek, csak kicsit gombszeműbb, a haja pedig olyan, mint a másik képen szegény magyargyereknek. Ez szinte sosem változik. Szegény végignyomta a magyar irodalomtörténet legrosszabb alkotásait, mint például a Kincskereső kisködmönt, meg a Légy jó mindhaláligot, a Pál utcai fiúkról nem is beszélve.
A fiatal férfi
A fiatal férfi karakterében olyan, mint Robert Capa ezen a képen, annyi, hogy kicsit finomabbak, elnyúltabbak a vonásai. Kicsit, mint a Szomorú vasárnap c. filmben a zongorista. Legtöbbször ő szerepel a történetekben, már ha a régmúltban játszódnak.
Középkorú egyszerű családfő
Döbbenet, hogy ez a kép mennyire megmaradt bennem, pedig emlékszem, hogy nem igazán figyeltem oda, amikor kisgyerekként ezt a filmet láttam. Mondjuk ijesztőnek ijesztő volt, szóval azóta is ott van ez a fickó minden egyes apafigurában, főleg, ha lányos apáról van szó. A legutóbbi indiai sztoriban, a Beceneve Gogolban (Jumpa Lahiri) is ott bújkált, igaz Salman Rushdie-val összegyúrva.
A fiatal, szexi nő
A fiatal, vonzó hősnő - hacsak másképp nem utasít a szerző - szintén barna hajú, barna szemű, hosszú hullámos frizurával. Mint Gina Lollobrigida a képeken, csak életkorban a kettő között. Pont ilyennek képzeltem például a Párhuzamos történetekben (Nádas Péter) a nőt, aki az Oktogonon szenved. Többek között. Még a szoba elrendezése is hasonló volt a fejemben egyébként, mint a képen, mínusz ez a szőke asszony itt az előtérben.
Jövendőbeli feleségtípus
A jövendőbeli feleségtípus az a főhősnőknek a kevésbé vonzó változata. Lehetnek persze feleségek is, a lényeg, hogy inkább szépek, mint szexik. Mint a Liliomfi hősnője, csak kicsit amerikaiasabb vonásokkal. Ilyesminek képzeltem az Utas és holdvilág c. könyvben a feleséget. Bár ott volt egy kis Mad Men-es beütése is a figurának. Szőkeként pedig Grace Kelly vagy szintén a Mad Menből az egyik feleség típusa jelenik meg.
Nőfigurák a modernebb történetekben
A legvégére hagytam a legcikibbet. Én magam sem értem, de egyszerűen a nyolcvanas évek stílusában látom az átlagnői figurákat, hacsak nincs valami extrább miliő vagy részletes karakterleírás. De akár a teljesen mai történetekben is az van, hogy az első képen látható verzió jelenik meg fiatalabb nők esetében, csak barna hajjal, idősebbnél meg pont ilyen arca van az illetőnek. Halál ciki, de tényleg kiirthatatlanul ezek jönnek elő.
Remélem, a mai gyerekek és fiatalok már sokkal jobb karakterkészlettel rendelkeznek, leszámítva természetesen a megfilmesített verziók miatt bekövetkező végleges karakterfoglalást, mint például nálam az Amerikai Pszichónál, ahol már azelőtt láttam részleteket a filmből, hogy elolvastam volna a regényt.
Ahogy jeleztem, ezek a karakterek általában az első oldalaktól jelen vannak, aztán ha jön egy leírás, akkor legtöbbször megváltoznak. Ha viszont nem, akkor simán végigkísérik a könyvet. Mondhatnánk, hogy az ilyen nyolcvanas éves nők miatt jobb lenne, ha inkább mindig lennének leírások, de az az igazság, hogy én inkább kiegyezem velük, mert elképesztő módon utálom, ha hosszasan valakinek a homlokáról, meg a szemének ívéről kell olvasnom.
Kíváncsi vagyok, kinek milyen karakterek vannak a fejében. Mik a tapasztalatok?
Legelőször egy moziban ötlött fel bennem egy hülye chips-zabáló miatt, hogy hogyan lehetséges, hogy a 21. században még mindig csörögnek-zörögnek a zacskók. Aztán idővel felkerült még néhány dolog a „fel kellett volna már találni” listára, amit most megpróbálok rendszerezni. Nézzük:
1. nemzörgős kajazacskó
2. megbízhatóan működő tűzőgép
3. normálisan száradó körömlakk
4. önmegsemmisítő ruhák :)
5. cigi(füst)-ártalmatlanító bármi
6. mini MacBook, viszonylag olcsón
7. újra és újratölthető magazinok és könyvek elektronikus papírból, tömeggyártásban
8. szabadon összeválogatható digitális csatornakínálat (ehehh)
9. ránctalanító krém/zsírégető kapszula/narancsbőr elleni krém/arc- test- kéz- mell- combfeszesítő krém/ volumennővelő sampon, balzsam, szempillaspirál stbstb. Szóval a kozmetikai ipar termékeinek 90 százaléka – és itt lényegében akkor kifejtettük a második pontot
10. ….
Na lebuktam, eddig még nem gyűjtöttem össze tíz dolgot. Lehet segíteni. Mit kellett volna még feltalálni ilyenkorra? Olyasmiben kellene gondolkozni, amit már tömegek használnak, de mégsem működik rendesen, másodsorban pedig olyasmiket, amikre már létezik technológia, de valamiért még mindig nem érhetők el széles körben.
Update - További jó ötletek érkeztek be, a lista ezáltal kábé így néz ki:
1. nemzörgős kajazacskó
2. megbízhatóan működő tűzőgép
3. a kozmetikai ipar valamennyi terméke
4. önmegsemmisítő ruhák
5. cigi(füst)-ártalmatlanító bármi
6. mini MacBook viszonylag olcsón
7. újra és újratölthető magazinok és könyvek elektronikus papírból, tömeggyártásban
8. mindenhol elérhető szélessáv
9. gombtűzőgép
10. élőbeszéd-indexelés: a zsebedben, fejeden, akárhol egy mikrofon, ami folyamatosan rögzít és átír. A beszélgetések így kereshetők.
+1: felbomló rágó (nem a szádban, és nem is a kezedben, de azért emberi időn belül)
