Szerelmem, Clay Shirky legutóbb a usability témájában mondott nagyokat. Annak kapcsán kérdezték meg, hogy az MSN letesztelte a felületeit, és bár örömükre jobban teljesítettek ebből a szempontból a riválisoknál, azt vették észre, hogy a felhasználók nincsenek annyian, amennyit szeretnének.

Clay azt vetette fel ezzel kapcsolatban, hogy elképzelhető: a userek nem ezeket a feladatokat akarták elvégezni, hanem csak muszáj volt nekik, és itt látszik, hogy a használhatóság és a hasznosság közötti szakadék meglehetősen nagy.

Ezzel kapcsolatban állította párhuzamba a nagybetűs Munkát a kisbetűs munkával. Szerinte a Munka az, amikor a főnököd mond neked valamit, te meg végrehajtod, mert fizet érte. A munka viszont, amit csak önmagáért csinálsz. Az Encyclopedia Britannica írója Munkát végez, míg a Wikipédiáé munkát. A Munka viszi előre a gazdaságot, a munka viszont az internetet. A Munka felhőkarcolókat épít, míg a munka félmillió fan-fiction változatot ír a Harry Potterből.

Clay Shirky szerint az elmúlt 25 év tesztelési gyakorlata a Munkára vonatkozik, a munkára viszont nem. A usability kérdéseknek nem arra kellene vonatkoznia, hogy a felhasználók el tudják-e végezni a feladatot, hanem arra, hogy egyáltalán akarják-e? Meg kell érteni a felhasználók motivációit.

Teljesen furán hangzik ez az egész, de van benne valami. Persze a usability teszteket is végeztetők biztosan a fejüket fogják ettől, hiszen a felhasználási mintázatok alapján pontosan a motivációkat szeretnék megérteni és mit dumál bele az egészbe egy bölcsész. Ennek ellenére azért érdemes lehet a fentieken elgondolkozni.

Lehet, hogy lassan kellene egy Shirky címke.