Egy kis pletyka mára: Demi Moore és a férje, Ashton Kutcher állandóan a Twitteren lógnak. Lecsekkoltam és tényleg. Ennek megvan a haszna is (most mindenféle márketingkommunikációs szempontokat mellőzve), mert például Demi pénteken megmentette egy nő életét. Úgy érezte ugyanis, hogy túl depresszív volt a nő egyik tweetje. Így felhívta a rendőrséget (? - san jose PD) még sok más twittelővel együtt és be is vitték a nőt a kórházba, mert tényleg öngyilkossággal próbálkozott.

Ashton Kutcher posztja erről:

wifey reported a suicide attempt based on a at reply tweet she got and saved someones life. the woman is in the hospital now

wifey and all of her followers that called the san jose PD to report it well done tweeps RT @howrudeareyou: Wifey is pretty amazing, huh?Mindketten nagyon aktívak, nagyon sok tweetre válaszolnak, ami alapvetően nagyon szimpatikus.

Épp a héten volt egyébként téma, hogy sokak helyett mások twittelnek. Például napokig meg voltak őrülve az emberek, hogy Christopher Walken elkezdett twitterezni, aztán kiderült, hogy egy ügynökség bújt a bőrébe. Ennek ellenére többen továbbra is követik, mert tetszik nekik a csiripek stílusa.

Azért meg tudom érteni, ha valaki kiábrándul, megtudván, hogy nem is a sztár maga írja a csiripeket. Sokkal többet ad, ha meg van az az érzés, hogy a Twitteren valóban az adott személytől, első kézből kapod az információkat arról, mit csinál, mit gondol éppen.

Ez a Demi Moore-éknál teljesen megvan. Egy időre fel is iratkozom a tweetjeikre. :)

Kieg: Nagyon hasonló sztori, csak Facebookkal. 

Nem nagyon tudok egyedül aludni, szerencsére ritkán vagyok rákényszerülve. Ilyenkor kivackolok a tévé elé és úgy próbálok elaludni. Viszont nehéz ügy, mert a képernyő villódzik, a hangerő meg váltakozik, főleg a reklámok alatt.

Úgyhogy szerintem hozzám hasonló problémákkal küzdő emberek milliói számára nyújtana segítséget egy olyan találmány, aminek köszönhetően bármelyik csatornáról le lehetne venni a képet és helyette egy egyenletesen (akár szabályozható fényerővel!) világító felületet kapnánk, és be lehetne állítani, hogy a hang folyamatosan halkuljon a beállított sleep időpontjáig.

Nagyon bírnám.

Viszonylag gyakran iratkozom fel hírlevelekre, mert érdekel, ki hogyan oldja meg a feladatot. Szóval alapvetően szakmai az érdeklődés, de azért előfordul, hogy marketingáldozattá válok és megőrülök.

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én mindig igényelném, hogy ahogy feliratkozom, érkezzen meg az éppen aktuális hírlevél, még akkor is, ha több hetes. Ugyanis szeretném rögtön eldönteni, hogy valóban érdekel-e, mi lesz benne, tényleg érdemes volt-e a megadnom az e-mail címemet.

Pillanatnyilag nem emlékszem olyan esetre, hogy ez megtörtént volna, pedig tényleg jó dolognak tartanám. Szerintem ha hírlevelet csináltok, gondoljatok erre is.

Újra használtam a várost és már megint kiállításmegnyitóra mentem. Sajnálom, egyszerűen ez jön össze, de azért még mindig próbálkozom és vadászom a logobó hajú tudósok előadásaira. Csak nem jutok el.

Mindenesetre a Műcsarnok most akkorát dobott, hogy nehéz lesz überelni egy ideig. Valahonnan megtudták ezt az emberek is, mert korábban (általam) nem látott tömeg volt a megnyitón. Akkora, hogy nem is mentem be minden terembe, mondván, hogy úgyis visszajövök még.

Mert ezt a kiállítást többször is meg kell nézni, az tuti.

A fenti videóban csak néhány munka szerepel, sajnos nem volt elég szabad hely a kártyámon. Részleteket a Kultplay-en érdemes olvasni.

Nézzük a kategóriákat:

Közönség

A szokásos megnyitói kör diákokkal fűszerezve.

Helyi adottságok

Ekkora tömeg számára már kevés volt a hely. Egyébként egyesek szerint szerint pazarló volt a térhasználat. Én bírtam.

Mit kaptam ettől?

Inspiráló a kiállítás, és a legtöbb munka a szokásosnál is erősebb vizuálisan.

Érdemes ilyen helyekre járni?

Persze. Hova máshova?