A különböző képgyűjtő site-okon nagyon gyakran találkozom lakásbelsőkkel és a legtöbbjük nagyon tetszik is, csak időközben rá kellett jönnöm, hogy van egy kategória, ami bár fantasztikusan néz ki, nem tudnék benne élni és jól érezni magam. Mutatok pár példát:

Ezek tényleg szépek, de totálisan személytelenek. Azon túl, hogy az illetőknek sok pénze van ingatlanra, bútorra és lakberendezőre, semmi nem derül ki róluk.

Olyanok, mint az intézmények vagy a hotelszobák, nincs igazi lakásjellegük.

A gazdagokkal, akik gazdag emberként élnek, ez a baj: megvannak a szimbolikus tárgyak, minden a helyén, de összességében túl steril az egész.

Szerintem ennek így semmi értelme. Miért jó katalógusban élni? Nekem sokkal inkább tetszenek az egyéni stílussal rendelkező lakások, ahol a régi és új bútorok és akár trendek is keverednek. Legutóbb például ezt láttam meg. A képekről rögtön lejön, hogy jómódú ember a tulajdonos, mégis úgy néz ki, mintha használná, folyamatosan alakítgatná az otthonát. Ide direkt egy hétköznapibb szegletet választottam ki:

Egy ideig azt gondoltam, megtartom magamnak a tutit, de egyszerűen olyan jó könyvről van szó, hogy nem tehetem meg. (Persze lehet, hogy már ti is tök régen hallottatok róla) Azt már nem tudom felidézni, hogyan találtam rá, de arra emlékszem, hogy azonnal megrendeltem és szerencsésen meg is érkezett.

Ez pedig a Show Me How! A dolognak az a lényege, hogy a repülőgépeken használt útmutatók grafikájával ábrázolják, mit hogyan kell csinálni: hogyan kell felvágni az ananászt, hogyan kell átültetni a virágokat, hogyan kell a különböző koktélokat keverni, kávét főzni, melyik kaját mennyi ideig lehet a hűtőben tartani, vagy akár azt, hogy hogyan kell megkötni a kendőt, ha sportkocsiba ülnél, de félted a hajadat és egyébként is szeretnéd kipróbálni, milyen lehetett Audrey Hepburnnek lenni.

Íme három példa a site-jukról, ahova egyébként rendszeresen töltenek fel új cuccokat, amik még az én könyvemben sincsenek benne. Szerintem nektek is tetszeni fog.

Szívesen. :)

Kicsit régebben, a hónap elején nyílt Szépfalvi Ágnes kiállítása "Préda" címmel a Kiscelli Múzeumban, én meg egy őrült percemben úgy döntöttem, hogy elmegyek oda BKV-val. Végül is nem tettem rosszul, mert ez például egy jobb válogatás volt, mint ami az Inda Galériában volt látható pár hónapja.

Egyébként bevallom, hogy csak azért tartom jobbnak, mert kicsit többet mutat a "régi Szépfalviból", még ha itt is voltak olyan képek, amik kilógnak a sorból. Egyszerűen ezt az esztétikusabb, kedvesebb vonalat kedvelem az ő esetében, ez a helyzet. Szakmailag mondjuk valószínűleg pont az Indás kiállítás volt a jobb.

A megnyitón elég sokan voltak, ki gondolta volna hogy ilyen messzire eljönnek. Igaz, nekik ez inkább közelinek tűnt, mert arra tippelek, hogy Budáról kerültek elő. Elég kevert volt a társaság, nagy részüket életemben nem láttam.

Videó sajnos most nincs, mert nagyon rosszul sikerült, de érdemes megnézni a képeket, tényleg.