Nem szoktam megünnepelni (rendesen) semmit, de most észrevettem, hogy egy éve kezdtem el a fényképezőgépemmel szerencsétlenkedni, azaz ennyi ideje vannak videók is ezen a blogon.

Alapvetően a városhasználati projekt dokumentálására szolgálnak, tehát azt hivatottak megmutatni, milyen lehet olcsón vagy ingyen részt venni a város életében. Bár elsősorban kicsi, fura helyekre szerettem volna eljutni lobogó hajú professzorokkal és füstölőszagú sütikkel, többnyire kiállításmegnyitókra és divatosabb eseményekre vetett a sorsom, amit eléggé sajnálok, de annak ellenére, hogy a kevésbé szexi témák általában keveseket érdekelnek, ebben az évben is megpróbálok inkább kisköltségvetésű helyekre eljutni.

Egyébként nagyon érdekes összehasonlítani egymással a kezdeti és az új videókat: szerencsére azon túl, hogy gépet is váltottam, némi fejlődés is látszik, igaz nem túl sok. Én mindenesetre nagyon megszerettem ezt a dolgot. Ez a videózgatás a garancia arra, hogy jól érezzem magam az adott helyen, ráadásul így emlékszem is arra, hogy hol jártam, mit csináltam.

Hogy tényleg ünnepeljünk, nézzünk meg hármat az évben készült videókból. Plusz egyet, ha valakinek belefér. :)

1. Mi Vida - a kedvencem, nagyon jó volt az a kiállítás. És imádom a Bat for lashes-t.

2. Feszítsd ki - Ez szintén egy megnyitó, a Viltin Galériából. Itt láttam először Koncz András képeket, és azóta rajongó vagyok.

3. The Room #9 - Nem tudom miért, de minden hibája ellenére bírom ezt a videót.

Igazából szeretem az első két Panda Varietés videót is, vagy amit a Palais de Tokyo-ban lőttem, meg mindet, ami itt a blogban a jobb oldali sávban szerepel, de ez már szétfeszítené a kereteket. :D

És most nézzük meg a plusz egy videót, a legelsőt. Csak hogy tudjuk, honnan érkeztünk, és mert jó a zenéje is.

Köszönöm mindenkinek, aki megnézi őket, minden tippnek és tanácsnak örülni fogok a következő évben is.

Volt még korábban az az ötletem, hogy kifejezetten magyar designblogot kellene indítani, igaz, olyan blogger-aspiránsoknak szántam, akik gyorsan, viszonylag kevés munkával akarnak népszerű blogot indítani. Most egy webshoppal felszerelt website-ot, a Hazai Design-t építették fel azzal a céllal, hogy egy helyre gyűjtsék a magyar designereket és még segítsenek is nekik az eladások felpörgetésében.

Az első kérdés, ami felmerült bennem, hogy ezt vajon a sok közpénzből működő Design Terminál Kht. vajon miért nem lépte meg, ha már katalogizálja a magyar designereket. A második kérdésem az volt, hogy egy tartalom nélküli site-ot miért tekint valaki funkcionálisnak és kommunikálhatónak?

Ha a szakma részei, akkor biztosan tudtak volna elegendő designert találni ahhoz, hogy legalább minden kategóriát feltöltsenek. Nem vagyok híve a pre-béta állapotok kommunikálásának, szerintem ebben az esetben látható igazán, hogy miért.

Egy üres oldal nem motiválja a designereket arra, hogy csatlakozzanak, így méginkább a kivárás fog dominálni. Azért szurkolok, mert erre tényleg szükség van, hogy kicsit élénküljön a piac, hiszen a Wamp már működtet egy egész jó webshopot és a shoppa.hu is elindult. Ha jó lesz ez a Hazai Design, talán még jobb lesz a többi fejlesztés is.

Egyre jobban érdekel, ki hogyan motiválja magát, intézi el az ügyeit, honnan merít inspirációt, stb. Ezért örültem a Slate összeállításának, ahol befutott embereket kérdeztek meg arról, hogyan intézik az életüket.

Van, akit az önostorozás motivál (Judd Apatow rendező), más mindent az utolsó pillanatra halogat (Elisabeth Banks színésznő), van, aki csak rendben és tisztaságban tud dolgozni, ezért munka előtt kitakarít (Carrie Brownstein zenész).

Arianna Huffington (gondolom, amikor már nem halad) lefekszik aludni, Curtis Sittenfield író pedig radikális módszereket vet be: csak és kizárólag az a dokumentum van nála nyitva, amin dolgozik. Ha tisztázni kellene egy bizonytalan pontot, akkor azt feljegyzi magának, és később, egy kifejezetten erre szánt időpontban megnézi a neten. Ezenkívül ha nem dolgozik vagy netezik, kikapcsolja a számítógépet, hogy ne legyen túl nagy a kísértés és ne üljön vissza mindenféle csip-csup indokkal és vesszen el a szokásos site-körökben. Kiemelte még, hogy megtanult nemet mondani, ami gondolom a népszerű, ismert emberek esetében lehet releváns.

Ugyanezt, vagy hasonló szempontokat emelt ki egy nagy szervezet vezetője, és New York állam korábbi kormányzója is. Ez utóbbi azért hozzátette a fontos dolgokról szóló politikusszöveghez, hogy három kávé azért jól jön.

Most nem linkelem be mindegyik embert ahogy terveztem, mert az egész bejegyzés elúszott és elvesztettem a motivációmat. :D

Nektek mi segít?

Mindannyiunk közös, univerzális élménye az anyai babusgatás megfázáskor, vagy ha bármi bajunk van. Ha az én anutám a szomszéd kerületben lakna, szerintem minden vasárnap leheverednék a kanapéjára és aludnék egy nagyot, persze csak a jó kis ebéd, meg kvaterkázás után.

Ezzel gondolom nagyon sokan vagyunk így, erre alapoz a Kleenex egy új, elvileg október 1-jén indított integrált, 360 fokos kampányával. :) Az egésznek az üzenete, hogy "Get mommed!", azaz "Engedd magad babusgatni". A kampánynak egy Getmommed nevű honlappal ágyaztak meg, ahol különböző mamitípusok közül lehet választani. Van itt elborult ezomama, vidéki sütimama, menedzsermama, örök barátnőmama, latinamama, horgolósmama, szigorúmama és mamamama. (Szerintem kellett volna még arisztokrata/gazdagmama is)

Mindegyik megindokolja, hogy miért őt kellene választani, de ha nem lenne elég, amit magukról elmondanak, kitölthetsz egy tetszet, ami megmondja, ki illene hozzád legjobban.

Ha megtörtént a választás, megmondhatod az online anutádnak, hogy mit csináljon: ébresszen, mondja meg, milyen lesz az időjárás, emlékeztessen a teendőidre, mentsen meg (kínos szituációkban megcsörgeti a telefont), adjon tanácsot, növelje az önbizalmadat, meséljen egy mesét, kívánjon neked boldog szülinapot, vagy emlékeztessen a barátaid szülinapjára.

Kíváncsi voltam, hogy nekem milyen mamit ajánlana a rendszer, ezért kitöltöttem a tesztet. Alapvetően mindegyik mamitípushoz tettem egy-egy ikszet, de aztán az örök barátnőmami lett nekem kiutalva. Ami a saját anyukámat figyelembe véve telitalálat.

Egyébként a feketemami (horgolós) típusát nem ismertem, nem tudom megítélni, hogy jó-e, mindenesetre nagyon cuki, ő a kedvencem. A latina anyuka is ismeretlen számomra, kicsit talán laposabb a többinél, de nem tudom megítélni.

A Jezebel szerint előítéletes az egész, de szerintem ahhoz, hogy szórakoztató legyen, muszáj volt típusokat kialakítani. És mivel nagyon kedvesen van összeállítva, szerintem ez nem igazán releváns tényező.

A kampányhoz van több Facebook Page, Youtube csatorna a videókkal, amik eddig egész jól teljesítenek. Gyengeségnek talán azt említhetnénk, hogy elvileg ez egy speciális zsebkendőtípusra van kihegyezve és biztosan egyértelműsítik a TV-szpotokban, ez az online felületről nem jön le. Nem mintha hiányozna, hogy a flash animált mamám az arcomba tolja a gyógyulásomhoz elengedhetetlen zsepitípust.