Ez egy akadékoskodó gyűjtés lesz.

Egy nem éppen nagyívű, de érdekes kutatás szerint az elkerített, különálló lakónegyedek/lakóparkok nem biztonságosabbak, mint a normál lakóhelyek, ráadásul nagy hátrány, hogy az emberek - talán pont a védettségérzet miatt - nem figyelnek egymásra. Éppen ezért kiszolgáltatottabbak a bűnözéssel szemben. (Good)

Ha Haitin nincs élelem, víz és fedél az emberek feje felett, az újságírók vajon honnan szerzik be mindezt? Nos, az újságírók nagy része kemény körülmények között dolgozik, például már a kijutást is úgy oldják meg, hogy az amerikai katonaságnál a szabad helyeket foglalják el, másrészt pedig a különböző humanitárius szervezetekkel együtt érkeznek. Van, aki konténerben alszik, az ABC stábja viszont hotelben. Ők az ételt is repülővel szállíttatják maguknak. De egyébként sokan a helyiek elől eszik meg a kaját - ezt a kritizálók emelik ki. Arra viszont nem gondolnak, hogyha a sajtó nem csinált volna ebből ekkora ügyet, most sokkal kevesebb támogatást kapnának a helyiek. (Slate)

Sajnos a Slate Explainer válaszolt egy nagyon buta kérdésre is, mely azt firtatta, hogy a sok konzvervkaja, amit Haitibe küldenek, nem hoz-e majd konzvernyitókatasztrófát? Na vajon mi a válasz, na? Egyrészt ki tudják bontani a cuccot késekkel, másrészt sok segélykalya kézzel nyitható. Kösz. (Slate)

A Guardian újságírója nem biztos benne, hogy jogos, ha kritizálja a kiállítások kurátorait. Még jó hogy jogos, a munkája része! Ember. (The Guardian)

Elolvashatjátok az egész cuccot, de megmondom nektek a legsokkolóbb infót: az USÁ-ban megjelenő irodalom 3 százaléka fordítás. Oké? Három százalék. (The Smart Set)

A jogvédők szerint a letöltések kinyírják a helyi zenét. Például Spanyolországban drasztikusan csökkentek a spanyol előadók eladásai. Talán a Spotify-hoz hasonló modell majd hoz megoldást. Viszont mikor hozza el az internet hozzánk is a Spotify-t? (BBC News)

A szülinapok már a wiwen is generáltak levél- és üzenőfaláradatot, de a Facebookon ez méginkább jellemző, ráadásul a növekedő kapcsolati hálóval ez évről évre egyre nagyobb hullámot jelent.

Általában igyekszem valamilyen formában reagálni mindegyik köszöntésre, de néha kimaradnak barátok, és ez a másik oldalon nem biztos, hogy jól jön le.

Persze lehet azt is csinálni, hogy nagy önuralommal várunk délutánig, amíg összegyűlik a 223 ezer köszöntés, és akkor egyben jól megköszönjük mindenkinek a kedvességét, de jó lenne, ha egy alkalmazás ezt is megkönnyítené.

Egy olyan cuccra gondolok, ami szülinapkor (vagy ugye mostmár szerelmi évfordulókon is) aktivizálódik, és el tudod dönteni, hogy te magánban akarnál az ünnepelt falára írni, vagy hajlandó vagy a többiekkel együtt megjelenni a később generált szeretetbuborékban.

A cucc mondjuk helyi idő szerint háromkor-ötkor aktivizálódna, és egy szép, interaktív felületen mutatná meg, hogy ki mit írt vagy küldött. Persze lehetne utólag is csatlakozni. Az ünnepelt pedig egy csoportos köszönőlevelet írhatna egy viszontajándékkal, vagy csak a buborék/szeretet térkép aljára.

Szép is lenne.

Na jó, szóval ez egy olyan dolog, amit nem lehet csakúgy megosztani, bökni egyet a Readerben vagy tolni egy kontentet a Tumblren. Ezt máshogy kell intézni.

Szóval mély levegő, majd nézzétek meg ezt:

Na, megvan? Olyan könyvsorozat, ahol a könyvjelző kiegészíti a borítót.

Hát nem_egészen_elképesztő?! Kedves és gyönyörű, ráadásul egyszerű. Csak emiatt megvennék egy könyvet, még ha az a Moby-Dick is például.

(via swissmiss)

Biztosan mindenki ismeri már ezt a kampányt itt:

Az vitathatatlan, hogy elképesztően rossz és vállalhatatlan az egész, de szeretném a témán dolgozó ügynökségek munkatársait kicsit megvédeni.

Az eredményen ugyanis egyértelműen látszik, hogy a megrendelő már kész koncepcióval briefelte az ügynökséget, pontosan látva, milyen elrendezésben, mit szeretne látni. Annyira erőszakolt az egész, hogy teljesen egyértelmű, hogy az illető beleszeretvén az ötletébe, szinte egy fikarcnyit sem engedett belőle, ráadásul elég hangos volt, illetve kellően magas pozícióban ahhoz, hogy mindenkin átverje azt. Gondolom, még idő sem volt egy esetleges B-terv kitalálására és elfogadtatására. Az accountok szívták a fogukat, a grafikus sírt, a pénzügy számlázott. Érezzünk együtt velük.

Tudom, hogy nagyon antipatikus és gyakori húzás ráfogni az ügyfélre, ha ilyen silány munka kerül ki az ügynökségektől, de a fenti ábra szerintem teljesen egyértelműen ilyen esetre utal.