Amikor végre elindult a magyar MTV (ami még a Music Television nevet viselte és láthatók voltak rajta videoklipek is), rögtön feltűnt, hogy állandóan ugyanazok a hirdetések ismétlődnek az összes reklámsávban. Akkoriban ez egy T-Home-os téma volt, bár akkor lehet, hogy még volt T-Online. Arra gondoltam, hogy ez biztosan azért van így, mert még nem sikerült a deal minden hirdetővel és csak napok kérdése lesz, hogy a megszokott idegtépő, de változatos hirdetési blokkokkal fárasszanak minket.

Most ugorjunk pár évet. Ha megnézzük az MTV-t (ami mára pusztán MTV), láthatjuk, hogy a hirdetések ugyanolyan módon, halmozva vannak elhelyezve, csak most nem a T-Csoport, hanem a Nasivin a megrendelő. Éjjel-nappal Nasivin Sanft megy, már szinte kívülről fújom, hogyan következnek egymás után a vágóképek. 

via reklámkritika

Azt gondolnánk, hogy ezzel a tempóval ez a legdurvábban hirdetett termék, de tévedés lenne, mert összességében a Cillit Bang szőkenős reklámja, napi durvulásban pedig az a vidámparkos fájdalomcsillapítós Nurofen Forte vezet.

Ezzel együtt szerintem nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerül a kérdés: miért éri meg a Nasivinnek, hogy indokolatlanul sokszor lepörgessék a hirdetését, a Parodontax fogkiesős reklámjához hasonló utálatot generálva a megcélzott célcsoportban? Akkor már az is okosabb döntés lett volna, ha több tíz, még kisebb tematikus csatornán szórták volna szét a pénzüket. Kíváncsi vagyok, hogy ez meddig fog még tartani, meg persze az is nagyon érdekelne, hogy erre tényleg senki nem figyelt fel a vállalatnál? És az MTV sales-esei szerint ez teljesen rendben van?

Nemrég érdekes és szokatlan formájú könyvre bukkantam (sok egyéb mellett) egy bécsi boltban. A címe: The Guerilla Art Kit. Nem éppen tegnap jelent meg, de még ma is érdekes lehet. A címéből biztosan könnyen kitaláljátok, hogy egy alapvetően street artos tematikájú ötletgyűjteményről van szó.

A célja egyrészt az, hogy gyakorlati tanácsokkal lássa el a kezdő művészpalántákat, másrészt pedig, hogy új módszerekre, megközelítésmódra inspiráljon. Alapvetően ötletadó gyűjtemény, amit lehet szóról szóra követni vagy pusztán kiindulópontként használni.

Az anyag nagyon szerteágazó és alapos, meglehetősen gyakorlatorientált. Rengeteg dolog ismerős lehet az utcáról vagy a netről, sok hasonló alkotással lehet találkozni. Szkeptikusok könnyedén meg is állapíthatják, hogy ami ebben a könyvben benne van, az lényegében a tiltólista azoknak, akik kicsit eredetibb dolgokat akarnak létrehozni.

Hajlok erre a gondolatra, ennek ellenére tetszik a könyv. Street artosoknak és művészpalántáknak nem ajánlanám, inkább olyan embereknek, akik valamilyen kreativitást igénylő munkát végeznek. Nem drága, szóval burnout szindrómásoknak szuper lehet.

Itt belenézhettek: