Szakmai, nem szakmai lapokban, de akármelyik házibulin is az az általános vélemény, hogy a magyar filmekben a termékelhelyezést annyira borzalmasan csinálják, hogy bár ne tennék, és mikor érünk már fel az amcsikhoz/külföldhöz.
Nem mondom, vannak überciki esetek. De én arra gyanakszom, hogy az ismerősség miatt sokkal jobban odafigyelünk ilyenkor. Egy Mizo tejre, vagy egy Suzukira felkapod a fejed, hiszen “ilyen sem volt még”.
Ha egy amerikai filmben full képernyőn látod mondjuk egy hatalmas kijelző alján, hogy Panasonic vagy NBC, nem hat meg különösebben. Egy átlagos tévénézőt biztos nem. Kommunikációs szakembereket már inkább, de ritka az, hogy valaki egy amerikai/külföldi film esetén mérlegel és azon filózik, hogy “Nem volt ez túl drabális? Én kicsit kisebbre hagytam volna. / Nem akkor kellett volna elővennie a sört.” Stb. Mert nem a mi ügyünk. Nincs közünk hozzá.
A magyarok esetében sokkal kritikusabbak vagyunk, és számon kérjük, hogy felismertünk egy márkát, jujj. Ugyanmár.
Figyelem egy ideje a témát, és szerintem külföldön sem oldják meg sokkal jobban a kérdést. Hatalmas logók az utcai jelenetekben, Nokiázó Neo a Mátrixban, Coca Cola Light miatt őrjöngeni kezdő Michael Douglas… A sor végtelen.
Biztos vagyok benne, hogy nem annyira durván rossz a helyzet, mint ahogy ez be van állítva. Ami magyar, nem mindig annyira szar, hello.
