Ez volt az eddigi legunalmasabb Kieselbach fotóaukció. A legtöbb kép fekete-fehér, régi és érdektelen volt. Vagy legalábbis olyan Falk Miksásan kacatos. Annyira, hogy meg mernék esküdni, hogy Kincses Károly válogatta össze a őket.

Fiatalok közül egy-kettő, de még a kevésbé fiatalok közül is kevés fotós képét lehetett megvenni. Pont olyan volt a felhozatal, mint mondjuk a Fotóművészet című lap maga (hát az is megérne egy misét) az elején a mindig favorizált fotósokkal (pl. Kerekes Gábor, Tóth György, bár szegény Lábady Istvántól volt egy régi, de egyébként jó kép) és a végén múzeológiai tanulmányokkal.

Nem fértem hozzá a katalógushoz, a honlapra pedig nem tették fel, hogy mi volt a koncepció, de azért az épphogy megtöltött széksorok és a nem túlságosan zsúfolt terem is arról árulkodik, hogy ez a válogatás most nem sikerült erősre. Progresszívre meg aztán végképp nem.

Lehet, hogy Kieselbach ezúttal a jelentős vásárlóerővel, azonban avitt, és inkább nappaliközpontú ízléssel rendelkező régi ügyfeleit szerette volna megörvendeztetni. Az is lehet, hogy ki akart szórni most egyszerre egy köteg régiséget.

Remélem, hogy a következő már akár kurátorilag is felvállalható válogatás lesz, mert bár ez kőkemény üzlet, a presztízsét is meg kell teremteni. Ez pedig csak szakmailag igényes, korszerű koncepcióval fog menni.