Megnyugtat a tudat, hogy a műkritika nemcsak nálunk érthetetlen és olvashatatlan, hanem mindenhol, de legalábbis Angliában is az biztosan. Ráadásul már a 18. században felmerült ez a probléma, szóval egy örök kérdéssel állunk szemben: miért kell a művészetről nemlétező szavakkal, nemlétező gondolati konstrukciókkal hablatyolni? A cikk szerzője művészettörténeti professzor, szóval úgy sejtem, tudja mit beszél. Szerinte be kellene ismerni, hogy a művészet befogadása során szubjektív értékítéleteket hozunk saját érzéseink, értékeink szerint. Ezt pedig be kellene vállalnia még a műkritikának is. (Sign and Sight)