Sok miszcellánia gyűlt össze, miért ne olvasgassuk őket hétköznap? Feldolgozni már biztosan nem lenne energiám. Naszóval:

Az EU mindenáron megpróbál a zeccerü magyarok nyelvén kommunikálni, hátha azok megértik. A legújabb kezdeményezés köré épített sztori, hogy valami hótparaszt Géza levelet ír másodunokatestvérének, Józsefnek arról, hogy 2011-től szabad verseny van az unión belül a postai szolgáltatások területén. Mindezt olyan körítésben, hogy személyesen szállítanám a f@szkorbácsot. Érdemes elolvasni, csak hogy tudjuk, hol a helyünk. (HVG Online)

Tökrégi hír, de itthon nem olvastam róla, hogy nagy felháborodás övezett egy fotósorozatot az indiai Vogue-ban, ahol a legdrágább cuccokat aggatták a legszegényebb indiaiakra. A mérsékeltek azt hozzák fel, hogy a divat, pláne a Vogue alapvetően elitista, ezért ne is várjunk mást tőle. Szerintem azonban a Vogue az ízléséről is híres, ez azonban cinikus húzás, és nem is túl stílusos. Kicsit olyan,  mintha Kiszel Tünde találta volna ki. (The New York Times)

Megnyílt India első kortárs képzőművészeti múzeuma. Egy anya és fia által lakott házban alakították ki lényegében úgy, hogy a sok műtárgy idővel kiszorította a bútorokat és gondolom a lakókat is a szobákból. Lesz majd egy másik modern művészetek múzeuma Kalkuttában is, 2013-ban, de ez a magánkezdeményezés példátlan, még ha egyre több is a jómódú ember és ezzel együtt a gyűjtő. A cikknek van egy magyaros vonatkozása is, egy Peter Nagy nevű, eredetileg new york-i pasi azt nyilatkozta a múzeum elindítóiról, hogy míg az indiaiak általában az alapján vesznek valamit, hogy mit mondanak róla, addig az anya és fia szívüket-lelküket is beleadják a gyűjtésbe és nem félnek kockáztatni, már művészi értelemben. (IHT)

Egy 17 éves lány fotósként dolgozik a New York Fashion Week-en. Persze azért, mert az anyjának jó kapcsolatai vannak. És igen, irigylem. (The New York Times)

Mostmár tutira vége a túlsúlyos operadívák idejének: a fiatalabb generációknak jobban tetszik, ha szép embereket látnak, ahogy azt a tévében is megszokták, másrészt azt is jobban díjazzák, ha az énekesek hasonlítanak az általuk alakított karakterekre. Nem utolsósorban pedig most az a trend, hogy sokat kell mozogni a színpadon, amihez viszont megfelelő fizikumra van szükség. Persze még mindig vannak olyan szerepek, amelyekhez a nagy test elengedhetetlen, de ez a ritkább. Az új irány követése bejött eddig az operáknak, és a korábbiakhoz képest több nézőjük volt. (The Independent)

Egy brit könyvkiadó megunta, hogy kilószámra küldözgeti a friss megjelent könyveket minden különösebb visszhang nélkül, ezért úgy döntött, hogy tökingyen, közvetlenül az olvasóknak küldi őket nyomtatott vagy elektronikus formában. Egyetlen kikötés van, hogy valahol meg kell róla nyilatkozni, teljesen mindegy hogy pozitív vagy negatív előjellel. (Guardian)

A Guardian egyik kritikusa hosszú írásban kelt ki Damian Hirst ellen annak sekélyes munkái és überhájpoltsága miatt. Szerinte obszcén módon sok pénzt fizetnek ki a sznobok a hülyeségeiért, és a MoMa szégyellhetné magát, amiért kitette Hirst formalinba áztatott cápáját egy kiállításon. Még a gyémántokkal kirakott koponyája miatt megkérdeztem néhány képzőművészt, hogy szerintük Hirst egy blöffgép-e, de szerintük vannak jó munkái. Nem tudom... Marketingből mondjuk zseniális. (Guardian)