Két meglátást szeretnék igNobel aspiránsok elé terjeszteni:

1. Az egyik, hogy a boldogságérzet fokozása érdekében a legcélravezetőbb módszer az adott pozitív hír érkezésekor erőteljes fizikai aktivitások elkezdése, úgymint: ugrálás, erőteljes hanghatások kibocsátása, karok dinamikus lengetése. Nem biztos, hogy teljes mértékben alátámasztható, de ide kapcsolható még a tézis, hogy mindez társas érintkezés során még intenzívebb hatást érhet el. (Ez a tapasztalat engem egyébként meglepett. Lehet, hogy ha mindig csinálnám, boldogabb ember lennék?) Mindenesetre érdemes lehet annak feltérképezése, hogy hány százalékos boldogságnövekedés érhető el ha csak ugrál, de nem kiabál/sikongat az ember, vagy fordítva, illetve a különböző tevékenységek hogyan hangolandók össze a legerőteljesebb hatás érdekében.
2. Második előfeltevésem, hogy a rövidnadrágban végzett futóedzések jelentős mértékben növelik az edzések intenzitását és egyben hatékonyságát. Főként nők, de kis mértékben férfiak esetében is nagy eséllyel bizonyításra találhat ez az előfeltevés. A testhez simuló, esetleg ujjatlan vagy nagyobb kivágású felsők is hozzásegíthetnek az eredmények fokozásához. Szintén ehhez kapcsolódik például a szép sportruhák, illetve a high-tech kügyük motivációs erejének vizsgálata, aminek már csak azért is érdemes lenne utánajárni, mert biztosan szponzorálná valamelyik sportszergyártó.

Kedves brit tudósok, tessék ennek is utánajárni. Még pénzt sem kérek az előterjesztésért, nekem már az is egy boldogság, hogy Önök jól megélnek és kielégítőnek találják munkájukat.

Az esetleg kommentben érkező érdekes feltevéseket szintén eljuttatom Önökhöz.