Ha most csak a cím miatt kattintottál, akkor te is olyan vagy, mint az Alexandra Pódium közönségének döntő része. A pasi ugyanis megtöltötte a helyet, pedig a téma azért nem volt annyira érdekes. Én még arra is tippeltem, hogy a pénteki nap okozta forgalomnövekedésbe sikerült belecsöppennem (október 31-én történt a dolog), de megkérdeztem egy kedves hölgyet (én!), és ő felvilágosított.

Azt mondta, hogy teljesen mindegy, hogy milyen nap van, mert ha egy ismert személyiség az interjúvoló vagy az interjúalany, sőt ha mindketten azok, akkor mindig sokan jönnek el. Ha már komplexebb a téma, akkor kevésbé sikeres a dolog, ez azonban ritkább.

A beszélgetés alapvetően arról szólt, hogy a Nemzeti Színház és a Szépművészeti közös projektbe kezdett, aminek az egyik eleme lesz, hogy ókori műtárgyak is láthatók lesznek egy új darab, az Oresztész díszletei között, meg a főpróba a Múzeumban lesz és a Westendben is látható lesz majd néhány kiállítási tárgy másolata. Whatever. Bevallom, ez a része annyira nem érdekelt, de amikor arról volt szó, hogy Alföldi Róbert már kortárs művészektől is vásárol, és hogy miért, az tetszett. Teljesen rendben van a csávó, és örömmel láttam, hogy kedveli a közönség.

Mondjuk az látszott, hogy színházba járók ültek a teremben, mert mindig akkor nevettek, amikor kellett. Nem az volt, hogy egy-egy kisebb moraj, egyfajta hangos mosoly vonult volna végig a termen, hanem tényleg nevettek. Néha még lehetett is volna rá okuk, de azért szerintem nem igazán volt indokolt.

A közönség
Ahogy vártam, elsősorban idősebb, sőt nyugdíjas korosztály. Többségükben rendezett anyagi körülmények közül jöttek, de lehetett látni ágrólszakadtabb embereket is. Viszonylag sok fiatal is volt. Külön klassz volt még a mellettem ülő nagyon-nagyon szimpatikus hölgy.

Helyi adottságok
Szardínia feeling. A végére már eléggé nyomasztott és el is pilledtem.
Semmit nem láttam. De legalább hallottam.

Mit kaptam ettől
Megismertem egy szempontot, hogy miért lehet jó kortárs műalkotásokat aggatni a falra. Alföldi Róbert esetében ez például azért van, mert ő szereti azt látni, mi van ma a világban, miben élünk. Ez nem feltétlenül kellemes, de ő pontosan arra használja ezeket az alkotásokat, hogy szembenézzen a valósággal. Stb. Meg azt kaptam még az élménytől, hogy tényleg rengeteg ember között, egy levegőtlen helyiségben, egy számomra már idegen szituációban végig kitartottam. :)

Érdemes ilyen helyekre járni?

Sssimmmán.