Lehet, hogy a szabadságolásom miatt nem találkoztam a hírrel, mindenesetre sehol nem láttam, hogy írtak volna az est.hu redesign-járól.

Hű. Először azt hittem, hogy eltérítés áldozata lettem vagy valamit félregépeltem, de az ismerős menürendszer végül meggyőzött arról, hogy ez tényleg az est.hu, csak éppen lecsiszolva.

Annyira, hogy a honlap minden lényegét elveszítette. Karakteresség nulla, mostmár E.T. sem mentheti meg attól, hogy ne az Exit legyen a fő online információforrás. Idővel.

Ki gondolhatta ezt komolyan? Átvették a sales-esek az uralmat és elhitették a vezetőséggel, hogy az egyetlen fontos cél a hirdetéseknek való megágyazás? Gyaluljunk le mindent, hogy már csak a hirdetések látsszanak?

Nagyon kemény, érdemes megnézni.

 

A tinédzserek mp3 lejátszóján közel 800 illegálisan letöltött szám van. A zeneipart ez teljesen lesokkolta, azt mondják, hogy erre nem számítottak. (??) Így hát alakul a havi általánydíjas letöltési szisztéma. A franciák például egész jól állnak ezen a téren. Én örülnék neki, még be is fizetnék mondjuk havi 3 eurónyi összeget. (Times)

A zenében (is) csak férfiak lehetnek zsenik. Még a nők sem mondanák ezt egymásra. Szomorú. (Times)

A brit kormány ebben az évben másodjára, ezúttal négy millió font értékben ad könyveket 4-5 és 11-12 éves iskolásoknak azért, hogy megszeressék az olvasást. Én a szkeptikusok táborába tartozom. (Guardian)

Egy pasas megváltoztatta a nevét In God We Trust-ra. Gratula. (Jezebel)

Nagyon amerikai nő nagyon amerikai beállítással: May December néven ír blogot egy fiatal nő a nála harminc évvel idősebb férje oldalán folytatott életéről. Egészen furcsa a viszonylagos normalitása, és kedvessége, plusz érdekes belepillantani egy nagyon gazdag pár életébe. A cikkhez készült kép mondjuk több, mint furcsa. Lehet, hogy sosem fogom megszokni az amerikai high society ábrázolását. (New York Times)

Billy Bob Thorton nagyon ronda dolgokat mondott Angelina Jolie-ról és Brad Pittről. Szerinte nemsokára észhez fog térni Angie, de ő már nem biztos, hogy akkor ott lesz. Rude. (Jezebel)

Jó, jó, nem annyira új, de várnom kellett, hogy eldöntsem, tényleg tetszik-e az OTP új kampánya, aminek az a fősora, hogy "Elege van a sablonos megoldásokból?". A reklámban az ügyfelek próbálnak bejutni az ajtón, de nehezen megy, mert elnagyolt sablonokon keresztül kell közlekedniük. A lényeg tehát, hogy az ügyfelek standardizált termékek helyett személyre szabott ajánlatokat kapnak. (ha-ha)

Szerintem ez egyszerű, érthető, vizuálisan erős - tehát könnyen megjegyezhető. Szóval a reklám jó, még akkor is, ha az alapüzenet nem igaz. Persze gyanús, hogy ez is egy nyúlás, mint a lufis reklám például.
















A kampány többi elemét nem láttam, szóval tényleg csak a reklámmal kapcsolatban tudok nyilatkozni.

Csupa érdekes zenei hírt találtam, gondoltam érdemes lenne megosztani még a szokásos miszcellánia előtt. Natehátszóval:

Megtalálták a legeslegelső, számítógép által lejátszott zene felvételét, mely 1951-ből származik. A Ferranti Mark 1 számítógépet a Manchesteri Egyetemen fejlesztették ki. Nem tudott hosszú darabokat produkálni, de ahhoz képest lenyűgöző az eredmény. (New Scientist)

Egy blogger végigvette az albumok értékcsökkenésének történetét. A független kiadók egyik akciója, ahol nyolc dollárért, azaz a bekerülési árnál két dollárral olcsóbban árulták az új CD-ket, szerinte például rosszabbat tett az underground zenészeknek, mint a letöltések. (LA Times)

A kanadai PriceWaterHouseCoopers szerint Kanadában három éven belül kihal a CD mint adathordozó, és a letöltések fognak vezetni. (The Globe and Mail)

Készítettek egy dokumentumfilmet arról, hogy a fekete rádiócsatornák száma egyre alacsonyabb az USA-ban, és hogy ez veszélyes. A legelső fekete tulajdonban levő rádiócsatornát 1949-ben indították, ma 168 van belőlük a 12 ezerhez képest. Ez valóban nagyon-nagyon kevésnek tűnik, viszont így a távolból én inkább arra gyanakszom, hogy nem esélyegyenlőségi, hanem médiaformátumbeli kérdés: a rádió, mint médium egyre inkább veszít a jelentőségéből. Persze ez csak spekuláció a részemről. (New York Daily News)

Igen és igen. Ahogy az elméletem is szólt, az információkeresés és –kezelés az egyik legfontosabb készség, amit az egyetemen jó esetben el lehet sajátítani.

Ezt felismerték néhány amerikai egyetemen is, ezért önállóan, illetve egyéb kurzusokba integráltan tanítják meg a diákoknak, hol keressék, hogyan értelmezzék és hogyan használják fel az információkat.

A Google és a Wikipédia, de akár azt is mondhatjuk, hogy általában véve az interneten található tartalmak térnyerésével ugyanis nagyon felszínes anyagok kezdtek el születni. A tapasztalatok alapján ez azonban visszafordítható, csak kezelni kell a kérdést.

Jó lenne, ha itthon is sikerülne az információmenedzsmentről valójában egyre többet tanuló és tudó könyvtárosoknak belelendülnie a szakterületük átadásába.

"A heteroszexuális változat viszont nem szokott álló hímtaggal fesztiválozni az Andrássy úton, mivel ezt az aspektust, nagyon helyesen, a magánélethez sorolja a közízlés." (W)

Ez mekkora hülyeség! Budapest Parádéról még nem hallottál? Nem vagy egy kicsit amúgye látens homofób?

A Guardian két napra felcserélte a kulturális rovatot a sport rovattal, így az egyik csapatnak az egyik napon a sportról, a másiknak a másodikon pedig a művészetről kellett írnia.

Az eredmény nagyon vicces és érdekes. A sportújságírók által írt cikkekből például elég sok új szempontot meg lehet ismerni, mert folyamatosan reflektálnak a sport és a kultúra/művészetek hasonló és egymástól eltérő tulajdonságaira. Nekem ez azért fontos, mert én például a foci EB miatt folyamatosan azon gondolkozom, hogy mi a sportért való rajongás magyarázata. Itt egy-két választ lehet azért találni. De még boncolgatni fogom a kérdést, minimum magamban.

A kulturális témában jártas újságírók is jó cikkeket hoztak össze. Néha jó olyan ember tollából olvasni valamiről, akinek halvány fogalma nincs az adott területről. Már ha jó újságíró. Így evidenciának tűnő dolgok kérdőjeleződnek meg, jellemző karakterisztikára mutatnak rá, szóval nagyon érdekes az egész.

Ezt például lenyúlhatnánk.

Nagyon régen, még amikor a Blogteren voltam, el szerettem volna sírni a felháborodásomat amiatt, hogy az EU parlamentje havonta költözik. De nem találtam erről semmit! Nem voltak adatok a kezemben. :) Így viszont nem igazán volt értelme a bejegyzésnek.

Most azonban több adatot találtam egy tanulmányból, ahol a költözés által generált széndioxid-kibocsátást „vették górcső alá".

Eszerint a havi pendlizés évente több mint 20 ezer tonna szén-dioxidot termel, ami négyezer londoni háztartás produktumának felel meg. Ha maradunk a szén-dioxidnál, a strasbourgi költözgetés leállításával 4 ezer tonna gázontást lehetne megspórolni.

Pénz szintjén ez évi 203 millió euró megtakarítását jelentené, persze gondolom ebből lejönne mindaz, amit viszont a maradás generálna. De sejthető, hogy még így is rengeteg pénz maradna a kasszában. 

Még néhány adalék: a strasbourgi parlament épülete évente 307 napig áll üresen. A költözgetés során 15 ezer teherautót vesznek igénybe, 1745 fős személyzet és 785 képviselő utazik ide-oda. Plusz 100 újságíró követi őket.

Hatalmas pazarlás. Még ha nem is vesszük a szén-dioxid ügyet, akkor is luxusnak tűnik egy ilyen szisztéma hosszú éveken keresztül történő fenntartása. A strasbourgi parlament épülete monnyon le. Vagy hozzák az egész hóbelevancot Budapestre. Sőt, minden hónapban költözzenek más fővárosba. Ha már homár.
 
(A hír az Index EU-parlamenti trippje nyomán jutott eszembe)

Szeretném felhívni kedves embertársaim figyelmét egy igen fontos distinkcióra: az őszinteség gyakran bunkóság, a bunkóság viszont nem keverendő össze az őszinteséggel.

Ígérem, szabis műfaj marad: Youtube videó, ami tetszik.

Ez a mostani egy régi, de időtálló videó, amit egy kórház kampányához készítettek. A cél a gyermekkori elhízás visszaszorítása. Nem írom le, miért frappáns, miért van teljesen egyben, nézzétek meg. :)