Critical Miss

A férfiisten mesél

2008. szeptember 07. 07:11 - Critmiss

Az Eleven hús óta bele vagyok zúgva Javier Bardembe. Mióta Penelopéval jár, nagyon sok nővel kell osztoznom ezen a rajongáson, de nem bánom.

Most a New York Times T Magazinban lehet vele megnézni egy interjút. Érdemes, igaz, nem mutatják profilból sajnos.

Elmondja, hogy már ötéves kora óta színész szeretett volna lenni, az első film, amire vissza tud emlékezni, azaz All that Jazz, és hogy évekig rögbizett. A színészetről pedig azt mondta, hogy nem feltétlenül szereti a karaktereket, amiket játszik, de ahogy egy spanyol kolleganő mondta, a színészeknek úgy kell viselkedniük, mintha a szerepeik védőügyvédjei lennének. Nem szabad vádolni őket, támogatni kell a kiteljesedésüket. Satöbbi. Mindegy. A lényeg ő maga.

 

Szólj hozzá!
Címkék: amerika cuki szuper

Szakítósblog kicsit durvábban

2008. szeptember 06. 07:28 - Critmiss

A közösségi blogok egyre jobbak szerintem, most például találtam egy szuper szuperszakítós blogot, ahol a ronda bosszúk, dühös merényletek vannak összegyűjtve, amiket az elkeseredett, többnyire megcsalt szeretők követtek el gaz exeik ellen.

Van itt minden: csákányok, karcolás az autón, óriásplakát, szórófestés a falon.

Lehet ötleteket gyűjteni, vagy szörnyülködni. Szerintem egyébként inkább érezzünk együtt mindkét féllel. Sosem tudhatjuk, mi bújik elő belőlünk egy ronda szakítás miatt. Khm...

2 komment

A hip-hop a feneket szereti

2008. szeptember 05. 07:33 - Critmiss

Két képzőművész, Fernanda Viégas and Martin Wattenberg nagyon izgalmas adatvizualizációs projekteken dolgoznak, melyek közül az egyik nyelv és az emberi test viszonyát vizsgálja.

Tízezer dalból gyűjtötték össze egy adatbázisba a különböző testrészek említését, és lebontották az egészet nagyobb zenei műfajonként. Ezt egy könnyen áttekinthető ábrába rendezték, ami első pillantásra egyértelműen megmutatja, hogy például a hip-hop legtöbbször a feneket emlegeti, egyébként meg a szem a legnépszerűbb testrész. A hip-hop-on kívül a blues és a gospel még a kivétel, itt a kezeket szeretik a legjobban felemelni vagy összecsapni. Az ábra azt is megmutatja, hogy az egyes műfajokon belül melyik testrész milyen arányban jelenik meg.



 

 

A művészpárosnak még több ilyen projektje is van, például feltérképezték nemek szerint, hogy ki melyik tesztrészét szereti, ha megérintik, illetve ki mely tesztrészeket szeretné megérinteni. Elmondva talán nem annyira érdekes, úgyhogy inkább tessék megnézni.
 

5 komment

Hetyke ingyenélők

2008. szeptember 02. 07:32 - Critmiss

Két dologra mondják gyakran büszkén a zemberek, hogy elvből vagy lehetőleg nem fizetnek értük: az egyik a Sziget, a másik a BKV. Szokás mindkettőt lefitymálni, és arra hivatkozni, hogy nem olyan a színvonal, meg túl drága, stb.

Nézzük a Szigetet: ha belegondolok, egyszer az életben nem volt olyan alkalom, hogy azt mondta volna rá akár csak egyvalaki (rajtam kívül), hogy megéri az árát a napijegy például. Amióta az eszemet tudom (kábé tíz éve), mindig túl drága volt a Sziget, nem léptek fel elég nagy sztárok, nem volt elég WC, túl nagy volt a por, meg amit el lehet képzelni.

Az persze már nem fordul meg az egyszerűfejűek agyában, hogy azért a pénzért mi mindent kapnak: a háttérszolgáltatások színvonala például folyamatosan javul. Nekem idén csak egyszer kellett várnom a mosdó előtt, rögtön kaptam kaját is, és ha akartam volna, akkor vehettem volna zöldség-gyümölcsöt. Lehet, hogy ez utóbbi megszokott már, én asszem két éve voltam ezelőtt utoljára, szóval nem tudom. De lehetne még sorolni. És egyébként aki az előadókért megy a Szigetre az egy lúzer, de mindegy.

Visszatérve: ami furcsa, hogy nem ám csak a csórók mondták ebben az évben sem, hogy csak akkor mennek ki, ha ingyébe’ kapnak jegyet, nem ám. Hozzám hasonló szinten élő, azaz feltörekvő, viszonylag jó keresettel rendelkező kis kezdők és középhaladók is. Ki érti ezt? Mintha a Sziget egy augusztus huszadikai népünnepély lenne, ami alanyi jogon jár.

Ez vonatkozik a BKV-ra is. Lehetőleg legyen ingyen, és persze legyen tökéletes. Nem tudom, én azóta totál értékelem, mióta eltöltöttem egy kis időt külföldön. Ugyanis – kedves honfitársaim, meg fogtok lepődni -, vannak nagyvárosok, ahol az éjszakai busz majdhogynem ismeretlen fogalom. Pláne ilyen gyakorisággal és ilyen sűrű hálózattal. És meg fogtok lepődni azon is, hogy máshol ugyanilyen mocskosak a közlekedési eszközök, ráadásul például Párizsban vagy Berlinben minden egyes metrón ott vannak a kéregetők.

Persze mindenen lehet és kell javítani. Fontos, hogy figyeljünk arra, hogy megkapjuk a szolgáltatást, amiért fizettünk és ne forduljanak elő jogtalanságok. De azért ne hagyjuk már figyelmen kívül, hogy emberek százai dolgoznak azért, hogy a kis csip-csup ügyeinket el tudjuk intézni, vagy hogy önfeledten szétigyuk magunkat.

Ez pedig pénzbe kerül. És ha felnőttként akarunk magunkra gondolni, akkor fizessünk a kiválasztott szolgáltatásért. Ha meg nem akarjuk megtenni, akkor ne vegyük igénybe. Vagy-vagy. Nem is-is. Pláne nem nagy arccal.
 

2 komment
süti beállítások módosítása