Hm, hm… kezdődik! Legalábbis Seattle-ben. Sorra bocsátják el a kritikusokat, illetve nem töltik be a szabadon hagyott állásokat – most a Seattle Times-nál. Eltekintve a cikk totális, már-már kultúraféltő elfogultságától, van abban valami, hogy jó kritikusok nélkül a kulturális szcéna eléggé elárvulhat. Ki ír róla ezentúl? Ki mondja meg a hozzá nem értőknek, hogy mit lehet érdemes megnézni, meghallgatni? A jó kritikus nem azt mondja meg, hogy mit hogyan kell értelmezni, hanem egyszerűen emberi nyelvre fordítja azt, amit a művész és a kurátor szakmailag megfogalmazott, illetve azt is, ami azon túl éri a befogadót. A kritikus interpretációja, információszűrése nélkül mi marad? A programajánlók és a hírek. Meg a blogok, ami azért önmagában nem az igazi, illetve nem elég. Ez a programajánló dolog megérne egyébként egy misét, itthon főleg. Naszóval válságos időknek nézünk elébe, bár itthon nagyon sok kritikus nincs, szóval inkább a külföldi, színvonalasabb kiadványoknál lesz feltűnő a változás. A sport rovatok egyébként tartják magukat, pedig egy a cikkben is idézett felmérés szerint múzeumba többen járnak, mint meccsekre. Ki gondolta volna? (City Arts – Seattle)

Bár a régi jó bejáratott művészeti vásárokon kis visszalépést lehet regisztrálni, sőt az egyik legnagyobbat, a nemzetközi ázsiai vásárt például nem is rendezik meg, azért lehet itt még kaszálni. Ezt mutatja, hogy azért jónéhány vásáron már elfogytak a helyek, és ha valaki beenged kockázatosabb anyagokat is, mint például régi moziplakátokat, ilyesmiket, akkor azzal tovább dobhat a bevételeken. A vásárok ugye azért jók, mert egy helyen le lehet tudni egy csomó tárgyalást – persze ezzel nem mondtam el semmi újat. De az eladóknak is nagyon jól jönnek, mert nem feltétlenül kell galériát fenntartani ahhoz, hogy bevételeket generáljanak. (Telegraph)

Írtam korábban, hogy a műkincskereskedők az oroszokban bíznak. Nos, mostmár nekik sem megy annyira, és inkább visszafogják költekezéseiket, ami persze lecsapódik a műtárgyak piacán is. De elég optimisták azért a galeristák és a kurátorok is. Szerintük a válság megerősíti a szcénát és kipucolja a túlértékelt művészeket és a komolytalan műgyűjtőket. (The Art Newspaper)

És most egy kicsit könnyedebb témák:

Nem brit, hanem ezúttal amerikai tudósok fantasztikus kutatásai azt mondják, hogy a város elbutít. Cool. (Boston.com)

A méltán kedvelt Sarah Haskins, akinek a joghurt elsődleges tapasztalatokat helyettesítő voltát megtudhattuk, most két újabb videóban brillírozik. Az egyikben megmondja, hogy egy nő hogyan fogyhat le, a másikban pedig összegzi, hogy 2008-ban mit kellett a nőknek tenniük annak érdekében, hogy klasszak, szépek, egészségesek legyenek. Egyébként ezek közé tartozik a tánc – amikor senki nem lát.
Azóta egyébként több videót készített, néha lecsekkoltam, de ezek tényleg jobbak a többinél. (Jezebel)