Az Art Basel és az Art Basel Miami társigazgatója interjút adott egy japán lapnak, amiben elmondta, mi történt mostanában a válság hatására a művészeti piacon, és mire lehet számítani. Lássuk csak:

Az Art Basel 1970-ben indult és azért annyira népszerű, mert amellett, hogy művészeti vásárként funkcionál, a kortárs képzőművészet egyik legfontosabb seregszemléje annak köszönhetően, hogy lehetőséget biztosít az új galériáknak arra, hogy fiatal képzőművészeket mutassanak be, és foglalkoznak videóval, installációkkal is. Az Art Basel Miami után most azon igyekeznek, hogy beindítsák a projektet Japánban is.

A jelenlegi helyzettel kapcsolatban az igazgató, Marc Spiegler elmondta, hogy véget ért a spekulatív bevásárlások időszaka. A „műgyűjtők” ugyanis korábban megkapták a fülest, hogy melyik fiatal képzőművészbe kellene invesztálni, és aztán akár egy éven belül el is kezdődött a felfuttatásuk. Korábban, és mostmár lehet, hogy a jövőben is az volt és lesz a gyakorlat, hogy tíz évnél fiatalabb munkákkal nem foglalkoznak.

Ez mondjuk azért lett nehezebb, mert kevesebben vásárolnak, aminek például az lett a hatása, hogy a galériáknak nagyon meg kell gondolniuk, hova mennek el (sőt ugye sokan be is zártak, például New York-ban – én) és hogy egyáltalán kit futtatnak.

A művészeti piac egyébként már korábban lejtmenetben volt, mert sok befektető nem szerette az egyre kompetitívebb, azaz egyre drágább piacot. De most, hogy esnek az árak, egyre többen jönnek vissza. Szóval bár sokan eltűntek, sokan vissza is áramoltak. Ami biztosnak tűnik, hogy a piac sokkal komolyabb lett, és ahogy már korábbi miszcellániákban is lehetett olvasni, azok maradtak meg a vásárlók közül, akik tényleg szeretik a képzőművészetet.

Egyfajta belsős bulivá is vált az egész (újra), persze a piac diktálta okos belátás miatt is - a művészetet szerető vevők most tényleg ambiciózus, bátor kiállításokat és munkákat kapnak, mert a galériák belátták, hogy csak az igazán komoly alkotásokat lehet eladni és eleve: ha már nincsenek biztos eladások, akkor inkább próbálnak valami jelentőset létrehozni.

Japánban egyébként van egy olyan próbálkozás One Piece Club néven, ahol a klubtagok arra vállalnak kötelezettséget, hogy évente legalább egy darab képzőművészeti alkotást vásárolnak. Két év alatt ez 40-50 vásárlást jelent, ami főleg a kicsi japán piacon fontos eredménynek számít.

Hogy itthon mi a helyzet? Nem ismerem például a legutóbbi Art Fair adatait, de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük: ami éppen beindulni látszott, most totál le fog állni és bebábozódik jobb időkre várva. Bátorságot meg aztán egyáltalán nem várnék az itthoni galériáktól. Nem: a régi, jól bevált neveket fogják minden erejükkel népszerűsíteni, a többiek meg majd boldogulnak, ahogy tudnak.