Megszületett az első vendégposzt a Critical Miss történetében!! Tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve megkértem Pandát a Twitteren, hogy írja meg marketingáldozattá válásának történetét. Hiába, óhatatlanul is becsúszik mindenkinek egy ilyen meggondolatlanság. Olvassátok hát a Csúnya Zöld Golyós Szörny történetét:

Alapvetően nem vagyok az a fajta, aki minden kozmetikai újdonságot megvesz, sőt, amióta dolgoztam natúrkozmetikai boltban, alig vásárolok drogériában (gyanús összetevők, vérző szemű nyuszik, miegymás). Arra is rászoktam, hogy ahol lehet, először próbát kérek. Ezzel a módszerrel - főleg külföldön - elég sokat lehet spórolni, de tényleg nincs kedvem azért kidobni pénzt, hogy aztán megromoljon a fél tégely. Azért néha engem is sikerül behúzni a csőbe, mint most a Garnier Nutritionist golyós szemkörnyékápolójával.

Elöljáróban annyit, hogy nem küzdök hatalmas sötét karikákkal, tehát nem is vagyok igazi célszemély. Bár rajtam is látszik, ha keveset alszom, nem szokott különösebben aggasztani, a szemüveg ápol és eltakar. Valamiért mégis azonnal rákattantam erre a termékre, nem lehet nem észrevenni a reklámokat, amivel az összes létező villamosmegálló tele van. Pedig még vigyorgó, üde tekintetű csaj sincs a plakáton. Azt hiszem, azzal fogtak meg, hogy úgy néz ki, mint egy zöld varázspálca. Pár napig próbáltam ellenállni, aztán mégis felmartam egyet - megjegyzem, a polcon az utolsó darab árválkodott.

A hatóanyagok közül csak a bűvös varázsszó, a koffein maradt meg – gondolom, épp annyi van benne, hogy már fel lehessen tüntetni az összetevők közt. A golyós megoldás klassz, bár azt nem írja a csomagoláson, mennyi idő után hat, vagy hányszor kenegessem a szemem alatt. Hideg - tehát, ha akarom, ez frissít. De abszolút semmit nem csinált se a karikákkal, se a puffadtsággal, pedig többször is kísérleteztem vele.

Úgyhogy az e havi konzumidiotizmusomat 2000 jó magyar forint bánja.