Teljesen biztos voltam benne, hogy maximum kétszer lehet majd ebben a blogban a "válság" szót olvasni, ehhez képest azért már jóval beljebb járunk, ami miatt elnézést kérek azoktól, akiknek a könyökén jön ki. Igaz, mostmár mi is egyre inkább érintettek vagyunk és emiatt már furán veszi ki magát, ha valaki azt mondja, hogy nem érdekli.

Na mindenesetre ez a kis történelmi tapasztalat, amit éppen gyűjtögetünk, egy érdekes című cikkhez vezetett a New York Times-ban. A lényege röviden: kemény időkben a bölcsészeteknek igazolniuk kell az értéküket. Hm, nem kicsit erős felütés. Ráadásul alig terelődik vissza józanabb megfontolások közé.

Aszongya, hogy a bölcsészetek azok az egyéni épülést és a szabad demokráciában való részvételt szolgálják, tekintet nélkül a karrierválasztásra. Azonban a munkanélküliek egyre hosszabb sora, az egyre csökkenő egyetemi támogatások, na és a technológiailag egyre komplexebb világ a korábbiaknál még sürgetőbben veti fel a bölcsészetek létjogosultságát.

Van, aki a humán-reál ellentétet szeretné elmosni, de valamiért nem talált támogatókra a döntéshozók körében. A Harvard egyik volt elnöke ezzel nem bajlódik, szerinte a bölcsészetek igenis felkészítik a diákokat a szakmai életre. Az analitikai és az íráskészségen túl például az etikai gondolkodást is elsajátítják, ami például a biotechnológiai vagy ehhez hasonló kutatások során alapvető, hiszen gyakran találkozhatnak etikai kérdésekkel.

A cikk kérdésfeltevésének furcsasága egyébként az ezt követő részből is következik. Ugyanis egyre kevesebben választják a bölcsészettudományokat, kábé 8 (!) százalék. (Szóval szerintem a cikknek pont arról kellene szólnia, hogy mondjuk ezekben az ínséges időkben éppen arra lenne szükség, hogy ne csak az anyagias világgal, hanem azzal foglalkozzunk, ami azon felül fontos, ami emberré tesz - ez a cikk egy részén egyébként benne is volt a szövegben)

Mindenesetre amire aztán az egész kifut: a bölcsészet az elit iskolákban örvend töretlen népszerűségnek, ami milyen szerencsés, hiszen így az oda került, ahova korábban is tartozott és ahova való. Az élet értelmével való foglalatoskodás ugyanis egy olyan luxus, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak.

Patricia Cohen, köszönjük. Majd értesítjük.